A proletárdiktatúra bukása után az ország legnépszerűbb, református napszámoscsaládból származó politikusaként elfogadta Horthy meghívását Siófokra.

A zsellér késői középkori és újkori parasztság alsó rétegéhez tartozó személy, aki nem rendelkezett saját kezelésben lévő földdel, ezért pénzbeli és terménybeli fizetésért végzett munkát a gazdaságokban

Az 1920-as, ún. Nagyatádi-féle földreform mintegy félmillió fővel növelte meg a törpebirtokokkal rendelkezők számát, átlagosan 1,7 hold föld kiosztása mellett. 1930-1931-ben a mezőgazdaságban dolgozó cselédek száma így is 560 ezer főre, a napszámosoké pedig 1 250 ezer főre rúgott, előbbiek a társadalomban jövedelemmel rendelkezők 6,9, utóbbiak pedig 14,4%-át tették ki. A keresők átlagjövedelméhez viszonyítva ugyanekkor a cselédeké 38%-os, míg a napszámosoké 34%-os szintet ütött meg. A kínzó földhiány és a megélhetési bizonytalanság orvoslására 1936-ban huszonöt évre szóló programot indítottak el, 34-35 ezer 8-10 holdas családi birtokok létrehozására. A háború miatt befejezetlen maradt.

"A kormány választásokról beszélt és január közepére hirdeti a törvényes szentesítés látszatát; miután az antant így nem áll szóba vele. Közben a szociáldemokrata párt a falvakat akarja a maga számára megnyerni. Ismét napirendre tűzték a földbirtokreform kérdését. Üszkös sebe ez a magyar életnek. Józanul, igazságosan régen meg kellett volna oldani. Az előző kormányok lelkiismeretlenül halogatták, a mostani hatalom pedig csak tűzvető csóvának használja. Buza Barna földművelésügyi miniszter annyi földet helyez kilátásba a földnélkülieknek, amennyi akkor sem állna rendelkezésére, ha az összes kötött és magánkézen lévő birtokokat felosztaná és olyan rövid határidőt szab a földosztásnak, hogy végrehajtása technikai lehetetlenség.

     A célzat világos. Orosz minta szerint forradalmasítani akarják az aránylag még nyugodt földműves népet. Tavaszra földet ígérnek hát mindenkinek. Vészt jóslón harapózott szét a népbolondító ígéret, mellyel elérte a kormány, hogy a városok munkásai után, most már beszüntették a munkát a földműves cselédek és napszámosok is. Úgy számítanak, tavasszal majd a saját földjüket művelik, minek dolgozzanak másnak. Az őszi vetést nem végzik. És míg az ország éhezik, milliárdnyi értékű burgonya, kukorica, cukor- és takarmányrépa és zöldség maradt kinn betakarítatlanul. Agitátorok járják a falvakat. Izgatnak a magántulajdon és a birtokosok ellen, uszítják az uradalmak cselédségét és a zselléreket: vegyék el a földet."

Tormay Cecile, 1918. december 25-29

Nagyatádi Szabó István (Szabó István, a Nagyatádi előnevet választókerülete után kapta, Erdőcsokonya, 1863. – Erdőcsokonya, 1924.) magyar politikus.

Református napszámoscsaládból származott. Miután birtokot gyűjtött, először községi bírónak választották, majd 1904-től Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában politizált. 1908-ban a nagyatádi körzetben, a függetlenségi jelöltet legyőzve országgyűlési képviselővé választották, a Somogymegyei Kisgazdák Szövetsége programjával. Első képviselőházi beszéde világít rá a kisgazda terminus eredetére. Arra kérte képviselőtársait, hogy a földművest ne parasztnak, hanem kisgazdának nevezzék. A Dunántúlon a paraszt szó ugyanis becsmérlő értelmű. A szocialistákkal, Áchim L. Andrással és a polgári radikálisokkal szemben a nagybirtok számára is elfogadható, mérsékelt agrárreform híve volt és bár kezdetben célul tűzte ki az általános titkos választójogot, annak képviseletében nem maradt következetes. Kritikája elsősorban a hitbizományok, a nagybérlet és az igazságtalan adórendszer ellen irányult, szorgalmazta a szövetkezetek alapítását, a telepítést és a nagybirtokok önkéntes és részleges felparcellázását. Mérsékelt maradt a közjogi kérdésekben is, a nemzetiségi kérdésben pedig a hivatalos magyar hatalmi álláspontot tette magáévá.

