Gróf Klebelsberg Kuno (1875 – 1932) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter. (A Kunó német eredetű férfinév, a Konrád önállósult becézője.)

    * Szeged díszpolgára
    * Esztergom díszpolgára (1926)

Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott fejezte be, majd jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken és a Sorbonne-on Párizsban. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1913-tól 1917-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban adminisztratív államtitkárként dolgozott. 1915-től a Rokkantügyi Hivatal, és 1917 márciusától az Országos Hadigondozó Hivatal ügyvezető alelnöke. Gróf Tisza István miniszterelnöksége alatt szerzett sok tapasztalatot az oktatási és művelődési intézmények megszervezésében, ugyanis Tisza rábízta a határon túli magyarok oktatásának megszervezését, amit Klebelsberg kiválóan megoldott. Klebelsberg példaképe leginkább gróf Tisza István miniszterelnök volt, s határozottan fellépett a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenysége ellen, a Tanácsköztársaság idején a letartóztatástól tartva vidéken bujkált. 1920-tól Kolozsvár, Sopron, majd Szeged országgyűlési képviselője volt, 1919-ben Bethlen Istvánnal alakította meg az Egységes Párt-ot. 1921 decembere és 1922 júniusa között belügyminiszter, 1922 júniusától 1931 augusztusáig pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.

Közoktatáspolitikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskolarendszer megteremtése (1924) a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése (1924), a középfokú lányoktatás reformja (1926) a tanárképzés reformja (1924) jellemezte. Népiskolapolitikáját az érdekeltségi népiskola megteremtése (1926) a 8 osztályú népiskola törvénybe iktatása 1928 - ban, azzal, hogy a majd csak 1940 -ben váljék kötelezővé, s csak azoknak, akik már a negyedik elemi után nem lépnek polgári iskolába, vagy középiskolába) ill. nemzetközi forrásokból történő intenziv fejlesztés jellemezte. Közoktatáspolitikáját a kortársak, a baloldali, a liberális és jobboldali ellenzék is erősen vitatta. Ma is széles a skála a közoktatáspolitika megítélésében a vezető neveléstörténészek között, melynek egyik végpontját a klebelsbergi oktatáspolitika előremutató voltáról Mészáros István, másik végpontját a rendies szerkezetet konzerváló voltáról Nagy Péter Tibor képviseli.

Már működésének kezdetén támogatta a Magyar Tudományos Akadémia munkáját, s törvénnyel biztosította annak politikai függetlenségét.

Ugyancsak 1922-ben létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát, melynek hatókörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára.

Pécsett, Szegeden, Debrecenben egyetemi építkezéseket indított, és megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit. Egyetemi építkezései mindhárom vidéki egyetemen a klinikákkal kezdődtek, azon belül is hangsúlyt kaptak a szülészeti és gyermekklinikák. Célja volt ezzel a magas gyermekhalandóság csökkentése. Sem a klinikákat, sem az egyetemek más területeit nem tudta elképzelni magas színvonalú kutató munka nélkül.

Klebelsberg nem volt zsidó, nem kellene másítani az adatokat, és rá kéne szólni a hülyeségeket nyilatkozókra:

Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely elnöke a Parókia református portálon:


"Nagyon sokat tettünk együtt. Meg kellene próbálni a fiatalokkal a holocaust borzalmai mellett a pozitív együttlét kincseit megosztani. Azokról a magyarokról beszélni, akik nagyot alkottak. A zsidó származású Klebelsberg Kunó, Szép Ernő és Emőd Tamás a nemzet nagyjai – vélekedett."

ostoba
ezt átvette a metapédia...

a numerus clausus korában az oktatási miniszter lenne zsidó? csak józan paraszt ész kéne, nem lexikális tudás
kéretik javítani, bemásolni ezt a részt:

„Ezer köszönet a családfámra vonatkozó felvilágosításokért. Dédatyám sok őssel bíró máltai lovag volt.Milyen furcsa, hogy ellenfeleim még zsidó vért is szeretnének ereimben látni.”OSZSZK Levelestár Klebelsberg Kunó levele Károlyi Árpádhoz 1930. szeptember 15

