"Rőfnél, fontnál igazabb az emberség... mérce csak a huncutoknak való!..."

Alapigazság....

a pásztorok és a földművesek között örök ellentét volt.

pásztorok nehezményezték (érthetően), hogy egyre több legelő, földterület kerül művelés alá és az életterük egyre csak szűkül.

A különböző állatfajokat őrző pásztorok közt rangsor alakult ki, akkoriban a csikósokat jegyezték - nótában, rigmusokban és a köztudatban is - az élen. Egyszerű, de nagyon mutatós öltözetüket a ma élő utódok híven megőrizték, ugyanígy hátaslovaik felszerelését is.

A most is használt heveder nélküli csikóspriccs a század eleje óta terjedt el. A ló nyakába kanyarított pányváskötél szerepéről írok részletesebben.
Nagyritkán lókifogáshoz használták lasszószerűen, de nem szívesen, mert nagyon megvadította a ménest a pányvázás. A díszes nyakszíjhoz erősített kötelet, amikor a hátas nyugodtan legelhetett, leoldva maga után húzta a ló. Ha újra szükség lett a lóra, ezzel tudta a csikós gyorsan megfogni a hátasát.

A karikását a legtöbb csikós maga készítette, sokan művészi kivitelben. A látogatók egy része meg is vásárolta az eladásra kínált árut. Az ostorkészítés volt - és ma is az - a csikósok "másodállása".
A ménesek létszámától függően a számadó mellett alkalmaztak "számadó-bojtárt", nagy- és kisbojtárt, valamint "tanyást", aki vagy fiatal "bojtártanuló", vagy "kivénhedt csikós" volt.

A ménest állandóan a szabadban kellett őrizni. A nagyon primitíven kialakított csikóstanyát olyan szűkre szabták, hogy jóformán csak a felszerelésnek és az élelemnek nyújtott védelmet. A formájáról vasalónak elnevezett, felül nyitott nádépítményben főzött a tanyás, a bogrács alatt keményre összetaposott és a napon szárított állati trágyával, vagy "árvaganéj"-jal tüzelt. A mai humor "hortobágyi brikett"-nek nevezi ezt a tüzelőt.

Az egyszerű meleg étel rendszerint a hazulról hozott szárított tésztából készített leves volt. A szalonnás finom "slambuc" vagy nagy ritkán a birkapörkölt ünnepi menűnek számított.
Ha a csikóstanyát elég nagyra építették és kis lakószoba is volt az épületben, akkor a nyári szünetben a számadó családja is kitelepedett. A kunyhó mellé primitív ólakat is létesítettek, melyekben fejőstehenet, disznót és sok aprójószágot neveltek.
A számadó a lovak létszámáért anyagilag is felelt. A bojtárok őrizték, terelték, legeltették a ménest a kijelölt járáson. A legnagyobb munkát az itatás jelentette, sok-sok vödör vizet kellett a hatalmas gémeskutakból felhúzniuk.
Kutyát terelésre igazi csikós nem használt, egy-egy jó komondor, vagy kuvasz a tanyát őrizte.

A lovak őrzése jó legelő és idő esetén nem okozott gondot. Annál nagyobb rátermettséget igényelt a lovak összetartása, ha vihar tornyosult, akkor mindenki nyeregbe! és nem bújhatott be senki a zivatar elől a kunyhóba.
A ménes éjjel is legelt, csak kevés időre állt össze pihenésre, bóbiskolásra. A lovak és főleg a csikók a jó napsütésben el-elnyújtóztak a gyepen alvásra. Egy-két csikós mindíg készenlétben kelett, hogy álljon. Jóformán csak lopva tudtak pihenni, szunyókálni ezek a viharedzett emberek. A szélsőséges időjárás minden viszontagságát fedél nélkül kellett elviselniük. A mai, legfeljebb nyolc órát dolgozó el sem tudja képzelni, milyen testi fáradságot, törődöttséget okozott az örökös készenlét. A délibábos, déli forróságtól a fagypont körüli hajnalig, a havas, tavaszi esőktől a nyári zivatarokig minden időváltozást ott éltek át az "Isten szabad ege" alatt, primitív életkörülmények között.
Már ezért is tisztelettel kell emlékeznünk rájuk, na meg azért is, mert ők őrizték, nevelték a magyar embernek mindig oly kedves állatát.

 port.hu

de dzsentri? azok mikszáth regényeikben jelenik meg, móriczéban, nem 1830 körül, vmi nem jó a port kiírásában megint, ez inkább az 1870-1880-as években játszódik, nem 1830.

a dzsentri az 1870-1880-as években terjedt el. Elszegényedő, birtokait elveszítő nemesség, amely ragaszkodott társadalmi rangjához, úri életformájához, a egyfajta romantikus, antikapitalista nézeteket vallott. Többségük köztisztviselői pályára kényszerült. A 20. század első felében az úri középosztály elnevezést használták e réteg képviselőire. Magyarul "újnemesség".

egész jó eastern vagy gulyáswestern volt ez.

a közepéig aggódtam, hogy ez a buta betyárromantika lesz benne, de a végére jó lett

nagyon tetszik ahogy kezdődik. nagyon jók a szereplők, jelmezek. a vége miatt jó a történet is. a zene, Sebő bácsi tud

azzal lett volna még jobb, hogyha megmutatja, hogyan keletkeznek a betyárok a gulyásokból, pásztorokból, gondolom nem jó kedvükben lesznek, hanem nem találnak maguknak gazdát, akinek az állataira felügyeljenek.

A pusztai pásztorok védelmet látnak benne, mert életterüket a gazdag, kapitalizálódó vármegye erősen korlátozza. Az elszegényedett dzsentriivadék csendbiztos,"

dzsentriivadék? erről szó nem volt a filmben sajnos. kicsit többet kellett volna beszéltetni, nem bántam volna, ha vannak pl korabeli városképek is benne, vagy legalább helyszínek a csendbiztos lakásán, munkahelyén, hivatalában.
korhűen minimálisan azért illet volna bemutatni az akkori városi életet, az épületeink ugyanazok maradtak. pl Fehérvár belvárosa echte középkori.

lópici gáspár kicsit túlzás nem egy ilyen filmbe való. ez nem komikus spagettiwestern, ez egy dráma