Nyílt levél Fischer Ádámnak

Tisztelt Uram! Ön a Népszabadság február 12-i, szombati számában nagy beleéléssel, s önnön bátorságától elragadtatva bejelenti, hogy nem nyugszik addig, ameddig engem nem távolítanak el a Fideszből, ugyanis – némiképp leegyszerűsítve az ön briliáns logikáját – ameddig az antiszemita Bayer a párt tagja, addig a Fidesz is antiszemita, ha pedig a Fidesz is antiszemita, akkor az Európai Néppárt is antiszemita. Mit ne mondjak, őrületesen nehéz lehet önnek és az önhöz hasonlóknak. De ez végül is az önök problémája. Az én problémám ezzel szemben az, hogy újra és újra, végtelen türelemmel elmagyarázzam önnek és önöknek, hogy az a világ, amelyet felépítettek, és amelyben oly otthonosan jönnek-mennek és rettegnek, nos, az a világ nem létezik.

És semmiképpen sem szeretnék cinikus lenni, ezért fel sem tételezem, hogy ön is csupán politikai megfontolásból lakja ezt a nem létező világot. Nem. Ön és az önhöz hasonlók feltehetőleg mélyen hiszik, hogy valamiféle jó ügyet szolgálnak akkor, amikor könyörtelen harcot vívnak az „antiszemitizmus” ellen, amely antiszemitizmushoz nincsen szükség sem antiszemitára, sem zsidóra. Bizony, Tisztelt Uram, ez a „harc” sokaknak egyszerű önigazolás és önfelmentés. Ameddig ugyanis az „antiszemiták” ellen vívjuk a harcot, és a nácizmustól rettegünk, addig semmiképpen sem kell „arról” a negyven esztendőről szót ejteni. Mindaddig az „európaiság” nevében felháborodottan vissza lehet utasítani, hogy bárki is összemérje a 20. század két szörnyrendszerének bűneit. Hogy is írja Todorov? A nácizmus bűnösei az összehasonlítás mellett vannak, hiszen ez felmentést jelent számukra. A nácizmus áldozatai az összehasonlítás ellen vannak, mert ez felmentést jelent hóhéraiknak, másrészt kisebbíti mártíriumukat. A kommunizmus bűnösei szintúgy az összehasonlítás ellen vannak, hiszen ez vádként használható ellenük. A kommunizmus áldozatai pedig az összehasonlítás mellett vannak, mivel ez vádként szolgál számukra, másrészt igazolás is őnekik, hogy volt a világban szenvedés a zsidó szenvedésen kívül is. S lám, máris egy gyékényre kerültek a nácizmus bűnösei és a kommunizmus áldozatai, valamint a kommunizmus bűnösei és a nácizmus áldozatai!

a nácizmus bűnösei és a kommunizmus áldozatai nem kerülnek egy gyékényre, ugyanis megtörtént ott a felelősségrevonás

Holott nagy részük egyáltalán nem akarja ezt így. De a vita mégis csak kap valami ilyesféle értelmezési keretet, s ettől mindjárt ostobává és feleslegessé is válik, holott nem az. Sőt. Még a mi vitánk sem az. Olvasgassa szabad idejében a Népi-urbánus vita dokumentumai című kötetet, és rá fog döbbenni, hogy nincs új a nap alatt. Ott folytatjuk, ahol Németh László és Ignotus befejezte. Lássuk hát…

Ön szerint – mint annyi más önhöz hasonló szerint – az Ugyanaz a bűz című írásom antiszemita, és ez tűrhetetlen. Ez a tétel pedig bejárta a világsajtót, s már régen nem számít, hogy mit írtam, már csak az értelmezések számítanak abban a belterjes és belterjességéből következően szükségképpen beteg körben, amelyben a dolgok így működnek. „Antiszemitizmusom” „bizonyítékai” a következők: egymás után leírtam azt a három nevet, hogy Cohen, Cohn-Bendit és Schiff – ez olyan nyilvánvaló antiszemitizmus, hogy nem is igényel kifejtést. Továbbá az orgoványi erdő emlegetésével azt üzentem, hogy ki kellene irtani az összes zsidót. Ez is nyilvánvaló, ezt sem kell kifejteni. Önök szerint. Azért én mégis tennék egy kísérletet, ha megengedi…

