„A kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja.”

A Lovakrul

és az összefoglalója.

Patkolas.hu:

Mindenek előtt: kell-e a ló lábára patkó?

A legfontosabb egyáltalán azt eldönteni, hogy szükség van-e a patkolásra. A patkolás egyetlen célja az, hogy védjük a patát, vagyis a patkolás egy szükséges rossz, amit az igénybevétel, a "civilizációs ártalmak" (pl. aszfalton, kemény talajon való járás stb.), illetve a pata problémái tehetnek szükségessé. Hogy magát a patkolás folyamatát melyik kovács hogyan kivitelezi, az már egy másik kérdés.

Melegen vagy hidegen?

Ez a kérdés számos lótulajdonosban felmerülhet, hiszen ma újra reneszánszát éli a melegen való patkolás. Más kovácsok viszont hidegen patkolnak, így jogos a felvetés, vajon milyen érvek szólnak az egyik vagy a másik megoldás mellett.
A melegen történő patkolásnak történelme van. Gondoljunk csak bele: hajdanán a ló ment a kovácsműhelybe, nem pedig a kovács jött ki a lóhoz. A műhelyben a kovács maga készítette a patkót, hiszen nem vehette meg az üzletben a kész patkót, ahogyan manapság, amikor különböző méretekben, jobbos-balos, illetve első-hátsó változatban kapható a - ráadásul hidegen is jól alakítható anyagból készült - kész patkók sokasága. Hajdan a lovat elvitték a műhelybe, a kovács elővett egy szál anyagot - a kiválóan kovácsolható, 0,2% széntartalmú, kopásálló, kiváló anyagminőségű nyers anyagot -, beletette a kohóba és felhevítette, hiszen azt még ki kellett kovácsolni. Ebből következik, hogy a melegen igazítás (vagyis amikor a patkót még melegen a patára helyezik, amin az égésnyomot hagy) egy, a technológiából adódó lehetőség volt, hiszen adott volt, hogy a patkó meleg. (Meg kell jegyezni, hogy akkoriban az a fő szempont, hogy "mindig a patkót igazítjuk a lóra és nem fordítva", teljesen igaz volt, hiszen a kovács egy teljesen nyers anyaggal kezdett dolgozni, így kizárólag a patkót készíthette el az adott patának megfelelő alakúra.)

Miért "sütik" rá gyakran a patkót a patára?

Szomorú tény, hogy ez a kérdés egyáltalán kérdés lehet. miért???  A hajdani kovácsok ugyanis sohasem "sütötték" rá a vasat, nem "égették fel" a patát a patkoláskor, ilyen módszerről egyetlen helyen sem olvashat senki a szakirodalomban. De valóban melegen próbálták rá a patkót a patára, csakhogy ezt "fekete melegen való igazításnak", és nem felégetésnek nevezték.

Mi az a "fekete melegen igazítás"?

Ha felhevítünk egy anyagot, akkor a melegítéssel elért különböző színek egy-egy hőmérséklet fokozatot jelentenek. A nyers patkó anyaga hidegen barnás színű, hiszen oxidréteg borítja. A melegítés során először kékesfekete, vagyis "fekete meleg" lesz, ami kb. 4-500 oC-ot jelent. A további melegítés hatására ezután előbb cseresznyevörösbe megy át (7-800 oC), majd szalmasárga lesz, míg végül fehéren izzó lesz. Ezt az állapotot követi az olvadási pont, amikor fehér szikrákat fröcskölve egy fehéren izzó, képlékeny anyaggá válik a vas, ez 1350 oC-on következik be.
A patkót csakis ezen az úgynevezett fekete meleg hőmérsékleten szabad a patára igazítani, így is épp csak egy pillanatra odaérintve a szaruhoz. Az eljárás lényege, hogy így a patán a felhevített vas egy nyomvonalat hagy, ami megmutatja, hogy hol nem egyenletes még a patkó vagy a pata síkja. Az alapszabály ilyenkor is ugyanúgy érvényes: a patkót kell a patához igazítani, és nem fordítva. A patkó igazítása alakra, formára és síkra vonatkozóan lehetséges. A patát csakis a síkra igazításnál lehet befolyásolni, hiszen az még lehet egyenetlen, éppúgy, ahogyan maga a patkó is.
A fekete melegen való igazítás helyett persze éppúgy lehetne alkalmazni egy olyan módszert is, amelyben valamilyen tetszőleges anyaggal bekenem a patát (akár krétaporral, vagy egyszerűen leteszem egy teljesen sík felületre, majd megnézem, hogy hol marad rajta szennyeződés és hol nem), de hajdanán, amikor a kovács a ló ottlétekor készítette el a megfelelő patkót, ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

Mire jó akkor a "mobil kohó"?

