A BUTASÁG MŰVÉSZETE

Kultúrakorrupció állami mézes-bödönből hizlalja az ország-csúfító butaságművészetet.
 
 

A Béke emlékműve, Székely János Párizsban élő szobrászművész alkotása, mely a Nagyvárad tér hangulatát nyomja 1986 óta. Anyaghasználat, és monumentalitás a Rákosi rendszer nosztalgiáját élesztgeti, a formai megoldás dilettáns, pimasz trehánysága igazi párizsi avantgárd.  Páncéltörő-lövedék fejű ormótlan békemadár, mit fütyül? „Győztünk! Győztünk! Miénk a világ! Akinek én nem tetszem, csip-csi-rip-csip-csi-rip, az engemet ne nézzen, csip-csip-csip” Észre nem venni, a „filigrán” 10 méter magas utcakő-piramison verdeső, bretagne-i vörös gránit monstrumot, lehet? Megszokhattuk-e a megszokhatatlant? Az energialeszívó, vizuális ingerterrort. E mű költsége akkori pénzen egy kisebb iskola, vagy óvoda ára volt. Ki kérdezte meg tőlünk, kell-e ez a szobor nekünk? Szürke bazalt utcakő és szabadkőműves háromszög a forradalmat jelképezi: a megfejtés túl egyszerű, ez teszi a butaságművészetet oly unalmassá. Azonnali hatállyal elbontandó!
A butaságművészet átível stílushatárokon: avantgárd, szocreál, naturalizmus... A Szabadság téren ottfelejtett szovjet emlékmű felé Ronald Regan sétál, a vigyorgó bronzszobor megmintázása viaszpanoptikumba való.

A szovjet címer leverése 2006. szeptember 18. nagy eseménye. Azóta visszakerült, mikor szedjük megint le? A jelenlegi kurzus fantáziátlanságát mutatja: a szovjet-emlékmű problémát sem képes ügyesen feloldani, holott e kérdés megválaszolása történelmi lehetőség! A magyar földön elesett orosz katonák szintén a háború áldozatai, megilletné emléküket egy valóban művészi figurális szobor, e sztálinista sablon helyett. (De nem itt, ezen a helyen a Trianon emlékmű áll!) Egy szobor, melyen nincsenek önkényuralmi jelképek. Ez két civilizált, európai, keresztény nép megbékélését fejezné ki, mint Odisszeusz földbe állított evezőlapátja. Nem kellene acélkordonnal védeni tőlünk, a „szélsőségesektől”. Oroszországban jelenleg spirituális forradalom van: föltámad a vallás. Szolzsenyicin tanításai Tolsztoj eszméinek reinkarnációja. A címer és csillag az orosz néplelket is mélyen gyalázza. A bolsevizmus nem orosz találmány, nyugatról hurcolták be...     

 

Itt korzózik Ronald Regan, az abszolút kapitalizmus, az amerikai álom reklámembere....
Hollywoodi giccs: baljós perspektívát ad az Országháznak. Szorgalmas színesfém-gyűjtőink szíves figyelmébe ajánlom. Művészi értéke nincs.  


 

Szenvtelen, sivár modernizmus: butaságművészet a finánctőkét dicséri, mindig a pénz, a hatalom oldalán van, ez szabály. A Bankcenter főbejárata. A látvány oly unalmas, mint egy tőzsdeindex jelentés a rádióban. Ipari kivitelezés: elidegenítő beszédmód, a pénzvilág üressége. Mőbiusz szalag-spirál az absztrakt szobrászat legelcsépeltebb közhelye. Egy absztrakt szobor akkor, és csak is akkor lehet érdekes, ha egy finom arányú, igényes kidolgozású organikus formát jelenít meg.   Az építész Finta József, a „szobrász” Farkas Ádám.  Finta-Farkas ország-rondító munkásságáról a véleményünk megvalósítja az alkotmánysértés tényállását. Az alkotók akadémikusok. A „Magyar Művészeti Akadémia” az új alkotmányban védett, kiemelt intézmény. Szomorú tény: ebből az érdek-klikkeket és a magántulajdont védelmező alkotmányból kifelejtették, azt hogy az embernek joga van az életéhez! A lakhatáshoz, az alanyi jogon járó, egészségi és szociális ellátáshoz való alkotmányos jogunk nem létezik. Ezt az új alkotmányt jogászok fabrikálták XVIII. századi, nyugati konstitúciók alapján: a szabad verseny, vadkapitalizmus eszmevilága. Olyan eredeti, mint az aláíró elnök disszertációja...Alkotmány-alkotóink mintha sosem hallottak volna   Maslow piramisáról, az emberi lény fizikai, lelki, szellemi szükségleteinek  hierarchikus rendszeréről, a PROUTH elméletről (Progressiv Utilisation Theory), Harmadik Útról, Kert-Magyarországról, Minőség forradalmáról, Ökológiai szocializmusról,  Organikus, altruista társadalomról, vagy a Szent Korona Tanról, mely már a Középkorban  korlátozta az oligarhák uralmát...    Mintha kapitalizmuson kívül nem létezne élet. Alkotmányozóinkat ugyanaz a szekunder, nyugat-utánzó epigon szemlélet vezeti, mint akadémikus butaságművészeinket. A butaság gyökere nem az elme gyöngesége, de valami belső, lelki közömbösség: a kíváncsiság hiánya.

