A Washington Post társadalmi kísérleteként kitalált egy játékot: Joshua Bellt, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson.

Washington DC. Egy hideg januári reggelen egy férfi leült a metró állomáson, és elkezdett játszani a hegedűjén. Hat Bach darabot adott elő körülbelül 45 perc alatt. Ezalatt az idő alatt – tekintve, hogy a legforgalmasabb órákban ült ki – megközelítőleg 1100 ember haladt át az állomáson, legtöbbjük munkába sietve.

Három percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy középkorú ember felfigyeljen arra, hogy egy zenész játszik. Lelassított, és megállt egy pár másodpercre, aztán tovább sietett.

Egy perccel később megkapta az első dollárját: egy nő menet közben hajította oda a férfinek, majd elsétált.

Pár perccel később valaki nekidőlt a falnak, hogy hallgathassa a zenét, aztán ránézett az órájára, és elballagott. Valószínűleg késésben volt a munkahelyéről.

A legtöbb figyelmet egy mindössze 3 éves kisfiú tanúsította. Az anyja magával húzta, hiszen siettek, de a gyerek megállt, hogy hallgathassa a hegedűművészt. Végül, az anyja erőteljesen magával rángatta, a kisfiú pedig elindult, de megállás nélkül vissza-vissza nézett. Ezt a fajta magatartást számos gyerek megismételte, míg a szülők kivétel nélkül arra kényszerítették őket, hogy haladjanak.

Lassan 45 perce játszott a zenész, csupán 6 ember állt meg és hallgatta őt egy rövid időre. Megközelítőleg 20 adott neki pénzt, de azonnal tovább is sétáltak. 32 dollárt gyűjtött össze. Amikor befejezte a játékát, a hirtelen beálló csendet senki sem vette észre. Senki sem tapsolta meg, vagy ismerte fel.

Senki sem tudta, de a hegedűművész Joshua Bell volt, a világ egyik legtehetségesebb zenésze. A valaha írt legbonyolultabb darabokat adta elő, a hegedű pedig, amin játszott 3,5 millió dollárt ért.

Két nappal a metrós fellépése előtt, a Bostoni színházba szóló előadására minden jegy elkelt, átlag 100 dollárért.

Washington olyan metróállomásán játszott ahol a legtöbb jómódú rohangál akik elvileg igenis műveltek és jómódúak és szabad idejükben pont az ő előadására dobnak ki több 100 dollárt!!

érzéketlenek az emberek és nem veszik észre a szépet!és ha nem fizetnek érte vagyonokat akkor az már nem is értékes a szemükben!

aki több 100 dollárért vesz jegyet egy előadásra az valoszínüleg nem metroval közlekedik hanem taxival. Ha Jay Z állt volna ott valószínűleg meg se lehetett volna mozdulni a tömegtől :)

Le akarták tesztelni az emberek érzékelését, ízlését, és a prioritásukat. Körvonalakban: egy hétköznapi környezetben, a legmegfelelőbb időben: Képesek vagyunk-e felfogni a szépséget? Meg tudunk-e állni, és tudjuk becsülni azt, ami valóban érték? Felismerjük a tehetséget egy váratlan környezetben?

Az egyik legfontosabb konklúzió talán ez lehet:

Ha nem vagyunk képesek megállni, és meghallani a világ egyik legjobb zenészét, aki a világ legjobb zenéit játssza, akkor ugyan mennyi dolgot nem veszünk észre életünk során?

 500 kommentből kimásoltam a jókat. a többi rossz és buta komment...

Én nagyon szeretem Bachot és otthon szívesen hallgatom. Egy hangversenyre is szívesen elmegyek (ha meg tudom fizetni), ahol erre hangolódva, nyugodtan élvezem a zenét. Ha viszont munkába igyekszem, akkor legföljebb néhány percre állok meg, ...még ha tudom is, hogy kitűnő művész játszik nagyszerű zenét, utána futva megpróbálom behozni az elmaradást. A metró pedig különben sem arra való, hogy az ember átadja magát a műélvezetnek.