Másfelől, még parlamenti bizottsági elnökként nem támogatta a dualizmuskori tanszabadságot súlyosan sértő, Európában egyedülállóan diszkrimatív Numerus Clausus törvényt, melynek bevezetését nem helyeselte, csak nemzetközi nyomásra módosította, 1928-ban, s bízott abban, hogy erre a későbbiekben már nem lesz szükség.(Sajnos a Numerus Clausus törvény későbbi eltörlésével kapcsolatos reményei nem váltak valóra.)
Külföldön Collegium Hungaricumokat (CH) hozott létre a tudósutánpótlás biztosítására, éppúgy, mint az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét.Az 1930–1931 tanévig a következő létszámmal működtek: Bécsi CH: 35 fő, Berlini CH: 26 fő. A hallgatók között volt például Náray-Szabó István (1926–28) kémikus, Vargha László (1927–30), majd Szabó Zoltán Gábor (1936-38) és Szegedről Bay Zoltán fizikus (1926–30). A római CH-ban tanult 35 fő, Franciaországban 17 fő, Angliában 12 fő, Genfben négy, Páviában és Münsterben egy-egy fő.

Az ifjúság sportoktatására is igen nagy hangsúlyt helyezett, megszervezte a Testnevelési Főiskolát. Ugyankkor 1928-ban - német mintára - megszüntette a Magyar Olimpiai Bizottság önállóságát, hivatali apparátussá, az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává alakította. A kiváló magyar sportteljesítményekben nemcsak hazánk jóhírnevének propagandáját látta, hanem azt is szerette volna elérni, hogy a jövő nemzedék izmos, életerős ifjakból álljon és természetesen az iskolarendszer révén művelt ifjakból.
Klebelsberg minden fiatal tehetséget számontartott, pld. 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének.
Klebelsberg az egyetemeket sem úgy képzelte el, hogy oda majd csak a leggazdagabb és a legkiváltságosabb családok gyermekei járnak, úgy gondolta, hogy oda a legtehetségesebbek jussanak be, ez az elgondolása sem akkor, sem most nem aratott és nem arat osztatlan sikert, talán itt van a gyökere annak, hogy életművét már akkor is és most is vitatják. A "kulturfölény" filozófiája a két világháború közt nem zavarta a politikusokat és az értelmiségieket, s az arisztokrata származású Klébelsberg meg talán csak azért vallotta magáénak ezt a filozófát, mert tárcája számára így tudott legtöbb anyagi támogatást kapni. Világlátott ember volt, leginkább Európához szerette volna ő felzárkóztatni a magyar oktatási, kutatási és kulturális intézményeket, s ha jól megnézzük, látjuk, ezt is tette. Tartott attól, hogy iskolázatlanságunk miatt gazdaságilag sem tudunk majd felzárkózni. Az ő iskolái és az ő főiskoláin képzett tanítók nélkül nehezen keveredett volna ki a magyarság az analfabetizmusból és adott volna annyi híres tudóst és művészt a világnak.

A hazai múzeumok fejlődésének ügyét is támogatta, egyre több gyűjteményt létesítettek és működtettek közpénzen. A Szépművészeti Múzeumban új gyűjteményi osztályt nyitott, segítette a megyei és városi múzeumok fejlesztésének ügyét.

Kulturális létesítményeinek létrehozása részletezve az 1920-as évek végétől:

    * 1928-ra már 1500 népkönyvtárt létesített,
    * 1929-ben nyílt meg a római Collégium Hungaricum. Magyarországon 17 mezőgazdasági népiskolát és sok elemi népiskolát építtet.
    * 1930-ban a Margit-szigeten fölavatta a nemzeti sportuszodát. Nagy népiskola építőtervezete ebben az évben fejeződött be. Szegeden Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és az egész magyar hivatalos világ jelenlétében felavatták az 5000. népiskolai épületet., ugyanekkor, 1930. október 24-én szentelik fel Klebelsberg Kunó büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot.