Politikai butaságművészetünk mélypontja az a bizonyos „Vaskefe emlékmű” !  

 

Alkotóik nevét le sem írom. Még annak idején eme kiáltványszerű írást kezdtem az Interneten terjeszteni, sajnos nem volt komoly visszhangja:

ACÉLSZOBOR
                                                
Különös egyezésekre lettem figyelmes.
2006-ban, a ledöntött Sztálin szobor helyén a Gyurcsány kormány egy acélszobor emlékművet állított. Sztálin oroszul acél!
Az 56-os forradalmárok ledöntötték a zsarnok szobrát, de a mostani rend gazdasági bűnöző, kapitalista zsarnokai vajon véletlenül állítanak acél az-az, Sztálin-szobrot?
Az első pillantásra csak egy hetvenes évekből itt felejtett, ritka ronda modernista mű. A nép egyszerűen csak Vaskefének hívja. Ehhez hasonló krikszkraksz,
krómacél-, műanyag-, hulladék-, plexiüveg…alkotások csúfítják  Párizs, New-York, Berlin...tereit, hirdetvén a világkorrupciót, hiszen adó-garasból állíttattak. Ezeknek a szobroknak van egy közös stílusjegye: ignorálják a környezetüket! Nem illeszkednek az épített és természeti környezet dimenzióihoz, stílusához, formáihoz, hangulatához. Ignorálják az embereket, toleranciát követelnek, a tolerálhatatlannak.  Ország-rondítás, vizuális környezetszennyezés.
Ez egy spirituális háború.
A posztsztálinista gazdasági oligarchák az avantgárd formanyelvét használják fegyverként a tradícióhoz, a valláshoz menekülő, életjáték-vesztesekkel szemben.
Fegyver, igen fegyver egy acél-Sztálin-ék. Lövedék, bárd, fenyegető, félelemkeltő.
Rosszindulatú, negatív mentális sugárzású! Nem véletlenül állíttatott! Tudják, mit tesznek. Az acél-Sztálin-ék a Parlament, a Kossuth-tér, a Szent Korona irányába mutat. Az ellenség tisztában van, a mi nemzetünket védő, spirituális energiákkal.
Ők, a materialista, pénzimádó istentagadók is félnek a természet-fölöttitől?

Ha nem lépünk, nem kezdünk el időben tiltakozni, szervezkedni, aláírást gyűjteni a következő kormánynak nem valószínű, hogy eszébe jut magától eltávolítani ezt a népaprító Sztálin-bárdot. Sajnos ők is megégették magukat az ország-rondítással–bár nem szándékosan–Nemzeti Színház, Sport Csarnok, Terror Háza pengefal...Ezzel őszintén, önkritikusan szembe kell néznünk.
De itt a Sztálin-bárd esetében nem egyszerűen ügyetlen, tehetségtelen művészeti alkotásról van szó, hanem egy tudatosan megtervezett támadásról.
Nincs tolerancia, ezt a repeszt ki kell operálni a nemzet testéből, mert még sok bajt okozhat a gyilkos sugaraival. Aki nem hiszi, álljon elé, próbáljon eltölteni néhány percet a tengelyvonallal szemben! Nem kell parafenoménnak lenni, ezeket a gyilkos sugarakat bárki érzékelheti! Akire fogtak már töltött fegyvert, vagy kést, ismeri az érzést. A hóhér vigyorogva köszörüli a bárdot.
Alkotók és állíttatók természetesen teljes anyagi felelősséggel tartoznak az eredeti állapotok helyreállításáért!
Kérjünk szakemberektől, elismert művészektől, tudósoktól, építészektől szakvéleményeket az eltávolításról!
Az ötvenhatos forradalmárok véleménye nagyon fontos.
Add tovább, terjeszd, kezdjük meg az aláírásgyűjtést!

