KáKánBéKa
- én és a nővérem tagjai voltunk Folly-féle összeesküvés ügynek, amiben a Follyt fölakasztották
- mit csináltak?
- amit kellett
- hát most már mindegy, már mindenről beszélhetünk
- még mindig nem
a titkos mártír
"bátyám ... majd átúszott az Adrián ... és akkor végre bekerült az újságba, mert erre volt szüksége"
"apám akkor került vissza a szakmájába, ő a magyar pszicológiában, főleg a munkalélektanban egy meghatározó személy volt"
milyen "rendes" az apja amúgy, hogy itthagyja a gyerekeit, és újranősül Amerikában.
"éltem egy 24 éves nem éppen elveszett fiatalembernek a nagyon kis bohém és szórakoztató életét ... én megmutatom, hogy nem igaz hogy nem lehet itt megcsinálni, nem igaz, hogy nem lehet szakmai karriert csinálni, nem igaz hogy nem lehet az élre törni, nem igaz, hogy ehhez le kell feküdni, nem igaz, hogy ehhez be kell lépni a pártba ... ezt végig lehet csinálni, csak baromi sokat kell dolgozni "
"summa cum laude befejeztem az egyetemet"
"valakiket keresztül ... nem éri meg a részletes elemzést .. sikerült megszereznem azt a levelet, amit ők Angliából az USA-ba írtak"
"ezekkel a srácokkal egymást toltuk föl, hogyha bármikor szükség volt arra, hogy támogassanak, azokba a pozicíókba, ahol voltak, azt megtették"
"ők be is léptek a pártba"
"velem ellentétben"
"soha nem éreztem semmi rosszat irántuk, amiért beléptek, ők ezt az utat választották, soha nem éreztem árulásnak...
én profitáltam belőle"
"minden politikai undorkodásommal én boldog voltam"
"az első számúak közé tartoztam a hazai munkalélektanban, és meg voltam róla győződve, hogy énelőttem már nem lehet akadály, tehát én addig emelkedem, ameddig akarok"
nekem van egy olyan érzésem, hogy nem volt ő olyan jó, mint ahogy állítja a kis szerény, de ez csak tipp.
"akiknek nem sikerült eredményt produkálni ebben az időszakban, valahogy föl kellett dolgozniuk 90-en után ami történt, és olyan kellemes, kényelmes, olyan jó magyarázat, hogy azért nem mert becsületes voltam, mert nem feküdtem le ezeknek, na mondom nem, azért mert hülye volt"
igen. ésvagy nem voltak kommunista barátai a pártban és a BM-ben.
madarat tolláról, embert barátjáról.
"képzelem neked milyen aljasságokat kellett ahhoz elkövetned, hogy párttagság nélkül tudtál érvényesülni, akkor te biztos a BM-mel dolgoztál együtt
és a szép ebben ... hogy tényleg együtt dolgoztam a BM-mel"
"a kitüntetéseim többsége belügyminiszterektől származik"
"amikor belügyminisztériumi alezredes azzal dicsekszik, hogy az ő nagybátyjának volt a 6-os számú párttagságú könyve a német nemzetiszocialista pártba, csak ezt ne mondjam el senkinek, akkor elkezd gondolkodni az ember, hogy honnan a fenéből verbuválódott ez a társaság"
"hála Istennek, hogy nem volt forradalom Magyarországon"
hát hogy lehet Románia még precízebb? ugyanaz a helyzet, de az egyetlen esély a forradalom volt, hogy tényleg szabadok legyünk, azt csak forradalom útján lehetett volna megoldani.
Újranéztem a Számvetés nagy részét, majd nyolc éve láttam először. Írtam már ide, és írtam azt is, ambivalens érzéseim vannak a film kapcsán. "Halottról jót vagy semmit" - tartja a mondás, mégis úgy érzem, ez csak arra jó, hogy az ember áthazudja a múltat mássá.
Miért kell kegyesnek lenni egy halottal, ha ő nem volt az életében?
Mert ez a film hazugság, hazug önfényezés. Egy maszk, ahogy valaki látni, láttatni szerette volna magát, de sose volt ilyen. Pláne így belenyúlni holtan a jövőbe, olyan képet hagyni, ami egy szép, de torz - a valóságot meghamisító - tükrön készült. Ha valaki ilyennek ismerte, látta ezt az embert, az örüljön. Szeretném azt hinni, hogy ismervén léte korlátait, megváltozott, de nem tudom azt hinni, hisz nem sokkal előtte láttam mást belőle. Lehet más jobban ismerte nálam, és tisztelem ezt a véleményét, és nagyon szeretném, ha tévednék, és nem arra az önző, végletekig hiú, csak a saját érdekeit néző, mindenki másét leszaró (ha az nem egyezik az övével), akár hazugságtól se visszariadó manipulatív emberre emlékeznék. Ismerte valaki ezt az embert?.. Beállította magáról a hűvös pszichológus docens és a jól menő üzletember képét, hogy ő milyen sikeres és tárgyilagos, közben meg munkát benne valami szörnyű emberietlen hatalomvágy, ami mindenekfelett fontos volt. Nem mondom, hogy nem volt pozitív oldala, de ezt rögtön felülírta adott esetben a hatalomvágy, így ebből adott esetben nem sok látszott.
Azt sem tudom, hogy ez az ember tudott-e valakit szeretni saját magán kívül. Szerintem nem tudott. Ha ez változott az utolsó két évében, akkor oké, a haldoklás segíthetett ebben, de félek, ez sem, akkor is csak "használta" az úgymond szeretteit. Azért voltak fontosak, hogy ne maradjon egyedül, kiszolgálják az utolsó percig, erre rá is volt utalva. De a filmben még haldoklása biztos tudatával is cinikusan beszélt feleségéről, mintha szégyellné hogy megnősült, és azt is, hogy egy "rangon aluli" nőt vett el. Hangoztatta, hogy ez nem volt probléma, de ha nem lett volna, eszébe se jutott volna erről beszélni. És a gyerek is csak azért hiányzott az életéből, mert az az ország felé "kötelesség" lett volna részéről, egy ilyen fényes pedigréjű nagy elmétől, nem mert teljesebbé vált volna az élete.
Egy ismerősöm figyelte egy darabig, és azt mondta róla, hogy olyan érzése van, mintha "ez az ember Zeusszal küzdene a trónért". Akkor még mosolyogtam ezen, hogy akkor kinek is szurkoljak?... De ha valaki egy istennel küzd a trónért, előbb próbáljon meg igazán embernek lenni.
Sajnálom, hogy ilyeneket írok, mert nem kellene, de ha valaki sokórányi filmet hagy hátra az életéről és gondolatairól, az felruházza a nézőket a véleményalkotás szabadságával egyúttal. Úgyhogy ha életében nem is szerette megadni ezt a szabadságot, legalább most élek vele.
"nem árulók voltak ők, ők aulikusok voltak"
mintha a Rosenberg-házaspár is ezzel védekezett volna, ha igaz: ők nem árulták el az Egyesült Állomkat, ők csak orosz zsidó testvéreikkel beszéltek. az USÁ-t nem hatotta meg ez az érvelés (már ha tényleg így volt), és felkötötte őket.
"a Perczelek mindkét oldalra áltak, rossznyelvek szerint azért, hogy megtartsák a birtokot"
nem hiába írtam kérdőjelbe az elvtársat itt:
Utolsó írka