1979. Irán forrong. A Sah elmenekül, az utcákon hatalmas tömeg - a forradalom új, megjósolhatatlan változásokat ígér. November 4-én a feltüzelt tömeg megostromolja az Egyesült Államok teheráni követségét, és túszul ejti az ott dolgozó 52 amerikai diplomatát: az ő sorsuk, hosszú raboskodásuk és a megmentésükre szervezett katonai akció sokáig megtöltötte a világ újságjainak címlapjait. De valamiről senki nem beszél. A követség feldúlása során hat amerikainak sikerül megszöknie, és elrejtőznie. Ám ők is és az otthoniak is tudják: csupán napok, esetleg órák kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, és talán végezzenek velük. Az ellenséges, paranoid országban reménytelen a helyzetük. A CIA egy"beszivárgási szakértője", Tony Mendez (Ben Affleck) előáll egy mentőakció tervével. A terv kockázatos és végrehajthatatlan. Olyan lehetetlen, hogy csak egy filmben vállalkoznának rá.

Jászon, az ókori görög hős egy emberöltővel a trójai háború előtt társaival hosszú és vesződséges útra vállalkozott, hogy megszerezzen egy értékes kincset, az aranygyapjút – röviden így szól az argonauták története. Tony Mendez (Ben Affleck) sem vállal kisebb kockázatot, az ő feladata azonban annak a hat amerikainak a megszöktetése, akik a túszsorstól megmenekülve a kanadai követségen húzták meg magukat. Útjára azonban nem az Argo hajó, hanem a British Airways járata repíti, nem kalózokkal kell megküzdenie, hanem cserzett arcú, mord vámosokkal, és megbízója sem Péliász király, hanem az elnök – pontosabban a CIA.

Az Argó a görög mitológiában szereplő hajó, a hajó nevét építőjéről, Argoszról kapta. A történet többek között Apollóniosz Rhodiosz Argonautika című művében olvasható. A mítosz szerint a hajó a Pélion-hegy fenyőiből készült, a hajóorr pedig az Athéné istennő által adományozott Dodona szent tölgyeséből származó fából. A hajó orra ezért mágikus tulajdonságokkal rendelkezett; tudott beszélni és ismerte a jövőt.

Az iráni állami televízió egyszerűen csak egy CIA-reklámnak minősíti Az Argo-akciót.

Muhammad Hoszeini iráni kulturális miniszter szerint Hollywood elferdítette a történelmet. Maszumeh Ebtekar – aki annak idején az Egyesült Államok nagykövetségét elfoglaló diákok szóvivője volt – azt mondja, hogy Az Argo-akció eltúlozza az erőszakot.

A Hamsahri című mérsékelt napilap szerint Az Argo-akció „az iráni kultúrát és civilizációt vette célkeresztjébe", de érdemes az irániaknak más szemszögből is látniuk az eseményeket, amelyek a közel-keleti ország és az Egyesült Államok kapcsolatának összeomlását okozták. „Az iráni közönség először látja az események egy új verzióját" – írja kommentárjában a lap, amely szerint gyenge pontja az iráni televízió- és filmiparnak, hogy több mint három évtizeddel a történtek után még mindig nem dolgozta fel a túszdrámát.

Irán már korábban hangot adott annak a gyanújának, hogy Az Argo-akció Oscar-jelölésének politikai alapjai vannak. Amikor Az Argo-akció januárban elnyerte a Golden Globe-díjat, Irán jelezte: „ellenfilmet" terveznek, amely iráni szempontból mutatná be a 33 évvel ezelőtt történteket.

teljes film

a film elmondja már az elején, hogy a sahot az amerikai kormány ültette a helyére, aki engedte az angoloknak és a jenkiknek az olajmezők kiaknázását megfelelő mennyiségű júdáspénzért. a film korrekt a saját történelmével szemben. de miért nem reflektál senkisem erre? náluk természetes az hogy az erősebb gyerek elveszi a gyengébb uzsonnáját? ez a mentálitás ugyanaz, mint amit a szovjetunió művelt, leigázni és hódítani, csak ha valamelyik nép felkel, akkor utána ne a hódító agresszort sirassuk és ne drukkoljunk a forradalmárok leverésére, ez az igazi objektív (liberális?), igazságos szemlélet, minden népnek joga van a szabadsághoz.
vessük össze ajatollahot és Mindszentyt - mégha őrült ötletnek is tűnhet teljesen megállhatná a helyét, ha győz az 56-os forradalom, ki sajnálná a ruszkikat?
tény hogy a civilek nem tehetnek róla, nem kell őket büntetni, de az is tény, hogy dávid mást nem tud tenni góliát ellen. a harmadik világban rendkívül sokan gyűlölik az usát és sokan drukkoltak oszama bin ladennek. ez nem véletlen. they started the fire

