James Warren „Jim” Jones (Randolph County, Indiana, USA, 1931. – Jonestown, Guyana, 1978.)

az Amerikai Egyesült Államokban a People's Temple (azaz a Népek Temploma) elnevezésű vallási szekta alapítója és vezetője volt.



James Indiana állam határánál lévő kisvárosban született 1931. május 13-án. Szülei James Thurman Jones (1887-1951), az I. világháború veteránja, és Lynetta Putnam (1902-1977) volt. Anyja azt képzelte, hogy ő adott életet a Messiásnak. Gazdasági nehézségek miatt a nagy gazdasági világválság idején a család Lynn, Indiana-ba költözött 1934-ben, ahol egy vízvezeték nélküli kunyhóban éltek.

Sokat olvasott Leninről, Mussoliniról, Churchillről és Hitlerről, különösen megfigyelve azok erősségeit és gyengeségeit. Már ekkor látogatta a könyvtárakat, s mivel nehezen szerzett barátokat, érdeklődése a vallások felé fordult. Gyermekkori ismerősei szerint "nagyon furcsa gyermek" volt, aki már ekkor vallási megszállott volt, s különösen a halál érdekelte. Ezért gyermekkorában állatokat kínzott, de csak azért, hogy megnézze, hogyan távozik el belőlük az élet. Imádott a temetőkben sétálgatni, legtöbbször ott fogyasztotta el szerény uzsonnáját. Apja a Ku Klux Klán tagja volt, s emiatt később nézeteltérésük lett, mivel nem engedte, hogy Jones afroamerikai ismerőseit vigye haza. Miután szülei elváltak, Jones édesanyjával Richmond, Virginia-ba költözött. A Richmondi High School növendéke lett, ahol jó tanulmányi eredménnyel, korkedvezménnyel végzett. Később több egyetemre is bejelentkezett, és sikerült is tovább tanulnia az Indiana Univerity-n, ahol egy alkalommal beszédet mondott Eleanor Roosevelt, aki ekkor az afroamerikaiak esélyegyenlőséről beszélt, s ez nagy hatással volt rá. Ez időben vette feleségül Marceline Baldwin-t.

Indianai kezdet

1951-ben Indianapolisba költözött, ahol részt vett az Amerikai Kommunista Párt nagygyűlésein, illetve rendezvényein. Ebben az időszakban zajlanak a McCarthy-féle meghallgatások, s a kommunista érzelműeket az amerikai közvélemény kiközösíti magából. Az e fölött érzett frusztráció miatt merült fel benne az a gondolat, hogy a marxizmus tanait elsősorban az egyházak igazolják.

Rövid időn belül a Sommerset Southside Metodista templom lelkésze lett, de azt - saját állítása szerint - elhagyta, mivel a templom elzárkózott az afroamerikaiak befogadásától. Mint kiváló szónok, s jó szervező hamarosan sikerült elég komoly befolyásra szert tennie, s megalapította a Népek Templomát, melynek elsődleges célja a fajok közötti egyetértés megteremtése. Ebben az időben eltávolodott a kommunista párt nézeteitől.

Az elképzelt nukleáris háború küszöbén



Miután 1961-ben prédikációt tartott a várható nukleáris katasztrófáról elkezdte keresni a közösségének új, biztonságos helyét. Ezért utazásokat tett Brazíliába, majd 1963-ban átköltöztette a gyülekezetét Kaliforniába. Elsődlegesen a gazdasági egyenlőtlenség, illetve a rasszizmus megnyilvánulása elleni tiltakozásként alapította meg gyülekezetét Kaliforniában, elsősorban azoknak a színes bőrű állampolgároknak kívánt menedéket, állást és élelmet nyújtani, akik különben képtelenek lettek volna boldogulni a társadalomban. Jóságával és kedvességével egyre szimpatikusabbá vált az emberek szemében, ennek okán egyre többen kezdtek el csatlakozni csoportjához. Jim Jones nem csak hívei körében vált népszerűvé és tett szert nagymértékű elismerésre, hanem a társadalom keretén belül is, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1975-ben megszerezte a Legkiválóbb Amerikai Egyházatya címet, 1977-ben pedig Martin Luther King Jr. Emberbaráti Díjat. Ám idővel Jones személye és szektájában zajló dolgok menete egyaránt változni kezdett. Biszexuális kicsapongásai voltak, valamint különféle kábítószereket kezdett fogyasztani, amelynek hatására egyre agresszívebbé és intoleránsabbá vált családjával és barátaival szemben. Furcsa elképzelései és víziói támadtak, ilyen például egy nukleáris holokauszt bekövetkeztének a megjósolása, melynek fenyegető veszélye elől menteni szerette volna az akkorra már 1200 főre duzzadt gyülekezetét. Míg korábban követői társadalmi integrációjáról kívánt gondoskodni, a későbbiekben egyre inkább azon iparkodott, hogy hogyan tudná magát és híveit a társadalomtól elszigetelni.