Klebelsberg a közoktatási minisztersége alatt az ún. „szellemtudományok” (bölcselet, teológia, jog, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat. 1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust szervezett, amelyen az orvosi, műszaki és mezőgazdasági, tehát a természettudományok kutatására munkaprogramot hoztak létre. A program végrehajtását kettős szervezet biztosította: társadalmi szervezetként a Széchenyi Tudományos Társaság, amely a gyárak, ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok adományait használta fel a kutatások támogatására, valamint az állami segélyt kezelő Országos Természettudományi Alap és Tanács. Ezek a szervezetek 1944-ig több millió pengővel segítették a természettudományos és műszaki kutatók munkáját. Klebelsberg Kunó érdeme, hogy figyelmet fordított a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésére, és támogatásának is köszönhetők a korszak reál-értelmiségének eredményei a villamossági és gépiparban, valamint a vegy- és gyógyszeriparban.

Mindenre gondja volt, ami az ő hatáskörébe tartozott, ő mentette meg támogatásával az akkori Orvos Továbbképzés szakmai szervezet ma is prosperáló orgánumát, az Orvosképzés c. szakfolyóiratot.


Miután Gróf dr. Bethlen István miniszterelnök lemondott, a szokásoknak megfelelően Klebelsberg Kunónak is be kellett nyújtania lemondását, de miniszteri posztjáról való lemondása után is fáradhatatlanul dolgozott, mint az Alföldi Bizottság elnökét az Alföld problémái és annak lehetséges megoldásai foglalkoztatták. Azt kell mondjuk, hogy Klebelsberg kulturális reformjai és fejlesztései csak Bethlen István miniszterelnöksége alatt (1921. április 14.--1931. augusztus 24.) valósulhattak meg, egy belső gazdasági és politikai stabilitás keretei közt. Kultuszminiszterünk előrelátása ma is csodálatra méltó, a sok szegény ember ugyan nagy árat fizetett az ő kulturális fejlesztéseiért, de előbbre is haladt általa. Ezért is övezi joggal akkora tisztelet Klebelsberget. Természetesen saját korában és ma is voltak és vannak ellenzői, ezért is jelent meg, kivált a rendszer-váltás után tőle és róla könyvtárnyi irodalom.

Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást. Hirtelen bekövetkezett halála mélyen megérintette a vezető politikai elitet, s méltóképpen búcsúztak az ő nagy kultuszminiszterüktől. Klebelsberg temetése körüli megmozdulás hasonlatos volt Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséhez, csakhogy ezúttal a hatalomban levők is búcsúzhattak. Klebelsberget is felravatalozták a Nemzeti Múzeumban, majd Szegedre kísérték. Már 1935. április 11-én újfent megemlékeztek róla és Glattfelder Gyula megyés püspök újra megszentelte nyugvó helyét a szegedi Fogadalmi templom altemplomában.

(forrás)