"Azt ígérték: a boldogság hazáját hozzák el, Magyarország soha sem volt boldogtalanabb, mint most. A vidék hangulata az utóbbi időkben egészen ellenük fordult. Tenni akartak hát valamit. A földosztás délibábját vetítették a nép közé és Károlyi, aki egy nagy banktól már megelőzőleg sok milliós kölcsönt vett fel debrői birtokára, hangos kísérettel külön vonaton kivonult Debrőre és mozgóképfelvételek keretében az adósságokkal túlterhelt földre, mely tulajdonképpen már nem is volt az övé, fölvette a földigénylők nevét. Egy öreg parasztot szemeltek ki, mint első jelentkezőt: a Károlyi uradalmak egy régi cselédjét. Károlyi hangzatos beszédben ünnepelte, magát. Az öreg paraszt felelt. De nem a magáét mondta, betanították és mint ahogy a hír széthordta, így esett meg, hogy beszédjébe egy kis hiba csúszott:

- Én, - szavalta szegény öreg - én, aki már a harmadik Károlyi degenerációt szolgálom.

A színpadi földosztáshoz a szociáldemokraták is küldtek képviseletet. Érzik, ha nem sikerül a józan magyar földműves népet megbolondítaniuk, elvesztik a választási csatát. A falvakban sok helyen megverik a szociáldemokrata agitátorokat. Az asszonyok tüzelnek ellenük: Istentagadók, hazátlanok...

A szociáldemokrata pártot ilyesmi nem ejti zavarba, lárvaprogramot vesz fel a vidék számára. Mióta Budapesten a szétszakadt kisgazdapárt egyik vezére, nagyatádi Szabó István bevonult a Károlyi-kormányba, a szocialista agitáció kisajátította vidéki használatra ennek a pártnak vallástisztelő és nemzeti jelszavait. A vörös emberes izraelita agitátorok, mielőtt a néphez beszélnének, letérdelnek a szónoki emelvényen, keresztet vetnek magukra és úgy tesznek, mintha imádkoznának.
     Aztán azzal kezdik: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, mi szociáldemokraták is hiszünk a mindenható Istenben..."

Tormay Cecile, 1919. február 25.

Politikai szereplésével elnyerte a vagyonosabb, főként dunántúli parasztság támogatását és lehetséges szövetségesükként tekintettek rá az agráriusok is. 1909-ben Szentgálon megalapította az Országos 48-as Függetlenségi Gazdapártot. 1910-ben már harmadmagával jutott pártja képviseletében a parlamentbe.

A Hadik-kormány volt Magyarország történelmének legrövidebb ideig regnáló kormánya. Nagyatádi Szabó István földművelődésügyi miniszter lett volna benne

1918. október 29-én, a forradalmi mozgalmak előretörésének megakadályozására, az uralkodó és a homo régiusként Budapesten tartózkodó Habsburg József főherceg – az általános várakozással ellentétben – nem Károlyi Mihály grófot, hanem Hadik Jánost (balra képen) nevezte ki miniszterelnökké. Wekerle Sándor 1918. október 30-án délelőtt 10 órakor búcsúzott a miniszterelnökség tisztviselőitől, Hadik János pedig ekkor vette át a miniszterelnökség vezetését. Este 10-ig folytatta kormányalakítási tárgyalásait melynek eredményeképp hét tárcára sikerült minisztert találnia: Ifj. Rakovszky István a király személye körüli miniszter, Návay Lajos belügyminiszter, Grünn János pénzügyminiszter, Fenyő Miksa kereskedelemügyi miniszter, nagyatádi Szabó István földművelődésügyi miniszter, Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Kürthy Lajos pedig közélelmezési miniszter lett volna. Az igazságügyi tárcát Bizony Ákosnak ajánlotta fel, aki másnapra ígért választ. A honvédelmi és a pénzügyminiszteri állás betöltését Hadik ugyancsak másnapig függőben tartotta.

