KáKánBéKa
A 2011-es arab tavasszal komoly változások mentek végbe a Közel-Keleten. A hagyományos szövetségek felbomlottak, s újfajta rend kezdett kialakulni a térségben. Franciaország befolyása például csökkent Tunéziában Zine el-Abidine Ben Ali megbuktatásával, de az Egyesült Államok is aggódva szemlélte az egyiptomi történéseket Mohamed Morszi hatalomra kerülésével. Líbiában szintén képlékeny a helyzet, a lakosságnál annyi fegyver gyűlt össze, hogy továbbra sem csökkent a polgárháború veszélye.
Alighanem a Nyugatot is meglepte, hogy a Hoszni Mubarak idején a térség stabilitását biztosító Egyiptomban alig egy évvel Mohamed Morszi hatalomra kerülése után megbuktatja a hadsereg az elnök hatalmát. Ez azért is érhette váratlanul a nemzetközi szereplőket, mert Morszi több olyan lépést tett, amelyekkel visszaszorította a hadsereg befolyását, s olyan cikkek is megjelentek, amelyek szerint a hadsereg már elfogadta Morszit az ország vezetőjeként.
A Morszi mellett tüntető Muzulmán Testvériség szerint az Egyesült Államok állhat a hadsereg közbelépése, a vezérkari főnök Abdel-Fattah al-Sziszi által kezdeményezett katonai hatalomátvétel mögött. Erre azonban semmiféle jel sem utal, sőt Washington éppen a megbuktatott elnök szabadon engedését követelte, Barack Obama elnök pedig az Egyiptomban minden évben folyósított segély felülvizsgálatát kezdeményezte. Arra sincs bizonyíték, hogy Rijád (Szaúd-Arábia fővárosa) állna az egyiptomi események mögött. De az tény, hogy akadnak érdekes egybeesések, illetve Rijád és az Öböl többi országa jelentős befolyást gyakorolhat az események további alakulására.
Morszi (vagy Murszi) hazájában végezte iskoláit, később az egyiptomi kormány ösztöndíjban részesítette, hogy doktori (PhD) képzését az Egyesült Államokban folytathassa. 2000 és 2005 között az alsóház tagja volt, és prominens képviselője a Muszlim Testvériségnek. A 2011-es nílusi forradalom után alapító elnöke lett az iszlamista Szabadság és Igazságosság Pártjának, amely szorosan kötődik a Testvériséghez.
2012 novemberében ideiglenes jelleggel teljhatalommal ruházta fel az elnöki pozíciót a „nemzet védelme” érdekében, amelynek következtében széleskörű tüntetések kezdődtek a hatalma ellen.Abd el-Fattáh esz-Szíszi altábornagy, védelmi miniszter a hadsereg nevében 48 órás ultimátumot adott a tüntetők igényeinek kielégítésére, ellenkező esetben beavatkozással fenyegetve. Morszi visszautasította, hogy engedményeket tegyen a politikába avatkozó katonaságnak, így július 3-án megbuktatták és házi őrizetbe helyezték, bejelentve elnökségének végét és az alkotmány felfüggesztését. Másnap az alkotmánybíróság elnökét, Adli Manszúrt iktatták be az elnökségbe, akinek legitimitását Morszi és hívei tagadják. Az elnök letételét követő napokban számos munkatársát és követőjét is elfogták, miközben a folytatódó tüntetések mellett Morszi-párti ellentüntetések is kialakultak, véres összecsapásokba torkollva. A külügyminisztérium július 10-én bejelentette, hogy Morszi egy közelebbről meg nem jelölt, biztos helyen van, amit nem hagyhat el, részben saját biztonsága érdekében. A bejelentés szerint vádemelés nem történt ellene, és a legnagyobb tiszteletadással bánnak vele
Abdel Fattah el-Sisi
Szaúd-Arábia elsők között gratulált az egyiptomi hadseregnek, majd az új államfőnek, Adli Manszúrnak. Rijád ugyan ígért segítséget Mohamed Morszi kormányának is, a kilátásba helyezett négymilliárd euróból azonban csak másfélmilliárdot utalt át. A Muzulmán Testvériségben sosem bízott, a szaúdi vezetés kapcsolata mindig is feszült volt az iszlám mozgalommal. Rijád azonban most alighanem felismerte: ha ezúttal nem segít az új kormányzatnak, akkor térségbeli befolyása is csorbát szenvedhet.