"a sah hóhérjait a CIA képezte ki" - Marjane "Adidas" Satrapi a Persepolisban

A CIA beismerte, hogy éppen ma hatvan évvel ezelőtt, 1953-ban ők puccsolták meg az iráni miniszterelnököt, Mohammed Mosszadeket, A puccs része volt a Mosszadek elleni propaganda, amivel aláásták a hírnevét, de a CIA parlamenti képviselőket is megvesztegetett és tüntetéseket is szervezett.
A miniszterelnök ugyanis államosította Irán kőolajkészleteit, így az Egyesült Államok gazdasági érdekei sérültek.

A Foreign Policy megjegyzi, hogy furcsa volt ezt a beismerést idáig halogatni, hiszen korábban már két amerikai elnök, Clinton és Obama is nyilvánosan elismerte, hogy az Egyesült Államok részt vett a puccsban.

Mosszadek eltávolítása után Iránt továbbra is a sah, Mohammed Reza Pahlavi irányította, aki az USA és Nagy Britannia támogatásával tovább fejlesztette Irán gazdaságát, de egyre inkább diktatórikusabban kormányzott és ellenfeleit szisztematikusan kínozta meg. Ez vezetett el az 1979-es iráni forradalomhoz, amikor Khomeini ajatollah vette át a hatalmat és máig tartó teokratikus államot épített ki.

ahogy az is tény, mikor felrójuk a civil jenkik bántalmazását, hogy a sah korábbi erőszakszervezete a SAVAK, a magyar ÁVÓ-nak, ÁVH-nak felelne meg, szintén civileket, a saját népét bántalmazta, kínozta, ezt nem árt kihangsúlyozni. ezeket, a sahot és a savakot amerika szabadította az iráni perzsa népre.
a sah előtt demokratikus választások voltak, ne felejtsük el, csakhát a valóban demokratikus választások nyertesei nem kedveztek az amerikai érdekeknek, ezért a hipokrita usa megbuktatta azt. mert neki ehhez "joga van" ugyebár.
khomeini ajatollah azt tette a gyilkosságokkal, amit Pongrátz Gergely tett 56-ban, az ávósokat ki sajnálná? persze voltak biztos ártatlan áldozatok, de cél ugyanaz, és az eszköz is, nekünk is forradalom kellett volna a rendszerváltáskor, ha valódi rendszerváltást akarunk meg kell érte küzdeni.

kiderült már, hogy mi volt az oka az afganisztáni háborúnak, milyen hamis indokkal vezették bele a világ nyugati közvéleményét a háború pártolásába


a világ mégse tesz semmit, vajon miért nem? valószínű azért, mert ez a hálózat olyan nagy, hogy az egész nyugati világot uralni tudja. egyetlen igazi ellensége van, az arabok és kína, oroszországot szerintem megvették kilóra, nekem azt mondták az egyetemen, hogy a szovjetunió bukását az usa általi eladósodás okozta...

van a monroe-elv és a Manifest Destiny, amik állítólag elfogadhatónak állítják be a jenkiknek más népek és kultúrák leigázását, csakhogy - ahogy mi magyarok sem részesülünk csányi korrupt gyarapodásából, úgy - az amerikai nép sem részesül a nagyvállalatok külföldi expanziójától.



nem érdemes tehát józan embernek támogatni az usát. mégis megteszik sokan; vagy buták, vagy ők is a szolgalelkű, ezüsterszényű nyugati világ részesei. árulók.
itt is sokan utálnák az usát, ha nem lennének a tudatos vagy oktalan árulók, akik félrebeszélnek. véletlenül is lehet ugyanis elárulni a hazát, az se sokkal szebb, mint aki tudatos kapzsiságból teszi.