Jim Jones tiszteletes 1977-ben

Kaliforniában Jonesnak egyre több botránya lett. Azzal is megvádolták, hogy a Bibliát is megszentségtelenítette (ledobta a földre, gúnyolta, rátaposott, stb.). S habár már három kőtemploma volt az Amerikai Egyesült Államokban, el kellett mennie. Elment híveivel az ekkor már a britektől független szocialista, dél-amerikai           országba, Guyanába. Itt hatalmas földterületeket vásárolt, amire volt pénze, hiszen hívei mindenüket, még a nyugdíjukat is neki adományozták.

Jonestownban a körülmények gyakran embertelenek voltak. Büntetésként éheztetés járt, valamint a büntetésre ítéltet bezárták egy faketrecbe, vagy egy "kígyókkal teli" kútba eresztették le. De nem ritkán használták erre a célra az áramot vagy a bőrszíjat. Jonestown valóságos koncentrációs tábor lett. Őrtornyokat szereltek fel, nehogy a hívők elszökjenek onnan, ráadásul szegényeknek nyugdíjuk sem volt, nem tudtak elszökni.


A „forradalmi” öngyilkosság

Leo Ryan kongresszusi képviselő

A Jonestownban történtek híre hamar eljutott az Egyesült Államokba. Ezért egy nagyhatalmú kaliforniai képviselő, Leo J. Ryan néhány újságíróval együtt érkezett Guyanába, hogy megnézze, igazak-e a hírek. Eleinte csak mosolygó arcokat látott, ám hirtelen 5 szektatag térden állva kezdett neki könyörögni, hogy juttassa őket vissza az USA-ba. 1978. november 18-án induló repülőgépen vissza is vitték volna őket a hazájukba, de Jones ezt minden áron meg akarta akadályozni, és néhány fegyveres őrt küldött utánuk, akik elkezdtek lövöldözni. Ryan, két újságíró és egy szökevény a helyszínen szörnyethalt.




Jim Jones felhívása az öngyilkosságra

Eközben Jones egy utolsó beszédre hívta össze a híveit. Beszámolt a repülőtéren történt eseményekről, és megkérte őket, hogy igyanak egy vörös italból, amelyből minden beszéd alatt szoktak inni, de tudták, hogy egy napon cián lesz belekeverve. Ez a nap most jött el. Jones a cselekedetet forradalmi öngyilkosságnak nevezte. A helyszínen 913 holttestet találtak, abból 273 volt a gyerek. Ott találták a számszeríjjal meglőtt Jim Jonest is, aki valószínűleg öngyilkos lett a híveivel együtt.

A feltételezések szerint a többség önként ivott a mérgező italból, a gyermekeknek adtak belőle, viszont aki nem akarta meginni azt vagy kényszerítették, vagy pedig fegyverrel lőtték agyon. A tábor pontos létszámát nem lehet tudni, így azt se, hogy volt-e olyan, akinek sikerült elmenekülnie. Az biztos, hogy a helyszínen életben maradt szemtanút nem találtak, viszont egy hangszalag-felvételt igen, ahol Jim Jones a hallgatóit öngyilkosságra biztatja. A háttérben sírás és kiabálás hallatszik.

hátborzongató

A teljes létszám hozzávetőlegesen 1200 volt, de körülbelül százan nem lettek meg az eltűntek közül. Ez arra utalhat, hogy többen végezhették el azokon a kivégzést, akik meggondolták magukat, s nem akartak meghalni. A gyilkosok talán még ma is köztünk élnek, és nem érte őket utol az igazságszolgáltatás.
Ezt bizonyítja talán az is, hogy nem sokkal a tömegmészárlás után történt néhány furcsa haláleset, amelyek áldozatai mind-mind valamilyen módon kapcsolatban álltak a Nép Temploma szektával. 

A holttesteket az Egyesült Államokba szállították. Jamestownt a földdel tették egyenlővé. Több mint 400 áldozatot az Evergreen Temetőben helyeztek örök nyugalomba, Oaklandben, Kaliforniában. Jim Jones holttestét elhamvasztották, s hamvait a Csendes-óceánba szórták.

Jim Jones három fia nem volt jelen a tömeges öngyilkosságnál, mivel Stephan, Jim Jr. és Tim Jones, mint a Guyanai kosárlabda válogatott tagjai éppen az Egyesült Államokban tartózkodtak. Később őket több alkalommal is kihallgatták, illetve őrizetbe vették az üggyel kapcsolatban. Ma a nyilvánosságtól teljesen visszavonulva élnek az Egyesült Államokban.