Ötmilliárd dolláros kamatmentes hitelt utalt át Kairónak. Rögtön csatlakozott hozzá az Arab Emírségek is hárommilliárd dollárral. Az ország eredetileg ugyanennyit kínált fel Morsziéknak, de végül semmit sem fizetett. Abu Dzabi ellenségként tekintett a Muzulmán Testvériségre. Kuvait ugyanakkor négymilliárd dollárt fizet az új egyiptomi vezetőknek. Ez összesen 12 milliárd dollár, másfélszer annyi, mint amit a Muzulmán Testvériség legjelentősebb Öböl-beli támogatója, Katar utalt át.
Sem Rijád, sem Abu Dzabi nem támogatták Hoszni Mubarak hatalmának két évvel ezelőtti megdöntését, s a két ország Barack Obamában is csalódott, aki nem állt ki Mubarak (az "egyiptomi fáraó") mellett a "demokratikus változások" jelentőségét hangoztatva. A két ország később úgy vélte, beigazolódtak a Muzulmán Testvériség hatalomátvételével kapcsolatos félelmek. Rijád az ország elleni támadásként értékelte, hogy Morszi közeledni próbált Teheránhoz (Irán fővárosa), Szaúd-Arábia legfőbb térségbeli riválisához. Az Arab Emírségek pedig attól tartott, hogy Morsziék anyagilag is támogatják majd a Közel-Kelet más országaiban működő Muzulmán Testvériség mozgalmakat.
Hoszni Mubárak
Egyiptomi arab katonatiszt, politikus, Egyiptom elnöke 1981-től 2011. február 11-ig. Elnöksége alatt a Közel-Kelet egyik legnagyobb hatalmú politikai vezetője, az Amerikai Egyesült Államok és Izrael fontos szövetségese volt a térségben. Bukását a fiatalok forradalma idézte elő.
1975-ben alelnökké nevezték ki, majd Anvar Szadat 1981.-i meggyilkolása után emelkedett az elnöki székbe.
2011 januárjában fegyveres összecsapásokba és gyújtogatásokba torkolló tüntetés-sorozat kezdődött Mubárak elnök ellen. Február 1-jén a nyomás alatt Mubárak bejelentette, hogy nem indul a szeptemberben esedékes elnökválasztáson. Miután azonban a tüntetések tovább folytatódtak, az elnök 2011. február 11-én lemondott, és a hatalmat a hadsereg vezérkarának adta át.
Az orvosi jelentések szerint Mubárak egykori egyiptomi elnöknek gyomorrákja van. 2012.-ben az arab tavasz eseményeit vizsgáló bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a volt államfőt belügyminiszterével együtt, mert a fegyveres erők több mint 800 tüntetőt öltek meg a forrongás idején Egyiptomban. Jelentések szerint az ítélet után Mubárak szívrohamot kapott az őt elszállító helikopter fedélzetén.
Egy egyiptomi bíróság 2013-ban elrendelte Hoszni Mubarak megbuktatott elnök szabadlábra helyezését, és azonnal el is hagyhatja a börtönt.
