Pongrátz Gergely (1932. – 2005. ) a Corvin közi felkelőcsoport második és utolsó főparancsnoka az 1956-os forradalom idején.

„A kompromisszum magyarul megalkuvás”

Beszélgetés Pongrátz Gergellyel

 
Kunszabó Ferenc: Pongrátz Gergellyel beszélgetünk, akivel életünkben először 1983-ban, Bostonban találkoztunk. – Gergő, te nem laktál a városban, hanem attól messzebb, Hannover nevű faluban. Ismerősök szóltak, s akkor bejöttél, kivittél magadhoz, és legalább egy éjszakát átbeszélgettünk. Másodszor 1990 márciusában találkoztunk ugyanebben a pesti szobában, amikor is én, fellelkesedve az akkori eseményektől, azt mondtam, hogy neked, meg Rácz Sanyinak együtt kellene indulni a köztársasági elnökségért, illetve alelnökségért. És akkor meg is tudtuk volna szervezni, mert százával, ezrével voltak az országban aktív nemzeti szellemű körök, melyek azóta szerteporladtak. De te nem vállaltad.

Pongrátz Gergely: Nekem soha nem voltak politikai ambícióim, és azt is tudtam, hogy a kommunisták még nincsenek annyira leverve, hogy ilyesmit meg ne gátoljanak. Csak egy példát mondok el, hogy mennyire igazam volt akkor, amikor kilencvenhét november harmadikán a Hősök terén megbilincseltek. A Parlamentben felszólaltak, hogy Pongrátz Gergelynek a kezére tették a bilincset – és akkor valaki az MSZP soraiból felkiáltott, hogy „a nyakára kellett volna!” És akinek ez a véleménye, most is ott ül a Parlamentben. „Képviseli” a magyar népet.

egy hihetetlenül legendás film 1969-ből, csak két oszkárt kapott, meg egy golden globot. cannes-i győztes (színész), kansasi filmkritikusok-díjas, new yorki filmkritkusok-díjas, nemzeti filmkritikusok-díjas, USA.

nekünk magyaroknak végképp, kicsit rendszerváltás, és látszólag Antall karekterű az áldozat. sajnos csak látszólag.

a nyelv néha francia, ez nagyon zavaró

itt könnyebben nézhető, mert van teljes képernyős mód, szélesvászon is.

attól tekintsük el, hogy itt az elnyomóak a nemzetiek, vallásosak, monarchisták, zsidózóak. ezt nyugodtan betudhatjuk a nyugati pc-nek...

még van tovább is:

Néhány napja jelentek meg a hivatalos határozatok arról, hogy jú­lius 1-jétől milyen ágyszámmal, ellátási funkciókkal működhetnek az egyes kórházak. Eszerint a kazincbarcikai kórház például a belgyógyászatán kívül minden aktív ellátását elveszítette, több mint háromszáz ágyon csak többféle rehabilitációban kapott feladatot. Demeter Zoltán fideszes országgyűlési képviselőnek azonban sikerült változtatnia a helyzeten. A református lelkész a Magyar Hírlapnak elmondta, a helybeliek aggódását látva fölkereste Balog Zoltánt, az emberi erőforrá­sok miniszterét, valamint az egészségügyi államtitkárságot is. „A térség hátrányos helyzetű, sok itt a beteg, és rengetegen élnek a létminimum alatt. Könnyen elérhető kórházra van szükségük, mert rossz állapotban vannak, és utazásra nekik végképp nem futja” – érvelt. A kormánypárti politikus hozzáfűzte, belátja, hogy át kell alakítani az ellátórendszert, de szerinte bizonyos esetekben érdemes újragondolni a döntéseket. „Az emberekre kell helyezni a hangsúlyt az élet minden területén, és nemcsak hazánkban, hanem Európában is” – emelte ki Demeter Zoltán.

Akkor már az egész világon! Merjünk nagyot álmodni!

A csernovai tragédia (szlovákul Černovská tragédia) néven elhíresült csendőrsortűz 1907. október 27-én dördült el a Liptó vármegyei, Rózsahegy közelében található Csernovában, 15 halálos áldozatot szedve és többeket megsebesítve az Andrej Hlinka mellett tüntető helyi szlovákok közül. A hét, lőfegyvert használó csendőr közül öten szintén szlovák származásúak voltak.

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nemrégiben egy nyilatkozat-javaslatot nyújtott be a parlamentbe az 1907-es csernovai sortűz 100. évfordulója alkalmából. Az SNS javaslatában olyan kitételek szerepelnek, melyek erősítik azt a tévhitet, miszerint „magyar csendőrök” lőttek „ártatlan szlovákokra“. A Magyar Koalíció Pártja kulturális tanácsa egy elemzést készített a 100 évvel ezelőtti eseményről, melyben sokszor hivatkoznak Roman Holec szlovák történészre, aki a csernovai sortűzről megjelent egyetlen monográfia szerzője. Íme az MKP elemzése:

„A régi és ismert ad fontes követelmény elsősorban a különböző pszeudopublicistákat, sőt szó szerint sarlatánokat riasztja el, akik saját elképzeléseik szerint alakítják a történelmet, elhallgatnak vagy egyáltalán nem ismernek bizonyos összefüggéseket, programszerűen teremtenek új mítoszokat és így deformálják a széles körű olvasó nyilvánosság egyébként is torz történelmi ismereteit.”
Roman Holec [1]

Csernova 1907

Az 1200 lakosú falu közigazgatásilag Rózsahegy település részét, valójában egyik „külső“ utcáját alkotta. Szinte kizárólag katolikus és szlovák anyanyelvű lakói a rózsahegyi plébániához tartoztak.

