„VASPÁNTTAL ÖSSZESZORÍTOM FEJEM BUBORÉKOK KÖZÉ”
 
 

Derülj Hon, poétánk adatott!

L. Simon László  butaságköltészete módfelett sajátságos világba vezeti a nagy türelmű olvasót.

A Költő tenmagát a NOL TV-nek adott nyilatkozatában szerényen Petőfihez hasonlítja: „Nem kizárható, hogy én IS egy napon a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről fogom szavalni költeményeimet” Verseiben valami nyelven túli poszt-magyart használ. Interaktív költészet ez, hiszen az olvasóra nehéz feladat hárul e nyelvszépségek értelmezésében:  

     (meg) szerelem

    jó  ja  jé

      jó  ja  jé

    jó  ja  jé

      jó  ja  jé

              jeee!

 

Van itt szerelnivaló, de tudunk szebbet is:

 

    számok merev hangja-

    nyál az est

    hara(n)gszól?

    számok elszáradt széle

    tapadó

    barackmag(-)

    ömlés

    -éles?-

    coitus 360-380 körül.

 

Csak összefüggően, logikusan, pontosan szépen:

 

    amennyiben lehetséges

    kopott

    vagy teljesen meztelen

    önkielégítés és

    önvizsgálat

    miközben elenged

    és átfordul

    ezüst

    fénylő  ezüstbe

    játszik velem

    szalad

    teljesen meztelen

    mindig ez az önvizsgálat

    míg  ő teljesen meztelen

    és átmegy...

    .........................

    amennyiben

    egyedül

    amennyiben

    teljesen egyedül

    amennyiben lehetséges

    teljesen egyedül

    akkor én

    akkor én nem

    

A Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott Nem lokalizálható című, 2003-ban megjelent kötetében, a váratlanul kiderült című versben L. Simon imígyen dalol:

 

    a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

    miközben én már párizsban báboztam

    iskolát alapítottam

    és egy röhögő törpét követtem

    akivel szétbaszott zsidó  kurvák seggéről készítettünk

    gipszlenyomatokat..

 

Az ördög védőügyvédje mondhatná: az irigy kritikus szövegkörnyezetéből kiragad egyes néki nem tetsző sorokat. De ezt a szövegkörnyezetet bárhol találomra fölnyithatjuk, ilyen:

 

    a szabványosítás veszélyeiről  írtam tanulmányt

    amikor találkoztunk

    átfogott a lábával

    megbasztam

    a tanítója lettem

    az lett belőle

    amire vágyott

    franciául beszéltem

    a perverz gyönyör megöli a normálisat

    az ablaknál  ültünk

    a parasztokat vasvillával a falhoz szegezték

    szánalmat éreztem

    de próbáltam átérezni azt a kéjt

    hogy valamit csak azért csinálnak végig

    mert megtehetik...

 

Nagy szellem erénye a szerzetesi szerénység, melyet a hallgatásom okát című költeményben sehogyan sem sikerül ötvöznünk a beat-költők zaklatott, rajongó átszellemültségével:

 

    intoleráns és antiszemita félvér istenekkel

    találkoztam

    ültek a hegytetőn

    szotyiztak

    egyszer az egyikük engem is leköpött

    az utcán

    mert nem hittem a megváltás erejében

    sem az örök boldogságban

    sem a szeretet erejében

    mert én tudós vagyok

    kutató

    felfedező

    s szabad elme

    individuum

    vagy valami hasonló  betegség

    kóros elváltozás

    kelés

    seb...

 

Próbáljuk csak elképzelni: az intoleráns hegytetőn szotyizó antiszemita félisten, az utcán szembejön felfedező szabad elménkkel, L. Simon-unkkal, és leköpi a kelést, mert nem hisz a megváltás erejében.  Még azt mondják, nehéz a tizenegy dimenziós szuperhúrokat három dimenzióban elgondolni! De ha elképzelhetőre sikerül a költemény annál rosszabb lehet a hatás, íme:

 

    ragacsos nektárt nyalogatok

    elűzöm az ártó szándékú rovarokat

    fejem rothadó  bőrdarabra hasonlít

    bűzlök

    akár egy csillag alakú  dögvirág

    Vegyük például a nem lokalizálható című költeményünk emelkedettségét:

    megreggeliztem

    Köszönöm szépen

    nincs szükség  írókra

    szólt a pincér

    sajt és savanyúság

    pont annyi a súlya  amennyi kell

    büdös vagyok

    meg kell fürdenem

    kimosom seggemből az elmúlt három nap

        papírdarabjait

    izgatott vagyok

    állítólag mások apjára hasonlítok

    gyorsan rendeltem

    anyám a könnyeit pótolja

    valahol befecskendezik neki

    szeretnék már menni

    elmennék mielőtt elfajul a dolog

Naturalizmusunk átcsusszan kognitív disz-funkcióba, mit mifelénk egyszerűen csak bárgyúságnak hívunk. A mások apjára hasonlító L. Simon gyorsan rendel, mielőtt elfajulnak anyjának befecskendezett pótkönnyei. A nagy enigma: az elmúlt három nap papírdarabjainak ünnepélyes kimosása. Irodalomtudományi rejtély a költőülep rituális megtisztításának összetett jelképessége. Megérne egy tanácskozást az Írószövetségben valami hangzatosan magyaros címmel: „Pre-verbális traumák L. Simon László poszt-verbális anális lírájában...