Ebben a 2006-os vészharang-kongatásban már megpendítem a gondolatot: a butaságművészet egy másik inercia-rendszerből nézve tán nem is olyan ostoba, tán egy nagyobb, tudatosan fölépített sötét terv része. Bár ne lett volna igazam, hogy a következő, az-az a mostani kormánynak, nem jut majd eszébe elbontani!

A Vaskefétől nem messze áll az Időkerék. Az alkotók és városatyák szintén, mintegy egy milliárd forinttól (!) szabadították meg a költségvetést. Butaságművészet és unalom-szobrászat találkozása. Kerék és homokóra, az időt kifejező legbanálisabb jelképek. Én egy harmincezer forintos fafaragástól is elvárnék némi szellemességet, különben nem veszik meg. De ahol, ekkora állami kultúrakorrupció van...
 
 

Minden idők legnagyobb kultúrakorrupciós butaságművészeti skandaluma az új Nemzeti Színház épülete Siklósi Mária alkotása.

 

A Fidesz 2002-es vereségében nagy szerepe volt ennek az épületnek. A csepeli uzsorás, drogbáró bűnözők ugyanilyen hivalkodó, neobarokk giccspalotákat építenek. Ez a Fidesz-ízlés nagyon megijesztett minket, könyvolvasó, komolyzene-szerető kultúrembereket. Sokunkat egyszerűen elriasztott az urnáktól. (Nem magamról beszélek, hanem ismerőseimről, tanult barátaimról.)

Sajnos nem véletlen, hogy Alföldi Róbert pornó-varieté színháza jól érzi magát ebben az épületben! Ez az ő operettt-musical-pornó-show világuk. Annak idején a hatalomnak eszébe sem jutott a legegyszerűbb megoldás, mely hatalmas népszerűséget hozhatott volna számukra. Ugyanazt, ugyanoda: a régi Nemzeti Színház eredeti helyére újra épüljön. Amit Kádár lerombolt, a polgári kormány újra építhette volna, óriási erkölcsi tőkét szerezvén. A Corvin áruház épületét is rekonstruálni lehetett volna és belül hangversenyteremmé, kulturális központtá átalakítani. Annak idején eszembe sem jutott, hogy ez az alapvetően evidens ötlet nem fog fölmerülni. Túl egyszerű lett volna.  Varsót a háború után fotók alapján építették újra. Ma már, az Internet korában, nincs szükség gigantikus színháztermekre. A színház inkább jelkép, kevesek luxusa. Mit lehet tenni, ezzel a habos tortával?  Javaslatom: be kell temetni! Egy zöld , és kövekkel tagolt mesterséges hegy eltakarná és ez a városképet érdekessé teszi. Az épület hő- és hangszigetelése lényegesen jobb lesz. Kerül, amibe kerül, még mindig olcsóbb, mint lerombolni és újraépíteni a Népstadiont !
A Fidesz nevű fantompártnak a sportpolitikával ellentétben nem erős oldala a kultúrpolitika ezt a Terror Háza fényesen-feketén mutatja. Miért giccs a Terror Háza?

 

A fekete pengefal bántóan hasít, mint a Vaskefe, az Andrássy út történelmi hangulatot sugárzó palotasorába. A látvány maga a tradíció-ellenesség. Bolsevik attitűddel a bolsevizmus ellen harcolni ízléstelen: butaságművészeti giccs. A fekete pengefal fenyegetően lóg a térbe a magasból, mintha bűntudatot akarna kelteni bennünk, magyarokban. Mintha a néplélekben lakoznék az eredendő bűn, az „őspatkány” a fasiszta-kommunista fenevad. Onnan föntről a magasból néznek minket az eminensek, európai demokraták, a politikailag korrektek... Formai hazugság: giccs.