1905 nyarán a csernovai születésű Andrej Hlinkát választották meg rózsahegyi plébánosnak. [2]

This life goes howling like a wind

You’d better get along if you can

We come in ringing like a mockingbird song

Crawling up the skies all night long

Pongrátz Gergely (1932. – 2005. ) a Corvin közi felkelőcsoport második és utolsó főparancsnoka az 1956-os forradalom idején.

Nyílt válaszlevél /HUNNIA 103. szám /

Dr.phil.I. und Dr.h.c.oec. Gosztonyi Péternek, aki a dupla doktori cím mellett a „Historiker, Politologe, Publizist” címeket is viseli

Életének 68. évében 1999-ben, Bernben elhunyt Gosztonyi Péter magyar történész - közölte a hírt a svájci magyar nagykövetség.

Az 1956 óta Svájcban élt nemzetközi hírű Kelet-Európa- és Oroszország-szakértőt március elején megoperálták, akkor jobban lett, most váratlanul következett be a halála. Gosztonyi Péter 1963 és 1996 között a svájci Kelet-Európai Könyvtár vezetője volt, és elsősorban hadtörténettel foglalkozott. Számos könyve jelent meg az 1956-os magyarországi eseményekről, valamint a kelet- és közép-európai térségről.

Gosztonyi Péter 1931. december 2-án született Budapesten. Tanulmányait Budapesten, majd 1953-tól a Zürichi Egyetemen folytatta. Részt vett az 1956-os forradalomban, alhadnagyként szolgált Maléter Pál közelében a Kilián laktanyában. A forradalom leverése után Svájcba emigrált. A 1960-as évektől az egyetemi rangú Kelet-európai Könyvtár munkatársa, majd 1964-től 1996-ig vezetője volt az intézménynek. 1997-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává avatták. Az emigrációban igyekezett ébren tartani a határon kívül élő magyarság tudatában Magyarország felszabadításának reményét, történelmi munkáiban arra törekedett, hogy tárgyilagosan mutassa be az ország második világháborús szerepét, az 1956-os forradalom előzményeit és összefüggéseit. A Rákosi-Kádár rendszer "történészeinek" utolsó csatlós koncepciójával szemben kimutatta, hogy Magyarország második világháborús szerepjátszásában milyen mértékben volt meghatározó az a diplomáciai kényszerpálya, amelybe a Nyugat korabeli dilettáns politikusai a trianoni békediktátummal még a jószándékú magyar államférfiakat is belesodorták. Történészi hitvallása: úgy kell munkálkodni, hogy gyűlölet nélkül ismerjük meg szomszédainkat, s tartsuk be az együttélés szabályait, mert e nélkül sem a Nyugat, sem a Kelet nem segít bennünket. Gosztonyi Péter állandó munkatársa volt több német, osztrák, svájci hadtörténeti, politikai folyóiratnak, illetve újságnak, 1990-től az Élet és Irodalom, a Magyar Nemzet, a Heti Magyarország, a Kritika című lapoknak. Tagja volt a Svájci Hadtörténeti Társaságnak, a Német kelet-európai Társaságnak és a Svájci Szakújságírók Szövetségének. Főbb művei: az 1973-ban kiadott, magyarul 1990-ben megjelent A kormányzó, Horthy Miklós című könyv, A Vörös Hadsereg (magyar kiadás 1993), A magyar forradalom története (1981), Magyarország a második világháborúban I-III. (1984), Vihar Kelet-Európa felett (1990), A magyar Golgota, A politikai megtorlások vázlatos története Magyarországon 1849-1966 (1993), Vlaszov tábornok (1997). A tavaly februárban, a Budapest lángokban 1944-1945 című könyve bemutatóján az író elmondta: hadtörténeti munkáiban nemcsak stratégiai és technikai szempontból, de a történéseket átélő ember szemével is igyekszik láttatni az eseményeket. A "svájci páholy" pedig lehetőséget teremt számára, hogy a Kárpát-medence történetét szűk magyarországi nézőponton túllépve vizsgálja.

sic!

Kedves Péter!

Nem hittem volna, hogy egy olyan ember, aki a fenti címeket viseli, ne tudná, hol a felső határa az aljasságnak. Én igyekszem elkerülni azt az alpári hangot, amit Te ütöttél meg a Vödrös Attilának küldött leveledben és melyet az ÚJ IDŐK hozzájárulásommal leközölt. Ha már feldobtad a labdát, engedd meg, hogy belerúgjak. Olyan tényekkel válaszolok, melyeket bizonyítani is tudok.

Ez a zavaros zsidó lány, Sarah Marshak horogkeresztet festett saját kollégiumi ajtajára a George Washington Egyetemen, de ő úgy jelentette, mintha ő lett volna az áldozat.

De egy rejtett kamera a folyosón megmutatta, hogy valójában ő festette fel a saját ajtajára a svasztikát.