A hirtelen megmozdult című versben okos költőnk végbélkúpot eszik:

 

régészeti kutatásaim során

egyszer egy marék végbélkúpot találtam

egy megfejthetetlen feliratú  régi

agyagcserépben

az első  lépés

a világ természetes megértése

gondoltam rágás közben

Jó étvágyat Laci! Egyél amennyi csak beléd fér, váljék egészségedre! A kritikus versértelmezése lehet: a költői tudásszomj határtalanságának megkapó ábrázolása a végbélkúp-evés. A világ természetes megértése? Mit jelent, valamit megérteni? Van-e nagyobb ostobaság, mint a fizikai tapasztalatot összekeverni a valóság összefüggéseinek felismerésével? L. Simon olyan filozófiai-pszichológiai alapfogalmak között nem tesz különbséget, mint a naiv realizmus, és a természetes intelligencia. A naiv reális szemlélet összetéveszti az objektív valóságot, annak a tudatban tükröződő modellképével, ezért becsapható, megvezethető. A természetes intelligencia minden előtanulmány nélkül, mint „önmagából gördülő kerék” /Nietzsche/ képes fölismerni a valóság belső mintázatait, az embernek helyes parancsokat ad a túléléshez. A juhász, a tengerész, az ácsmester egy napig nem maradna életben nélküle. A költő mesterséghez tanult és természetes intelligenciára valamint talentumra egyaránt szükség van. A talentum nem más, mint őseink génjeinkbe írt végtelen tudása: gyökér-univerzum, tehát nem magántulajdon, független az egótól. 

A természetes intelligencia, melynek tanult költőkollégánk igencsak híján van.

L. Simon T IQ = 0. Bizonyítás: istenes versei, mint a lassan átalakult című:

szép  állatokat láttam a mezőn

nekem perszonális kapcsolatom van istennel

aztán hirtelen rám jött a fosás

és egészen lassan átázott a bársonynadrágom

Ha valóban perszonális kapcsolata van a Mindenhatóval, miért nem tudta megakadályozni időben a bársonypantalló  átázását? És ha már megtörtént a baleset, miért szükséges ezt a magyar irodalom köztudatába bevezetni?

Hatalmas fölfedezés: megtaláltuk a világirodalom legrosszabb, átázott bársonynadrágos költőjét!

Se rím se metrum, nagybetűk  és írásjelek nélkül a szövegkép alig értelmezhető. A szabad versről sokan azt mondják olyan, mint az absztrakt festészet: minden dilettáns érthet hozzá, nincs mérce, semmilyen normához nem kell igazodni, ezért korlátlan teret ad a visszaéléseknek. Ez nem teljesen igaz. A jó szabad vers lüktet, a nyelv belső ritmusából építkezik. Walt Withman szabad versei himnuszok egy nagy erős nemzet hitéről, munka és szabadságszeretetéről. Kassák szabad verseit is valami profán komolyság lengi át, Kassák a vallásról mond le, társadalmi felelősségről nem. A ma már klasszikussá vált, formailag kötetlen lírában is megmaradt a mondat, mint egy értelmes gondolat kifejezésének alapegysége. Apollinaire az Egy szép vöröses szőkéhez című költeménye verssé kristályosodó lírai esszé és program-kiáltvány: az I. Világháború utáni elveszett nemzedék világélményének megfogalmazása. Apollinaire versének hatalmas, összefüggő gondolatívét lehetetlen volna strófák közé szorítani. Két életrend közé feszül, mint a Mirabeau híd: az elmerült bohémvilág és a krikszkraksz modern zaklatottság közé. 

Többnyire oly költő ír szabad verset, akinek talentumából csak arra telik. A mi L. Simon poétánk kizárólag szabad versekkel kínozza a nemzetet. Ledöntvén az írásjelek és nagybetűs mondatkezdések maradi szabályait, az összemosódó szófolyamban már nincs szükség a nyelvtani szerkezetek hibátlan illeszkedésére, alany, állítmány, tárgy egyeztetésére, így föl sem tűnnek a durva nyelvtani, stilisztikai hibák. Írásjelek és nagybetűk elhagyása törvényen kívül helyezi az anyanyelv törvényeit. A nyelvhelyességi korrektorprogram egy összefüggő zöld-piros hullámos vonalat húz az L. Simon magas lírája alá! A kis processzor is jobban tud magyarul.

Túl a grammatikai aggályoskodásokon, ha írásjelekkel látnánk el ezt a verset, mit jelenthetne:

arc

a megnyírt fej

a szőrzet

forró  levestől felhólyagosodott

nyelvem

a csap alá  tartom

barnul?

barnulhat?

torzítások

?...Tegyük fel, hogy ez jelent valamit. De ha jelent is, érdekes az-az X dolog, ami e vers jelentése? Miből dönthető el, eldönthető-e egyáltalán? Igen eldönthető! Az érthetetlen, alig érthető versek a gondolati költészet csúcsát jelenthetik, a legvégső, legfontosabb, megfejthetetlen dolgokról beszélhetnek, mint Rilke Duinoi elégiái. Egymásba mosódó, elsuhanó képek a széthulló lélek poklait vetíthetik betűkből, mint a George Trakl versei. Az igazi költészetnek pontosan fölismerhető attribútumai vannak. Legfontosabb az asszociációs háló eredetisége, merészsége, mely a feszültséget teremti meg. Az L. Simon verseivel a forró levestől a csapig nem lehet eljutni helyesírási szótár segítségével! A vers lélekutazás, sámánrepülés, magyarázza meg a világot az ősrobbanástól a szuperhúrokig! A vers mindig egy gondolati modell, melyben az olvasó a saját életének problémáira ismer. A modell életalternatívát, szabadulást mutasson, ezért izgalmas. Polgárból soha sem lesz igazi költő, mert a társadalmi pózok és a létbiztonság érzete eltompítják a kognitív-asszociatív érzékenységet. Vasaltnadrágos bróker-ügyvéd-menedzser-borosgazda-milliárdos-képviselő úr, ha tudna is verset írni, elhihetjük-e egyetlen szavát?

Első a „hiteles egzisztencia” /Hamvas Béla/.

„Hihetsz-e annak, ki fűtve lakik öt szobát” /József Attila/ 
 
 
 
 

 

Giacometti Kutyája ha ugatni tudna, minden vakkantása XX. századi kivert kutya-költészet volna! A költőnek, mint muzulmánnak az alkohol, szigorúan tilos a kapitalizmus bolond panoptikumában mutatkozni! Tilos ingatlanokat, címeket, rangokat, státuszokat halmozni! Tilos banálisan gondolkodni és banálisan élni!

L. Simonunk költészete az eklektikus Fidesz-ideológia csődjét szemléltető állatorvosi ló. Majdnem olyan szép ez a költészet, mint a Nemzeti Színház:

a szexualitás kreatív kifejezési módjait kerestem

a gumi- és a latexfetisizmus

bennem is vágyat ébresztett

minden esőkabáttól  és műanyag kvarcórától lázba

jöttem

ez most rövid volt

jegyezte meg valaki

miközben kihúzta a kábelt

és sebhintőport szórt a csatlakozási pontra 

Költői fantázia-szárnyalás  Fidesz barokk modorban:

sovány vagyok

vagy nagyon kövér

átlagos

átlagos a testsúlyom

a testsúlyom is átlagos

a méreteim kielégítőek

talán jónak mondhatók

csupán egy dolog hiányzik

Ez a csinos kis vaspántos nóta, mit jelent vajon:

az érintés kényszere

autók járnak

egy vaspánttal összeszorítom a fejem

buborékok közé

A szöveggel, ha nem jutunk zöldágra, nézzünk az alkotó szemébe:

 

Nem szeretnék az ellensége lenni, kár hogy már az vagyok: aki ujjat húz véle, azzal bármi megtörténhetik, nem kis hatalmú ember!

L. Simon László született 1972-ben.

József Attila Díjas költő
Országgyűlési képviselő—Fidesz
Az Országgyűlés Sajtó  és Kulturális Bizottságának elnöke
A Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke
A Simon & Simon mezőgazdasági, borászai, idegenforgalmi komplexum tulajdonosa
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó tanára

 

A Magyar Írószövetség Titkára, etc.

Szegény Magyarország, ide jutottunk 2012-re. A kultúrakorrupció és kontraszelekció  a Rákosi éra óta nem tett ekkora csúfságot mivélünk!

Horthy Miklós  idején mi járt volna az idézett irományokért? Isten, Haza és Család-gyalázó, undorító Anti-verseket író Anti-poétánkat a Fidesz nevű, már régen nem létező fantompárt, oly magas székbe ültette, honnan milliárdos tőkemozgásokat irányíthat a magyar kulturális életben! Kinek ez az ízlése, attól mit várhatunk?

L. Simon odáig vetemedett, hogy megvédte Alföldi Róbertet az orális botrány után. Vessük össze irományait Alföldi kommersz pornó-musical rendezéseivel, aztán vessük össze az Alföldi rendezte Ember tragédiáját  a Jankovics  Marcell filmmel. Politikus poétánk a világhírű filmrendezőt, mitológiai könyvek tudós szerzőjét ütötte ki a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöki posztjából. Itt tartunk most: a kultúrakorrupció rémtörténetei egyre inkább az olajszőkítő időket idézik.


 

Jankovics Marcell a médiának semmilyen konkrétumot nem ad ki.

Higgyünk benne, mint a magyar népmesékben, végül legyőzzük a szörnyet!

Jankovics Marcell tagja a nagytekintélyű, Makovecz Imre alapította Magyar Művészeti Akadémiának. Az Akadémia L. Simon, Alföldi ügyekben sajnos nem foglal állást, mondván nem politizál. Szabad-e pestis idején az orvosnak nem gyógyítani? Akadémikus festőművész barátom szinte megrettenten figyelmeztetett: „Csak óvatosan Sanyi, L. Simon nem olyan buta, mint a versei”

Ma mindenki fél. ”fortélyos félelem igazgat”

Az Akadémia névsorát tanulmányozván azt az érdekes megfigyelést tettem, hogy ez alapjában véve egy érdekbarátság-háló. Nem lehet elfogadni a Magyar Művészet Akadémiájának, élő klasszikusok panteonjának. Egy fontos, igen tiszteletre méltó szervezet a sok közül, de nem az abszolút zsinórmérték. Egészen érdekes a kontraszt a képzőművészeti és a szépirodalmi szekció között.  A képzőművészek közt európai rangú, híres mestereket találunk: Gyulai Líviusz, Bukta Imre, Melokkó Miklós, Somogyi Győző, Orosz István, Fehér László, a szépirodalomban sokkal szerényebb a fölhozatal: Marsall László? Butaságköltészet. Mezei Katalin? Gimnazista versek. Ennek az érdekes, az első pillantásra szembe ötlő jelenségnek a magyarázata a költő és festő pszichikum különbsége. Az igazi költők Homérosz óta lélekben szabad bohémek voltak, idegenkedtek az egyleti, akadémikus fontoskodástól. Az L. Simon típusú szellemi bűnözők ezt a jelenséget ügyesen kihasználják. Politikus poétánk a Fiatal Írók Szövetségének elnökeként, valamint bormecénásaként kezdi szárnyalását. A képzőművészetben pont fordított a helyzet: száz év avantgárd nem tudta lerombolni az akadémizmus tekintélyét, mert a képzőművészet mindig mesterség volt elsősorban és az is marad. Izmusok jönnek, mennek, Raffaello, Rodin marad. 

Az akadémikus költők között Döbrentei Kornél az egyetlen Walesi bárd. Szomorú tény: az akadémikus, Kossuth díjas Kalász Márton, szerény képességű költő, képes volt odáig süllyedni, hogy utószóban méltatta L. Simon László: Japán hajtás című kötetét. Azt a kötetet, melynek illusztrációi szabályos Herman Nietsch-epigon fotográfiák: széttrancsírozott disznók, kampón lógó disznófejek. Igen: Nietsch pestises szelleme jelenleg kormánytényező! Miért?

A magyarázat az eklektikus Fidesz ideológia megértésében van. ”Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit” ...”Aki szegény az annyit is ér”(Lázár János) Az-az, aki nem tartozik a Középosztályhoz az nincs. A társadalmunk kilencven százaléka egyszerűen ignorálandó. Ha véletlenül mégis fölbukkan a kertek alatt osonva, vállán kapával, és véletlenül úgy tudja magáról, hogy ő még van, azonnali hatállyal csökkentendő a fogyasztása és tizenkét órára fölemelendő a munkaideje.(Demján, Tesco Munkatörvénykönyv) Ezen új eklekticizmus jegyében lesz a kastélytulajdonos Herman Nietsch politikailag korrekt, de a szegény Petőfi szélsőséges, akit gúnyolni szabad. (Alföldi Róbert János vitéze a Nemzetiben)

Tisztelt Magyar Művészeti Akadémia! Ez úton szeretném szíves figyelmüket fölhívni azon tényállásra, miszerint hogyha valahol, adott intézmény esetében, egy L. Simon elkezd sertepertélni, ott elnöki széknél alább nem adja. A miniszterelnöki szék is csak ugródeszka!

Az Akadémia nem tartozik a kultúrakorrupció intézményrendszeréhez, ezért mi, a művelt közönség, nem kérjük, hanem elvárjuk, hogy Makovecz Imre halhatatlan emlékéhez méltóan heroikus szerepet vállaljon ez Augiász istállója kitakarításában!

Alföldi Róbertek és L. Simon Lászlók már régen a mi életünk pornó-tragikomédiáját rendezik!

Ha már a kereskedelmi csatornákból szinte lehetetlen, az állami kulturális intézményrendszerből ki kell üldözni a „pusztító utálatosságot” Antikrisztus antikultúráját!  

Hallgassunk egy kis L. Simon lírát a (visszavonhatatlanul) című kötetből: 
 


 

név: l. simon lászló

születési  idő: 1972. március 28.

mell: 100 cm

derék: 87cm

csípő: 93cm

magasság: 187 cm

testsúly: 85kg

ambíciók: tartani a súlyom

ami feldob: unicum

ami letör: porszívózás

kedvenc filmek:--

kedvenc folyóiratok: magyar

műhely, playboy

kedvenc ételek: kivéve a tökfőzelék

specialitások: vásárlás, sütés

egy romantikus randevú:

a szerelmemmel beszállunk egy

helikopterbe, egy kopár

hegycsúcsra repülünk és a kék

ég alatt szeretkezünk...

