Czike László
Fekszem az ágyon
Fekszem az ágyon, és gondolkodom.
Tehát még vagyok.
Magyarország tönkremegy.
Más szóval: „Bele, a levesbe”.
Az IMF-EU feneketlen fekete levesébe.
Ez a megállapításom némi magyarázatra szorul.
Leírom, ami eszembe jut.
Jól emlékszem – 1982-ben az akkori főnököm egy III/III-as elvtárs volt. Minden héten jött hozzá egy belügyes őrnagy, akivel néhány óra leforgása alatt kivégeztek egy üveg konyakot. Nos, ez a főnököm irtó akkurátus ember volt, ráadásul – mint teljhatalmú vezető – jogi végzettsége (?) ellenére közgazdasági béljóslással is foglalkozott. Ebben hasonlított kései „utódjára”, a mai miniszterelnökünkre, aki „elődjéhez” hasonlóan azt hiszi, hogy természetes jogászi észjárással (?) – egyébként külön munkaráfordítás nélkül - is spontán átlátható minden gazdasági vagy pénzügyi folyamat. Pedig szerintem a Matolcsy nélkül semmi nem látható át, maximum a vakablak, de ebbe még ne menjünk bele, idejekorán.
Nos, ez a hajdani főnököm 1982-ben – az IMF-be történt belépésünk (D 209) évében, de ezt csak jóval később, a gengszterváltás után hozták a mi tudtunkra! – nem átallotta azt béljósolni, hogy idézem: „Ez az év még nehéz lesz, de 1983-tól megkezdődik a lassú fellendülés.”. Kénytelen vagyok idézni az ismert kabarétréfát, amely szerint azóta „minden évünk rosszabb, mint a megelőző volt; de jobb, mint a rákövetkező lesz”.
Utolsó írka