Manapság jó néhány kovács használ úgynevezett mobil kohót, amit egyszerűen magával vihet a többi felszereléssel együtt a lótulajdonos istállójához. Csakhogy patkót már nem nyers anyagból készít, ugyanazt a boltban vásárolt kész patkót használja, mint a hidegen dolgozó kovácsok. Kétségtelen ugyan, hogy melegen könnyebb a patkót alakítani, mint hidegen, de tényleges funkciója nincs ma a kohóknak, nem is szólva arról, hogy ha a fekete melegnél magasabb hőmérsékletre hevíti fel a vasat és "rásüti" a patkót a patára, azzal kárt is okozhat a pata szerkezetében.

Miért csak az elülső lábakra kerül sok esetben patkó, a hátulsókra pedig nem?

Ennek megválaszolására először térjünk ismét vissza a szabályos pata fogalmához. Milyen is a szabályos pata? Az elülső végtagon íveltebb, terültebb, mint a hátulsón. A terültebb pata két oldalfali szaruja, körívelten a hordozószél, azaz az oszlopos szaruréteg sátorszerűen növekszik. Ez azt jelenti, hogy a növekedés nem párhuzamos, vagyis minél jobban növekszik a szaru, annál nagyobb lesz a hordozószél átmérője. Minél jobban túlnő a szaru, annál nagyobb lesz a pata. Ha nagyobb a pata, hosszabb a "körömrész", a talptestétől függetlenül, hiszen már túlnövekedett, akkor az ellenállóképessége csökken. Ezzel szemben a hátulsó pata keskenyebb, kevésbé ívelt, így a szaruoszlop is a párhuzamoshoz jobban közelítve növekszik lefelé és a talajjal is nagyobb szögben érintkezik, így az ellenállóképessége is nagyobb, mint az ellső pata szarujáé.
A másik ok a súlyviselésből adódó különbség. A lovaknál természetes egyensúlyi helyzetükben nem egyenlő terhelés jut az elülső és a hátulsó végtagra. Olyannyira nem, hogy az elülső végtag viseli a súly kétharmad, míg a hátulsó az egyharmad részét. Vagyis a csak az elülső lábakra való patkolás oka egyrészt az az általános tény, miszerint a patkolás azért van, hogy védjük a patát, másrészt az a két fontos tényező, hogy a pata alakja, formája, valamint a súlyviselés eloszlása az elülső végtagnál kedvezőtlenebb, mint a hátulsónál, így az elülső végtag pataszaruja jóval nagyobb igénybevételnek van kitéve, mint a hátulsó végtagé.

Patkolás: a legfontosabb tudnivalók

Gazdasági lovaknál elengedhetetlen, csikóknál gyógyító céllal szükséges lehet a patkolás. A patkolás nem sablonos dolog, hanem a túlkopást megelőző vagy gyógyító célú művelet, ezért hozzáértést, anatómiai ismereteket igényel.

Patkolás előtt meg kell ítélni a lábvég állását, hibáit, az előző patkó kopását, s ezek ismeretében lehet (kell) megválasztani az alkalmazandó patafaragást, a felverendő patkóféleséget.

Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy a szakképzett patkolókovács-szakma nem idejétmúlt és mindaddig fennmarad, amíg a lovat akár munkára, akár sportra vagy éppen hobbiból tartják.

Pusztán szervezési kérdés, hogy az állományában megfogyatkozott és nem összpontosítva elhelyezett lovakat hogyan tudja megközelíteni és eredményesen munkába venni az egyre nagyobb területen mozgó kovács.

A patkolásról ne feledjük, hogy szükséges rossz. Szükséges, mert a túlkopás ellen véd, mert gyógyító hatású is lehet, rossz, mert a patkó gátolja a megpatkolt pata szarutokjának természetes kopását, patamechanizmusát (terülését-összehúzódását), s mert az elhanyagolt patkolás lábvéghibákat okozhat. A patkolással tehát törődni kell, s hosszabb távon nem lehet figyelmen kívül hagyni. A ló selejtezésének - de még a csikó selejtezésének is - egyik fő oka a tönkrement pata, az elhanyagolt pataápolás, patkolás.