A nap folyamán azonban Budapesten tüntetés kezdődött, amely felkelésbe csapott át. A felkelők megakadályozták egy menetszázad frontra küldését, kiszabadították a politikai foglyokat, elfoglalták a katonai térparancsnokságot, valamint a fontosabb középületeket és elfogták a katonai parancsnokot. Október 30-ról 31-re virradó éjszaka a felfegyverzett tömegek elfoglalták a főváros stratégiailag fontos pontjait.

Az események miatt Hadik János október 31-én hajnali 3 órakor megbízatását visszaadta, kormányának kinevezésére már nem kerülhetett sor, így Hadik közzététel nélkül kinevezett, de már esküt nem tett miniszterelnökként gyakorlatilag egy napig – pontosabban 17 órán át – gyakorolta hivatali jogkörét. Október 31-én győzött az őszirózsás forradalom, Hadik miniszterelnöki megbízatása megszűnt, és József főherceg homo regius – IV. Károly király jóváhagyásával – Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek. Károlyi tehát Hadik utódja volt a miniszterelnöki székben, kormányának tagjai viszont a harmadik Wekerle-kormány tagjait követték hivatalaikban – belügyminiszterként csak ekkor került leváltásra maga Wekerle is.

1919 januárja és márciusa közt a Berinkey-kormányban a földreform ügyeinek intézésével megbízott tárca nélküli, majd népgazdasági miniszter.


A Berinkey-kormány 1919. január 19-én került hatalomra, miután a köztársasági elnökké megválasztott Károlyi Mihály (és kormánya) lemondása hivatalosan is érvénybe lépett. A Berinkey-kormányt a kommunista hatalomátvétel és a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása buktatta meg 1919. március 21-én.

A proletárdiktatúra bukása után az ország legnépszerűbb politikusaként elfogadta Horthy meghívását Siófokra. 1919-ben, majd 1920–21 és 1922–24 között földművelésügyi miniszter. 1920-ban Országos Kisgazda- és Földműves Párt néven újraalakított pártja szerezte a legtöbb mandátumot a nemzetgyűlési választásokon. Rubinek Gyula rávette a sokorópátkai Szabó István vezette Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal való egyesülésre, ezután elvállalta a Rubinek által kidolgozott földreformtörvény-javaslat beterjesztését. Az agrárius sajtó még a törvény vitája során bűnbaknak tette meg Nagyatádit. A törvény (1920. évi XXXVI. tc.) végrehajtását a nagybirtokosok igyekeztek szabotálni, következményeképpen végül 400 000 igénylő jutott átlagosan mindössze egy hektárnyi termőföldhöz. A végrehajtás kudarcát látva módosító javaslatot készített a törvényhez, emiatt azonban a korábbinál is élesebb, denunciáló támadások össztüzébe került. Minisztersége alatt megindult az Alföld fásítása, csatornázási és öntözési programok indultak, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolák jöttek létre.

A Galileisták legutóbbi gyűlésükön már leplezetlenül elárulták, hogy kommunisták. Goszthonyi Mária és Brandstein Illésné kommunista nők izgatására a szocialista munkásnők a régi képviselőházban a vallásos és nemzeti szellemű iskola ellen tüntettek. Hock János kezdeményezésére szónoklások hangzanak a katolikus papi nőtlenség megszüntetése mellett. A katonatanácsokból és a hadügyminisztériumból lázító rendeletek nyargalnak szét az országba. Pogány utasította a csapattesteket, hogy bizalmi férfiak révén válogassák ki maguknak a legmodernebb gondolkozású tiszteket, a többit elcsapni készül.

