"Az eszméletlen Dózsa Lászlót a Szövetség utcai kórházba szállították, majd ÁVH-sok átvitték a Mosonyi úti rabkórházba, amelyről köztudomású volt, hogy vallatóhely. Az egyik vallatótiszt annyira szétrúgta Dózsa fejét, hogy kitört belőle egy csontdarab, és ekkor a klinikai halál állapotába került. Mivel azt hitték, meghalt, tömegsírba dobták, testére meszet öntöttek. Dózsa Lászlót egy ma is élő sírásó mentette meg, aki társa segítségével elvitte a Szabolcs utcai kórházba, ahol nyolcórás műtéttel mentették meg az életét.
egy 14 éves gyereket, kishíján agyonrúgdostak..."
frissítve: Dózsa László legendájáról
Szerepe 1956-ban
1956. október vége, november eleje között – állítása szerint – "nemzetőr" volt, majd belépett a megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba MSZMP. Saját korábbi önéletrajzai és más hivatalos okiratok szerint 1956 novemberétől a „forradalmi karhatalmi őrszolgálatnál” volt állományban, 1957 júniusáig. A kommunizmus bukása utáni önéletrajzaiban kezdő időpontnak már decembert tüntette fel.
Bátyja, Géza a forradalom alatt tisztázatlan körülmények között – valószínűleg autóbalesetben – meghalt, Horn szerint forradalmárok ölték meg. Lánya október 30-án született.
„A körülmények rosszak voltak. A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a pufajkás osztagban (Steppenjackenbrigade) a törvényes rendet védtem” – mondta Horn ötven évvel később a német Die Weltnek. „Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt. Ezt manapság gyakran helytelenül ábrázolják” – tette hozzá.
Horn szerepe a forradalom leverésében tisztázatlan, mert ezredének járőrnaplója hiányos, mindenesetre 1957-ben részesült a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremben, amit az olyanok, akik megtagadták az aktív szolgálatban és az atrocitásokban való részvételt, nem kaphattak meg vagy azt tőlük megvonták. A Hunyadi-zászlóalj, amelynek Horn a tagja volt, Germuska Pál írása szerint a megtorlás élcsapata volt.
Sólyom László aggályosnak tartotta, Horn Gyula kitüntetését 75. születésnapja alkalmából. Ezt Gyurcsány Ferenc terjesztette elő „külügyminiszterként és a miniszterelnökként az ország érdekében végzett tevékenységéért”. Sólyom alkotmányértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól, majd annak állásfoglalására hivatkozva megtagadta a kitüntetés átadását a volt miniszterelnöknek.
Mécs Imre azonban – korabeli szemtanúk vallomására, dokumentumokra épülő kutatásokra hivatkozva úgy vélte: a gyilkosság csak egy „családi legendárium része”. Felidézte, hogy Horn Géza dokumentumfilm-rendezőt egyszerűen elütötte egy szovjet teherautó, amint kerékpározott. Ugyanerről Germuska Pál, az 1956-os Intézet titkára egy publikációban azt írta: semmi olyan nem derült ki, hogy szándékosan ütötték volna el, arra sem volt bizonyíték, hogy a holttestet megcsonkították, s az erőszakos cselekmények áldozataiként elhunytakról szóló temetői és anyakönyvi nyilvántartásokban sem szerepel Horn Géza meglincselésére utaló adat.
Hogy '56-ban pontosan milyen szerepet játszott azon kívül, hogy 1956 novemberétől '57 júniusáig a pufajkásokhoz csatlakozva részt vett a forradalom leverésében és a forradalmárok üldözésében, még további pontosításra szorul.
smitt marcsika lássatok már hozzá a pontosításhoz, eddig mit csináltatok a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló ... Intézetben ? sokan azt hiszik az 'üldözés' fogócskát jelent
Horn Gyula két éve dolgozott a Pénzügyminisztérium forgalmiadó főosztályán – az élelmiszeripari és kisipari szövetkezetek adóügyei tartoztak hozzá –, amikor kitört az 1956-os forradalom. Hogy a későbbi miniszterelnök mit csinált októbertől 1957 júniusáig, azt nem lehet tudni, önéletrajza ugyanis több ponton ellentmond a tényeknek – derül ki Germuska Pál történésznek (1956-os Intézet) a HVG-ben Horn Gyula 75. születésnapjára megjelent írásából.
Horn a Cölöpök című könyvében és a hivatalos önéletrajzaiban azt állítja, hogy október 26-án belépett a Nemzetőrségbe, miután lakásán felkereste egy küldönc. Ez a fegyveres testület valójában a pártmilíciája lehetett, az MDP ugyanis a kérdéses napokban szervezett pártőrségeket a felkelőkkel szemben.
A második homályos részlet Horn karhatalmista múltja. A Cölöpökben azt állítja, hogy december 12-én behívatták az MSZMP központjába és felkérték, hogy vállaljon ideiglenes karhatalmi szolgálatot a Budapesti Rendőr-főkapitányság Hunyadi János zászlóaljánál, majd fontosabb objektumokat őrzött, segítette a felbomlott közbiztonság helyreállítását.
Horn saját kezűleg kitöltött szolgálati lapja szerint azonban már november 15-én a fegyveres testület tagja lett, és a novembert jelöli meg a rendszerváltás előtti önéletrajzaiban is. A dátum azért érdekes, mert december 6-án Kádárék provokáló tüntetést szerveztek civil karhatalmisták részvételével a kormány támogatására. A tüntetés összecsapásokba torkollott, a karhatalmisták három felkelőt agyonlőttek.
Horn az 1957 júniusáig tartó karhatalmista időszakáról azt írja, hogy előbb hídőrséget látott el, majd pályaudvarokon, köztereken, kocsmákban razziázott, végül a nyomozórészleghez került biztosítási feladatokra.
A harmadik különös részlet, hogy Horn Gyula sem a Cölöpökben, sem önéletrajzaiban nem tesz említést a karhatalmi szolgálatáért kapott Munkás-Paraszt Hatalomért Érdeméremről, holott egyéb, a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéért kapott kitüntetéseire roppant büszke volt. Germuska Pál erről így ír: „a volt kormányfő nem egyszerűen a 15 ezer karhatalmista egyike, hanem a forradalom leverésében és a megtorlás megindításában kulcsszerepet játszó élcsapat kitüntetéssel elismert ifjú tagja volt”.
A karhatalmista kitérő után visszament a Pénzügyminisztériumba, majd 1959-től a Külügyminisztérium szovjet osztályán gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, a hatvanas évek nagy részében Belgrádban teljesített diplomáciai szolgálatot. Hazatérve az MSZMP KB külügyi osztályán emelkedik a ranglétrán, 1983-ra osztályvezető. Doktori címet 1977-ben szerzett a jugoszláv gazdasági rendszerről írt disszertációjának megvédésével.
Valódi politikai karrierje meglehetősen későn, 1985-ben, 53 évesen kezdődött, amikor beválasztották a Központi Bizottságba és a Külügyminisztérium államtitkárává nevezték ki.
Orbán Viktor levélben köszöntötte fel Horn Gyula volt miniszterelnököt nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Orbán a levélben azt írta, minden, a köz szolgálatára felesküdött vezetőnek kötelessége elismerését kifejeznie az elődök munkája iránt, és mivel mindketten a nemzet boldogulásáért cselekedtek, több az, ami összeköti őket, mint ami szétválasztja
Havas Szófia, Horn Gyula volt miniszterelnök unokahúga, újdonsült MSZP-s képviselő azt jelentette ki a HVG legutóbbi számában: „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”
"A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek, egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja."
Utolsó írka