Egy felfelé fordított tenyerű kézcsonk körüli tizenkét tányérra élethű emberi ürüléket rakott egy művész a Reök-palotában látható installációjában, melynek azt a címet adta, hogy „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben”. Több egyház is kifejezte tiltakozását, a kulturális bizottságban pedig parázs vita alakult ki..

"Magyar! Miért hagyod, hogy pár pofátlan zsidó kigúnyolja őseid vallását?" ez és egy porcelántányéron tálalt ürülékkupac fotója látható azon a fénymásolt plakáton, amelyet egy ismeretlen kerékpáros keddre virradó éjjel ragasztott a Reök-palota bejáratára.

A Kontrasztok vonzásában című, november 17-én nyílt tárlat a Várfok Galéria 25 művészének alkotásaiból készült. Kovács Krisztina művészettörténész, a tárlat kurátora a megnyitón elmondta, hogy a műveket a stiláris sokszínűség jellemzi, nonfiguratív, szürreális alkotások éppúgy szerepelnek a kiállításon, mint geometrikus művek vagy hiperrealista festmények.

A Zöld Szalonban Győrffy László „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben” című installációját állították fel. A mű egy asztal tizenkét tányérral, melyekben ürülék található. Középen egy alkar felfelé néző tenyérrel, az asztal felett pedig egy koponyákat ábrázoló kép lóg. A helyi napilap kritikája szerint ennek az apostolok asztalának az egyik értelmezési lehetősége.

12 apostol és középen a Szent Jobb?

 A Szeged-tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia plébánosa, Benyik György 99 támogató aláírással tiltakozó levelet küldött az installáció bemutatása ellen a polgármesternek és képviselőknek. Azt követelik: „Azonnali hatállyal vegyék ki a tárlatból Győrffy László művét, és a Reök-palota vezetősége pedig kérjen nyilvánosan bocsánatot azon hívő emberektől, akiknek vallásos érzületét ezzel az installációval megsértették." Úgy fogalmaznak: „Az installáció a korlátlan művészi szabadság leple alatt egyértelműen megsérti az emberi és vallási alapértékeket, és sokkolja a Szegeden többségben élő keresztény embereket, legdurvább módon rombolni kívánva vallásos polgárok legszentebb érzéseit, és undort keltve a hagyományos esztétikai értékek képviselőiben is."

Több ember levélben is kifejezte felháborodását a helyi lapnak. A közgyűlés kulturális bizottságának ülésén napirend előtt hevesebb vita bontakozott ki az ügyben. A kereszténydemokrata és fideszes képviselők szóvá tették, hogyan kerülhetett ilyen alkotás egy önkormányzati fenntartású intézmény falai közé. Szocialista oldalról az a válasz érkezett, hogy művészeti értékek meghatározásában az arra hivatott szakma iránymutatását kell követni, nem a politikáét. A jobboldali politikusok azonban úgy érveltek, hogy a vallásgyalázást, istenkáromlást nem lehet közpénzből támogatni, a művészet ilyen irányú szabad megvalósulásának a helye a magángaléria.

Kondé Lajos, a szegedi dóm plébánosa szerint az úgynevezett “műalkotás” olyan szintet képvisel, ahol meg kell gondolni, hogy a másik ember hitének a tisztelete mennyire sérül. Juhász András, a Csongrád Megyei Református Egyházmegye jegyzője szerint ez a “mű” túlmegy már egy bizonyos határon, nemcsak a kereszténységet, a keresztény és keresztyén emberek millióit sérti, hanem a pászka vacsora és a teremtés okán a több ezer éves zsidó hagyományt is.