Nézzük először, vajon miért került egymás mellé az a három név? Hát Cohen úr azért, mert az ő írása provokálta ki az én írásomat. Cohen úr üzente Angliából, hogy „Magyarország bűzlik”, és ez nekem nem tetszett. Cohen úr neve pedig Cohen, így a valóság súlyos meggyalázása lett volna, ha Kovács Bélának nevezem…

Hogyan került Cohen mellé Cohn-Bendit? Nos, tisztelt Fischer úr, négy nappal az ön által tűrhetetlennek tartott cikkem előtt jelent meg egy másik írásom, Sajtószabadság címmel. Fontosak itt a dátumok, Fischer úr, ugyanis a Sajtószabadság megjelent 2010. december 31-én, az Ugyanaz a bűz pedig január 4-én. A kettő között háromnapos ünnep volt, tehát hamarabb meg sem jelenhetett volna. Az Ugyanaz a bűz pedig szerves folytatása a Sajtószabadságnak, ez a helyzet. A Sajtószabadságban pedig hosszan értekezem Cohn-Benditről, ugyanis nevezett úr a német közszolgálati rádióban gyalázta az országot és Orbánt, felsorakoztatva mindazon hülyeségek összességét, amelyeket önök hónapok óta felsorakoztatnak. S Cohn-Bendit szavait visszhangozta a Der Standard. Az a cikkem erről szólt. S mivel Cohn-Bendit neve Cohn-Bendit, mégsem nevezhettem őt Tóth Lajosnak, csak azért, hogy elkerüljem az antiszemitizmus vádját. Ráadásul, legyen őszinte, Fischer úr, el sem kerülhettem volna, igaz? Végül Schiff úr… Nos, emlékeim szerint Schiff úr nevezetes levele éppen harmadikán látott napvilágot, de legfeljebb másodikán. És fölöttébb szervesen illeszkedett abba a vonulatba, amelyről szót kívántam ejteni. S hogy Schiff úr zsidó? Nos, ezt az örvendetes tényt azóta tudom, hogy önök szíveskedtek a tudomásomra hozni. Nem érdekel ez engem ugyanis. Ez önöket érdekli, valamiféle perverz és általam érthetetlen okból kifolyólag.

És akkor nézzük azt az orgoványi erdőt, Fischer úr.

Orgoványi erdő ügyében önmagamtól idéztem. Történt ugyanis, még 2009 decemberében, hogy az MSZP egyik prominens személyisége megszólította az övéit egy fölöttébb tisztességes írásban, amelyben egyebek mellett ezt írta: „Úgy vélem, hogy nem cáfolható, a nemzet sorsa szempontjából nincs pozitív történelmi hagyományunk. A baloldal nálunk mindig külső segítséggel került hatalomra. Ezért is helytelen mindenki mást az ország kormányzására eleve alkalmatlannak minősítenünk”.

 ki írta ezt az MSZP-ből? állítólag vmi tudós

Akkor, 2009 decemberében ennek kapcsán írtam meg a Mindig külső segítséggel című cikkemet, amelyben egyebek mellett ez olvasható: „És tényleg… Az MSZP úgy tesz, mintha történelmi szükségszerűség lenne hatalomra kerülésük és hatalmon maradásuk. (S természetesen ezzel mindjárt megvádolják az ellenzéket…) Azt mondják, ha ők nem, ha nem ők, akkor mindennek vége. Pedig ez tényleg nem egy baloldali ország. Illetve helyesebb úgy fogalmazni: nem úgy, ahogy ők képzelik. S bizony, mindig külső segítséggel kerültek hatalomra. Külső segítséggel, mint a második világháború után, mint ’56 után – s aztán 34 évig. Külső segítséggel és a legnyersebb, legbrutálisabb erőszakkal. Lásd még Kun Béláékat. (Aztán nagyon fel voltak háborodva, hogy az orgoványi erdőben átlovagoltak a fejükön. Ami nem volt éppen szép és demokratikus, de azok után, amit műveltek, legalább érthető…)”

