Papp József a Corvinus Egyetem nyugdíjas közgazdász oktatója.
Ahogy eszkalálódik Putyin háborúja és egyre több a kérdőjel az orosz gáz körül, úgy forr bennem a düh, miért is kellett ennek így lenni? Soha nem felejtem el azt a konferenciát, amelyet „Települési hőellátás helyi energiával” címmel 2015. október 8-án tartottak az MTA székházában, amelyhez majdnem hasonló (Gáz helyett a talajvíz hőjével lehetne fűteni) címmel intéztem egy írásbeli hozzászólást. Ezt az Energiagazdálkodás című lap (2015. 4-5. sz. 63. o.) fontosnak tartotta leközölni (pdf).
Eufórikus hangulatban mentem erre a konferenciára, mert előtte egy olyan eseményen vettem részt, amely megalapozta a hitemet abban, hogy Magyarország számára a helyi megújuló energia hasznosítása hatalmas lehetőségeket kínál, csökkenti a veszélyekkel teli energiafüggésünket és a gazdasági növekedés legfőbb és egyben hosszú távon is fenntartható forrásává válhat.
Az esemény egy szimpózium volt, amelyet egy pesti (XIII. ker. Hun utcai 256 lakásos) panelház alagsorában tartottak, abból az alkalomból, hogy átadták azokat a nyelőkutakat, amelyeket a Simon Lajos feltaláló – régi üzleti partnerem – által kifejlesztés alatt álló új kútfúrási technológiával fúrtak. A társasház 2009-ben levált a távfűtésről, helyette a kétkutas hőszivattyús rendszerre állt át, amelynek lényege az, hogy a hőszivattyú a termelő-kutak által kitermelt talajvíz hőjével biztosítja a panelház fűtését. A lehűtött víz visszasajtolása azonban – a tökéletlen technológia folytán – sok gondot és költséget okozott a társasháznak. Erre talált hatékony megoldást az innovatív vállalkozó.Bár még csak a fejlesztés elején tartott, de a szabadalmaztatás alatt álló eljárása alapján fúrt nyelőkutakkal sikerült stabillá és – így költséghatékonnyá – tenni a visszainjektálást.
Ott álltam a hatalmas, tízemeletes ház előtt és nem akartam elhinni, hogy lehetséges fosszilis energiahordozók nélkül is gazdaságosan fűteni egy ekkora ingatlant, pusztán a talajvíz hőjét felhasználva.
Magyarország területének negyven százaléka kavicságyon fekszik, húsz métert sem kell fúrni, hogy az állandó hőmérsékletű talajvíz hozzáférhető legyen. A technológia, mivel a felhasznált vizet teljes egészében visszajuttatja a vízadó rétegekbe, veszélytelen a környezetre nézve. Itt van egy szinte korlátlanul rendelkezésre álló, a gázt helyettesíteni képes megújuló erőforrás: a föld hője, ráadásul a kitermeléséhez szükséges eszközök – szűrők és más kútépítési anyagok – reciklált PET-ből is előállíthatók. És én ebben a fenntarthatósági mintaprojektben tanácsadóként közreműködök!

KáKánBéKa




Utolsó írka