Wittner Mária (Budapest, 1937. június 9.) politikus, országgyűlési képviselő. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse. Szabadságharcosként a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett. 1956. november 4-én a szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. Az ország a rendszerváltás után ismerhette meg a nevét. Az 1956-os megtorláskor halálra, később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

2010-ben a legszegényebb parlamenti képviselő volt, nem volt vagyona.

 A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (nenyi) és az Alaptörvény asztala elleni kaszinótojásos és kecsöpös támadásairól is ismert Dániel Péter ügyvéd egyik Facebook-bejegyzésében súlyosan sértő szavakkal illette Wittner Máriát, a Fidesz országgyűlési képviselőjét, 56-os halálraítéltet.

A bejegyzést 48-an lájkolták, több mint 50-en pedig kommentárt is fűztek hozzá, többségében egyetértve Dániel bejegyzésével. "Nála az orális részvétel nem egy beszéd elmondását jelentette... :-)" - írta saját bejegyzéséhez fűzött egyik további megjegyzésében Dániel.

Dániel Péter azzal lett ismert szélesebb körben, hogy tavaly kaszinótojással kente össze a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (nenyi) egyik kifüggesztett példányát, később pedig kecsöpöt öntött az Alkotmány asztalát több budapesti kerületben is.

Kitiltották a közösségi oldalon korábban Wittner Mária fideszes képviselőt gyalázó Dániel Péter ügyvédet a Facebookról.

„Egy közeli rokonom, akit megnevezni semmiképp sem szeretnék, annak idején így tájékoztatott, másrészt jó pár internetes fórumon láttam ezeket az írásokat, harmadrészt megkaptam azt az eredeti fényképet, amely azt a pillanatot örökítette meg, amikor ez a Mocsok nevű hölgy meggyalázza egy kiskatona testét” – magyarázta a Magyar Hírlapnak a bejegyzést Dániel Péter. „Wittner egy köztörvényes prosti, aki köztörvényes cselekedetekben vett részt” – fogalmazott.

1954-ben teherbe esett, majd összeveszett vőlegényével. Állást is változtatott: gazdasági idénymunkát végzett, később pincértanulónak szerződött..
November 9-én hagyta el a Péterfy Sándor utcai kórházat, december 15-én udvarlójával, a később szintén elítélt Farkas Józseffel Ausztriába menekült. Hiányzott a gyermeke, így a karácsonyi napokra illegálisan hazajöttek, majd 27-én ismét határátlépést kíséreltek meg -írja az szdsz-es eörsi lászló, nyilván, ha valaki, akkor éppen ő említést tett volna a prostitúcióról.

A Jobbik fenyegető közleményt adott ki "a Jobbik óvatosságot ajánl Dániel Péternek" címmel. Szerzője, az ötvenhatos elítélt Murányi Levente az üzeni Dániel Péternek: "legyen óvatos a jövőben a valódi ötvenhatosokkal - nem Mécs Imrére és társaira gondolunk - való esetleges találkozásai alkalmával!"

M u r á n y i   L e v e n t e

 

Tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban. 1957 februárjában a MUK („Márciusban újrakezdjük”) mozgalom szervezése közben több társával együtt elfogták. Katonai bíróság ítélkezett felettük, három társát kivégezték, őt magát fiatalkorúként 3 és fél évi letöltendő börtönbüntetésre ítélték. 1959. április 24-én 2 év és 2 hónap letöltése után amnesztiával szabadult. Tanárai segítségével pótolhatta osztályvizsgáit és leérettségizhetett. Felsőfokú oktatási intézményekbe való jelentkezését azonban elutasították, büntetett előélete, és az ehhez társított „nép ellensége” és „ellenforradalmár” minősítések miatt. Végül felvették a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Karára, ahol 1969-ben üzemmérnöki oklevelet szerzett. Komolyabb karrier építésére múltja miatt nem gondolhatott.

1992-ben tagja lett az MDF XII. kerületi szervezetének. 2004 végén Dávid Ibolyát feljelentette az MDF Etikai Bizottságánál, mivel megítélése szerint a pártelnök az Országos- és a Budapesti Választmány kötelező érvényű döntésével ellentétes intézkedést hozott. 2005 márciusában kilépett az MDF-ből, Lezsák Sándor rosszallása ellenére. 2005. június 5-én belépett a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjainak sorába.

"A magyarországi gyurcsányista szélsőségek egy ismert alakja minősíthetetlenül ocsmány szavakkal gyalázta a legnagyobb közösségi portálon Wittner Mária ’56-os szabadságharcost.

Ismét kiderült, hogy a magát baloldalinak és liberálisnak nevező pártokból micsoda gyűlölet irányul mind a magyarok, mind pedig a valódi ’56-os hősök ellen. A Jobbik kíváncsi, hogy azok a szervezetek és médiumok, akik a Jobbiktól folyamatosan elhatárolódást követelnek, miképpen minősítik – a vélhetően mentálisan is segítségre szoruló – Dániel Péter MSZP-s és demokrata koalíciós figura mondatait, hiszen az ő soraikban ez az ember közmegbecsülésnek örvend. Mindenesetre a Jobbik mélységesen elítéli és megveti az ilyen alakokat és azokat a szervezeteket, ahol ezek a senkiháziak nem véletlenül fordulhatnak elő. Egyben üzenjük Dániel Péternek, legyen óvatos a jövőben a valódi ötvenhatosokkal – nem Mécs Imrére és társaira gondolunk – való esetleges találkozásai alkalmával!"