Abu Dzabi két hete 69 a mozgalomhoz tartozó személyt azzal vádolva őket, hogy puccsot akartak végrehajtani a fennálló hatalommal szemben. Theodore Karasik, a dubai központú Közel-Keleti és Öböl-beli Katonai Elemző Intézet szakértője a Daily Telegraphnak kifejtette, a két ország nagyon elégedetlen volt Morszi lépéseivel, így "az elnök ballépései, a gazdaság súlyos helyzete mind az ő malmukra hajtotta a vizet", s ezeket kihasználva kezdeményezhették a változásokat. Mint mondja, semmi sem támasztja alá, hogy Rijád előzetesen egyeztetett volna az egyiptomi hadsereggel a katonai hatalomátvétel előtt, de a jelenleg Abu Dzabiban élő "Ahmed Safik, Mubarak utolsó miniszterelnöke, aki tavaly kis különbséggel vesztette el az elnökválasztást Morszival szemben, a helyi kormányzat tanácsadója".
Mubárak elnöksége alatt a Belügyminisztérium berkein belül drámaian elharapózott a korrupció. Ezek a korrupciós ügyek odáig vezettek, hogy politikai szereplőket és fiatal aktivistákat is tárgyalás nélkül bebörtönöztek
Carlos Latuff egyik politikai karikatúrája, amin Háled Mohammed Szaíd, Hoszni Mubárak figuráját lógatja, Háled Mohammed Szaíd kétes körülmények között halt meg 2010. június 6-án Alexandria Szídi Gáber nevű negyedében. Több szemtanú is megerősítette, hogy rendőrök verték agyon.
Szaíd egy internetkávézó második emeletén ült. Ekkor két nyomozó lépett a helyiségbe a Szídi Gáber rendőrőrsről és letartóztatták. Szemtanúk állítása szerint ütlegelték és többször is hozzávágták őt az útba eső tárgyakhoz, miközben a kint várakozó rendőrautóhoz cipelték
Több tanú is azt vallotta, hogy Szaídot halálra verték a rendőrök. A rendőrség tájékoztatása szerint Szaíd megfulladt, miközben megpróbált lenyelni egy csomag hasist – állításuk bizonyítására az Igazságügyi Hatóság két boncolási jegyzőkönyvét is bemutatták. A családtagok állítása szerint viszont azért halt meg, mert olyan videóanyaggal rendelkezett, amely alapján egy drogüzletben érintettek voltak a rendőrség tagjai is.
Szaíd holttestének képe 2010 júniusában kikerült az internetre. A fotókon brutális bántalmazás nyomai láthatóak, így azok nagy felhördülést okoztak. A felháborodás nyomán született egy Facebook-emlékoldal is, melynek közel százezer követője lett. A fotó és az arra érkező nemzetközi kritikák nagy száma miatt az egyiptomi kormány elfogadta, hogy per induljon a halálesetben érintett két rendőr ellen.
2011. január 25-én Mohammed el-Barádei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség korábbi elnöke Alexandriában tüntetést szervezett a rendőrök állítólagos brutalitása ellen, és meglátogatta Szaíd családját, akiknek részvétét fejezte ki. A jelentések szerint a rendőrök nem alkalmaztak erőszakot. Egy rendőr egyszer az egyik tüntetőnek azt mondta, hogy már csak három feladata van, és utána átáll az ő oldalukra
2011. január 28-án Egyiptomban óriási méretű tüntetések kezdődtek, miután az előre tervezett és meghirdetett megmozdulások ellen a kormányzat lekapcsolta az ország szinte teljes internet- és telefonhálózatát. Az országból csak a külföldi sajtó műholdas telefonjain került ki információ, illetve elsődleges hírforrássá vált az ellenállók által működtetett, We are all Khaled Said („Mi mind Háled Szaíd vagyunk”) nevű Facebook-csoport.Az egyiptomi kormány rögtön megpróbált mindent bevetni annak érdekében, hogy véget vessen a tüntetéseknek. Ezek többsége nem volt az életre veszélyes, általában gumibotot, vízágyút, könnygázt és gumilövedéket használtak a tüntetők ellen. Néhány esetben azonban éles lőszert is alkamlmaztak, és ilyenkor halálos áldozatok is voltak. Január 29-éig legalább 105 tüntető vesztette az életét, 750 rendőr és 1500 tüntető sebesült meg, az ország fővárosa háborús területnek számított.
