Szlovákia területén 1920-tól módszeres, rendszeres és szervezett körülmények között szeretnék felszámolni a magyar nemzeti közösséget, melyre többségi területein is a kisebbség komplexusos fogalmát alkalmazták és alkalmazzák, helyenként azonosítva mindenféle kisebbségi csoporttal (betegek, melegek stb.). Ez a Kis Antant területén ráadásul összehangolt volt (és valószínű, hogy ma is az.)

Az iskolaügyet kiemelt helyen kezelik az elnyomás és felszámolás eszköztárában: lehetőleg már a bölcsődében elidegeníteni a gyermeket szüleik kultúrájától (ezért nem voltak magyar bölcsődék). A magyar nyelvű óvodák megnyitását megnehezítik, ill. premizálják azokat a polgármestereket (régebben tanügyi járási szerveket) , ahol a magyar lakosság számára nincs magyar nyelvű óvoda (sajnos ebben az MKP is közreműködik, mert meghagyja listáin az ilyen kollaboráns polgármestereket és képviselőket!). Az óvodában a meseidőben szlovák társalgást erőltetnek (vagyis az egészséges lelki fejlődéshez szükséges mesélést, magyar népmeséket korlátozzák!).

A szlovák nyelvtanulás alkotmányos jogával úgy élnek vissza, hogy nem csupán kötelezővé teszik, erőltetik (nevelési tantárgyak rovására), de még egyéb tantárgyakat is igyekeznek elszlovákosítani. Ennek már lassan nem is titkolt szándéka, hogy a "magyarok szlovák fejjel és ne magyar szellemiségűen gondolkozzanak", vagyis nem a nyelvtanulás a cél, hanem a magyar nyelv, kultúra, történelem és szellemiség elsorvasztása!!!! (erről a közelmúltban a kormányfő és a köztársasági elnök is elszólta már magát, ám a Szlovák Nemzeti Párt ezt elég nyíltan hirdeti)

Az sem lényegtelen, hogy az egyelőre magyar tantestületekbe szlovákokat csempésszenek be, s ezzel máris annak a jogán, hogy egyetlen szlovák anyanyelvű jelenléte esetén is egy állami intézményben megkövetelhető, hogy szlovákul beszéljenek. (ez oda vezet, hogy a magyar pedagógus  anyanyelvi konverzációs köre beszűkül, s ezzel pedagógiai hatékonysága is csorbul !)

Az iskolákban az első osztálytól kezdődően kötelezően magas óraszámban (magasabb is helyenként az anyanyelvnél) tanulnak szlovákul. A törvény szerint amikor az írást, olvasást tanulják (ez anyanyelv, vagyis magyar nyelv keretében), ugyanennyit kell a szlovák nyelvvel foglalkozni.

A tankönyvpiacon nincs szabad választás, és csak a minisztérium által engedélyezett könyvekből szabad elvileg tanítani. Ezek jelentős része (környezetismeret, történelem, földrajz is) fordítás (pl. *"a Csallóközben magyarok is élnek").* A magyar pedagógusképzés hosszú ideig Nyitrán folyt, elég idegen környezetben, ahol már az 1970-es évek közepén kezdték felszámolni a magyar tagozatot, abban a hiszemben, hogy az 1984-re tervezett leépítési program beindulásától már nem kell pótolni a nyugdíjba menő nemzedéket. Ezt Duray Miklós körlevele torpedózta meg (miért 1984-ben bebörtönözték államellenes szervezkedésnek minősítve), és Fuksz Sándor pozsonyi felszólalása után indult el a "lavina", amikor elhalasztották a Szlovák Nemzeti Tanács ülését, és a magyarellenes törvénytervezetet kivették a programból. (tudtommal Durayt a mai napig nem rehabilitálták, csak "amnesztiával" kiengedték) Ezek a célok már az 1920-as években a Szlovák Liga (Slovenslá liga) által elkezdődtek, amikor ingyen tejjel, tízóraival, tankönyvvel csábították főleg a szegényebb zsellérfalvak magyar népét. Akkor rengeteg magyar iskola megszűnt, és sok helyen a mai napig nem újult meg
(Makranc, Csécs - melyekről már Fábry Zoltán is azt írta, hogy "vigyázó szemetek Makrancra vessétek" - megj. község Szepsi mellett). A húszas években a magyar pedagógusokat az *államhűség *mértékében jutalmazták.

Rimaszombatban, Feleden például fizetésmegvonást, elbocsátást is megvalósítottak azért, ha egy hazafias magyar verset megtanítottak, például a Himnuszt, Szózatot vagy Tompa verseit (lásd: Rábely Miklós: Egy rimaszombati polgár emlékezései). 1945 és 1950 között egy totális fasiszta jogfosztás szenvedő alanya volt a szlovákiai magyarság. Nem csupán a magyar iskolák nem nyíltak meg (és szlovák tanítókat vezényeltek a magyar falvakba), hanem a magyar nyelv nyilvános használata is tilos (és büntetendő volt! Olyanok vettek részt a magyarok elleni pogromok szervezésében és végrehajtásában, mint Daniel Okály, Ladislav Novomesky. Ondrej Klokoc, akikről utcák, intézmények regélnek, és a kötelező iskolai tananyag részesei - ezeket akkor miért nem törlik az ország egyik államalkotó nemzete iránti tapintatból?) Természetesen az Alkotmány szerint nem vagyunk államalkotó nemzet, csak másodrendű, megtűrt kisebbség !