Mintha manapság a kommunizmustól vagy fasizmustól kellene rettegnünk, nem a bankok végrehajtó hiénáitól, a liberális vadkapitalizmus farkastörvényeitől, láthatatlan-mindent látó, sehol sincsen-, de mindenütt jelen lévő, névtelen háttérhatalomtól...Az amerikai-izraeli-angol-francia imperializmus mekkora Terror Házát érdemelne? A pengefal leszerelését azonnal meg kell kezdeni!

Nem csak politikus butaságművészet létezik. Most ártatlanabb művek következnek. Szentendrén a festők városának főterén pöffeszkednek ezek a monumentális műanyagszobrok évtizedek óta.

 
 
Aknay János: Angyal    A feng sui tanítása szerint az éles, hegyes formák ártó erőket sugároznak. Ismét alkotmánysértést kell elkövetnem. Bírálni merészelem a „Magyar Művészeti Akadémia” védett alkotóját. Mi ebben a dilettáns műanyagszoborban az akadémizmus? Miért törvényes kötelezettségem nékem tisztelni, amiben, akiben én semmi tiszteletreméltót nem találok? Minden autoritás valamilyen valódi értéken nyugodjék. Mélyen bennünk él a vágy, hogy rajongva tiszteljünk hősöket, nagy művészeket. Biztosan él valahol, ma Magyarországon egy Munkácsy Mihály, egy Ady Endre...  Mi magyarok a költőinket különösen szeretjük, tanítómestereket látunk bennük. Szükség lenne egy igazi, neoklasszicista, akadémikus akadémiára, de íme a bizonyíték: a „Magyar Művészeti Akadémiát” nem fogadhatjuk el a magyar művészet akadémiájának, élő klasszikusok panteonjának. Ez csak egy érdekbarát asztaltársaság, főleg a Fidesz klientúrája, kiknek volt képük alkotmányos, egzisztenciális védelmet kicsikarni a hatalomtól. Egy beteg társadalomban, hol  kisgyermekes anyákat vernek ki végrehajtók az utcára, hol kéz nélküli embertársainkat „visszaterelik a munkaerőpiacra” minden alkotmányos védelem nélkül. Hol élünk? Bolondok országának, bolondművészet való!  Elismerem: a „Magyar Művészeti Akadémia” tagságának legalább tíz százaléka valóban zseniális alkotó. Európai rangú mesterek posztmodernista, exhibicionista önimádók között. Az alapító világhírű volt.  Pont ez teszi a problémát érdekes, sokváltozós függvénnyé.

De ez a tíz százalék nem jelent semmit: Magyarországon széplányból és tehetségből van a legtöbb. Bárhol, bármely intellektuális társaságban itthon, az utóbbi harminc évben, minimum tíz százalék zseni-arányt tudtam detektálni. Éppen ezért volna tilos, egyesületeknek törvényes előjogokat adni.
Aknay mester akadémikustársának műanyagszobra még az Angyal-nál is idétlenebb.
Deim Pál: Felborult baba

 

Felborult! Inkább kiborult itt valami, valami nagyon illatos. A butaságművészet   jegyeit megfigyelhetjük: nincs dialógus a környezettel, nem képes megszólítani a nézőközönséget. Nem egyszerűen csak egy rossz szobor: nem mond semmit, mégis sokkal többet elmond makacs hallgatásával. Hallgat mereven, mint Batu Kán az angol ötórai teán...Nincs jelen, hol van akkor? Az alkotó sohasem dolgozott bányában, gyárban. Nem vezetett traktort, nem éhezett, nem fázott, nem verekedett az életéért. Nincs élet- és társadalomismerete. Nem ismeri a parasztok, a munkások, a hétköznapi emberek életét, az ország, a társadalom problémáit. Miért nem lát bele az emberek sorsába? Nem ismeri az életünket, a gondjainkat, nem kíváncsi. A butaság nem elme-gyengeség, hanem lélek-közöny, kíváncsiság-hiány: bűn.  Íme, e szobor bizonyíték: az „avantgárd” nem alkalmas emberi, pszichológiai, társadalmi problémák ábrázolására. Kinek élete állandó pózolás, nincsen sehol sem jelen. Csak az őszinték vannak jelen a valóságban, ez világtörvény. Minek ecset-tollat ragadni annak, ki még ezt sem érti?
Kultúrakorrupciós butaságművészeti babazsúr a „Mi a magyar?” című kiállítás a Műcsarnokban. L. Simon barátunk ember- és magyarszerető, takarékos kultúrpolitikáját dicsérő undor-tárlat.   Már a cím is provokatív, utalás a Szegfű Gyula  kötetére. De mi az, hogy „Mi”? Mi tárgyak vagyunk? Céltárgyak, célközönség, célcsoport...?  Néhány dicséretes kivételtől eltekintve, a művekből gúny, megvetés, utálat árad. Ez a butaságtárlat csúfol, gyaláz minket. Aki nem sajnál 1800 Ft-ot lélekpusztításra, megtudhatja itten, hogy ő vajon „Mi” ?!
Íme, Keserű Ilona, Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas, Érdemes művész, egyetemi tanár, akadémikus festőművész szerint ez vagyunk:
   