A Mubárakhoz hű Egyiptomi Központi Biztonsági Erőket hamarosan a katonaság váltotta fel. Mivel azonban ők nem ügyeltek a közbiztonságra, elharapóztak a fosztogatások, és a polgárok önkéntes csoportokat hoztak létre, hogy védelmezzék a fontosabb épületeket. Ezalatt a bankok zárva voltak, így az emberek nehezen juthattak hozzá az élelmiszerek beszerzéséhez szükséges készpénzhez.
Recep Tayyip Erdoğan, Törökország miniszterelnöke arra kérte Mubárakot, hogy hallgasson a nép változást követelő szavára
Mubáaak arra kérte az egyiptomi hatóságokat, hogy a törvénysértőket és a felfordulásért felelős embereket büntessék meg. Szerinte a békés tüntetés szerencsétlen összecsapásokká alakult, amiért a politikai helyzet súlyosbodását kívánó politikai erők a felelősek; bejelentette, hogy nem indul a soron következő, szeptemberben esedékes választásokon, de addig a hatalomban marad.
Egyes jelentések szerint Mubárak bejelentésére azután került sor, hogy Barack Obama különmegbízottja, Frank G. Wisner közölte vele, hogy az Egyesült Államok nem szívesen látja már a hatalomban, és eljött annak az ideje, hogy "valódi demokrácia" jöjjön létre.
Az Egyiptomi Nemzeti Párt egy csoportot küldött a térre, hogy kifejezzék Mubárak iránti szimpátiájukat. Több szemtanú arról számolt be, hogy a biztonsági erők megvesztegetéssel arra vettek rá hétköznapi polgárokat, hogy menjenek a tüntetők közé, és támadják meg őket. Külföldi zsoldosokat is küldtek az országba, hogy segítsenek kimenekíteni az országban rekedt külföldieket. A Mubárak mellett tüntetők között voltak civil ruhás rendőrök is. Az Al Jazeera élő közvetítésében lehetett látni, hogy a Mubárak mellett tüntetők mellényében ott voltak a rendőrigazolványok. A Mubárak melletti tüntetők megtámadták Anderson Coopert, a CNN tudósítóját és Ahmed Bagatót, az Al Arabiya riporterét.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az új kormány keltette aggodalmainak adott hangot. „Biztos vagyok abban, hogy a változást és demokratizálódást követelő erők sikere egyben növeli az arab világ és Izrael közti békét is. Ezt azonban még nem értük el. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a béke tartós lesz majd.”
Egy korábban a titkosszolgálatnál dolgozó tábornok azt mondta, Mubárak lelkiismeret-furdalás nélkül lángra lobbantaná az egész országot.
Ali Gomaa, Egyiptom főmuftija azt mondta: „Nagyra becsülöm Mubárak elnököt, aki párbeszédet javasolt, és kielégíti a nép követeléseit. Nem szabad a legitim vezetéssel szembeszállni. Ez egy olyan támadás, amely végül káoszhoz vezethet. Most egy vak káoszban élünk, amelyből könnyen polgárháború törhet ki. Minden szülőt arra kérek, hogy marasztalja otthon a gyermekeit.”
Az egyiptomi keresztények szabadtéri istentiszteletet tartottak a Tahrír téren. Ezzel a központi televízió azon hírét akarták megcáfolni, hogy a központban összegyűlt tömeg mind a Muszlim Testvériség szimpatizánsa lenne. A koptok meg akarták mutatni, hogy ők is kiveszik a részüket az országos felkelésből, és ugyanazt gondolják, mint az ország nagy többsége. Amikor a keresztények elkezdték a vasárnapi miséjüket, a muzulmánok élőlánccal védelmezték őket.
Tahrír téren összegyűlt tömeg ezt énekelte: „Egyek vagyunk! Egyek vagyunk!” Délben a meghaltak emlékére gyászmisét tartottak. A muzulmánok később egy temetési imán vettek részt. Kairóban nagyjából 1 millió tüntető gyűlt össze.