Az új Városháza termében a munkástanács most már halált mondott a kisbirtokrendszerre és a földosztásra. A földosztás még valamennyire birtokban hagyta volna a magyarságot. De ez késleltetné az újfajta országhódítók terveinek a megvalósulását. Ők tehát szocializálni akarnak, Budapestről kormányzott termelési szövetkezeteket követelnek, melyeknek élére, az elkergetett magyar földesurak helyett, Kunfi szavai szerint "olyan egyéneket kell állítani, akik ennek az új Magyarországnak a szellemével vannak áthatva"... Tehát, úgy akarják megcsinálni a föld forradalmát, mint politikai forradalmukat. A kormánykerék után magát a hajót is birtokba készülnek venni.
A falakon belül, de a falakon kívül is rohamosan terjed a vörös pestis. Emlékezem az első kifüggesztett vörös zászlóra. Egy Rákóczi úti ház első emeletén bújt elő. Sokáig lógott magányosan, aztán követték mások.

Tormay Cecile, 1919. március 1-5.

A kisgazda képviselők beteszik a halottaskocsiba a koporsót

Tízezerre menő gyászoló tömeg

Németh László 1956-ban így ír a Horthy-korszakról:

„Amikor tizenhárom évvel ezelőtt a második szárszói konferencián utolszor találkoztam a fiatal magyar értelmiség színe-javával, tudtam, hogy tán sohasem szólhatok többé hozzá. Végigtekintettem az akkor lezáruló koron, figyelmeztettem őket, ne higgyék el, hogy ez a két magyar évtized, az azóta annyit emlegetett Horthy-korszak nemzeti szempontból olyan meddő és gyatra volt, mint a rendszer, amely nevét adta.

... annál feltűnőbb volt, mert ugyanebben az időben Európának több nagy népe nyugaton, keleten új technizálódása ellenére a hanyatlás jeleit kezdte mutatni. A magyar emelkedés főként szellemi és gazdasági téren volt szembeszökő. Mindig nagy honvággyal néztünk a reformkorra, a szabadságharcot megelőző évtizedekre. Az igazság azonban az, hogy akkor közel sem volt annyi nagy írója, művésze, muzsikusa, tudósa ennek a nemzetnek, mint a joggal megbélyegzett Horthy-rezsim alatt. Két nagy nemzedék dolgozott egymás mellett, a viszonylagos szabadságot a lényegek kimondására, az elviselhető korlátozást a klasszikus tömörítésre használva ki. A magyar zene ebben az időben emelte a világ fölé az első kultúrhistóriai jelentőségű nagy nevet, a Bartókét, s az ismeretlen, nyelvébe zárt magyar irodalom ekkor támasztott reményt, hogy ugyanezt megismétli.

De csaknem ugyanilyen volt a haladás gazdasági téren, ahol pedig az állam tehetetlensége teljesen megakadályozta a nagyobb méretű kezdeményezést. Különösen a kisemberek bizonyították be, hogy a magyar gazdaságilag is tehetséges nép. A halogatott földreform ellenére százezrek szakítottak le maguknak egy darabka földet, amelybe szorgalmuk beleölhették. Jól gazdálkodó kisbirtokok, kertek ezrei lepték el az országot. Nem véletlen, hogy épp ebben az időben merült fel a Kert-Magyarország terve: a szövetkezett minőségi gazdaságokból fölépített, okosan iparosított, kertész-színvonalon álló gazdáktól megművelt magyar föld látomása. Ezzel egyidőben az ipari munkásság szakképzettsége, általános műveltsége is megnőtt. A főváros körüli kertvárosokat az ő házacskáik népesítették be. Nem volt vad álom többé a másik gondolat, az értelmiségi színvonalra emelt munkás- és parasztnép s a néphez húzó értelmiség testvériesülése egy értelmiségitársadalomban.