Klebelsberg Kultúrkúria

Klebelsberg Középiskolai Kollégium, Kaposvár

Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

A Gróf Klebelsberg Kuno Alapítványról és céljairól

Klebelsberg Kunó ösztöndíj pályázati felhívása a 2009-es évre

Klebelsberg Kúnó, (* Magyarpécska, 1875.11.13 - †Budapest, 1932.10.11), gróf. A két világháború közötti időszak legnevesebb kultúr- és tudománypolitikusa, ki mint kultuszminiszter megszervezte a korszerű oktatási rendszert, felkarolta a természet- és műszaki tudományokat, s olyan erőteljes támogatást biztosított, hogy nemcsak utolértük, de némely területen meg is haladtuk az európai szintet.
Klebelsberg Kúnó az Arad vármegyei Magyarpécskán született 1875-ben. Családjának felmenő ága a XVI. század óta katonákból állt, egyikük Buda visszafoglalásakor szerzett grófi címet.
Édesapja tiroli hivatalnok, édesanyja dunántúli középnemesek leszármazottja. Még kisgyermek volt, mikor édesapját elveszítette, minek következtében a család Székesfehérvárra költözött. Ő a ciszterci rend iskolájában tanult, s ez az időszak egész későbbi életére hatást gyakorolt, ugyanis katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége mindvégig elkísérte. Építész szeretett volna lenni, a családi hagyományok azonban katonai pályára kötelezték, így egyik utat sem választva, jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben. A Sorbonne-on államtudományokat hallgatott, valamint történelmet és közgazdaságtant is.
1919 februárjában Bethlen Istvánnal közösen megalakította a Nemzeti Egyesülés pártját. végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait. Volt előadó, osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től közoktatásügyi államtitkár. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnöke, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára posztot töltötte be, 1921-22 között pedig belügyminiszter volt. Neve akkor vált híressé, mikor 1922-1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. Népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot. Nagyszabású egyetemi építkezésekkel Szegeden, Debrecenben és Pécsett teremtette meg a felsőoktatás korszerű műhelyeit. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat (röv. CH) és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét, melyben a tudósutánpótlás biztosítását látta. Felkarolta a természet- és műszaki tudományokat is. 1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust hívott össze, amelyen a természettudományok, orvosi, műszaki és mezőgazdasági tudományok kutatására készítettek munkaprogramot. Sikerült a közfigyelmet a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésének fontosságára irányítania, ennek köszönhetők a korszak reálértelmiségének eredményei a vegy- és gyógyszeriparban valamint a villamossági és gépiparban. Személy szerint is jól ismerte az egyetemi tanárokat, kapcsolatban volt velük, tudta, min dolgoznak. Számon tudott tartani minden reményre jogosító fiatalt. Ő hívta haza az akkor külföldön tartózkodó - és hazatérni már nem szándékozó - Szent-Györgyi Albertet, akit aztán Szegeden egyetemi tanárrá nevezett ki.
Amikor a szegedi egyetem díszdoktorává avatták (1926), a következő szavakat intézte a professzori karhoz: "Az állam és a város csak épületeket, klinikákat, laboratóriumokat emelhet. Tudományos szellemet azonban ezekbe a külső keretekbe mi nem lehelhetünk bele. Ezt a tanári kar adja meg."
Megsokszorozta a hazai kutatói állások számát, kidolgozta a tudománypolitikai koncepciót és megvalósította a kultúrdiplomáciát. Az Akadémia támogatását és politikától való függetlenségét törvénnyel biztosította. 1926-ban létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot és a kutatók támogatására az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi István Tudományos Társaság (1927) megalapításával az üzletvilág befolyásos embereit akarta kapcsolatba hozni tudósokkal, tudományos intézetekkel a kutatások fejlesztésének céljából.
Különös szeretettel foglalkozott Szeged városával és a szegedi egyetemmel. Az egyetem alapkövének 1926. október 5-én történt letétele egyben a gyermekklinika alapkövének letétele is, mi nagy esemény volt a város életében, ugyanis jelen voltak a társegyetemek, az Akadémai vezetői, Horthy kormányzó, József főherceg, Glattfelder Gyula, a Temesvárról elűzött csanádi megyés püspök is. Az alapító kalapácsütéseket Klebelsberg "Magyar tudás, magyar hatalom" mondat kíséretében tette meg. A szegedi egyetem feladatának szánta az Alföld súlyos problémáinak, a gyermekhalandóságnak, a kubikos-kérdés, az öntözés, a munkanélküliség orvoslását is. Ő álmodta meg és alakíttatta ki a Dóm-teret is, ahol elhelyezték az orvoskari elméleti intézeteket, a gyógyszerészeti kart, a természettudományi laboratóriumokat. Kolozsvár, Sopron, Szeged országgyűlési képviselője volt. Széles körű műveltsége rendkívüli munkaintenzitással párosult, kiváló munkatársakkal vette körül magát. A maga diktálta óriási munkatempó, az állandó szélsőséges támadások kikezdték egészségét, és alkotóereje teljében 1932 -ben váratlanul, paratífuszfertőzésben halt meg. Temetése során - melyen Kossuth búcsúztatása óta nem mozdult meg ennyi ember - a szegedi Fogadalmi templom kriptájában nyert örök nyugodalmat.