 

Összebogozott, 50 cm széles, több méter hosszú, csiricsáréra mázolt papírszalag vagyok?  Ha ez így van, akkor  Ilona  úgy tudhat festeni, mint Raffaello,  de én, ezt csak azért nem látom, mert egy papírszalag nem rendelkezik elég „vizuális intelligenciával”?
Másik mű a babazsúrról.
fe-Lugossy László: A 3. szem is magyar találmány?!

 

Táblára ragasztott ingek. A semmi semmijének semmije. Akinek a fantáziájából
csak ennyire telik, miért csúfolkodik a feltalálókon? A feltalálókon, kik a fantáziájuk, és munka árán jutottak a Holdra, atomokba, csillagokba... Íme,  ezért nincs a kortárs művészetnek közönsége: semmi csak senkit vonz.

És most lássuk a butaságművészet inverzét, amit kognitív művészetnek is nevezhetünk.
Oláh Mátyás: Theirésziász

 

A Kossuth téri metróállomáson található ez a talányos szobor.  A megszólalásig élethű bronz kutya orrát fényesre simogatták. Ezt a szobrot azok is szeretik, kik nem is tudják, ki volt Theirésziász? A vak jós Szophoklész Oidipusz-ából. Szép példa: az őszinte gondolati művészet minél szélesebb közönséget megszólít.
A megértésnek a beavatás köreivel analóg szintjei vannak. Csak beavatottak,  mi
brahmanok értjük ennek a finom műnek mély szimbolizmusát. Az okos-művészet a butaságművészettel ellentétben nem ignorálja környezetét és közönségét. Jelen van a valóságban, és éber jelenlétet sugároz. Azt egy kisiskolás is rögtön megérti, hogy itt a beteg, sérült embertársunk védtelenségéről, kiszolgáltatottságáról van szó. Ő a vak, tán láthat valamit, amit mi látók nem veszünk észre. A súlyos szavak a tragédiából:
„Én nem látok, de látok Oidipusz, te látsz, de nem látsz, egy napon nem fogsz látni, de látni fogsz...”   Oidipusz, Théba királya , a talányfejtő, a legokosabb is csak akkor érti meg a jós szavait , amikor már késő! Ez a végzet, a sors, a Moira.

Van-e még időnk, vagy minden elmúlott már? Megtehetjük még azt, amit rég meg kellett volna cselekednünk? Nincs más választásunk, mint harc az utolsó percig. A butaságművészet nem csak buta művészet! Tudatosan megtervezett dezinformáció, tudatipari tudatháború.  Milliárdok csurognak ki, komoly politikai és gazdasági erők állnak mögötte, míg nékünk, igazlátóknak szinte csak az Internet maradt, ezt is cenzúrázza már a globális, multi- az-az monokultúrás szuperhatalom. A WikiLeaks elleni hajtóvadászat mutatja: a tudatháború egyre inkább a cyber space-ben dúl. A szabadság belső bizonyosság. Ki elhiszi önmagáról, hogy élete csak egy összemázolt papírszalag, az akármit elhisz akármiről. Tetoválja össze a testét, vegyen föl devizahitelt.    
A butaságművészeti toposzok meglepő azonosságokat mutatnak, eredeti butaságművész nincs. Finom elemzésükből a sötét, destruktív erők és szándékok megfejthetők, az ellenség lépései kiszámíthatóak.  Nincs nékem adminisztratív hatásköröm, hogy megparancsoljam a legszükségesebb intézkedéseket, mégis a leírt, kimondott szónak mágikus hatalma van, mint Theirésziász szavainak.