Ha megkérdeznék Joshua Bellt,hogy kik az epítészet nagy alakjai és nem tudna mondani egyet sem, akkor bunkó?Ha kitartanék egy Piccasot és egy Braque-et Joshua Bell elé,s nem tudná megmondani melyik melyik,akkor bunkó?Mi van ha az ember azt ...tudja ertekelni amiben valamennyire szakavatott.Meg kellene ismételni a kísérletet olyan számokkal mint a Monti csárdás vagy a Fur Elise,az emberek a muveszetektol a szórakoztatást várják nem elaludni a Bach szamok mellett.Nem jó helyen végezték el a kísérletet sem .Ugyanis a metró egy olyan hely ahol az emberek elhaladnak s egy pár hangból még nem ismerik fel ,hogy ott épp egy Bach-ot játszonak.Aki pedig az utcán zenél vagy a metróban azt az emberek észre sem veszik ,automatikusan a koldus kategóriába sorolják.A Wasington Post nem jól végezte el ezt a kísérletet.

Azok az emberek akik elsiettek mellette, nem tudják megvenni az 100 dolláros jegyet. Viszont nem is keresnek 45 perc alatt 32 dollárt!!!

Komolyan csodálkozik itt bárki is, hogy az emberek munkába menet nem érnek rá?

Elképzelem, hogy hogyan reagált volna a főnök egy háromnegyed órás késéssel belépő alkalmazott mentegetőzésére, miszerint "Dehát Joshua Bell játszott a metró bejáratánál! Meg kellett hallgatni." Na, ne nevettessetek már!

 A végkövetkeztetés igen ostoba. Egy dolog felismerni, hogy valaki jól tud játszani a hangszerén, de egészen más készséget jelent felismerni, hogy ez valami egészen kivételes. Ahhoz igazi műértőnek kell lenni. Az emberi kultúra sokat változott. Más az időélményünk, harsányabb, könnyebben befogadható zenének élünk, mint anno. A komolyzene eredetileg az arisztokrácia kiváltsága volt, ma a sznoboké. Egy remek komolyzenei koncert társadalmi esemény, de a művészi, szakmai jelentőségével csak kiváltságos kevesek vannak tisztában. Szánalmasan hülyék azért vagyunk, mert kitüntetett jelentőséget tulajdonítunk a névnek, a közvélekedés szerinti jelentőségnek - ezt hívják hírnévnek. Ez az öncsalás a dologban. Azért nem figyeltek oda az emberek, mert nem volt kitüntetett szereplő a zenész, mert nem tudták kicsoda. A koncertre csak a neve miatt mennek el, ennyi maradt az úgynevezett magaskultúrából.

ez nem társadalmi kísérlet, ez csak egy játék, ami max érdekes, ez csak egy geg.

de még inkább reklám, a washington post nagyon szereti bellt

 

32 $ / 45'... joval tobb, mint amit az atlag amerikai keres egy ora alatt, es nem zenelgetessel, hanem fizikai munkaval.
8-12$ kozott kapnak azok, akik nap mint nap epitkezesen dolgozva sajat eletuket, testi epseguket veszelyeztetve dolgoznak..., ha innen nezem, akkor 3-4x tobbet kapott, olyan dologgal, amit valoszinuleg szeret csinalni, mint az, aki ugye fizikai munkat vegez...

ne varja senki, hogy ezek az emberek, akik rohannak munkaba / gyerekkel az iskolaba / haza, es max keresnek orankent 10$-t, azok majd megallnak tapsikolni az oromtol, hogy mit hallhatnak, es wow ki adja elo, es meg adjanak is penzt. mar az is szep teljeseitmeny, hogy a 10$-os fizetesukbol oda tudtak adni a 10%-at, van, aki meg tobbet is. mondjuk en nem csodalkozom, hogy nem alltak meg tobben, en sem hagynam, hogy az idom rabolja valaki, vagy valami, ha eppen sietek...

valaki itt irta, hogy ez a fajta zene nem a rap-en es rock-on felnott hamburgerzabalok zeneje, 1) Mo-on is ugyanolyan aranyban van elhizott ember, mint A-ban. 2) hogy is lehetne egy munkas ember kifinomult zenemuerto? mikor sem ideje, sem energiaja nem marad egy 10-12 oras muszak utan zenemut erteni...