Németh László (Nagybánya, 1901. – Budapest, 1975.) Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró

1952-ben Tolsztoj Anna Kareninájának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, összegét a (hódmező)vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. 1959-ben a Szovjetunióban tett látogatást. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben Herder-díjjal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát.

"Éljen a proletár diktatúra!"
      A szocialista szedők kiszedték a kommunisták lapjait és a fekete nyomtatásban benne volt a vörös: "Világ proletárjai egyesüljetek". Legfelül pedig nagy betűk mondták el Károly Mihály kiáltványát:

"Magyarország népéhez! A kormány lemondott. Azok akik addig is a nép akaratából s a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszere új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletáriátus veszi kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az antant misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekinti. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot fölvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz-szovjet hadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt területek pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjet sereget akarják leverni. Én, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának. Károlyi Mihály."

Irtózat fogott el. Bevallja, hogy ő adta! És undorodásomon át érezni kezdtem, hogy ez a kiáltvány nem egyéb, mint egy megcsalt nemzet adásvételének legaljasabb okmánya.

     "Magyarországot csak én menthetem meg" - mondotta Károlyi Mihály
1918 október 31-én, mikor hazugságban elkezdi. "Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának" - mondja 1919. március 21-én, mikor hazugsággal végzi. Közben eladta és eltékozolta Magyarországot. Az álarc félre áll. És mögüle merészen felvonul a had, melyet ő Magyarország népei proletáriátusának nevez.
A "Forradalmi Kormányzótanács" névsorában ott vannak jóformán valamennyien. Mint Károlyi kormányánál, az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca megvan itt is: Garbai Sándor, az elnök. A többiek idegenek...
Külügyi népbiztos: Kun-Kohn Béla, helyettese Ágoston-Augenstein Péter. Hadügyi népbiztos: Pogány-Schwartz József, helyettesei: Szántó-Scheiber Béla, Szamuelly-Tibor. Belügyi népbiztos: LandlerJenő dr., helyettese: Vágó-Weiss Béla. Pénzügyi népbiztos: Varga- Weissfeld Jenő, helyettese: Székely- Weiss Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kun Kántor Zsigmond, helyettese: Lukács-Löwinger György. Kereskedelmi népbiztos: Landler Jenő dr. (ideiglenes), helyettesei: Rákosi-Roth Mátyás, Haubrich József.

     A földművelésügyi népbiztosság kollégiuma: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György. Szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos, helyettesei: Hevesi-Honig Gyula, Dovcsák Antal. Német népbiztos: Kalmár-Kohn Henrik. Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr. Közélelmezési népbiztos: Erdélyi-Erlich Mór, helyettese: Weis-Braun Artur.

Zsidók az összes népbiztosok. Csak a helyettesek között van elvétve egy-egy magyar. És ezeken túl is ismét csak ők. A főváros élén Preusz Mór, Víncze-Weinberger Sándor és a fél vérzsidó Dienes László. Zsidó a rendőrség védőrségének és népőrségének két politikai népbiztosa: Bíró-Burger Dezső és Seidler elvtárs. És közülük való az Osztrák-Magyar Bank új kormányzója Lengyel-Goldstein Gyula is.

     Vajon van-e ember, akit nem ejt gondolkozóba ez a névsor. Az októberi bábjáték figuráit lesöpörte a tegnapi éjszaka a színről. A démoni rendezők, az ördöngös zsinegrángatók és súgók elfoglalták a helyüket. És ezer év óta először történik, hogy Magyarország sorsának intézéséből mindenütt, a Kárpátok alatt és Erdélyben, a Délvidéken, a Dunántúlon, a véghetetlen rónán és minden tenyérnyi kis helyen ki van tiltva a magyar: Megosztoztak az országunkon a csehek, oláhok, szerbek és a zsidók...