Murányi Levente, a Jobbik országgyűlési képviselője, ’56-os elítélt

Wittner az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett. A Magyar Rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné Sticker Katalinnal és együtt segédkeztek a sebesültek ellátásában.

A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. Elfoglalták a X. kerületi rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek. A november 4-ei szovjet támadás során az Üllői úton repeszektől megsebesült és a Péterfy Sándor utcai kórházba került.

November 9-én sikertelenül próbálta meg elhagyni Magyarországot. Letartóztatták, de ekkor még elengedték. Sikerült Ausztriába szöknie, de pár hét után hazajött és segédmunkásként tartotta fenn magát. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra.

Tény azonban, hogy a börtönből az utolsók között szabadult, ez pedig azt bizonyítja komoly oka volt a Kádár-rendszernek, hogy őt fogva tartsa. A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a Szabadság vihara és a Hóhér, vigyázz! című filmben mondta el.

A rendszerváltás idején Krassó György köréhez tartozott: tüntetett a kerekasztal-tárgyalások, majd a listás választások ellen, emellett súlyosan kifogásolta az „elvtársak” részvételét az 1956-os emlékünnepségeken.

Dániel később részletes leírást adott arról, hogy Wittner Mária lepattant, egy tál ételért dugó kurva volt (mármint a börtönben dániel vagy a nagybátyja szerint?) "Mocsok" becenéven, és cigarettát nyomott el a Köztársaság téren lábánál felakasztott Molnár Béla kiskatona testén. Dániel Péter ezután kivágta az adu ászt: Wittner Mocsokot nem más, mint a saját nagybátyja - nem Wittneré, hanem Dánielé - tartóztatta le.

utána beposztolt a Facebookra egy fotót is, amin szerinte Wittner Mária látható a lábánál felakasztott ávóssal. (Jó választás, ez a kép volt ugyanis az egyik legfontosabb propagandafegyvere a forradalmat vérbe fojtó gyilkos diktatúrának.)

Eörsi László történész, a kor ismert szakértője jelentkezett egy apró helyesbítéssel:

Majd nemsokára újra próbálkozott:

„Wittner Mária 56-os hős. Ez tény. Akkor mert tenni, amikor a tettnek még érdemi következményei voltak. Nem kaszinótojást kent közintézmények falára, nem ketchuppal maszatolt össze asztalokat, amiről tudta nem is lehet semmi következménye, de utána a mellét verheti, mekkora bátor, józan, demokrata is ő. Wittner Mária, amikor fegyvert ragadott, hogy hazánk és nemzetünk szabadságáért küzdjön, pontosan tisztában volt azzal, hogy ezzel az életét viszi vásárra. De tette amit tennie kellett, bátran és tiszteletreméltó módon, amiért bizony az utókornak, az utókor demokratikus részének meg kell emelnie előtte a kalapját, mert rászolgált.

 Az 56-os archív anyagok ma már szabadon kutathatóak. Végig lehet olvasni, Wittner vallomásait az őrizetbe vételétől kezdve. Azon kevesek közé tartozott, akik a perük alatt soha senki másra terhelő vallomást nem tettek, és végig a teljes per során, egyértelműen a diktatúrával élesen és karakán módon szembe mertek helyezkedni. Több esetben a kommunista pribékek kínzással és erőszakkal próbálták "jobb belátásra" bírni. Több esetben ezt a nőt, az őrök megerőszakolták és brutálisan bántalmazták. Még sem tudtak belőle árulót csinálni. Wittner nem csak a forradalomban volt bátor és hős, hanem a megtorlások, a börtön terrorja alatt is végig az tudott maradni. Előbb is szabadulhatott volna, ha alá írja, hogy bocsánatot kér azért, amit tett, amiben részt vett és ígéretet tesz arra, hogy nem szervezkedik a szocialista államrend ellen. Nem volt erre hajlandó, miközben tudta, hogy ezért újabb évekre számíthat a börtönben. Az utolsók között szabadulhatott.

     Hogy jön ahhoz, egy politikai ripacs, hogy ennek az embernek a múltját gyalázza? Hogy jön ahhoz egy politikai celeb, aki botrányaival mindenáron be akar kerülni a médiába és köztudatba, hogy az 56-os szabadságharcunk és forradalmunk hőseit mocskolja? Dániel Péter nagy előszeretettel állítja magáról, hogy ő Gyurcsány barátja és bizalmasa. Igaz egyszer már Gyurcsány Ferenc egy nyilatkozatban nagyon korrekt módon elhatárolódott Dánieltől és kijelentette, hogy az ilyen zavaros alakok támogatásából nem kér."

" Emellett sok zsidó van az országban, akik sok kárt okoznak... Ismernetek kell a zsidók gyalázkodását és erőszakra való hajlamát a Megváltó nevében napról napra. Emiatt Uraim, a hatalom nevében ne tűrjék őket el, hanem utasítsák ki őket. Ők a mi nyilvános ellenségeink akik szakadatlanul gyalázzák Urunkat Jézus Krisztust, Szűz Máriát kurvának nevezik és szent fiát fattyúnak, és minket a fattyú és a torzszülött jelzővel illetnek. Ezért bánjatok keményen velük mivel mást sem tesznek, mint kínzó módon káromolják Urunkat, Jézus Krisztust, és megpróbálnak minket életünktől, egészségünktől, becsületünktől és javainktól megfosztani."

LUTHER MÁRTON prédikációja Eislebenben, pár nappal a halála előtt 1546 februárjában: