KáKánBéKa
Gellért Ádám blogja:
Apáti István és Szilágyi György (JOBBIK) országgyűlési képviselők 2011. január 11-én feljelentést tettek a Legfőbb Ügyészségen ismeretlen személyek ellen, a Délvidéken 1944-45-ben elkövetett tömeges emberölések, kínzások és kegyetlenkedések miatt.
A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő. Ebben az esetben büntetőeljárás (nyomozás) megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.
A feljelentés szövegét eddig nem hozták nyilvánosságra, ám Fazekas Géza, a főügyészség szóvivője (a Magyar Nemzet 2011. január 28-ai számában) elmondta, hogy a nyomozást a két országgyűlési képviselő feljelentése alapján népirtás gyanújával rendelték el ismeretlen tettes(ek) ellen. A nyomozást elrendelő határozat szintén nem publikus.
Látható, hogy az ügyészség nem a 2011. évi CCX. törvényt alkalmazta, hanem a Btk-ban évtizedek óta megtalálható népirtást. Ebben az esetben azonban érdemes feltenni a kérdést: miként lehet az, hogy az elmúlt 22 évben egyetlen legfőbb ügyész sem rendelt el hivatalból nyomozást a délvidéki tömegmészárlások ügyében? További kérdés, hogy pontosan mely ügyekben vizsgálódik most az ügyészség.
A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő. Ebben az esetben büntetőeljárás (nyomozás) megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.
A feljelentés szövegét eddig nem hozták nyilvánosságra, ám Fazekas Géza, a főügyészség szóvivője (a Magyar Nemzet 2011. január 28-ai számában) elmondta, hogy a nyomozást a két országgyűlési képviselő feljelentése alapján népirtás gyanújával rendelték el ismeretlen tettes(ek) ellen. A nyomozást elrendelő határozat szintén nem publikus.
Látható, hogy az ügyészség nem a 2011. évi CCX. törvényt alkalmazta, hanem a Btk-ban évtizedek óta megtalálható népirtást. Ebben az esetben azonban érdemes feltenni a kérdést: miként lehet az, hogy az elmúlt 22 évben egyetlen legfőbb ügyész sem rendelt el hivatalból nyomozást a délvidéki tömegmészárlások ügyében? További kérdés, hogy pontosan mely ügyekben vizsgálódik most az ügyészség.
Egy eléggé biztosan állítható: az ügyészségnek a nyomozást (népirtás gyanújával) elrendelő határozata nemzetközi és belső (formál) jogi szempontból aggályos.
A népirtás megelőzése és megbüntetése tárgyában ugyanis 1948. december 8-án írtak alá egy nemzetközi szerződést, ami 1951. január 12-én lépett hatályba. Az ezelőtt az időpont előtt történt eseményekre tehát nem lehet alkalmazni az egyezményt, mivel az abban foglalt bűncselekmény nem volt büntetendő az elkövetés pillanatában.
Érdemes felidézni, hogy a német háborús főbűnösökkel szemben sem népirtás, hanem háborús illetve emberiesség elleni bűncselekmények (crimes against humanity) alapján járt el a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék. A nürnbergi háborús főbűnösök perét követő tizenkét ún. nürnbergi utóper vádirataiban is csak jelzőként, és nem tételes jogi fogalomként szerepelt a népirtás szó (lásd pl. 8. számú ügy: RuSHA vádirat, 5. oldal; 9. számú ügy: Einsaztgruppen, 3. oldal; 11. számú ügy: Ministries, 37. oldal; 12. számú ügy, High Command, 28. oldal).
Az 1944-1945-ös eseményekre azonban alkalmazni lehetne/lehetett volna eddig is a Magyarországot és Szerbiát kötő nemzetközi szerződéseket:
- a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló 1907. évi IV. hágai egyezményt (valamint a csatolt Szabályzatot), melyet az 1913. évi XLIII. törvénycikk tett a magyar jog részévé, illetve talán
- a nürnbergi Alapokmányban (1945 augusztus) meghatározott, a tételes magyar jog részévé az 2011. évi CCX. törvénnyel tett emberiesség elleni bűncselekményeket.
Fontos kiemelni, hogy a magyar illetve a német lakosság ellen a mai Szerbia területén 1944-1945-ben elkövetett bűncselekmények üldözése elsősorban a szerb hatóságok feladata lenne.
A magyar államnak ezzel szemben inkább az lehetne, lehetett volna eddig is a feladata, hogy diplomáciai úton vagy egyéb módon szorgalmazza a bűncselekmények felderítését, a bűnösök felelősségre vonását, valamint az áldozatok és hozzátartozóik erkölcsi illetve anyagi kárpótlását.
Hangsúlyozom, abban az esetben, ha a nyomozás eredményre vezetne, kezdeményezni lehetne Szerbiánál a gyanúsított(ak) kiadatását.
http://nemzetkozi-jog.blogspot.com/
Utolsó írka