"Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan ", idézte az angol külügyminisztert Hermann Róbert hadtörténész. Az egyetem után kutató, majd a Hadtörténeti Intézet igazgatója lett, és a bécsi állandó levéltári kirendeltséget vezette.

Görgey Világosnál letette a fegyvert, abban a hitben, hogy az orosz cár kegyelmet kér a kapituláló magyaroknak. Az orosz cár ezt meg is tette, az osztrák kormányzat azonban a megtorlás mellett döntött és szabad kezet adott Haynaunak.


Ferenc József az alábbiakat mondta, a szabadságharc leverését követően: „…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”

- A főváros kiürítése előtt tartott haditanács határozott az erők tiszántúli összpontosításáról, s a kidolgozott haditerv sikert hozott. Damjanich erősítést küldött Aradról Bemnek, s ennek birtokában a kis szürke ember Piskinél megállította Puchner csapatait. Bámulatos gyorsasággal Észak-Erdélyben termett, kiszorította onnan az ellenséget, délnek fordulva egy remek hadmozdulattal Puchner háta mögött elfoglalta Nagyszebent a császáriakat február óta támogató orosz csapatoktól. Görgei felvidéki hadjárata miatt Windisch-Grätz nem mert elmozdulni Budapestről, s az így nyert két hét elég volt ahhoz, hogy megszilárduljon a magyar védelem.

- Hazánk kevés olyan időt élt át, mint az a tavasz....

- Amikor a hadászati kezdeményezés a kezébe került, Görgei élt a lehetőséggel, és áprilisban a magyar fősereg Eger és Gyöngyös térségében felsorakozott a támadáshoz. Windisch-Grätz erői voltak fölényben, de a haditerv kiegyenlítette ezt a hátrányt: egy hadtest Hatvannál magára vonta az osztrák fővezér figyelmét, s ezalatt három másik igyekezett az ellenség hátába kerülni. A szellemes számítás csaknem bevált, Windisch-Grätz csak az utolsó pillanatban vonta ki csapatait a gyűrűből, de a magyarok így is három szép győzelemmel kezdték a hadjáratot. A támadás második szakaszában ismét sikerült megtéveszteni az ellenséget, majd a hadjárat megkoronázásaként Görgei május 21-én bevette Budát.

- A katonák megtették kötelességüket. Mit tett a politika?

- A Debrecenbe érkező, s megfogyatkozott létszámú országgyűlés meglehetős rendszerességgel ülésezett. Kossuth már 1849 januárjában úgy érezte, hogy a békealkudozásnak nincs értelme, mert Ausztria kiirtó harcot folytat, s a tavaszi győzelmek után elérkezettnek látta az időt, és határozatot terjesztett elő a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásáról, a függetlenség kimondásáról, s ezt a képviselőház közfelkiáltással elfogadta. E lépés után a Magyarország és Ausztria közötti konfliktus csak valamelyik fél teljes győzelmével érhetett véget. Az osztrák politikusok ezt már addig is így gondolták, Kossuth csak levonta a következtetéseket. E lépéssel egyrészt az országgyűlésen belül erősödő békepártot akarta lehetetlenné tenni, másrészt számított a nyugati nagyhatalmak Magyarország oldalán történő beavatkozására, vagy legalább a függetlenség elismerésére. Ám ezek a remények nem igazolódtak.

- A nyugati hatalmak nem először és nem utoljára hagyták cserben a magyarok ügyét, de akkor éppen miért?

- Sokkal szükségesebbnek tartották Ausztriát az európai egyensúly szempontjából annál, hogysem Magyarország kedvéért felhagytak volna politikájukkal, ezért nem tudtunk szövetségest találni a háború újabb szakasza előtt. A külföldi magyar ágensek legfeljebb informális kapcsolatot tudtak teremteni a hivatalos politika képviselőivel, s hiába sikerült megnyerniük a sajtó egy részének és a hatalmon kívül lévő csoportoknak a támogatását, nem tudták megfordítani az egyes államok Ausztria-barát politikáját. Ám az osztrákok számíthattak a cár segítségére, s ehhez elnyerték a nyugati hatalmak támogatását is. "Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan" , mondta Palmerston angol külügyminiszter. Anglia számára az volt a fontos, hogy Oroszország a Balkánon ne tudjon előrenyomulni, s ehhez szüksége volt az erős Ausztriára. Ha ezt az Ausztriát éppen az oroszok mentik meg a felbomlástól, annál jobb.