Nem Schiff úr kedvéért írtam újra Orgoványról, tisztelt Fischer úr, hanem önmagam idéztem. Csak tudja, 2009 decemberében semmiféle apropója nem volt, hogy az orgoványi erdőből világraszóló antiszemita kampányt kovácsoljanak önök. Erre most érett meg az idő. Próbáljon meg elvonatkoztatni a lakájos kis rögeszméitől, Fischer úr, és hagyja meg nekem azt a jogot, hogy másképpen gondolkodjak a történelemről, mint önök. Például hadd legyen az én meggyőződésem, hogy Kun Béla, Szamuely, Cserny és a többi, fölöttébb megérdemelte volna, hogy ott végezze Orgoványban. Ehhez képest – Cserny kivételével, őt legalább felkötötték – úri módon kiutaztak Bécsbe, és ott megszervezték a század legocsmányabb és leghazugabb sajtókampányát az élet-halál harcot vívó Magyarország ellen. Ezek mind rablógyilkosok voltak, Fischer úr, és minősített hazaárulók. Közöttük Jászi Oszkár és igen, Károlyi! Amúgy Orgovánnyal kapcsolatban még csak ennyit: „A baloldal szerint több mint hatvan, a jobboldal szerint tizenhat embert végeztek ki Orgoványnál” – közölte Ormos Mária akadémikus, ezzel rávilágítva arra is, hogy a politikai oldalhoz való tartozás mennyire meghatározza a közelmúlt értékelését. Igaz, a „kivégzés” helyett pontosabb a „gyilkosság” szót használni, tekintettel arra, hogy az akkor Pest-Pilis-Solt-Kiskun, ma Bács-Kiskun megyében található Orgovány melletti mészárlást semmilyen formális bírói ítélet nem előzte meg. A jobboldal népítéletnek, a baloldal tömeggyilkosságnak látja az orgoványi vérengzést – tette hozzá a Széchenyi-díjas történésznő. S még ezt is hozzáteszi, kérdésre válaszolva: „…a zsidó lakosság nagy része inkább nagyvárosokban lakott, tehát a Tanácsköztársaság falusi funkcionáriusainak nagyobb része nem volt zsidó. Bár ez önmagában még nem zárja ki, hogy a helyi, kis létszámú zsidó közösség nagy része viszont a tanácsrendszer funkcionáriusa volt – Ormos ezt sem tarja valószínűnek: – A falvakban a zsidók általában (…) kocsmát (…) vagy egy kisboltot vezettek, esetleg szabó akadt közöttük, ezek nem azok a tipikusan a kommunista elvek iránt rajongó népségek”.

Hát így. Hajdú Tibor akadémikusról meg csak egy fél mondat: „Az orgoványi vérengzésnek Hajdú szerint az antiszemitizmus csak mellékszála volt…” – már ha volt ilyen egyáltalán, teszem én hozzá. És mindezt csak azért idézem önnek, mert Bolgár úr már kifejtette a rádiójában, hogy Orgoványban antiszemita őrjöngés volt, és aki Orgoványt emlegeti, az antiszemita őrjöngő.

Nem így van, Fischer úr. Semmi sincsen úgy, ahogy ön, önök gondolják és láttatják. Hogy mennyire nem igaz semmi sem, hogy önök mennyire nem igazak, hadd idézzek valamit önnek Daniel Cohn-Bendittől: „Több alkalommal egyes gyerekek kinyitották a sliccemet és elkezdtek simogatni.

