"Külön örömkönnyek közepette szoktuk olvasni a Miép jobb időit idéző zsidózó cikkeit is."
Konzervatórium:
A 25 leggázabb magyar véleményformáló
részlet a sajátos történelemszemléletű Szabó István: A napfény íze című filmjéből
Amúgy igaza van az ürgének. Mondok is rá egy példát. A Nemzetközi Zsidó c. könyv írója, Henry Ford, aki nem más mint a Ford Motors alapítója. Tipikus sikertelen milliárdos ugyebár.
1990. Július tizenegyedike, szerda. Minden előzetes terv és elképzelés nélkül kezdtem el írni ezeket a jegyzeteket. Gátlástalanul, lazán, ahogy szellőzködő sétáin magának fogalmaz az ember; vagy ahogy a század első negyedében a szabad képezettársítás lávázására bízták rá magukat az automatizmus irányzatának modern írói, költői.
De bármilyen szabadnak érzem is magam írás közben, időnként megtorpanok. Mintha egy bujdosásra kényszerített cenzor kapná el a csuklómat a papír fölött.
Ez történt velem néhány napja is. A zsidóság és a magyarság ismét fölparázsló kérdéseihez fűztem egy-két megjegyzést. Szokatlan volt, de három-négy mondat meredekebb kapaszkodóján szabályosan fölgyorsult a szívverésem: szabad-e nekem erről a történetileg, politikailag és lélektanilag tragikusan összegubancolódott gondról széljegyzetben beszélnem? Sőt, lehet-e egyáltalán, anélkül, hogy a téma kihantolásával egy időben ne hantolnék ki millió és millió csontvázat: hideg fejjel elpusztított zsidó kisfiúkét, kislányokét, megszégyenített szerelmes nőkét, apákét, édesanyákét, osztálytársaimét, akikkel ez a világ már soha többé nem tud elszámolni.
Utolsó írka