a film jó, egyszernézős kategóriájában a legjobb, oszkárt nem adnék neki, de függ a mezőnytől is, hogy milyen lesz a lincoln.
amúgy a filmben Lester Siegelről, a hálivudi kiégett zsidóról és a barátjáról eszembe jutott marlon brando híres mondása holivudról.
viszont ben affleck végre felnőtt

Ruholláh Muszavi Homeini

perzsául:  روح الله موسوی خمینی,
klasszikus vokalizáció szerinti tudományos átiratban Rūḥullāh Mūsawī H̱umaynī; magyarul Homeini (olykor Khomeini) ajatollah, (Perzsia, Homejn, 1902. – Iráni Iszlám Köztársaság, Teherán, 1989) iráni síita vallási vezető (ajatollah, mardzsa)

az 1979-es iráni forradalom egyik vezéralakja, majd Pahlavi elűzésétől haláláig a „forradalom vezetőjeként” (rahbar-e engeláb) Irán államfője volt. Az iráni nép szellemi vezetőjeként sikeresen dacolt a nyugati befolyással szemben, eközben az egész iszlám világban hatalmas tekintélyre tett szert.

Családja férfi tagjai nemzedékek óta köztiszteletben álló síita teológusok és jogtudósok – ajatollahok voltak. (a perzsa kifejezés jelentése: Allah csodajele). Így ő maga is e hagyomány folytatója lett.

Ruhollah mindössze néhány hónapos volt, amikor elveszítette apját, akit a rezsim elleni kiállása miatt meggyilkoltak. A gyermeket apai nagynénje nevelte, aki mindaddig nem nyugodott, míg apja gyilkosát fel nem kutatta, és el nem érte, hogy megbűnhődjön tettéért. E nagynénje arra tanította a kis Ruhollahot, hogy az ember csak akkor él a Földön az iszlám elvei szerint, ha tettekben is küzd az iszlám ellenségei, a hitetlenek ellen. Homeinire nagy hatással volt ifjúkora egyik leghíresebb ulémája (iszlám hittudósa), a Nagy Modarész, aki elítélte az 1925-ben hatalomra kerülő Pahlavi dinasztia nyugatosító, modernizációs törekvéseit.

17 éves korától Arakban és a síita "Rómában", Komban folytatott teológiai, jogi, filozófiai tanulmányokat. 1928-ban megnősült, házasságából három lánya és három fia született. Több gyermekét fiatalon elvesztette, egyik fiát ellenségei gyilkolták meg.

A sikeren felbuzdulva az amerikai vezetés egyre nagyobb arányban nyúlt a titkos hadműveletek eszközéhez. 1954-ben Guatemalában a CIA megdöntötte a demokratikusan megválasztott Jacobo Arbenz kommunista elnököt, megindultak a tibeti és koreai antikommunista csoportok szervezése, 1963-ban sikeres puccsot hajtott végre Abd al-Karim Kaszim iraki kormánya ellen, egy évvel később Brazíliában João Goulart, 1966-ban pedig Ghánában Kwame Nkrumah hatalmát döntötték meg.

A dokumentumok titkosságát a George Washington Egyetemen levő Nemzetbiztonsági Archívum oldotta fel a Freedom of Information Act-ot, azaz az információs szabadságról szóló amerikai törvényt kihasználva. A közzétett dokumentumok bepillantást engednek a CIA működésébe, így az is kiderült, hogyan szervezték meg az utcai tüntetéseket és a Moszadeg-ellenes kampányt az amerikai és az iráni médiában.

Tanulmányai befejezte után Homeini hamarosan az iszlám törvények és jog elismert tudósa lett. Tanított, könyveket írt. 1930 körül vette fel előnévként szülővárosa nevét. "A titkok leleplezése" című első műve közvetlen támadás volt a sah diktatórikus uralma, a külföld előtti behódolás, az iszlám kultúra módszeres lerombolása ellen. Az 1950-es években már mint főpap, ajatollah (Allah megbízottja) állt ki az iráni olajat államosító Moszadek-kormány mellett.

1963-as letartóztatásakor tüntetések hatalmas hulláma árasztja el az országot, sztrájkba lép a bazár. A tömegek a "Halál vagy Homeini" jelszót skandálják, a zavargásokban több ezer ember veszti életét. A lakosság továbbra is szegénységben él és a CIA által támogatott hírhedt titkosszolgálat, a SZAVAK is terrorizálta az embereket.