Muzulmánok és keresztények közösen Egyiptomért
Mubárak két bizottságot állított fel, amelyeknek a feladata az alkotmánymódosítás előkészítése volt. Habíb el-Ádli volt belügyminisztert hadbíróság elé állították, mivel tűzparancsot adott ki a tüntetők ellen – ezzel felborítva az egyiptomi nyugalmat –, valamint vizsgálták a szerepét a 2010. december 31-én, az alexandriai templomnál elkövetett robbantásban is.
2011. február 11.-én Hoszni Mubarak elnök úgy határozott, lemond az ország köztársasági elnöki posztjáról, és felkérte a legfőbb katonai tanácsot, hogy tagjai vigyék ideiglenesen az ország ügyeit.
Mubarak lemondását országszerte ünnepségek követtékGamál Mubárak, Hoszni Mubárak fia – a reménybeli örökös – az amerikai, arab nyelvű honlap, az Akhbar al-Arab értesülései szerint családjával 2011. január 5-én Londonba menekült
2012. június 24-én a választási bizottság bejelentette, hogy Morszi megnyerte az elnökválasztást, ezzel ő lett az ország történetének első demokratikusan megválasztott államfője. Legfőbb ellenfele Ahmad Safík volt, Hoszni Mubárak rendszerének utolsó miniszterelnöke.
A hivatalos számadatok szerint Morszi a szavazatok 51,7%-át szerezte meg, míg ellenfele, Safik 48,3%-ot kapott.
Figyelemreméltó, hogy Safik már a katonai hatalomátvétel előtt megjósolta, mit lép majd az egyiptomi hadsereg. Még azelőtt, hogy a katonaság 48 órás ultimátumot adott volna Morszinak az ellenzékkel való megállapodásra. Más érdekes "mellékzöngék" is akadnak. Az 58 éves Al-Sziszit jól ismerik Rijádban, ahol éveken keresztül hazája katonai attaséjeként szolgált. Adli Manszúr elnök szintén sok szállal kötődik a szaúdiakhoz: hét éven keresztül a rijádi kereskedelmi minisztérium tanácsadója volt.
Rijád térnyerésének azonban Egyiptom csak az egyik példája. Bő két hete lemondott a Szíriai Nemzeti Koalíció ideiglenes kormányfője, Hasszan Hitto, aki közel állt Katarhoz és a Szíriai Muzulmán Testvériséghez. Ahmad Asszi Dzsarba lett az utóda, az 1969-ben született szunnita törzsi vezető, Szaúd-Arábia bizalmasa: a sammar törzs tagja, amely Szírián kívül Irakban és Szaúd-Arábiában is jelen van. Sok időt töltött Rijádban, s ekkor került kapcsolatba a Szaúdi Királyság vezető politikai személyiségeivel.
Murszi és a Mubarak-párti Safik
Katar térségbeli befolyásának csökkenése belpolitikai okokra is visszavezethető. Hamad al-Thani sejk, a világ egyik leggazdagabb embere átadta a hatalmat fiának, Tamim bin Hamad ász-Száni sejknek, a trónörökösnek. A 33 éves, Nagy-Britanniában is tanult fiatalember kevésbé kívánja támogatni az apja által előnyben részesített muzulmán radikálisokat. Olyannyira, hogy hírek szerint Juszuf Karadavit, a Muzulmán Testvériség eddig Dohában élt spirituális mentorát persona non gratának minősítette.
A Morszi eltávolítását megbuktató erők közötti széthúzás oka éppen az, hogy a nagyrészt fiatalokból álló Tamarod (Lázadó) mozgalom nem képes azonosulni az új vezetés főszponzorával, Szaúd-Arábiával. Hamarosan ugyanabba a helyzetbe kerülhetnek, mint Mubarak hatalmának megbuktatása után: azt mondogathatják, ők nem ezt a forradalmat akarták.