Az újság tovább beszélt: "Mindenkihez"... A forradalmi kormányzótanács dölyfösen proklamálja, hogy átvette a hatalmat és kiépíti a munkás", paraszt- és katonatanácsokat. "Magyarország tanácsköztársasággá alakul. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok, közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelő szövetkezetekkel hajtja végre. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csak úgy, mint a fosztogatás brigantijaira. Hatalmas proletár hadsereget szervez. Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz szovjet kormánnyal. Fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletariátusának. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig fölszólítja őket; hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányuk gaz rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre szólítja fel Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földműveseit. Felszólítja Német-Ausztria és Németország munkásait, szövetkezzenek Moszkvával... Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Magyar Tanácsköztársaság!

     Hazaszökött magyar hadifoglyok meséi, az orosz forradalom félig elmosódott hírei, a vészes szereplők távoli körvonala és a pétervári kezdet átsuhant az emlékezetemen. Oroszország rettenetes sorsára kellett gondolnom.
A forradalmi kormányzótanács I. számú rendelete:

"Statárium. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak ellenszegül, vagy a Tanácsköztársaság ellen felkelést szít, halállal büntetendő. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél. Budapest, 1919 március 21."



Tormay Cecile

Szenzációs politikai botránnyá dagadt az a kiviteli engedélyekkel űzött panama, amely miatt Eskütt Lajost, Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter magántitkárát, és több bűntársát a rendőrség letartóztatta. A bűntársak közül néhányat már az ügyészség saját hatáskörében szabadlábra helyezett, a többieket azonban csak nagyobb óvadék ellenében a vádtanács, illetve a tábla helyezte szabadlábra. Legtovább maradt fogva Eskütt Lajos, akinek egymillió koronás óvadékát a koronaromlás miatt csak nemrégiben emelte fel húszmillió koronára az ügyészség indítványára a vádtanács.

Az ügyészség az ügyben már rég elkészült vádiratával, amelyet azonban sokáig nem kézbesítettek ki a gyanúsítottnak. Eskütt ugyanis feltűnő nyilatkozatokat tett úton-útfélen az ügyről és azt állította, hogy ügye sohasem kerülhet főtárgyalásra – mert ez sokaknak kellemetlenné válhatna.

Csak nemrégiben került napfényre, hogy ezekkel a fenyegetődzésekkel Eskütt több politikus meg akart zsarolni. A rendőrség hivatalból üldözendő rágalmazás és zsarolás miatt pár héttel ezelőtt újból letartóztatta s az ellenzék sürgetésére Nagy Emil igazságügyminiszter sürgősen utasítást adott az ügyészségnek, hogy ezt a botránypört végre sürgősen tárgyaltassa le.

Az ügyészi vádirat, amely Eskütt Lajost 12-rendbeli vesztegetéssel, Tömör Angélát, Bence József dr. ügyvédet, Mengele Lajos mérnököt, Brezina Gyula nagyvágót, Kenedi György dr. részvénytársasági igazgatót, Landesmann István dr. kereskedőt, Forbát-Weisz Róbert bankbizományost és Recker Ferenc magánzót szintén többrendbeli vesztegetéssel vádolta meg, míg az ügy többi gyanúsítottjai ellen az eljárást megszüntette.

A vádirat ellen Eskütt új védője, dr. nemzetgyűlési képviselő útján kifogást jelentett be. Eskütt fővédekezése az, hogy ő, mint Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter magántitkára, nem közhivatalnok és így megvesztegetést nem követett el. Ezzel szemben tény az, hogy Eskütt, mint a Máv. tisztviselője szabadságoltatott és magántitkári minőségben Nagyatádi Szabó miniszter mellé rendeltetett be.

Eskütt egyébként nagyon haragszik most már a miniszterre, akitől nagyon zokon veszi, hogy nem sietett őt a börtönből kiszabadítani. Följelentést is tett Nagyatádi ellen, amelyben hallatlan vádakkal illeti a földmívelésügyi minisztert.