Önportré szabad versikénkben immáron megint elkottyintottuk magunkat, átázott a bársonypantalló! „kedvenc folyóiratok: magyar műhely, playboy” A párizsi Magyar Műhely emigráns magyarok folyóirata, epigon avantgárd szellem: L. Simon költészete nagyon jól megfér Papp Tibor és Petőcz András  posztmodernista szövegzagyvalékai mellett. Párizs lüktető betondzsungelében ki a kutya kíváncsi rá, hogyan tudnak a magyarok avantgárdozni? Tartuffe barátunk magasra ívelő karrierjének első garádicsa: a kilencvenes évek végén megkaparintja a Magyar Műhelynél a falkavezérséget. Nem nagy poszt, de már poszt...A Playboy Freud-i elkottyintás. „Playboy” XVIII. századi angol kifejezés: gazdag szülők pénzén élősködő aranyifjút jelent. Következő garádics: a Fiatal Írók Szövetsége. A Szövetség a Simon & Simon borpanzióban rendezi kongresszusait, vajon kit választanak elnöknek? Következő garádics: a Magyar Írószövetség titkári posztja. Ez már poszt, s hamarosan megnyílik az Országház kapuja. Fanfárok szóljatok, Tartuffe jő!

Azt állítom: L. Simon László egyszerűen bevásárolta magát az irodalomba, irodalomból kultúrpolitikába, onnan nagypolitikába. Ez szabály, az L. Simonok mindig így teszik, karriertörténetek csak a Kurst Mahler könyvekben vannak.  Bevásárlás alatt nem feltétlenül azt értem, hogy pénzt fizetett befolyásos személynek, mint az autópálya építkezéseknél, közbeszerzéseknél „illik”.

A kultúrában a korrupció  szubtilis, nehezen megfogható, de az alapelv ugyan az: valamit valamiért. Az ügyes imposztorok kevésért mindent visznek. Egy kis kezdőtőkéből, íróitatásból, milliárdos vezérlőpulthoz lehet kerülni! (Nemzeti Kulturális Alapprogram) Az anyagi hatalomnál fontosabb a hírnév, a reflektorfény. Nem csak pénz a tőke, érdekbarátságok kúszónövény-erdejében mászva-csúszva lehet „fölkerülni”. Mi van a könyvekben? Teljesen mindegy, úgysem olvassa el senki, a kortárs szépirodalomnak szinte alig van olvasóközönsége, és ez főleg a kultúrakorrupció miatt van. Nem olvasó kell, hanem szponzor, s az állam legyen ő! Sokan nem tudják, hogy a Digitális Archívumra felkerült írók, havi sokszázezres fizetést kapnak életük végéig  a magyar adófizetőktől, csak azért mert írásaik fönnvannak a Interneten!

A bekerült nevek között feltűnően sok a „liberális”: Esterházyk, Spirók, Kertészek, Parti Nagyok...L. Simonnál is durvább, aberrált Isten-üldöző, magyarkenyér-evő, magyargyűlölők! A Digitális Archívum a kultúrakorrupció egészen szélsőséges példája. A Internetre bárki ingyen fölteheti irományait, én is ezt teszem most ezzel az oknyomozó, lírai esszével. Azt csak remélhetem, hogy eljut, és gondolkodásra készteti az illetékes uraságot. Valószínű úgy kering majd a  cyber space-ben mint a Császár levele a Kafka elbeszélésben...

Ma már kultúrsznobok is csak beszélnek az írókról, a divatos kortársírókat gyakorlatilag képtelenség elolvasni.  Ez nem csak itthon van így, Ecco túltesz Nádason. Az Írószövetség sajnos nem olyan tiszta szervezet, mint a Magyar Művészeti Akadémia, egy L. Simon József Attila Díja egészen durva kultúrakorrupció: József Attila szent nevének súlyos meggyalázása. Valakik bűnösök ezért...

 

A mi L. Simon Lászlónk nem csak a lírában alkotott maradandót, de az esszé-műfajba is belekontárkodott! Három megjelent esszékötetét lapozgatván megállapíthatjuk, ezek az esszék nem esszék, inkább olyan parlamenti beszámoló-szerűségek, amit az üres Háznak szoktak álmosan fölolvasni, közutálatnak örvendő, bal és jobboldali politikusaink. Az igazi esszé, lírai esszé, belső, gondolati kristályváza van, nem adatfelsorolás. Verseit ismervén egy nagyon prózai személyiségkép áll előttünk, a prózához tán ért, gondolhatnánk...

De ilyen mondatszörnyekre lelhetünk  A római szekér című kötetben:

„A zsűrizésnek mindig vannak áldásos előnyei: a jobb szakmai testületek ki tudják szűrni a műkedvelő, lelkes amatőrök már a bevásárlóközpontok előtereit is elborító giccseit, vagy azokat az—egyébként biztos mesterségbeli tudásról tanúskodó—munkákat, amelyeket nem az eszközhasználat hiányosságai vagy a kompozíció durva hibái miatt kell visszautasítani, hanem mert alkotóik nem veszik tudomásul, hogy már nem a 19. században élünk, s nem is a modernitás korában, ezért a kortárs befogadókat olyan kortárs művekkel kellene megszólítaniuk, amelyek—tudomásul véve az elmúlt évtizedek művészi folyamatait—mai nyelven képesek kifejezni napjaink legfontosabb kérdéseit, problémáit.”