1950-ől már csak a magyar iskolák egyharmada nyílt meg (1938 előtt közel 800 volt, ez a szám  ma sem éri el a 300-at). Míg 1920-as években a szlovákiai tanulók egyharmada járt magyar iskolába, addig most ez 5 % körül mozog (és egyre csökken). Az asszimiláció egyik leghatékonyabb eszköze a szlovák iskola. (ahol nem csupán a szlovák nyelv , hanem a szlovák soviniszta ideológia terjesztése is elvárt feladat). Ide burkolt erőszakkal, hamis ígéretekkel terelik a magyar szülők gyermekeit.

A magyar egyetem megnyitását a legvégsőkig halogatták, s napjainkban is különböző ürügyekkel gátolják működését (költségvetés, akkreditáció, leminősítés stb.) Sajnos vannak felbérelt, magyar nyelven is kommunikáló liberális politológusnak neveztetett egyedek, akik a magyar egyetem szükségtelenségét propagálják, pedig az egyetem egy fiatal pályaorientációjában, jövőképében motiváló tényező. A szlovákiai magyarok egyetemi végzettségének aránya sajnos jóval alacsonyabb a szlovákokénál, és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők viszonylatában sem éri el a 3 %-ot, holott a magyarok jelenléte 10 %.

A kilencvenes években, a Szlovák Köztársaság megalakulása után nem sokkal egy időre nem lehetett kétnyelvű iskolai dokumentációt használni (osztálykönyv, bizonyítvány), csakis szlovákot. Ezt a tiltakozások és a kormányváltás után visszavonták, de még a magyar nyelv és irodalom is kötelezően szlovákul is bekerül az osztálykönyvbe, iskolai tantervbe stb. A tankönyvek nyelvezetébe való durva beavatkozást a SzNP kezébe ragadott oktatási tárcánál indították el a többi kormánypárt csendes hozzájárulásával, és csak háttéralkuk és európai nyomás után sikerül kissé visszafogni. Sajnos a magyarok parlamenti képviselete sem tudja egyértelművé tenni, hogy ha a magyar nyelv használata és az anyanyelvi oktatás alkotmányos jog, akkor az csak a magyar nyelv szabályai szerint történhet, amibe még a Szovjet Birodalom sem tudott beleszólni (amikor a nagy honvédő és nagy októberi eseményeket nagybetűsen akarták íratni).

Mivel az oktatásügy az állam kezében van, a bértömeget a tanügyi hivatal biztosítja a megyei ill. önkormányzati szervek útján, míg a
fenntartásra fejkvóta szerint kapnak dotációt, tehát az önkormányzat, ha van pénze, akkor is fenntarthat iskolát, ha nem kap az állami költségvetésből eleget. Ahol vegyes nemzetiségű a lakosság, ott ennek elbírálása már kétséges lehet, de egyelőre van engedmény, hogy ilyen területen alacsonyabb létszámmal is nyithatnak osztályt, tarthatnak meg csoportokat (ami főleg a színmagyar területen működő szlovák iskolák kedvében jár, de az egyre jobban szórványba kerülő peremvidéken a magyarságot is szolgálja).

Szlovákia legnagyobb pedagógus szervezete a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (székhelye Komárom, elnöke Pék László), amit a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, mint civil érdekvédelmi szövetség támogat. Eddig több megmozdulást szerveztek az iskoláink megvédésére, de fő érdemük a pedagógusok hatékony továbbképzésének programja (évente 2 nyári egyetem kb. 400 pedagógus részére), évközi továbbképzések, konferenciák, tanulmányi kirándulások. Ennek köszönhető például, hogy a magyar pedagógusok gyorsabban és rugalmasabban rá tudtak állni az európai pedagógiai programokra.
Hatékonyak a diákok részére szervezett tanulmányi versenyek, táborozások stb is.

Sajnos a demográfiai hullámvölgy és az asszimilációs hatások begyűrűzése (most kellene azon szülők gyerekeinek érkezniük, akik maguk is szlovák nyelven tanultak, s a visszatérés a magyar iskolához ilyen esetben max. 2 - 3 % a felmérés szerint - Spectator Társadalomkutató Műhely 1994-1999), ezért osztályok és iskolák fognak elnéptelenedni és megszűnni, amire gyors választ kell adni !! Ennek egyike a magyar jövőkép pozitív alakulása lenne, ám a jelenlegi magyarországi kormányzat nem javította, hanem még tovább rontotta ezeket az esélyeket. A dolgok rendjének helyreállítása csakis az önrendelkezés jogának elérése és annak megvalósítása révén lesz elérhető !  A másik út a beolvadás, szétszóródás, kihalás ..... ÖNGYILKOS GÉNKÓD.