A patkolásnak három fő mozzanata van:

1. a patkolásra előkészítendő pata faragása,
2. a megfelelő patkó kiképzése,
3. a patkó felverése.

A patkoláshoz a pata előkészítése ugyanúgy történik, mint a pataápoláshoz. Ezt célozza a 2-3 órára vízbe, sárba állítás vagy a pata sárral becsapása és zsákdarabbal bekötése. Arra viszont ügyeljünk, hogy az előkészítés után ne száradjon ki a pata, hanem a megpuhult szarun dolgozhasson a kovács.

A patkolt patáról a régi patkót már előbb szakszerűen kell levenni és nem letépni. Az a kívánatos, ha 6-8 hetenként újra patkolják a lovat. Ez idő alatt a pata falának szaruja 1-1,5 cm-t nő lefelé, a patkó védelme alatt. Különösen a hegyfali részen nem kopik a patkolt pata, hanem a patkó fölött túlnőhet. Ez idővel megváltoztatná a lábvég szögelését.

A gyakrabban alkalmazott patkóféleségek: a) félhold patkó, b) papucspatkó, c) csavaros sarkas patkó,
d) hevederes patkó, e) körmös patkó, f) csukott patkó

g) fedeles patkó, h) bokázóra igazított patkó, i) bevágó lóra igazított patkó,
j) csavaros rögzítésű gumipatkósarok

A fogatos lovak patkója 26-28 mm széles és 9-10 mm vastag. Az igáslovak patkói szélesebbek és vastagabbak, néha az egy kg súlyt is elérik. A patkók felszegelése a patkószeggel történik, amelyik lehetőleg gyári és nem a kovács által készített legyen. A gyárilag készített patkószögek 8-10-féle nagyságban készültek és hosszuk 35 mm-től 85 mm között váltakozik.

A patkó megválasztásában mindig az vezessen bennünket, hogy:

• a lehető legegyszerűbb patkót alkalmazzuk,
• a pata természetes mozgását, amennyire csak lehet ne hátráltassuk,
• a lábvégállást vagy a pata esetleges hibáját javítsuk,
• a munkát végző ló teljesítményét előnyösen befolyásolja a patkolás.

Csikókorban egyetlen esetben szabad patkolásra gondolni, és pedig bakpata esetében. A bakpatás csikólábra félhold alakú patkót veretünk, így a sarokfalat is bevonjuk a teherviselésbe, az erősebb kopásba, és a sarokrész nagyobb mérvű tágulását is lehetővé tesszük.

A szabályos patára, amely munkavégzés folytán nagyobb mérvű kopásnak van kitéve, papucspatkót veretünk. Ez csak a túlkopástól véd. A lapos patára vastagodó szárú patkót veretünk, a meredek patára meg elvékonyodó szárút, s így mindkét esetben a szabályos lábvégszögelést állítjuk vissza. Ha a nyírágakat is be kívánjuk vonni a teherviselésbe, akkor hevederes vagy csukott patkót alkalmazzunk. A nyírágaknak ugyanolyan mélyen kell helyezkedni, mint a hordozószélnek. Ilyenkor szabályos a pata talpának terhelése. Csúszós útra télen sarkas, esetleg csavaros-sarkas, körmös-sarkas patkót veretünk. Ezek alkalmazásakor azonban vigyázni kell, mert a lekopott, elveszett sarok, köröm elferdíti a lábvéget, és súlyos zúzódáshoz, sántasághoz vezethet.

A lóval naponta dolgozó gazdának tudnia kell megítélni a ló lábvégállását és arra is figyelnie kell, hogy milyen patkolással lehet a hibát kijavítani. A franciás lábvégállás esetében a hordozófelület külső széle túlnő, a belső erősebben kopik. A külső szarufalat jobban rövidíteni, a belsőt pedig kímélni kell.

A talajon szűk állás, tehát a hegyfaltipró lábvégforma esetében a támasztófelületet a külső oldalon nagyobbítani, a belső oldalon kisebbíteni kell. A lapos, hegyesszögű patának a hegyfali része kímélődik, a sarokfali rész pedig erősen kopik. Ezért patkoláskor a hegyfal szaruját erősebben rövidíteni, a sarokfalat pedig kímélni kell.