Dr. Móra László:
Klebelsberg Kuno (1875-1931) kiemelkedõ kultúr- és tudománypolitikus. Mint kultuszminiszter 1922 és 1931 között népiskolai programja keretében 5000, fõként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot. Nagyszabású egyetemi építkezésekkel Szegeden, Debrecenben és Pécsett megteremtette a felsõoktatás korszerû mûhelyeit. A tudós utánpótlás biztosítására szervezte a Collegium Hungaricumokat (röv. CH) és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét. (1927. évi XIII.tc). Adatok szerint az 1930-31. tanévig a következõ létszámmal mûködtek: Bécsi CH 35 fõ, Berlini CH 26 fõ. A hallgatók között volt például Szegedrõl Bay Zolán fizikus (1926-30), a kémikusok közül Náray-Szabó István (1926-28), Vargha László (1927-30), majd Szabó Zoltán Gábor (1936-38). A római CH-ban 35 fõ, Franciaországban 17 fõ, Angliában 12 fõ, Genfben négy, Páviában és Münsterben egy-egy fõ tanult.

Klebelsberg a korában elsõdleges ún. "szellemtudományok" (jog, bölcselet, teológia, történelem) mellett felkarolta a természet- és mûszaki tudományokat. E célból 1926-ban a József Mûegyetemen országos kongresszust hívott össze, amelyen a természettudományok, orvosi, mûszaki és mezõgazdasági tudományok kutatására munkaprogramot készítettek. A program végrehajtására pedig kettõs szervezetet létesített: az állami segélyt kezelõ Országos Természettudományi Alapot és Tanácsot; valamint társadalmi szervezetként a Széchenyi Tudományos Társaságot; mely a gyárak, ipari és mezõgazdasági üzemek, vállalatok adományait használta fel a kutatások támogatására. E szervezetek 1944-ig több millió pengõvel segítették a természettudományos és mûszaki kutatók munkáját. Klebelsberg érdeme, hogy a maga korában a közfigyelmet a természettudományok és a mûszaki tudományok fejlesztésének fontosságára irányította, és támogatásának is köszönhetõk a korszak reál-értelmiségének eredményei a vegy- és gyógyszeriparban, a villamossági és gépiparban.
 

Metapédia:

Klebelsberg Kuno 1910-ben közigazgatási bíró, 1914-ben vallás és közoktatásügyi. 1917-ben miniszterelnökségi államtitkár. 1921-ben belügyminiszter. A Bethlen-kormány 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi miniszterének életmûvét ma kevesen ismerik az országban, és sajnos Szegeden is. Pedig történelmünk egyik legjelentösebb államférfiát és kultúrpolitikusát bensõséges kapcsolat fûzte legkedvesebb városához, mely nagyrészt neki köszönheti jelenlegi nagyságát. Hencz Péter szegedi orvos tíz éve foglalkozik azzal, hogy feltárja és közkinccsé tegye a klebelsbergi mûvet.

Tegyünk egy képzeletbeli sétát Szegeden. Mondja el nekem, mi az, ami Klebelsberg Kuno nélkül nem lenne.

Az egyetemi egységek a Kolozsvárról való áttelepülés után szétszórva kaptak helyet a városban. A jelenlegi egyetemi épületek és klinikák mind neki köszönhetõk. Nem véletlenül íratta az egyetemi tanács a Nemzeti Pantheonban Klebelsberg emléktáblájára: "Rólad a kövek beszélnek". A legfontosabbnak a klinikák felépítését tartotta, ezek szinte amerikai gyorsasággal nõttek ki a földbõl. Elõször a gyermek, majd a szülészet, a sebészet, a belklinika, a diagnosztikai klinika és a bõrklinika. De õ hozta létre a kollégiumokat, vásárolta meg a tanárképzõ épületét, valamint az Ady téri épületet és építtette meg az ottani sporttelepet is. A klinikák felépítése után következett a Dóm téri intézetek megvalósítása: az orvosi kar elméleti intézetei, a gyógyszerészeti kar, a természettudományi laboratóriumok, a Hittudományi Fõiskola elhelyezése. Õ álmodta meg és hozta létre a Dóm téri Nemzeti Pantheont, és jelentõs segítséget adott a háború miatt félbemaradt Fogadalmi Templom építéséhez. Legkedvesebb alkotása a Dóm orgonája, és az õ ötleteként valósult meg a Szabadtéri Játékok. És akkor még nem beszéltünk a számos alsóbb iskoláról (csak az Alföldön három év alatt ötezer népiskolát építtetett), óvodáról és könyvtárról. Mindez nemcsak szegedi, magyarországi, hanem világviszonylatban is egyedülálló!