Több szegedi művész is megkerestünk, akik a téma érzékenysége miatt nem kívántak nyilatkozni, egyikük azonban elmondta, hogy manapság a nyugati világban és hazánkban kiváltképp „divatos” egyfajta mítoszromboló attitűd, ilyen többek között a kereszténység negálása, kifigurázása. És szinte biztos benne, hogy az alkotó ugyan ezt a szimbolikát egy iszlám vallási környezetbe nem merné belehelyezni, használni. „Félelemből gyakran jobban tisztelik egy más kultúra vallását a vállalkozó kedvű művészek, mint a sajátjukat” – tette hozzá.

A Balkon című művészeti folyóirat interneten is elérhető 2009-es nyári számában a 33-34. oldalon írnak e műről is:

„A morbid és egyszerre rituális hangulatot az asztalon látható úrvacsora-paródia erősíti fel. A levágott (művész)kéz hamis ereklye és horrorfilmek banális kelléke, Joel-Peter Witkin artisztikus csonk-fotóit idézi meg, miközben a trashesztétika hatását is képviseli. A festői tevékenység szempontjából kitüntetett testrészt ürülékcsigák veszik körbe, ezzel tagadva és kigúnyolva a művészi létrehozás anyagot megváltó-transzmutáló aspektusát. A megoldás elsőre túl direktnek tűnik, de ha az asztali tárgyegyüttest az egész enteriőr szimulációs működésébe helyezzük vissza, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Győrffy magát az ‘abject’-et is leleplezi, hiszen mesterséges dekorációként használva megfosztja azt minden lehetséges idealizmusától… A Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben elégikus hangulatú cím, de a kiállítás műveit szemlélve egy olyan tapasztalat részese lehet a néző, ami túl van a hagyományos esztétika kategóriáin. A teremtés berekeszthetetlen burjánzásként jelenik meg, melynek nincsen ura, sőt, még elszenvedni sem lehet, mert ahhoz is kéne valamilyen biztos pont. Győrffy László antropológiai kutatásainak újabb állomása meggyőző erővel mutatja be, hogy a „testbe vetett” emberi létezés kihívásaira nem lehet harmonikus választ adni. Legfeljebb azt a hely-nélküli színpadot tudja felmutatni a művész, ahol a személytelen nevetés elhangzik”

direkt csinálják, kell az antiszemitizmus, kell a botrány.

 „Ami a sajtóban megjelent az a mű félreértelmezése. Sajnos többen valami oknál fogva a keresztény kultúrkörbe, az európai vallásossághoz, szakralitáshoz próbálták kötni az installációt, ami semmi képpen nem igaz. Egy memento mori ábrázolást láthatunk, ami tulajdonképpen, utalás a barokk korra, lényegében annyit jelent óvakodja a haláltól. A gondolatkör pedig a vanitas vanitatum omnia vanitas, vagyis: ’Minden hiábavaló, a hiábavalóságok hiábavalósága!’ Erre a barokk gondolatra játszik rá az installáció, amely persze szabad asszociációkat jelent, de semmiféle tiszteletlenség a művész részről nem volt, nem is gondolkozott akármelyik vallás megbántásán, ezért nincsenek is a kereszténységre, vagy bármely más vallásra utaló attribútumok, jelek. Mindenféle értelmezés az értelmezőjére hárul vissza. Művészettörténet tudományban ezért is nem szólalunk meg sokszor, mert óriási félreértésekre van mód és lehetőség, ezért tapasztalhattuk azt az elmúlt 200 évben, hogy a rossz értelmezések miatt nevetségessé tették magukat sokan az utókor számára. Ezért gondoltam, hogy meg kell szólalnom, nehogy komoly emberek járjanak így most is” – fogalmazott a Reök művészeti vezetője, Nátyi Róbert.

