Lomb Kató (szül. Szilárd Kató, Pécs, 1909. – Budapest, 2003.)
Angol, bolgár, dán, francia, ivrit, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán. Lomb Kató mind a tizenhatot bírja, vagy – ahogy ő fogalmaz – ezek azok a nyelvek, amelyekkel pályája során pénzt keresett.
 |
– Oroszul 1944 körül kezdtem tanulni, ami akkor még életveszélyes volt, hiszen háborúban álltunk a Szovjetunióval. Emlékszem, néhány orosz ívet beköttettem egy német nyelvű könyvbe, és amikor jött valaki, aki ráláthatott volna az olvasnivalómra, akkor a német résznél nyitottam ki, amikor elment, visszalapoztam az oroszhoz. Amikor a szovjet csapatok bejöttek Magyarországra, én már folyékonyan beszéltem oroszul, és ez azután évekig eltartott.
– Hogyan?
– Amikor véget ért az ostrom, feljöttem Budapestre, mert addig vidéken bujkáltam a kétéves gyermekemmel. A rombadőlt házak között mászkálva kerestem valami életet, és észrevettem egy világító ablakot. Bekopogtam az épület kapuján, és kiderült, hogy az a városháza. Egy barátságtalan bácsi nyitott ajtót, és kérdezte, hogy mit akarok. Mondom, tudok oroszul. Erre öt perc alatt felvett tolmácsnak, úgyhogy ezzel indult a tolmácsolási karrierem. 1945 előtt nagyon kevesen tudtak oroszul, ez építette ki a tanulási módszeremet is, hiszen addig titokban kellett tanulni.
... Én jóval a kötelezővé tétele előtt tanultam oroszul, amikor ellenségnek és kémnek számított az, aki tanulta, de mint nyelvész, megszerettem.
Utolsó írka