A CIA beismerte, hogy éppen ma hatvan évvel ezelőtt, 1953-ban ők puccsolták meg az iráni miniszterelnököt, Mohammed Mosszadeket, A puccs része volt a Mosszadek elleni propaganda, amivel aláásták a hírnevét, de a CIA parlamenti képviselőket is megvesztegetett és tüntetéseket is szervezett.
A miniszterelnök ugyanis államosította Irán kőolajkészleteit, így az Egyesült Államok gazdasági érdekei sérültek.A Foreign Policy megjegyzi, hogy furcsa volt ezt a beismerést idáig halogatni, hiszen korábban már két amerikai elnök, Clinton és Obama is nyilvánosan elismerte, hogy az Egyesült Államok részt vett a puccsban.
Hoszni Mubarak ideje alatt szükségállapot volt az országban, egymillió besúgó segítette a rendszert
Az utóbbi években, Hoszni Mubarak hatalmának megdöntése óta egy újfajta Egyiptomot ismerhettünk meg a híradásokból. Nem azt a napfényes, a turistákat vonzó országot, ahová külföldiek tízmilliói látogattak el. Szinte egyik napról a másikra derült fény Kairó mély megosztottságára.
A 33 éves szerző, Jászberényi Sándor haditudósítónak állt. Életveszélyes foglalkozás. Akaratlanul is a körülötte lopakodó halált hívogatta Jemenben, Csádban, Nigériában és Líbiában dolgozva. Ám egy olyan kis országban, amilyen a mienk, nincs különösebb, és ami talán még ennél is fontosabb: tartós kereslet az olyan típusú külpolitikai újságíróra, aki válságzónákból tudósít. Ez még akkor is igaz, ha Jászberényit foglalkoztatta a Magyar Narancs, a HVG, a Népszabadság és a Hetek is.
A szerző 2007 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többről van szó kötete esetében, mint annak cáfolatáról, hogy a Fáraók Földje azonos lenne a turisták fejében élő Egyiptommal. Harminc éve szükségállapotban élt az ország a Mubarak-rendszer megdöntéséig. Így az erőszakszervezetek azt tehettek a helyiekkel, amit akartak. Egymillió titkosszolga serénykedett abban az országban, amelynek 90 millió lakosának közel fele napi két dollárnál kevesebb összegből tengődik. Ez a látlelet messze esik Hurghada szállodasoraitól és általában a Föld egyik legjelentősebb idegenforgalmi célpontjáról eddig alkotott elképzelésektől.
Jászberényi Sándor erről a másik Egyiptomról ír. Másfél év eseményeit foglalja össze könyvében, kezdve 2011. január 25-étől, amikor Egyiptom nagyvárosaiban békés tömegtüntetésekkel kezdetét vette az ottani "rendszerváltás". Így jut el 2012. június 24-éig: ekkor jelentette be az ottani választási bizottság a Muzulmán Testvériség jelöltje, az azóta megbuktatott Mohamed Morszi győzelmét.
Mubarak lehet a világ leggazdagabb embere
elképzelhető, hogy a harminc éve hatalmon lévő elnök a világ leggazdagabb embere, állítólag 70 milliárd dolláros vagyont halmozott fel. Ezt külföldi bankszámlákon, illetve fedőcégeken keresztül részvényekben tartja.
Ez jóval több, mint a mexikói Carlos Slim, illetve Bill Gates körülbelül 53 milliárd dolláros vagyona.
Az egyiptomi főügyész 2011. február 20-án rendelte el a Mubarak-család bankszámláinak befagyasztását, s nyolc nappal később teljes vagyonuk zár alá vételét. A vagyontárgyak közül csak egyről tud a nyilvánosság: egy városi házról London egyik legelőbb negyedében, Knightsbridge-ben.
Szakértők szerint több olyan közel-keleti vezető is van, akiknek eddig titkolt vagyona 40 és 70 milliárd dollár közé tehető.
A törökök 1536-ban foglalták el, és fennhatóságuk alatt maradt egészen 1868-ig, az angolok megjelenéséig.