Ez igen! Ez már az Országházba illő mondat! Kaptam már az APEH-től érthetetlenebb levelet is! A nyelvhelyességi korrektorprogram összefüggő hullámvonalat húz. Lőrincze Lajos ha élne, most mit szólna? Elkézimunkázhatunk rajta. Próbáljuk meg képviselőúr-nyelvből magyarra lefordítani:  Azért kell a kiállításra behozott festményeket a zsűrinek megmutatni, hogy a szakemberek kiszűrjék a dilettáns munkákat. De ezt akárki megértheti, túl egyszerű.

Az esszék nem támadnak nyíltan a konzervatív alapértékekre, mint a versek. Nehézkes, hivatali mű-magyar nyelven megfogalmazott fontoskodások. Érezni,  a ”szülői értekezleten”  megkapta a hivatalos eligazítást: ”Kettőt jobbra, kettőt balra Fideszesen, eklektikusan, P.C. nyelven!” Unalmas adatfölsorolások, az ügybuzgóság megvan,  ebből nem lesz esszé.

A mi társadalmunk nagyon beteg. Több millióan vagyunk a kontraszelekció halálos áldozatai, kik nem törtetünk, nem taposunk, versengünk, mert otthonunkként szerettük volna a Kárpát- medencét belakni. Beszélünk nyelveket, letöltöttük a katonaságot és itthon maradtunk.” El lehet Menni”(Gyurcsány) Hol egy L. Simon József Attila Díjas egyetemi oktató lehet, ott egy Hamvas Béla Tiszapalkonyán tolja a talicskát. Ez egészen biztosan így van. A szabolcsi kocsma levegőjét, ha valaki ekkora ostobaságokkal rontja, mint az L. Simon magas költészete, azt még egy rendes pofonra sem méltatják.

Ez az igazi kettős mérce.

Én valóban a szélsőséges irányzathoz tartozom, ezt tudatosan fölvállalom.

Számomra szélsőségesnek lenni azt jelenti, hogy most, a nagy krízis idején, háború idején, a nagy pestis idején ostobaság tapintatoskodni, politikailag korrekt nyelvet használni. A rokokó mellébeszélésnél, körmondatoknál hasznosabb kimondani azt, ami „nagyon fáj”!

A legmocskosabb, ismertté  vált L. Simon történet az a bizonyos selyemzsinóros eset. Bizonyítani nem lehet már, tehát nem állíthatom száz százalékra, hogy igaz, de vessük össze a fenti versterméssel. Akinek ennyire aberrált a fantáziátlansága, attól kitelnek ilyen viccek. Szélsőségesnek bélyegzett hírportálon olvasható e történet poétánkról: 

„A Pocok névre is hallgató  „költő” az előző ciklusban Fejér megyei közgyűlési képviselő volt. Mint nagy ingatlanlobbista konfliktusba keveredett a Fidesz akkori megyei elnökével, Balogh Ibolyával. A megyeházán közszájon forgó történet, hogy az elnöki irodában megjelent egyszer L. Simon László, Varga Gábor, Törő Gábor és Tessely Zoltán (Fejér megye 4., 5., 6., 7. választókerületeinek fideszes jelöltjei, majd képviselői), és megfenyegették Balogh Ibolyát, hogy mostantól azt kell tennie, amit ők mondanak neki. Az elnök asszony rögtön ki is zavarta őket az irodájából. Ez 2010 nyarán történt, szeptember 1-jével mennie is kellett ezért, igaz, hogy a száját tartsa, ő lett a megyei kormányhivatal főigazgatója. A Fideszben mindenkinek jut poszt a fülkeforradalom után…

Balogh Ibolya egyik emberének, Szabó Ákosnak (aki akkor az önkormányzat Ellátó és Szolgáltató Csoport vezetője volt) is mennie kellett ezért. Egy borítékra feladóként felírta ez a négy „úriember” a nevét, beletettek egy selyemzsinórt, és az egyik közgyűlés végén a perverz L. Simon személyesen adta át a költői célzást Szabó Ákosnak, aki néhány napon belül már repült is.”

Nagyon fontos itt kihangsúlyoznom, a korrupciót nem a pártok teremtik.

A pártok csak rásimulnak a nagy erőterek vektorvonalaira, mint az iskolai kísérletben a vasreszelék.

A magamfajta szélsőségestől elvárható, hogy legalább utaljak rá, miféle háttérerők dolgoznak Tartuffe poétánk mögött, de most jön a váratlan fordulat:

L. Simon László:

nem   szabadkőműves

nem   cigány

nem   zsidó

nem   kommunista

nem   magyar dzsentri

nem   KGB ügynök

nem Moszad ügynök!

