Porból arannyá…
Mikor az arany porrá válik,
mikor hazudik a másik,
Te maradj meg mint fa mit idő nem téphet szét,
akard, mit hajdan akart, e nemzedék.
Mond el, annak aki még hallja,
üvöltsd, tudja az is ki nem akarja,
lesz még óriás, mi most kicsi,
akard, mint föld aljából cserje, kitörni.
Lássák, hogy kik vagyunk, milyen lelkek,
erőnk erejét hegyről ordítsd, ó te Délceg!
mert eljő, hogy térdre esik nekünk világ rútul,
Akard! behajtani mit elvettek, ide a jussunk!
Mert eljő a nap, hogy a világ megtisztul a kosztól,
Újra fényes Arany lesz a porból!
mond meg nekik, Ó te Délceg,
van még ereje újrakezdeni a népnek!
Utolsó írka