...ha még él magyar kkv magyar tájékon, 2011 telén-tavaszán.

Sétáljunk végig egy magyarországi tetszőleges település utcáján.

Ami már bántóan szúrja a megfigyelő szemét: kapukon, vagy ablakokon tábla kitéve: Ez a ház eladó!

Nem is olyan nagy túlzással azt is megállapíthatjuk, szemre, ránézésre, vannak utcák – nem lepukkant városrészekről beszélek, nem is zsáktelepülésekről – ahol minden 5-ik ház eladó.

Mi volt itt, hogy így megcsappant a népesség – kérdeznénk, ha álomban töltöttük volna az elmúlt 2 esztendőt. Talán pestis? Kolera? Háború? Török? Tatár?

Milyen istencsapás sújtott a tájékon?

Nem volt kolera, pestis, háború, tatárdúlás, törökfoglalás, háború – csak 8 év nemzetellenes kormányzás, aminek ez volt a termése, hozama.

Város és falu népe munka nélkül, segélyen tengődve. Aki túlélősebb fajta, az jobb karriert tudott „befutni”: lerokkantosította magát. Ezt a szóösszetételt nem én találtam ki: így él a nép ajkán, mint valami ősrégi szólás-mondás.

Ami azt jelenti, hogy akinek sikerült ez a magyar „pályamodell”, nem is biztos, hogy rossz „üzletet” kötött a társadalommal. Mellette még mehet egy kis svarc munka számla nélkül.

Egy fizetés csak úgy, a társadalom aktív tagjaitól, másik meg ráadás.

Aztán van a munkanélüliek hada: bejelentve, vagy már nyilván sem tartva. A csak szociális segélyen élők szintén népesnek tűnő tábora.

Az aktív társadalom megpróbálja erején felül eltartani a nem aktív réteget – miközben már minden cseppnyi szuflájától megfosztotta a gazdasági recesszió, a banki kamat- és költség középkori állapotokat  idéző haszonlesése, a keresőképes kereslet totális visszaesése, a multik továbbra is jobb esetben 4 hónapos határidőre történő fizetése.

Erre jön az a gerillaharc, amit a hivatalokkal kell vívnia annak, akit darwini értelemben vehető életképtelensége munkára, illetve vállalkozásra ítélt.

Kipusztulásra ítélt populáció…

A kkv réteg hitte, hogy 2010 tavaszával, ha nem is rögtön – mert türelmes fajta – de majd, úgy fél-egy év múlva az ő problémájára is sor kerít az a párt és kormány, amit ő is hatalomba segített.

Jött is az új Széchenyi-hitel, ami bizonyosan minden újszülöttnek új. Csak a vállalkozói réteg nem érzi valamiért annak.

Miközben a világon mindenhol örülnek egyelőre a megmaradásnak, az Új Széchenyi a fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt. Talán mégis a konjunktúra küszöbén ácsorgunk, és nem látjuk?

2011 a csődök éveként vonul be a gazdaságtörténelembe: ez már majdnem bizonyos. A meglévő kis- és középvállalkozások ezrei dőlnek be. Nem lesz kereső családfő és adót befizető középpolgári réteg. A lecsúszás talán az első világháború bethleni konszolidáció előtti évekhez hasonlítható.

Családok kuporognak egyetlen fűthető helyiségben. Valaha jobb napokat megélt családok…

És már ennek is örülnek, mert társaikat nemsokára a végrehajtó űzi ki fészkéből, barlangjából: ami még a vadnak is kijár.

Megépült raktárak, csarnokok tömkelegében még bagoly sem ver tanyát. A felszámolóbiztos kiűzi a vállakozót, nem ad semmilyen moratóriumot, semmilyen reményt.

Nem mert gonosz lenne, csak mert nincs még semmilyen olyan törvény, rendelet, bármi, ami irányvonalat szabna egy újfajta csődeljáráshoz.

Élnek még a gyurcsányi évek?

És mit tesz a kormány?

Az állami garanciaintézményekkel kötött hitelgarancia összegek 80%-át a bank minden kellemetlenségtől megkímélve: megkapja. Lenyel egy 20%-os veszteséget, amit nyilván a már éveken át beszedett a horribilis kamat majd kigyógyít…

Life goes on.

A becsődölt vállalkozó az állammal, az úgymond kkv-barát magyar állammal áll innentől kezdve szemben. Szemben. Szó szerint. A gyurcsányi törvények mentén. Mintha a magyar államnak az lenne a kifejezett érdeke, hogy kinyírja az addig dolgozó, adót fizető, néhány főt foglalkoztató vállalkozásokat.

Röpül szinte ingyér’ raktár, telek, minden. Vagy ál üresen, várva az enyhet nyújtó enyészetet…

Ki kapja majd ezeket a magyar dolgozó és kockázatot is vállaló kezekből kifacsart javakat?

Mi a magyar kormány érdeke? Kinek az érdekeit nézi?

Mi lesz az új, üresen tátongó házakkal? Az üresen tátongó raktárakkal, felszerelt telephelyekkel?

Kinek szánja ezeket a magyar állam?

Az állami hitelgarancia-intézményeken keresztül kereshetne a kormány tényleg vállakozó-barát megoldást a recesszió sújtotta adófizető rétegre. Hogy ne gyarapítsa még ő is és néhány fő alkalmazottja a munkanélküliek, segélyből élők táborát. Nem elég nagy az így is?

De ki foglalkozott eddig kormány és szakmai szinten ezekkel az élethelyzetekkel?

A kamarák a régiek, 8 éven át semmit se tettek – miért pont most nőnének fel ugyanazok a „káderek” új feladatokra?

Szögezzük le: nagyon jó, ha autószerelő csarnokokat építenek itt, Magyarországon. De azt se feledjük, hogy ezek a nagy üzemek önmagukban nem oldják meg a munkanélküliség akut problémáját. Egy ilyen csarnok – ha elég korszerű – nagymértékben automatizált, tehát relatíve kevés kéznek ad munkát, kibocsátását figyelembe véve.

Az egészséges gazdasághoz a kisvállalatok is nélkülözhetetlenek, mivel általában munkaigényes termékeket, szolgáltatásokat állítanak elő, vagyis tőkeerejükhöz mérten nagy a munkaerő felszívó képességük.

Sok vállalkozás nem tegnap kezdte el működését. Sok tapasztalat gyűlt fel. Megharcoltak a magyar bürokráciával – ami, mellesleg még mindig gyurcsányi idők maradványa. Meddig?

Ugyanazok a hivatalok, ugyanazok a hivatalnokok, ugyanaz a gondolkodási mód, ugyanaz a szisztéma. Ezt akartuk, biztosan?

Saját körmünk alá még mélyebbre szúrni a tüskét? Nem pediglen kihúzni?

Mit akar a magyar 2/3-os, történelmi időkben gondolkodva, hihetetlen támogatottságú jobbközép kormány? Partenere vajon a kkv-áknak? Jószándékú partnere saját szavazóbázisának, avagy a kkv megtette kötelességét, a kkv mehet?

Tényleg: quo vadis, Fidesz?

Utadat még „Ez a ház eladó”, „Ez a raktár kiadó” táblák szegélyezik.

Meddig?

Az érintett emberi sorsokat nem említettem. Összetört lelkek, szétment életek, félreverő szívek, nyugtalan álmok pöttyözik be könnyel, vérrel, feketével szép, narancsos-napsugaras lobogódat, Fidesz kormány!

Van 2/3-od. Vannak szakembereid. Mire vársz?

Ideje van a cselekvésnek. Halaszthatatlan ideje…