Nagymessziről ködölt a Bükk,
Gőzölt a sík, áradt az Ér
S fáradt testemben hirtelen
Ott a záporverte mezőn
Piros dalra gyújtott a vér,
Piros dalra gyújtott a vér.
Szinte sercent, úgy nőtt a fű,
Zengett a fény, tüzelt a nap,
Szökkent a lomb, virult a föld
Táncolt a föld, táncolt az Ég
És csókolt minden az Ég alatt
És csókolt minden az Ég alatt.
Káprázó városi szemem
Behunyom ennyi csók előtt
Rebegőn és nyugtalanul
És halkan kérem az Urat:
"Áldd meg ezt a csókos mezőt,
Áldd meg ezt a csókos mezőt."
Itt is, ott is asszony-csapat
Kapál, hol majd élet terem.
(Óh mégis-mégis élni jó.)
Erősek és fiatalok
S a lábuk térdig meztelen
S a lábuk térdig meztelen.
1908 előtt
Utolsó írka