figyeljük a gesztusait, beszédét, hasonlítsuk össze egy mai kortárs kurzusíró véleményével a magyarsággal kapcsolatban.

melyik a primitívebb?

1933.

Herczeg Ferenc (Franz Herzog; Versec, 1863. – Budapest, 1954.) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők c. irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar Revíziós Liga elnöke.

Jómódú verseci német polgárcsaládból származott. Magyarul az iskolában tanult meg. Az 1890-es évek fordulóján kezdett el írni, előbb regényt, novellát, később színdarabot is. Első regényét a váci fegyházban írta, ahova egy halállal végződő párbaj miatt került. Viszonylag gyors szabadulása után, 1891-től a Budapesti Hírlapnál dolgozott. Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a "nemzet írójává" váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, s e művei a bestseller-piacon is sikert arattak. Képviselő, főrend, akadémikus lett, a rendszer írófejedelme. Népszerűségét emelte lapja, az óriási példányszámú Új Idők (1894-1945), melynek szerkesztője volt és egyben a beérkezett olvasói levelekre is személyesen ő válaszolt. Az irodalom vérkeringéséből azonban lassan kikerült, a II. világháború után már nem publikált.

vajon miért?

1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regénye alapján a Magyar Tudományos Akadémia Herczeg Ferencet Nobel-díjra jelölte. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Az 1950-es évek elején kitelepítették Budapestről a magyar gulágra, a Hortobágyra. 1953-ban, Sztálin halála után szabadult, amikor megszüntették a munkatáborokat. Hamarosan, már a következő évben, 91 évesen meghalt.