L. Simon László  sváb:

Minden mozdulata, gőgös pöffeszkedése, törtetése, makacssága, vasakarata, anyagiassága, prózaisága sváb, nagyon svábos. Csak szerez, törekszik halmoz, gyűjt: vagyont, hatalmat, ingatlanokat, diplomákat, érdekbarátokat, díjakat. Dolgozik, dolgozik, termeli ízetlen fantáziátlan irományainak keserű borát.

Sváb az, aki megszámolja a gyufát, megméri a gyertyát, az elgurult két krajcárt hetekig keresi. Valamit valamiért: „Koptatod a panzióm küszöbét? Iszod a karcos boromat? Rám szavazol, én leszek az elnök, én, én én..”. Háromszáz éve uralkodnak rajtunk, lenéznek minket, belepöffeszkednek Arany János irodalmába.  Azok a svábok, kik a magyar kultúrában halhatatlant alkottak először lélekben teljesen magyarrá váltak, megtagadták az évszázados zárkózottság, kuporgatás, terjeszkedés rideg szellemét. Gárdonyi Géza, Márai Sándor...Ezt a lepkemetamorfózist nem lehet megspórolni. Mi magyarok náluk szebbek, ügyesebbek, tehetségesebbek, kedvesebbek vagyunk, a lelkünk szebb valahogyan, s ez meglátszik munkánkon. A magyar „Bíbor palástban jött Keletről, a rímek ősi hajnalán”( Ady) Teutonok és sémiták ezt tessék mibennünk becsülni! Ha majd észreveszitek, tárgyalni fogunk. Kinek mennyi pénze van, az indifferens: az-az eb-dolga…A germán nehézkes aprólékossággal szemben álljon a magyar lényeglátás, egyszerűség, finom elegancia:

„Hogy mi ne legyünk német gyarmat”(József Attila)

Mária Terézia a XVIII. Században úgy osztogatta az országunkat a sváboknak, mintha a sajátja volna. Kőházakat, jószágot, földet, úrbéri terhek alól mentességet, midőn Ludas Matyit deresre lehetett húzni.

Nem a svábok „tántorogtak ki Amerikába...adtak földművest a tengernek”

(József Attila), a sváb nem hagyta ott a vagyonát. A sváb falvak elzárkóztak, endogámiában éltek, évszázadokig nem házasodtak a lenézett magyar etnikummal, csakhogy a vagyon egyben maradjon. A gyilkos életversenyben  alul maradunk, nem értjük a kapitalizmus farkastörvényeit. „Jó tett helyében jót várj” Ez a magyar lélek életfilozófiája a „Valamit valamiért” sváb L. Simon szellemmel szemben. Hosszú távon az altruista életszemléletnek van csak jövője, de addig még ki kell bírni valahogy. Mi „szélsőségesek, Kossuth-tériek” még a BKV ellenőrben is Moszad ügynököt látunk, csak az izraeli ingatlanszerzésekről cikkezünk, és nem vesszük észre, hogy a germán egy négyzetcentimétert sem ad el a földjéből, kulturális-befolyásából, hatásköréből.

Ha pénzről, hatalomról van szó egy „vaspánttal összeszorított fejű” is leiskoláz minket. Nem kis teljesítmény ilyen kutyaevő csandala spirituális képességekkel ilyen magasra jutni. Svábmakacsság, összeszorított fogú svábvitalitás.  Hogy a sváb kereskedőlélek milyen jól érzi magát a zsidó médiavilágban azt Havas Henrik ATV-s  riporter példája mutatja.

Talán nem baj, hogy mi, a nemes lelkű szkíta-sumír fajta, ennyire nem igazodunk el a kapitalizmusban. A mostani nagy krízis lehet az utolsó, talán legbelül érezzük, ezt az elmerülő ántivilágot már nem érdemes megtanulni, már nem tart sokáig, csak addig a „gyökér kitartson” Hátrányunk talán előny?

A Központi Szabó Ervin Könyvtárból kivettem, s néhány nap alatt átrágtam magam a csak néhány vékony kötetes L. Simon életművön. Aki jót akar magának, meg ne próbálja, remélem a fenti idézetek elég meggyőzőek. Egy milliomos bormecénás ekkora ívet futhat: Mikszáth Kálmán tollára illene.

A kultúrakorrupció az egyik legsúlyosabb akkut társadalmi probléma, erről beszélni, vitatkozni kell, tudományos analízisre és szépirodalmi ábrázolásra van szükség.

Legviccesebb poétánk antiszemitizmusa, versében:

„szétbaszott zsidó kurvákról” dalol. Ez bizony háború előtti szöveg, az endogám, zárkózott közösség irtózása az idegentől: zsidótól, kerekfejű magyartól. Mint, ki nem olvasta az kultúr-antiszemitizmus, az-az anti-judaizmus klasszikusait: Shakespeare, Schopenhauer, Nietzsche, Szabó Dezső, Németh László, Csurka István…a zsidó világban, kultúrában a nagyszerű ellenfelet, a nagy, csodálatos és félelmetes vetélytársat látják. Ez nem idegenmegvetés, hanem idegen-félelem. Ezért rajong minden „liberális” Nietzschéért !