nem is nagyon akarnak, tegyük hozzá, hogy nem szeretik ezt a zenét, tisztelet a kevés kivételnek

Nem semmi, hogy az emberek legalább fele nem értette a lényeget. Mondjuk ebben az országban már lassan semmin nem lepődök meg. (Magam is hajnaltól estig gályázok)

 Nekem egész más gondolatok jutottak erről eszembe... Ha nem tűnik fel, hogy egy világhírű zenész egy világhírű zenét játszik egy elég forgalmasnak mondott helyen, akkor biztos, hogy annyira jó az? Dublinban egy teljesen noname szakadt külsejű amatőr banda annyira jó zenét játszott, hogy nem volt ember, aki ne állt volna meg 10-20-30 percre őket hallgatni. De persze értem én az erkölcsi mondanivalót meg minden, de nekem akkor is ez volt az első benyomásom. :D Másrészt mit várnak a munkába siető embertől? Nem véletlenül siet, szerintem ez a kísérlet nem mondott el túl sokat, max annyit, hogy az emberek nem szeretnek késni.

nekem eléggé hamisnak tűnik néhány hang Mr. Bell játékában, nem értek hozzá, úgyhogy fogjuk rá a terem rossz akusztikájára

 

 Ez tényleg ugymond "hülyeség"...Ha kiül bárki reggel és bármit csinal akárhol mikor munkába megy az emberek 99%-a akkor tuti senki se áll meg, 1: az embereknek kötelesség tudata van, ha van valami dolgunk először megcsináljuk aztán minden más....a jobbaknak...2. ha nincs is kötelesség tudatod akkor se állsz meg mert ha elkésel akkor vagy csak gyengén megdorgálnak vagy ki is rúghatnak a munkahelyedről...szóval aki időre megy az nemhogy nem akar...hanem NEM TUD! megállni semmiért sem...

szóval ennek a tesztnek max annyi értelme volt hogy megtudhattták ki munkanélküli...a gyerekek azok voltak...

 

 A konklúzió az, hogy az emberek inkább elmennek munkába és megkeresik a pénzt hogy eltarthassák családjukat minthogy elherdálják az idejüket zenehallgatással. A metróállomásokra közlekedés céljából mennek az emberek nem egy jó műsor miatt. Amúgyis *sigh* a világ legjobb zenéi? Mégis ki szerint. Oh az egyoldalúság...

ebből számomra csak annyi következik, hogy aki 100 dollárért elmegy egy előadására, az egész egyszerűen nem metróval jár.. így nincs semmi különleges ebben a történetben . pont.

 

Hagyjuk már ezt az álszentkedő bűntudatébresztést. Állandóan az ilyen igazságtételes "oszdmeg" üzeneteket kell olvasni, ahol utána a nagyon okos és megértő kommentelők mondják, hogy "igen, ilyenek az emberek..." mintha ő bármennyire különb lenne. Milyen jogon ítélik el a kommentelők az elsiető embereket? A kedves kommentelők megálltak volna, ha a híres J. Bell játszik az aluljáróban? Tudják ki ő?

Mindig is imádtam a demagóg sztorikat.

Halgattam nehany Joshua Bell jatekot, de nem estem hanyat, szerintem Lajkó Félix sokkal jobban csinalja :)

ez így is van! :)

Lajkó Félix, Rúzsa Magdolna: Még azt mondják

Miért kellene, hogy szeressék az elhaladó embereknek Bachot? Ki és mi alapján határozza meg a szépségét egy zenének? Vagy az értékét? Ami popkultúra, az igénytelen, romlott, erkölcstelen, dacára annak, hogy a világ nagyobbik felét szórakoztatja, kikapcsolja és boldoggá teszi? Bach pedig minden körülmények között szép, és értékes, akkor is, ha az emberek nagy része valószínűleg a D-moll Tokkátán és Fúgán kívül semmit nem ismer Bachtól? Tehát kvázi egy bonyolult zenei téma kellős közepétől hallhatja a művet, amire nem volt ráhangolódva eleve... Ez a kísérlet semmilyen érdemi információt nem adott az emberekről, a zenéről, értékekről...

