Makovecz Imre:

"Medgyasszai István zseniális magyar építész, a Citadella helyére ami egy összetákolt undorító katonai létesítmény, semmi köze a műemlékekhez mert, ronda szürke és gusztustalanul van összeépítve. Az osztrákok 49. után azért építették, hogy ágyútűzzel kézben tartsák Pestet. Mi ezt műemlékként nyilván tartjuk, és meghagytuk azt az ambivalens szobrot
...
A mai napig nem nyúlunk ehhez. Medgyasszai István magyar panteonját meg kell építeni, első lépésben a Gellért-hegy tetejére és abban a pillanatban Budapest alaphangulata megváltozik. Medgyasszai Istvánnak a terveit kéne elővenni amelyek gyönyörűek és méltó lenne a hely arra, hogy a legszentebb, és a legnagyszerűbb itt élt embereknek az emlékét felelevenítse. Ezzel kellene kezdenünk"

 A citadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt.
Az erődöt Julius Jacob von Haynau építtette, akinek a nevéhez az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás fűződik.

Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is.

Medgyaszay (szül. Benkó) István (Budapest, 1877.  – Budapest, 1959.): építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is.

 1898-ban befejezte az Állami Főreáliskolát és leérettségizett. A következő évben Bécsben dolgozik, majd ugyanott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára.
Jellegzetes Medgyaszay-stílus

1902-ben két év után átiratkozik a budapesti Műegyetemre. 1903-ban Nemzeti Panteonjának első tervével elnyeri az Akadémia Gundel-díját. A következő évben megszerzi mérnöki oklevelét. 1904-1906 között az egész országban és Székelyföldön, majd Németországban, Svájcban, Franciaországban jár tanulmányutakra. Benkó vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után változtatta Medgyaszayra.

1908-ban több szabadalma van: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel.

1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezik.

Széchenyi István 1843-ban egy egész könyvet szentelt a Gellérthegy tetején létesítendő Üdvlelde – Nemzeti Pantheon gondolatának, melyet a nemzet nagyjainak közös temetkezőhelyeként képzelt el. A Gellérthegy földrajzi fekvéséből eredően a városkép meghatározó eleme, ahol a kor közgondolkodása joggal hiányolta egy monumentális építmény létét. Széchenyi gondolatát fia, Ödön 1871-ben vetette fel ismét immár a közelgő Millenniummal kapcsolatban: “Hazánk fennállásának ezredéves ünnepére, egy a naphoz méltó emlékmű létrehozása, a Gellérthegy-oldal szabályozása és lejtméretezése, kéjlakokkal és villákkal benépesítése, a tetőn, pedig egy méltóságos Pantheon vagy Walhalla-szerű épület, s talán nemzeti katonai iskola felállítására komolyan készítette a terveket” – írták róla a korabeli lapok.


Az 1871-es városrendezési pályázat második helyezettje, Feszl Frigyes a Gellérthegyen egy létesítendő Nemzeti Pantheon vázlatát is mellékelte. A kör alaprajzú oszlopos építmény tetejére egy lovas szobrot, a lábazati részre a négy világtáj irányába vágtató lovasokat tervezett. 1881-ben tervpályázatot hirdettek a magyar Nemzeti Pantheon megtervezésére, melyen Czigler Győző terve kapta az első helyezést.


A stílusában és felfogásában is klasszikus terv számos elemében mintha a Hősök terének megoldásait előlegezné meg: a centrális középrészhez hosszú oldalszárnyak csatlakoznak, kollonád, lovas szobrok, a legmagasabb ponton angyalszobor, szabadon álló korinthoszi oszlopok képezik a kompozíció fő elemeit. 1891-ben Pulszky Károly ismét felvetette a Széchenyi-féle terv megvalósítását. Az elképzelést sokan vitatták, főleg azért, mert a nekropolisz centrumába egy, az összes bevett vallást szolgáló templomot tervezett. Kolbenheyer Gyula és Straub Sándor 1892-ben a millennium kiállítás helyszínéül a Lágymányostól a Tabánig terjedő területet javasolta, mely így magába foglalta volna a Gellérthegyet is.