Reza Pahlavi - állítólag - kétmillió dollárt ajánlott fel neki, ha külföldre távozik, mire Homenini a dupláját ígérte, ha a sah vonul vissza a politikától. Hogy miből szerezte volna a pénzt? "Nekem csak egy szót kell szólnom, s másnapra a bazárból összegyűlik a négymillió" - felelte. Homeini és mozgalmának ereje nem csak az iszlámból, a tömegek fanatizmusából fakadt - mögötte állt a nemzeti gazdasági érdek is. A külföldi tőke behatolása veszélyeztette az évszázadok alatt családi, etnikai, vallási és törzsi szálakkal összefonódott nagyhatalmú bazár hegemóniáját.

Homeinit 1963-ban halálra ítélték, de miután a vallási vezetés "nagy ajatollahnak" nyilvánította, száműzték az országból. 1964 novemberében előbb rövid ideig a törökországi Izmir, majd 14 éven keresztül az iraki síita szent város, Nedzsef volt a székhelye. Innen bátorította a hazai ellenzéket, magnókazettára mondott beszédeit tízezerszám másolták, terjesztették. Amikor 1978 októberében Párizs elővárosába, Neauphle-le-Chateauba költözött, gyakorlatilag az összes sahellenes politikai irányzat mögötte állt, felhívására százezrek árasztották el az utcákat.

Homeini a dzsihád hirdetője – a szó mindkét: a szent háború és az iszlám hívő önmegtagadó, belső harca értelmében is. Életformájában a legszigorúbb rendet és asztézist juttatta érvényre: napi 5-6 óra alvással és 1 tál levessel és darab kenyérrel beérte, és az éjszaka egy részét a Korán olvasásának és az elmélkedésnek szentelte.

A tömegmozgalmak nyomására Reza Pahlavi 1979. január 16-án elmenekült Teheránból. Február 1-jén soha nem látott győzelmi mámor fogadta a forradalom hazatérő vezérét, Hazatértével a Sah rendszere pillanatok alatt elbukott, de hatalmas véráldozatok árán, kinevezte az új kormányt, majd március 1-jén visszavonult Komba. 1979. április 1-jén kikiáltották az iszlám köztársaságot, decemberben életbe lépett az új alkotmány, amely szerint Homeini ajatollah a legfőbb vezető, a fegyveres erők feje, a vallás legfőbb értelmezője, a törvények forrása. Hatalma átszőtte a gazdaság, a társadalom, a vallás és a hadsereg minden rétegét, a hatalmi harcokba azonban csak a döntő pillanatokban szólt bele, mindig a háttérből irányított.

Homeini vezetése alatt Iránban az élet minden területén dominánssá vált az iszlám fundamentalizmus, ami hatalmas véráldozattal, kétmillió külföldre menekülővel, a nyugati kultúra elutasításával, kíméletlen iszlám törvénykezéssel párosult (asszonyok megkövezése hűtlenségért, lányok megkorbácsolása a csador elhagyása miatt, végtagok levágása lopásért, Salman Rushdie elleni fatva - halálos kiközösítés - a Sátáni versekért stb.). Mint mondta, az Irakkal folytatott kilencéves háború egy pillanatáért sem érzett sajnálatot, bár az több millió halottat követelt, s 350 milliárd dolláros kárt okozott országának.

rush-die, az iráni petrigyörgy, halálos fenyegetést kap, már a neve is provokációra utal. salman rushdie képéről én azt látom, hogy ez az ember belül és kívül egyaránt undorító, rohad ez az ember, abszolút nem sajnálnám, ha sikerülne a fatva, Mohamed próféta tiszteletlen ábrázolása udvariatlan dolog. ha Rómában jársz, viselkedj úgy mint a rómaiak.
"Rushdie kijelentette, hogy többet nem bujkál, és hogy megbánta az ellenfelei lecsillapítására tett azon nyilatkozatait, melyek szerint gyakorló muszlim. Valójában ugyanis nem vallásos"

tehát még hazug kutya is. úgy gondolom nem véletlenül védték a britek annyira. ... britek által finanszírozott rejtekhelyen élt
Rushdie közismert barátságban áll okkult csoportokkal és olyan tagjaikkal, mint Anton LaVey, aki a Sátán Egyházának alapítója és főpapja.