A körülményektől függően különbözőképpen reagáltam, de a vágyuk problémát jelentett számomra. Megkérdeztem: »Miért velem csináljátok ezt, miért nem a többi gyerekkel?« De ha ragaszkodtak hozzá, akkor mégis cirógattam őket”.

Fischer úr, ezt a szöveget Cohn-Bendit vetette papírra önéletrajzi ihletésű könyvében. Ha azt gondolom, hogy Cohn-Bendit egy állat, akkor biztosan antiszemita vagyok?

Tisztelt Fischer Úr, amúgy ez is egy teljesen felesleges írás volt részemről. Ön és az önhöz hasonlók ugyanis nem fognak kilépni kényelmes kis rögeszméik otthonosságából. Nekem viszont elegem van önökből. És bepereltem az egész díszes társaságot. És majd lehet jönni a bíróságra, és el lehet magyarázni, miért antiszemitizmus az, ha valaki leírja Cohen, Cohn-Bendit és Schiff nevét egy Cohenről, Cohn-Benditről és Schiffről szóló cikkben.

Isten áldja meg önt!

Válasz Bayer Zsoltnak

Hozzám írt nyílt levelét (Magyar Hírlap, február 15.) nem vagyok hajlandó kommentálni, csak két megjegyzésem van.

Egyrészt, hogy az Ön január 4-i cikkét nem én és a „magamfajták” minősítik antiszemitának, hanem az Ön fideszes párttársai is – legalábbis azok, akikkel én beszéltem. Ezért azt javaslom Önnek, próbálja barátait a Fidesz vezetőségéből rávenni, mondják ki nyilvánosan, hogy Ön nem antiszemita, és hogy az Ön által képviselt szellemiség belefér a Fidesz szellemiségébe. Ameddig ez nem történik meg, addig az Ön cikkének minősítésével nem foglalkozom.

A második pont, amit le szeretnék szögezni az, hogy ez az eset nem Önről, hanem a Fideszről szól, és nem a baloldal, hanem a magyar jobboldal problémája. Pontosabban azoké, akik világnézetüktől függetlenül azt kívánják, hogy a magyarországi jobboldal mindenkori vezető pártjának ideológiája a második világháború után kialakult európai konzervatív irányzatokhoz igazodjék, melyeket De Gaulle, Churchill, Adenauer neve fémjelez. Azoké, akik a legélesebben elhatárolódtak a szélsőjobbtól és attól a szellemiségtől, amit az Ön írásai képviselnek.

Adenauernek soha, a baloldallal folytatott leghevesebb harcai során sem jutott volna eszébe, hogy ellenük rasszista nézeteket valló csoportokkal kacsintson össze. És nem csak én szeretném, ha a Fidesz mai vezetői Adenauerről vennének példát, aki nem törődött azzal, hogy politikájával a titokban zsidóellenes szavazókat elriaszthatja és ezzel a szélsőjobb párt jait erősítheti. Antiszemitákkal szóba sem állt, a szélsőjobboldali pártok mégis jelentéktelenné váltak Németországban.

Tisztelettel: Fischer Ádám

Bayer nem a szívem csücske, és a január 4-i írása sok szempontból undorító, DE a február 15-i nyílt levele sokkal normálisabb hangnemben íródott, és többet érdemel, mint hogy Fischer Ádám gőgösen kijelentse róla, hogy " nem vagyok hajlandó kommentálni".

Fischer Ádám, már megint minek büfög bele olyanba, amihez nem ért? Elfogytak a kottái, vagy elfelejtett zenélni.