Teutonok, mi a ti szövetségesetek vagyunk alapjában, az szeret, aki mer bátran bírálni! Óvakodjatok az L. Simon hamis borától!

L. Simon László írásaiban, viselkedésével súlyosan megsértette a magyar kultúrát, pozíciójára erkölcsileg, szellemileg méltatlan. Nyilvános szópárbajra hívom ki, Tv-kamerák előtt mossa ki, ha tudja az „átázott bársonynadrágot!  

Nem tűrhetjük, hogy „vaspánttal buborékok közé összeszorított fejű” Tartuffe egyetemi katedráról, államtitkári, miniszteri székből fertőzze a mi Hazánkat!

 

     

                                                                                  
 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

   1. L. Simon László: A római szekér  Rákóczi Bp. 2010
   2. L. S. L.:               Versenyhátrány    Kortárs  Bp. 2007
   3. L. S.L.:                Személyes történelem Ráció Bp. 2011
   4. L.S.L.:                (visszavonhatatlanul) Árgus 1996
   5. L.S.L.:                Japán hajtás              Fisz-Kortárs  2008
   6. L.S.L.:                Nem lokalizálható     Orfeusz-Magyar Műhely 2003

 

                                                                   

 

 

javított változat:

„VASPÁNTTAL ÖSSZESZORÍTOM FEJEM BUBORÉKOK KÖZÉ”

Derülj Hon, poétánk adatott!

L. Simon László  butaságköltészete módfelett sajátságos világba vezeti a nagy türelmű olvasót.

A Költő tenmagát, a NOL TV-nek adott nyilatkozatában, szerényen Petőfihez hasonlítja: „Nem kizárható, hogy én IS egy napon a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről fogom szavalni költeményeimet” Verseiben valami nyelven túli poszt-magyart használ. Interaktív költészet ez, hiszen az olvasóra nehéz feladat hárul e nyelvszépségek értelmezésében:   

 (meg) szerelem 

jó  ja  jé

  jó  ja  jé

jó  ja  jé

  jó  ja  jé 

          jeee! 

Van itt szerelnivaló, de tudunk szebbet is: 

számok merev hangja-

nyál az est

hara(n)gszól? 

számok elszáradt széle

tapadó

barackmag(-)

ömlés

-éles?- 

coitus 360-380 körül. 

Csak összefüggően, logikusan, pontosan szépen: 

amennyiben lehetséges 

kopott

vagy teljesen meztelen

önkielégítés és

önvizsgálat

miközben elenged

és átfordul

ezüst

fénylő  ezüstbe 

játszik velem

szalad

teljesen meztelen

mindig ez az önvizsgálat

míg  ő teljesen meztelen

és átmegy...

.........................

amennyiben

egyedül

amennyiben

teljesen egyedül

amennyiben lehetséges

teljesen egyedül

akkor én

akkor én nem 

A Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott Nem lokalizálható című, 2003-ban megjelent kötetében, a váratlanul kiderült című versben L. Simon imígyen dalol: 

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó  kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat.. 

Az ördög védőügyvédje mondhatná: az irigy kritikus szövegkörnyezetéből kiragad egyes néki nem tetsző sorokat. De ezt a szövegkörnyezetet bárhol találomra fölnyithatjuk, ilyen: 

a szabványosítás veszélyeiről  írtam tanulmányt

amikor találkoztunk

átfogott a lábával

megbasztam

a tanítója lettem

az lett belőle

amire vágyott

franciául beszéltem

a perverz gyönyör megöli a normálisat

az ablaknál  ültünk

a parasztokat vasvillával a falhoz szegezték

szánalmat éreztem

de próbáltam átérezni azt a kéjt

hogy valamit csak azért csinálnak végig

mert megtehetik... 

Nagy szellem erénye a szerzetesi szerénység, melyet a hallgatásom okát c. költeményben sehogyan sem sikerül ötvöznünk a beat-költők zaklatott, rajongó átszellemültségével: 

intoleráns és antiszemita félvér istenekkel

találkoztam

ültek a hegytetőn

szotyiztak

egyszer az egyikük engem is leköpött

az utcán

mert nem hittem a megváltás erejében

sem az örök boldogságban

sem a szeretet erejében

mert én tudós vagyok

kutató

felfedező

s szabad elme

individuum

vagy valami hasonló  betegség

kóros elváltozás

kelés

seb... 

Próbáljuk csak elképzelni: az intoleráns, hegytetőn szotyizó, antiszemita félisten, az utcán szembejön felfedező szabad elménkkel, L. Simon-unkkal, és leköpi a kelést, mert nem hisz a megváltás erejében.  Még azt mondják, nehéz a tizenegy dimenziós szuperhúrokat három dimenzióban elgondolni! De ha elképzelhetőre sikerül a költemény annál rosszabb lehet a hatás, íme: 

ragacsos nektárt nyalogatok

elűzöm az ártó szándékú rovarokat