1997-ben a vérdíjat megduplázták, és az ezt követő évben az iráni főügyész síkra szállt az üldözés folytatása mellett.

1999-ben egy iráni alapítvány 2,8 millió dolláros vérdíjat tűzött ki Rushdie fejére. 2005 elején Ali Hámenei ajatollah, Irán szellemi vezetője megerősítette Khomeini fatváját egy, a mekkai zarándokoknak szóló üzenetében. Mikor ennek visszavonására szólították fel, Irán bejelentette, hogy a végzést csak az elrendelő oldhatja fel; ő azonban 1989 óta halott.

A Komeini ajatollah vezette iráni felkelést Rushdie egy őrült, önimádó, vérszomjas tömeghipnotizőr attrakciójaként ábrázolja a Sátáni versekben.

Diplomácia vita robbant ki Nagy-Britannia és Irán, illetve Pakisztán között az indiai származású Salman Rushdie író lovaggá ütése miatt. Teherán (Irán) és Iszlámábád (Pakisztán) bekérette a brit nagyköveteket, és érzéketlenséggel és provokációval vádolták a brit kormányt és II. Erzsébet királynőt.

Rushdie azt követően menekült Nagy-Britanniába, hogy muszlim vezetők blaszfémiával vádolták és kivégzésére szólítottak fel

Tüntetés Salman Rushdie lovagi címe ellen Malajziában:
Egész napos tüntetést szervezetek a brit nagykövetség előtt szerdán Kuala Lumpurban egy keményvonalas maláj iszlamista párt hívei Salman Rushdie brit író lovaggá ütése ellen.
Afganisztánban a tálib lázadók szintén elítélték a lépést. Mint egy szóvívő elmondta, Rushdie kitüntetését az iszlámot ért újabb gyalázatként értelmezik.

Sir Salman Rushdie és kedves felesége:

1

2

3

4

5

tud élni az öreg

 

még véletlenül sem tűnik luxusprostituáltnak, akit kiutaltak a számára, vagy megvásárolt baráti júdáspénzen
( bocsánat, nem prostituált, hanem: "cookbook author, actress, model and television host" )

értitek az üzenetet: "ha a globalizációt szolgálod, neked is lehet egy ilyen nőd, merd szolgálni te mafla"

Alinak, a síitizmus első imámjának és vértanújának leszármazottja (ezt jelképezte a Homeini által viselt fekete turbán) 1989. június 3-án hunyt el Komban szívroham következtében. Végakaratában kíméletlenül ostorozta az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, a nemzetközi cionizmust, s Allah árulóinak nevezve kiátkozta a velük együttműködő mohamedán uralkodókat. Felszólította a világ muzulmánjait: "Allah ajándékaként" kezeljék és óvják meg az általa alapított Iráni Iszlám Köztársaságot.

1941-ben a britek és szovjetek megszállták az országot, hogy a második világháborúban az iráni vasútkapacitást használják, 1944-ben a németbarát sahot pedig kényszerítették, hogy a fia, Mohamed Reza Pahlavi javára lemondjon. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammed Mosszadeket – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosügynökségek szervezték meg („Ajax-hadművelet”). Jó néhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, mert Moszaddek államosította Irán kőolajkészleteit.

Moszaddek bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi megsértése, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több mint egy éves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.

Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundamentalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.

1956-ban Magyarországot is ellenséges hatalomnak tartotta a Szovjetunió... még a jenkiknek áll feljebb? ők szállták meg az országot, és most színleg csodálkoznak, hogy miért utálják őket? bocsánat, de nem Irán szállta meg Amerikát, aki gyenge, de nem adja meg magát, harcolni akar, annak nem marad más hátra, mint a gerilla-taktika, WTC. nem kell sarokba szorítani a vadállatot. ahogy az USA és Anglia lebombázta a civil Drezdát, Hiroshimát, úgy támadták meg az iszlám kamikázék az word trade centert. Ez háború, nem terrorizmus.

1980-ban Irak megtámadta  70 milliós népességű Iránt. 1980-ban Husszein kijelentette, hogy iráni erők meg akarják dönteni kormányát, és hadat üzent Iránnak.A pusztító irak-iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sok százezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert a civilek ellen is.