A hegy tetejére képzőművészeti csarnokot javasoltak, mely a kiállítás után nemzeti emlékhelyként működött volna. Egy évvel később Palóczi Antal egy kupolás oszlopsorral körülvett szentélyt tervezett az ezredév főbb történelmi eseményeit megörökítő ábrázolásokkal. A terv különlegességét a hatalmas kupola fölé tervezett csillagvizsgáló adta. Willheim Adolf javaslata szerint a Gellérthegyen egy ión stílusú akropoliszt kellene felépíteni, elé egy monumentális Hungária szoborral, melynek fáklyája és diadémja egyben a város nevezetességeinek megvilágítására szolgálna. Az első hallásra újszerűnek ható elgondolás sok szempontból megegyezik a korábbi Pantheon vázlattervekkel, a tervezet egyetlen önálló eleme a Hungária szobor speciális világítótorony funkciója. 1899-ben Szabó Ferenc a Fővárosi Közgyűlés bizottsági tagja a Gellérthegyre egy Erzsébet királyné emlékét megörökítő Örökimádás templomot javasolt.
Medgyaszay István első Nemzeti Pantheon tervét 1902 és 1903 között, még a bécsi Wagner-iskola végzős hallgatójaként készítette. Az együttes központi eleme a hegytetőn elhelyezkedő monumentális épület, melyhez a Duna-parttól szobrokkal és két kilátótoronnyal szegélyezett reprezentatív rámpák vezetnek fel. A felvezető úton kívül Medgyaszay a parttól a lépcső felső platójáig egy föld alatti felvonót is tervezett. A centrális alaprajzú központi csarnokba két előcsarnok vezet, ehhez két oldalt csatlakoznak a mellérendelt terek, adminisztrációs irodák, folyosók. Az elképzelés szerint a központi, a nemzet nagyjainak emléket állító térből galériákkal ellátott kiállítótermek nyíltak volna. Tervéért Medgyaszay István a Művészeti Akadémia Gundel-díját nyerte el.

1906-ban Medgyaszay István újabb Nemzeti Pantheon tervet készített. Az alapkoncepció nagyban hasonlít az első változathoz, a legfontosabb újítás a Feszty-körkép elhelyezése a központi csarnokban. A kupola külső kiképzése az első tervhez hasonlóan a Szent Koronát idézi. Bár a terv nem valósult meg, számos nemzetközi kiállításon díjazták.

Lendl Adolf 1917-ben megjelent Jövőbetekintés című könyvében egy nagyméretű domború Magyarország térképet tervez a Citadellára, amelyet üvegtetővel fedtek volna le. Művében a Kis-Gellérthegyen egy skanzen kialakítására is javaslatot tesz.

A Budapesti Fürdőváros Egyesület 1929-ben nemzetközi fürdőügyi kongresszust szervezett Budapesten. A konferencia lehetséges helyszínéül a Gellérthegyet jelölték ki a szervezők, a Citadella átépítési terveinek elkészítésével Alpár Ignácot bízták meg. Alpár a Citadellára egy olyan épületkomplexumot tervezett, amelyben egy 18 emeletes toronyszerű szálloda és egy konferenciaközpont került volna elhelyezésre, a hozzájuk tartozó fürdőmedencével. Sok korábbi tervhez hasonlóan siklót is terveztek a látogatók feljuttatására.

A Gellérthegy csúcsának rendezésével kapcsolatos közel egy évszázados bizonytalanságnak a szovjet hadsereg bevonulása és győzelme vetett véget. A felszabadulás emlékének monumentális megörökítésével hosszabb tervezgetés és pályáztatás nélkül Kisfaludi Stróbl Zsigmondot bízták meg, a szovjet vezetés a Citadella déli homlokzata előtt részt jelölte ki az emlékmű helyéül. A szoboregyüttest 1947-ben leplezték le, így remilitarizálva a helyszínt.

A rendszerváltást követően a Citadella és környéke ismét a támadások középpontjába került. A Magyarok Nemzeti Szövetsége 1991-ben a teljes szovjet emlékmű lebontását kezdeményezte, helyén Szervátiusz Tibor Szent Korona emlékművét akarták felállítani. A politikai döntés végül demilitarizálta az emlékművet, megfosztva azt a szovjet hadseregre utaló elemeitől.