Mit gondol, mi késztette Klebelsberg Kunot arra, hogy ilyen elszántan harcoljon a tudás terjesztéséért?

Klebelsberg Kuno Székesfehérváron, a ciszterci rend iskolájában tanult és érettségizett. Meggyõzõdésem, hogy katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége egész életét meghatározta. Igen szorgalmas tanuló volt, már fiatal korában rengeteget olvasott, hatalmas könyvtára volt, vagyis lételeme volt a kultúra. Középiskola után pedig végigjárta Nyugat-Európa legjobb egyetemeit: tanult Bécsben, Berlinben, Münchenben és a Sorbonne-on. Minden bizonnyal ez is jelentõsen hozzájárult ahhoz a felismeréshez, amely egész küldetésének lényege: a mûveltség, a tudás egy nemzet jövõjének alapja. Maga igy fogalmaz Szegeden, mint búcsúzó miniszter a professzori kar elõtt: "Mert mibõl fakadt mindaz, amit tettem? Egy politikai alapmeggyõzõdésbõl, abból, hogy mostani helyzetünk javulását, sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, hogy mûvelõdési téren fajsúlyosabbak leszünk, s hogy ezt a világ irányadó nemzetei elismerjék."

Ezt a meggyõzõdést a rendszerváltás óta is sokat hallani, de a kultúra, az oktatás támogatására sosincs elég pénz. Klebelsbergnek honnan volt?

Éppen ez a lenyûgözõ az õ életmûvében. Képes volt egy háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorodott országban annyit ki harcolni a kultúrának, ami az egész világon párját ritkító. A kultusztárca részesedése a költségvetésbõl 1928-29-ben 10 és fél százalék volt! Törvénnyel biztosította az Akadémia támogatását, a kutatóállások számát többszörösére növelte. A kutatások anyagi támogatására létrehozta az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba tudósokkal a kutatások támogatására. Gyümölcsözõ kapcsolatot alakított ki a Rockefeller Alapítvánnyal, amely az ösztöndíjakon kívül a klinikai épít kezések, kutatások támogatásában, mûszerbeszerzésben is megnyilvánult. A szegedi klinikai építkezésekre népszövetségi kölcsönt szerez. És megnyeri az ügynek a várost is: Somogyi Szilveszter polgármester kezdeményezésére a szegedi közgyûlés ötven éven át évi 24 vagon búza értékének megfelelõ pénzt ajánlott fel erre a célra. Méltó társra talált a Temesvárról elûzött Glattfelder püspökben is.

1922-tõl 1931-ig vallás és közoktatásügyi miniszter. E minõségében nagyszabású tevékenységet fejtett ki a közoktatás és közmûvelõdés egész területén; õ helyezte el a volt pozsonyi egyetemet Pécsett és a kolozsvárit Szegeden, a népiskolák számát szaporította, kutató intézeteket, külföldi magyar kollégiumokat és ösztöndíjakat létesített, elemi és középiskolai reformot alkotott. Elnöke volt a Magy. Tört. Társaságnak, a M. Tud. Akad.-nak igazgatósági tagja, az elsõ nemzetgyûlésnek, majd az országgyûlésnek tagja. Történelmi tanulmányokat is írt. Mûködésérõl a következõ munka számol be: Gróf Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai, 1916-26 (1927). Több könyve jelent meg. Szobrát (Brandtner Jenõ mûve) 1938-ban állították fel Budapesten. A bolsevizmus idején szobra eltûnt, és nevét a tankönyvek meg sem említették.