Honnan ismerném a valaha írt legbonyolultabb darabokat???
Miből tudnám, hogy 3,5 millió usd az a hegedű?
Egyáltalán miért kellene nekem ezeket tudni? :D

annyit fűznék hozzá, hogy az emberek nem járnak színházba és műveletlenek... Ez is közre játszott szerintem... :/

 

Nem olvastam végig 177 hsz-t. Sztem ez egy ostoba kísérlet volt és emiatt a konklúzió is erőltetett, mert egy zenész az utcán csak egy utcazenész és ezen az sem változtat, hogy "híres" és drága a hangszere. Mindennek megvan a helye és egy zsúfolt aluljáróban senki sem "keres" művészetet, pláne, hogy ideje sincs rá. Mindezt a kísérlet megvalósítása nélkül is lehet tudni előre, ergo hülyeség megvalósítani. És azon se csodálkozzon senki, hogy a híres szót idézőjelbe kell tennünk, mert a reggeli metrózók 90%a még Madonnát sem ismerné meg "civilben" énekelve, nemhogy emberünket, akinek a nevét ugyanezen tömeg 99,999%a még csak nem is hallotta soha.

 

 Tehát,ha Én esetleg arra sétálok egy szép napon és játszik a csávó és elsétálok mellette,mert esetleg nem fog meg a műve,akkor Én egy bunkó vagyok???
Melyik ember szokta megnézni egy ló patájának általános ápoltságát???
Mert aki nem az bunkó!!!
Könnyű ilyen dolgokkal dobálózni,rohanó világban élünk és muszáj az embereknek eltartaniuk magukat és családjukat...
Én kérek elnézést azok nevében,akik nem álltak meg,mert dolgozniuk kellett és nem rendelkeznek annyi anyagi háttérrel,mint a mostani művészünk és annyi szabadidőnk sincs mint Neki...
Minden embert egyenjogúan kell kezelni és nem megítélni holmiféle felmérés miatt...

Én nem tartom szerencsésnek a tanulság negatív(nak csengő) levonását. Kisgyerekkor óta olyan nevelést kap az Ember, ami a napi rutinra nevel; mindennek meg van a maga ideje, rendje, helye. A kísérlet zömében a munkahelyükre igyekvő dolgos embereket próbálta meg arra rábírni, hogy pár nem odavaló helyen és időben prezentált kellemes perc miatt vállalják a munkahelyükről való elkésés okozta konfrontációt. A kisgyerek valószínűleg ugyanilyen érdeklődést mutat, ha pl. csokoládét osztogatott volna egy hostess, anyukája pedig ugyanígy reagált volna, lévén régi szabály; reggeli fogmosás után, tízórai előtt nincs édesség.. Azaz a világ legprofibb sommelier-ja ugyanilyen kevés sikerrel kínálná (ingyen) ilyen körülmények között a legdrágább francia burgundit; az ember nagyon helyesen nem fogyaszt ilyet munkakezdés előtt talpon állva egy metróbejáratnál, viszont valószínűleg annál szívesebben egy fárasztó nap után az otthoni karosszékben, akár Bach g-moll hegedű szólószonátáját hallgatva háttérzeneként Stradivari mester közvetett "közreműködésével"..

Micsoda baromság! Ez nem társadalomkísérlet. Ez egy jó nagy vicc. Persze a sztoriban a kisgyerekes vonal mindig meghatja a tömeget. Kár, hogy ezt mindig menyien beszívják. Ha egy hajléktalan előtt ment volna el ennyi ember az nem is számítana? A metróban pedig a legjobb zenész sem szól úgy, mint egy hangversenyteremben!

ez nem társadalomkísérlet, ez félrevezetés. A kisgyermekes rész manipuláció. Semmi köze az érzelmeknek, prioritásoknak, egyszerűen a reggeli időkben az emberek munkába mennek és kész.

 

 vannak még jó kommentek, de elfáradtam