1995-ben az emír fia megdöntötte apja hatalmát, és jelentős reformokat vezetett be. Az 1999-es első ízben megtartott választásokon nők is részt vehettek. 2003-ban Katar volt az Irak elleni amerikai támadás főhadiszállása. Itt működik az al-Dzsazíra hírtelevízió, amely arab és angol nyelven sugároz.
A képen : Hamad ibn Halífa Ál-Táni sejk, Katar korábbi emírje, aki 1995-ben megdöntötte apja hatalmát. 2013-ban hivatalosan is bejelentette lemondását
Az öböl menti dinasztiákban ritkaságszámba megy a trónról való lemondás. Az arab világ modernkori történelmében pedig egyenesen példátlan, hogy egy vezető saját akaratából távozik – jegyzik meg hírügynökségek. Az uralkodók többsége rendszerint élete végéig a trónján marad, hacsak palotaforradalommal nem távolítják el, mint ahogyan Hamad sejk tette az apjával 1995-ben.
együtt az ellenséggel-üzletféllel a Metropolitan Múzeumban. ki mosolyog? a CIA ezt annyira nem találná viccesnekSzíria: Murszinak le kell mondania
2013. július
„Az egyiptomi krízisnek akkor lehet végre, ha Murszi elfogadja, hogy az egyiptomiak túlnyomó többsége már elutasító vele szemben, és azt szeretnék, ha lemondana” – mondta Omran Zoabi információs miniszter a SANA állami hírügynökségnek. Egyúttal felszólította Egyiptom népét, hogy álljon ellen a Muszlim Testvériség felforgató terrorista cselekményeinek. A szíriai felkelő csoportok között egyébként pont a Muszlim Testvériség helyi szervezetei a legerősebbek.
Az ENSZ vasárnap kezdte kivizsgálni Szíriában, hogy bevetettek-e mustár-, illetve szaringázt a polgárháború során. Azt azonban nehéz lesz megállapítani, hogy valójában melyik fél vetett be vegyi fegyvert a civil lakosság ellen. Az ENSZ korábbi vizsgálatai arra utalnak, hogy mindkét fél birtokában vannak kémiai alapanyagú fegyverek. Legutóbb márciusban vesztette életét több mint 20 ember feltehetően szaringáz-mérgezésben.
Májusban – szintén egy vegyi fegyveres támadás vizsgálatát követően – az ENSZ szakemberei megállapították, hogy a felkelők állhatnak az akció mögött.
Hát persze hogy a hülye Asszad veti be,a fővárosban,tíz percre az éppen ott lévő szakértők szállodájától.
Még felvétel is készült?
Kell-e több bízonyiték a nemzetközi közösségnek ettől, hogy az éppen nyerésre álló kormányhadseregre mérjen csapást,amely enélkül valószínüleg nyerne?
Szíria legfőbb szövetségese a régióban Irán és a Dél-Libanont uraló síita milícia, a Hezbollah. A világpolitika szereplői közül Oroszország és Kína áll a rezsim mögött. (Az oroszok egyetlen meleg tengeri hadikikötője a szíriai Tartuszban található.) Ha az intervenció bekövetkezne, a legvalószínűbb lehetőség szerint Izraelt érnék megtorló csapások, mind a szír kormányerők, mind a Hezbollah részéről. Izrael légvédelme nagyrészt kezelni tudná a problémát
EU: Egységes nemzetközi fellépés szükséges Szíria ügyében
„A nemzetközi közösségnek most sürgősen meg kell mutatnia, hogy egységes a kérdésben, és biztosítani kell, hogy a vizsgálat hiteles és alapos legyen” – foglalt állást Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi főképviselője, mély aggodalmát fejezve ki az állítólagos vegyifegyver-használat és az erőszak folytatódása miatt.
Közleményében Ashton a diplomáciai erőfeszítések folytatását sürgeti. Felül kell emelkedni a nézetkülönbségeken, ezzel tartozunk a szenvedő szíriai népnek – írja Ashton.