A művészettörténész kiemelte, hogy ez a mű többször volt kiállítva például a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. „Én keresztény ikonográfiával foglalkozom, katolikus teológiára jártam, tehát ha valaki a katolikus művészetet szereti, a kereszténység kultuszával, metafizikai jelentőségével tisztában van, az én vagyok, de eszembe nem jutna ezt a művet bármilyen módon az utolsó vacsorával, vagy más vallási szimbolikával összekötni, az egyetlen az a 12-es szám, de ennek a számnak ősi szimbolikája van, sok mindet jelnet. Hihetetlen tág a mű értelmezése azt elismerem, a művész itt a teremtést komikusan fogalmazza meg, nem az isteni teremtésről szól, hanem arról, hogy az ember lélek és anyag, és az anyagiságunkkal nem tudunk mit kezdeni” – emelte ki. Arra az újságírói kérdésre, hogy iskolás csoportnak is elmondják-e ugyan ezt, hogy megértsék, vagy elkerüljék a félreértelmezést úgy felelt, hogy általában a pedagógus eldönti, hogy behozza-e ide a gyerekeket vagy sem, van-e olyan értelmezési tartománya a felnőttnek, hogy el tudja magyarázni a művet. „De nagyon nagy a felelősége a sajtónak is, és akik nyilatkoznak, hiszen egy-egy félreértelmezés, messzire vezethet. Az elmúlt évszázadokban sokkal markánsabb alkotások voltak különböző múzeumokban. Hangsúlyozom még egyszer, hogy széles az asszociációs lehetőség ennél a műnél, de egyetlen olyan jelkép sincs a műben, ami bárkit is megsértene, emberi anyagok vannak, melléktermékek és sajátos barokkos kontextusba helyezett tárgyak. Én azt nem állítom, hogy az ingerküszöböket nem feszegeti az alkotás, de közel sem azokat, amiről a sajtóban szó volt. ” – így Nátyi Róbert.

„A napokban nagy vihart kavart a médiában Győrffy László Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című, a szegedi REÖK-palotában kiállított installációja. Egyesek a vallásos érzület elleni provokációról, mások egyszerűen tudatlanságról beszélnek. Bármilyen esetleges rosszindulat vagy talán kulturális deficitből fakadó balul sikerült szándék vezette a művészt, illetve a kiállítás szervezőit, hasonló jelenségekkel szembesülve a katolikusokra nem a megsértődés vagy a hangos, de értelmetlen tiltakozás jellemző. Az ilyen vélt vagy valós provokációk arra serkentenek bennünket, hogy még tudatosabban és vonzóbb módon tanúskodjunk sajátos értékeinkről.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye nem tartja magát illetékesnek annak eldöntésére, hogy a székvárosában kiállított műalkotás mennyiben képvisel művészi értéket. Az egészen biztos, hogy a terített asztalon az emberi ürüléket kínáló 12 tányér mint műalkotás nem felel meg a katolikusok, a keresztények ízlésének. A kisebbség véleményének tiszteletben tartása, illetve a tolerancia azonban arra indít bennünket, hogy ne rontsuk el azok jó étvágyát, akik ily módon kívánják csillapítani a művészet és a kultúra iránti éhségüket.”

 

Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök

 „A Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. művészetfelfogását Alföldi Róbert szelleme járja át” – közölte Rácz Tibor, a radikális párt helyi szervezetének alelnöke.

„Egyenesen felháborítónak tartom, perverznek, betegesnek és vallásgyalázónak is. Aki ezt művészetnek tartja, annak ajánlanám, hogy saját pincéjében állítsa ki ezt a művet” – fogalmazott.

Rácz felháborítónak tartja, hogy egy keresztény vallási központban a szegedi pénzéből ilyen megvalósulhat. „Ez már a legsötétebb SZDSZ-es kultúrpolitikai időket idézi fel előttem, ezért a Jobbik Szegedi Szervezete felszólítja a cég ügyvezető igazgatóját, Bátyai Edinát, hogy azonnal szüntesse meg ezt a beteges és vallásgyalázó installációt, és gondolja át a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. művészeti koncepcióját” – jelentette ki.

Megjegyezte, nem értenek azzal sem, hogy Alföldi Róbert rendezi 2013-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon Az István, a királyt. A Jobbik szerint elhibázott a cég által 2010-ben meghirdetett új stratégia megbukott.