Ausztria az 1833. évi münchengrätzi szerződés  betűire hivatkozva áprilisban a cári Oroszország iszonyatos nagyságú haderejének intervencióját kérte a honvédsereg elsöprésére, a szövetségesek erre gyorsan rábólintottak. "Biztos igazuk van, de végezzenek velük gyorsan" - vélekedett a helyzetről cseppet sem cinikusan Palmerston angol külügyminiszter.  Bár az angol parlamentben zajlottak csaták a magyar forradalom védelmében, a tervezett békekötést előkészítendő interpellációk hangzottak el, de ezeket a hazug diplomaták sorra lenyomták, megnyugtatva a brit politikai elitet: nem avatkozunk be. A brit oroszlánt kettős titkos cél vezérelte, egyrészt érdekében állt Ausztria talpon tartása, mivel féltek a balkáni orosz benyomulástól (lásd: Moldva) a svarcgelb birodalom széthullása esetén, másrészt a londoni Barings Bank (a század elején Napoleont is csúnyán átverő bank) már megkezdte a tárgyalásokat egy bagatel orosz kölcsönszerződés ügyében. 30-35 millió aranyrubel volt a szerződés tárgya, ezzel kívánta a cári vezetés egyensúlyba hozni a lukas cári hadikincstárat. Még egyszer: 30-35 millió aranyrubel (!). Csak viszonyításképpen: a nyári muszka beavatkozás ellenértékét később 3 millió aranyrubelben határozták meg, ennyit kellett Ausztriának megfizetnie a cári intervenció hadi kiadásaira. Az előzetesen beígért brit pénzkölcsön a nyáron valóban megérkezett (az oroszokkal nem mertek packázni, mint Napoleonnal),  a hadipénztár telt, pirult a kétszersült, dőlt a lőpor, teltek a raktárak, a cári sereg minden baját félretehette egy időre.

- A 170 ezer fős honvédségnek ezek után 370 ezres erővel kellett szembenéznie. Miben reménykedett Görgei?

- Jól látta, csak akkor remélhet sikert, ha még a lassan mozgó orosz főerők beérkezte előtt képes vereséget mérni az osztrák főseregre. Az oroszok a mielőbbi fegyverletételre szerették volna rábírni az általuk legveszélyesebbnek tartott magyar tábornokot. Görgei abban reménykedett, hogy tárgyalások révén sikerül éket verni az orosz és osztrák szövetséges közé. A minisztertanács elhatározta a korona felajánlását a cári család valamelyik tagjának, s egyben kijelentette, ha az orosz fél nem hajlandó erről tárgyalni, sem közvetíteni, a magyar sereg a döntő csata után hajlandó letenni fegyverét az oroszok előtt. A temesvári vereség után ez a helyzet állt elő, s Görgei nem tett mást, mint végrehajtotta a határozatot.

- Jól tudjuk, mi történt a vértanú tábornokokkal. Az alacsonyabb rangú katonával szemben mit jelentett a megtorlás?

- Összesen körülbelül száz főt végeztek ki, ezreket börtönöztek be vagy soroztak a császári hadseregbe. Haynau eredeti szándéka az volt, hogy a honvédségben szolgált összes egykori császári tisztet kivégezteti, de a megváltozott utasítások miatt kénytelen volt elállni ettől. A megtorlás kiterjedt a szabadságharc egyszerű résztvevőire is. A kisebb vétségek elkövetőit többféle büntetéssel sújtották a pénzbírságtól, néhány hetes fogságtól, a több éves sáncmunkáig. A honvédsereg állományának 25-30 százalékát sorozták be a császári seregbe, méghozzá úgy, hogy egy századba legfeljebb egy-kettő honvéd került, s több tízezer fő volt kénytelen letölteni a hét évet, kitéve a brutális altisztek kíméletlenségének.