Az Egyesült Államok készen áll a Szíria elleni katonai fellépésre
2013. augusztus 27
Az amerikai hadsereg készen áll egy esetleges Szíria elleni katonai akcióra, ha Barack Obama amerikai elnök elrendeli az augusztus 21-i feltételezett vegyifegyver-támadás miatt – mondta kedden Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter a BBC televíziónak nyilatkozva. Közben négy bevetésre kész romboló és meg nem nevezett számú tengeralattjáró várja Barack Obama elnök Szíriával kapcsolatban meghozandó döntését.
A „felkészült és pozícióba fejlődött” Mahan, a Gravely, a Barry és a Ramage romboló fedélzetén egyenként mintegy 90 Tomahawk típusú manőverező robotrepülőgép található.
Az Egyesült Államok a várakozások szerint a tengerről és/vagy a levegőből indítandó, manőverező robotrepülőgépekkel mért csapásokkal fog válaszolni a szíriai kormány által állítólag elrendelt vegyifegyver-támadásokra.
A közelmúltban Földközi-tengerre érkezett a Harry S. Truman repülőgép-hordozó is, de az alapvetően az afganisztáni műveletekre összpontosít, és várhatóan nem vesz majd részt a Szíria elleni katonai fellépésben.
Az idézett kormányzati illetékesek szerint a három napig tartó csapássorozat korlátozott lesz, és a katonai fellépés inkább üzenetet hivatott közvetíteni Bassár el-Aszadnak, mint hogy a szíriai elnök erőinek meggyengítését célozná.
Szalim Idrisz tábornok, a Szabad Szíriai Hadsereg parancsnoka az NBC Newsnak nyilatkozva kijelentette: légicsapásokra van szükség ahhoz, hogy Aszadot elrettentsék vegyi fegyverek további bevetésétől.
Az amerikai kormányzat a hivatalos nyilatkozatok tanúsága szerint minden eddiginél közelebb került ahhoz, hogy katonai erővel válaszoljon a szíriai vezetés által elrendelt – Damaszkusz által cáfolt – vegyifegyver-támadásokra.
a mostani szíriai helyzetnél sem egyedül az USA vagy még néhány nyugati ország van Assad ellen, hanem az Assad elleni "lázadók" (szélsőségesek, terroristák) legfőbb támogatója az USA mellett Szaúd Arábia és Katar. Véletlen egybeesés lenne?
A Muszlim Testvériség és Murszi mögött is az USA, Szaúd Arábia és Katar állt (Murszi legelső külföldi útja a beiktatása után Obama volt, utána meg a szaúdi király), majd idén júliusban szinte napra pontosan egyszerre mondott le az USA és Szaúd Arábia az MT-ről és Mursziról és állt át Sissi tábornok oldalára. Véletlen egybeesés lenne?
Wesley Clark egy beszélgetéséről, amit 9-11 után folytatott egy vezérkari tábornokkal, aki elmondja neki, hogy meg fogják támadni Irakot... aztán...
Egy Pentagonban aktát tologató tábornok mondta el négyszemközt Wesley Clarknak. Ő pedig nyugdíjazása után sztorizgatott
- Egy pár héttel később újra beszéltem vele, akkor már Afganisztánt bombáztuk. Megkérdeztem: 'Még mindig az a terv, hogy megtámadjuk Irakot?' Azt mondja, 'Rosszabb' - és felvesz az asztaláról egy iratot, és azt mondja, 'Most jött fentről, a hadügyminiszter [Rumsfeld] irodájából. Ez a feljegyzés leírja, hogyan fogunk kiütni 7 országot a következő 5 évben. Kezdve Irakkal, aztán jön Szíria, Libanon, Líbia, Szomália, Szudán, és végül Irán.
- Hallhatnánk az országok listáját még egyszer? [a közönség nevet]
- Kezdve Irakkal, aztán jön Szíria, Libanon, Líbia, Szomália, Szudán, és aztán visszamegyünk Iránba.
sok hűhó semmiért, ugyanaz a helyzet, mint az ukránoknál.
Utolsó írka