Na takarodj vissza a vacsora asztalhozz és zenélj , barom.

szélsőjobb pártok Németországban Adenauer idejében? miről beszél Fischer? :D

"antiszemitákkal szóba se állt"
Antiszemitának lenni roppant megbélyegző, ám magyargyűlölőnek lenni elfogadható, sőt helyeselhető.
Fischer úr úgy gondolja, népe csakugyan az Úr választottja?

adenauer elég sok, egykor náci tisztségviselővel dolgozott tovább, a középszinten már ezek voltak - már csak azért is, mert azzal kellett dolgozni, aki életben maradt

a diplomáciai testületek falán a mai napig megvannak olyan "élmunkások" képei, egyszerű német hagyományból, mint pl edmund veesenmayeré, aki a magyar zsidóság deportálását megszervezte és a kormányzó többszöri tiltása után újra és újra kierőltette, aki az országunk második világháborús szétzúzásáért felelős, aki emelett emberrablóként is működött, mint a kormányzó életben lévő gyermekének elrablásának értelmi szerzője és zsaroló is volt, egész itteni tevékenységét háborús bűnök mellett népirtás megszervezése és terrorizmus jellemezte, már 59-ben szabadlábon volt és megbecsült közgazdászként éldegélt a haláláig - mondjuk nem a kormányzatban dolgozott, de "hasznos tagja" lett a német gazdasági csodának (a marshall segély mellett, természetesen, olyasmi nekünk is jól jönne)

ez az ádámka se nagyon tudja miről beszél, meg ír -mondjuk, nem egy történész, hanem zenész, de akkor meg minek beszél olyasmiről, aminek a megismerésére nem vette a fáradtságot?

Szerintem is éppen ideje leszámolni a jobboldalon azzal a hamis mítosszal, hogy majd a sok feléjük tett gesztus megenyhíti a szívüket és felhagynak a magyarok alázásával. Nem, soha nem fogják megtenni, hiszen a magyarság csak egy megvetendő gazdaállat számukra és ha vakarózni kezd, hát még jól meg is kapja a magáét, hogy mit ugrál annyit. Addig vagyunk jók, amíg érkeznek a pályázati pénzek, amíg ők dönthetnek a kultúráról, az oktatásról, a pályázatokról, vagyis a pénzről, hiszen ez az ő egyetlen értékmérőjük. Az maszop a mindenki által ismert történelmi szerepénél fogva alkalmas a parazitalét támogatására, saját léte függ ezen, így hát az élére állt és ő antiszemitáz a leghangosabban. Nagy szerencséje van, hiszen az Eu és az ún "liberális demokrácia" alapvetési ezek. Számukra a kommunizmus meg csak valami trendi sörvirslis trip jópofa vörös zászlókkal, ahol mindenki boldog, szabad és mosolyog. Ennyi az eu, magasról szarik az egész keleti blokk népeinek érzéseire, számukra egyetlen tragédia történt. Tulajdonképpen meg is értem őket, minek még egy ekkora tragédiát a hátukra venniük, szerencséjükre ők kimaradtak belőle, így hát amiről nem tudunk, az nincs is.

Hiába a fidesz vezette be a holokauszt emléknapot, vonul elől a hetenkénti megemlékezéseken, vonul rapportra és választ prominens politikusnak cigány számrazásút, a verdikt kimondatott és széles körben terjesztetett: a fidesz antiszemita, rasszista és kész. A tények meg nem zavarnak senkit, könnyebb ebben a sekélyes hazugságban taposni, mint szembe fordulni egy egész világberendezkedéssel. Ez van.

A jobboldalon mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem faji kérdés, ez egy mentalitás, egy, a hazájának mindenképpen ártani akaró gyűlölettől fűtött viselkedés elítélése, és éppen nem mi tehetünk arról, ha pont fischernek, hellernek vagy shiffnek hívják az aktuális hungarofób antimagyart. Mi csak azonos feltételeket akarunk, ahogy arról az oldalról is a többség. Csak van egy néhány százalékos minoritás közöttük, akinek a cirkusz az érdeke, aztán ha a magasba csapnának az indulatok, éppen ez a néhány százaléknyi gyűlölködő hagyná itt Magyarországot az első 5 percben se szó, se beszéd...

És ne kezdjen senki sem antiszemitázni vagy rasszistázni engem, tudniillik ez családilag nem értelmezhető. :)