A meredek patán, a bakpatán a hegyfali rész kopik erősebben és a sarokfal pedig kímélődik, meghosszabbodik. Ezért patkoláskor a hegyfalat kímélni, a sarokfalat pedig a teherviselésbe és a kopásba erősebben bevonni szükséges.

Kocsilovakon, amíg nem túlságosan koptatják a patkót a talajviszonyok, az elülső lábra papucspatkót, a hátulsóra pedig alacsony sarkaspatkót veressünk. Ha kemény úton használják őket, télen-nyáron csavaros-sarkas patkó ajánlható. A gazdasági lovak patájára aszerint válasszuk meg a patkót, hogy főleg mezei munkát végeznek-e, vagy pedig inkább kemény úton teljesítenek szolgálatot. A mezei munkában használt lovak elülső lábára papucspatkót, a hátulsó lábára alacsony sarkaspatkót, saját magából kiképzett sarkaspatkót használjunk. Ezek a patkók általában vékonyabbak és keskenyebbek.

Téli útviszonyok mellett mind az elülső, mind a hátulsó lábakra élesített sarkaspatkót használjunk. Köves úton, síkos úton, valamint nagy terheket vontató hidegvérű lovak lábaira csavaros-sarkas, hátulsó lábakra csavaros-sarkas-körmös patkót veressünk. Télen lehetséges, hogy az elülső patára is körmös patkót tesznek. A hátulsóra pedig a körmös patkók helyett négysarkas patkót és a köröm helyett is két sarkat alkalmaznak. Körmös és sarkas patkók alkalmazásakor ügyeljünk viszont arra, hogy el ne veszítse a körmöt, illetve a sarkakat a ló, mert ha tartósan ezek részleges hiánya vagy teljes hiánya mellett dolgozik, a lábvég állása deformálódik. Arra is ügyeljünk, hogyha éles sarkas és körmös a patkói akkor az istállóban egymásban kárt tehetnek, mélyreható sebeket ejthetnek, tehát az istállóban az éles sarkakat vegyük ki.

A hevederes és csukott patkókat általában nem szívesen alkalmazza főleg a hozzá nem értő kovács. Pedig ezeknek a patkóféleségeknek igen nagy jelentősége van akkor, ha a talpon a hordozószél és a nyírág egymáshoz viszonyított helyzete nem megfelelő. Ezért azután nem egyformán terhelődnek meg, hanem vagy a fal szaruja terhelődik erősebben, vagy a nyírágak. A hevederes és a csukott patkónak éppen az a jelentősége, hogy a fal szaruját a hordozófelületen, illetve a nyírágak teherviselését azonos feltételek mellett teszi lehetővé. A hevedert a nyír második és harmadik harmadára kell a patkón elhelyezni.

A szamár és az öszvér patája bár hasonlít a lóéhoz, de bizonyos eltérések jellemzők reá. A szamár patája keskeny, szarufala meredek és a pata nagyságához viszonyítva vastag. A széles nyír erősen hátrahúzódik, messze a sarokéi mögött van. A szarufal vastagsága a hegyfalon 8-12 mm, az oldalfalon 5-9 mm.

Az öszvér patája hosszúkás, de a hegyfalon kerekebb, mint a szamáré. A szarufal kissé meredek, a talp homorúbb, a nyírszárak a sarokéi mögé húzódnak. A szaru falának vastagsága a hegyfalon 9-12 mm, az oldalfalon 9-11 mm. Igen szívós, kemény pata.
A szamarak és az öszvérek patkolásakor a patkót tágra és hosszúra igazítják, hogy a különben keskeny támasztó felületet nagyobbítsák.

A pónik patája általában szívós, kemény, ezért patkolásra (az elülső lábak patkolására) csak akkor gondolunk, ha álladóan kemény úton jár, vagy ha rendellenes lábvég- formát kívánunk javítani.

A patkó felverésének szabályai:

• mindig a patkót kell a patához igazítani és sohasem fordítva,
• a fekete-melegen feligazított patkó méretvétele után, a meg perzselődött szarut el kell távolítani,
• mindig hidegen kell a patkót felverni,
• a fehérvonalon belül ne verjünk szöget, mert az megnyilallást okozhat,
• ha a patkolás után sántít a ló, a kritikus szöget azonnal ki kell húzni,
• a patkó felerősítése 5-8 szöggel történik.