Irán muszlim síita teokratikus állammá alakult 1979-ben. Az iraki kormányzat szemében ez veszélyes fejlemény volt, mert Irak lakossága túlnyomó többségében síita, Husszein kormányzatának vezető posztjain azonban a világi, pánarab ideológiát valló szunniták álltak

Az iraki rezsim semmibe vette az emberi jogokat a háborúban; a legismertebb példája az Al-Anfal hadjárat, amikor Irakon belül kurd civileket támadtak, és a Halabja-mészárlás, amellyel az Iránt támogató kurdokat büntették. A háború 1988-ban ért véget, lényegében eldöntetlen eredménnyel. A háború során Irak nagymértékű amerikai és nyugati támogatást kapott, mert szemükben akkor a 30 millió fős népességgel rendelkező Irak kevésbé tűnt veszélyesnek, mint az iráni iszlám állam. 1987-ben az iraki kormány elrendelte egy atomreaktor felépítését Oszirakban, Bagdadtól 18 km-re délkeletre. Ez egy 40 MW-os könnyűvizes nukleáris anyagkísérleti reaktor volt. 1981-ben izraeli repülőgépek lebombázták a létesítményt, megelőzve, hogy Irak nukleáris fegyvereket fejleszthessen, veszélyeztetve Izrael regionális atommonopóliumát.

1990-ben az iráni-iraki háború végét követő gazdasági válság hatására Szaddám Huszein elhatározta, hogy elfoglalja olajban gazdag szomszédját, Kuvaitot, hogy Irak gazdasági újjáépítését annak gazdasági erőforrásaiból és pénzéből finanszírozza. Az iraki kormány kijelentette, hogy Kuvait törvényellenesen vezeti át olajvezetékeit Irak területén. Kuvait ezt tagadta. Irak 1990 augusztusában megszállta Kuvaitot. Ennek sikeres végrehajtása után Husszein kijelentette, hogy Kuvait megszűnt, Irak részévé vált. Ennek nemzetközi jogi érvényét sok ország és az ENSZ tagadta. Az ENSZ intézkedéseket hozott Irak ellen és követelte, hogy azonnal vonuljon ki Kuvait területéről. Ezt a követelést akkor Irak elutasította. Ezután az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa egyhangúlag döntött az Irak elleni katonai akció végrehajtásáról. Az Amerikai Egyesült Államok rendkívül érdekelt volt Nyugat-Ázsia olajjal való ellátásában és készséggel vállalkozott a Kuvait és Irak ügyében szerveződő nemzetközi koalíció vezetésére.

Néhány éve a demokratikus formákat őrző politikai szerkezet jó néhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint például a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül. A 2009-es választásokon a konzervatív miniszterelnök-jelölt megválasztásánál felmerült a választási csalás lehetősége. Ennek kapcsán zavargások törtek ki.

Ali Hoszajni Hámenei, született 1939-ben. Iráni Iszlám Köztársaság 2. államfője.

Irán legfelsőbb vezetője, azeri származású. Khomeini ajatollah 1989-es halála után őt választották utódjának, azóta tölti be ezt a tisztséget.
Részt vett az iraki-iráni háborúban is.

Ahmadinezsád iráni miniszterelnök kitart Irán urándúsítása mellett, amit a legtöbb állam köztük az Amerikai Egyesült Államok rossz szemmel néz, mivel úgy gondolják, hogy az urándúsítás célja egy iráni atombomba. George W. Bush 2002-es beszédében Iránt a „gonosz tengelyéhez” sorolta. Hámenei egyetért az urándúsítással, viszont mostanában az ellenzék kezd lázadozni Ahmadinezsád ellen, mivel a súlyos szankciókat nehezen bírja az ország amúgy is törékeny gazdasága. Hámenei szava is döntő lehet abban, hogy az iráni elnök hivatalban marad-e. 2009-ben, az izraeli-palesztin háború alatt megtiltotta, hogy öngyilkos merénylők induljanak Iránból Izraelbe. A 2009-es iráni elnökválasztás során, először Ahmadinezsádot pártolta, majd amikor a tüntetések kezdtek eldurvulni a szavazatok újraszámlálását kérte, hogy ne folytatódjanak az utcai zavargások. Hatalma meggyengült a zavargások alatt, de meg tudta őrizni pozícióját.