Látom, hogy a cikk írója is próbálkozott már nyelvtanulással. Sajnos nekem is húsz év tanulás kellett, hogy rájöjjek, hogy a fenti szavak 100%-ban igazak.

A nyelvtan egy elvont rendszer ...

Nem írom le, mert hosszú lenne, én meg korán szoktam feküdni, de a lényeg, hogy mindenben egyetértek.

@l60: köszi
de én szeretném, h kifejtsd, sokat segítenél

Na jó, akkor egy kicsit bővebben kifejtem (most meg beteg vagyok a változatosság kedvéért :-).

1. "Az alapszint elérése után el kell dobni az unalmas munkafüzet feladatait"

Ebből kiderül, hogy alapszintig szükséges némi nyelvtan. Ez tényleg így van, mert a nagy 0-ra nem lehet alapozni, tudni kell, hogy én, te, ő, ... meg a ragozási rendszert NAGYJÁBÓL. Példát mondok. Megpróbáltam megérteni a román nyelv alapjait (itt most nagyon-nagyon alapszintre kell gondolni), de rohadtul nem sikerült. Mikor az asszonnyal végül elmagyaráztattam pár dolgot, hamar rájöttem alapvető dolgokra. (Pl. a szó végére van ragasztva a határozott névelő!! Baszki ilyet!). Tehát alapvető nyelvtan kell, anélkül nem lehet.

2. "...s a nyelvtani szabályokat is nélkülözni kell. A továbbiakban csak a szókincset növeljük, egészen a középszinti szókincs eléréséig."

A nyelvtani szabályok problémájának megértéséhez elmondok egy történetet.
Az egyetemen volt egy tanárunk, aki mindig a bizonyítást kérte, és elvont fogalmakkal kellett dolgozni. Ha megpróbáltuk elképzelni, hogy mondjuk mit jelet az, hogy a derivált egy pontban nulla, akkor nagyon leszúrta a diákot, mert a lényeg -szerinte-, hogy nem elképzelni kell, hanem a matematikai fogalmat érteni. Aztán egyszer, egy nehezebb feladat megoldásakor -amelyiket nem tudott előre- hangosan gondolkodott: elképzelte a függvényt, hogy hogy néz ki, és mikor rájött a megoldásra, akkor levezette az elvont eszközökkel is (mivel már tudta, hogy minek kell kijönni, könnyebben ment a bizonyítás is).
Egyszóval lebukott, jót röhögtünk ezen magunkban. Meg is beszéltük, hogy k. anyját, mondja nekünk a mesét, aztán ő is elképzeli a függvényt.

Ezt azért mondtam el, mert ilyen a nyelvtan is. A nyelvtan valójában nem létezik, azt UTÓLAG, a rendszer ismeretében hozták létre. Bizonyos feladatokhoz jó, úgy, mint a matematikában is jó, hogy be lehet bizonyítani a feladatot, HA MÁR TUDOD A MEGOLDÁST. Tehát a nyelvtan nem jó egy csomó mindenhez, és a nyelvtanulás is ezek között van.

Ez abból adódhat, hogy az ember agya nem így működik. Azaz nem szabályok vanak az agyunkban, hanem események, és az agyunk nem szabályokat tud alkalmazni, hanem pont fordítva: szabályokat tud megfigyelni, alkotni. (Most itt kitérhetnék a talmudizmusra, amely mindent szabályokba fojt, de ez egy másik kétszáz soros értekezés lenne. :-) )

Egy bizonyíték: régóta próbálnak fordítóprogramokat készíteni, de nem nagyon sikerül. Ha jót akartok röhögni, akkor el kell olvasni ilyen géppel készített szövegeket. Azonban létezik egy új irányzat, amely azt mondja, hogy egy adatbázisba mintamondatokat kell elhelyezni -jó sokat- aztán abban kellene keresni gyorsan, bizonyos rugalmasságot megengedve. Állítólag ez több eredménnyel kecsegtet. Chomsky évtizedekig foglalkozott nyelvtanok matematikai alapjaival, és a végén ő maga ismerte el, hogy nem lehetséges, tévút az egész.

Nem ekézem tovább a nyelvtant, egyszerűen nem kell, és kész. Minták kellenek.

3. "A lényeg, a régi latin tanításával összecsengve, a fordítás, méghozzá magyarról angolra. Ez fontosabb, mint az angolról magyarra"

Ez az ötlet nekem is új, de be kell látnom, hogy ebben igazad van. Tényleg jobb ez az irány, ui. így jobban meg lehet jegyezni dolgokat, aktívabb lesz még az a kevés is, ami van. Egyszerűen jobban hasznosul.

4. "majd ha már viszonylag jól beszéli az angolt, akkor foglalkozhat a szabályokkal."

A nyelvtan fikázása után elismerem, hogy egy bizonyos szint fölött megint fontos a nyelvtan, de ez egy viszonylag magasabb szint. Ez már a finomságok mezeje, ha már tényleg nagyon profi akarsz lenni.

Egy dologban viszont nem értek teljesen egyet:

"Márpedig ma előfordul iskolákban, hogy a magyar nyelvtan heti egy, míg az idegen nyelv heti három órában megtalálható az órarendben."

A magyar nyelvet viszont heti 168 órában tanuljuk (mínusz éjszaka), azaz az a három nem olyan sok. Igaz, hgy ez nem nyelvtan, de mint az előbb kifejtettem az nem is olyan fontos :-)

Mégegy megjegyzés: a helyesírásnak szinte semmi köze a nyelvtanhoz! Tudom, hogy meglepő, de így van!
Politikai jellegű internetes újságot írogatok, meg helyi lapban is szoktam írogatni, és többször megkérdeztem dolgokat magyartanár ismerőseimtől. Általában döbbent csend volt a válasz, de ha nem, akkor mindig kiderült, hogy jobb lett volna, ha nem szólalnak meg, mert marhaságokat hordtak össze. Ez egy másik szakma, korrektornak hívják, és ők tényleg értenek hozzá. Viszont itt is hamar kiderül, hogy először "látják" a megoldást, aztán vezetik le szabállyal. :-)

Kedvenc kérdésem: hogyan kell írni azt, hogy osztrák magyar mérkőzés?

Először is tudni kell, hogy van a magyarban nagykötőjel, ami hosszabb, mint a normál,jelöljük két kötőjellel:

Osztrák--Magyar-mérkőzés.

Ezt csak a poén kedvéért, én sem találtam volna ki soha. :-)

Engem is baromira zavar, hogy a Kedd, meg Március, stb. Hülye angol helyesírás, ami ráadásul teljesen zagyvaság, ellentétben a magyarral, ami egy jól kitalált rendszer.

Hú, még erről egy csomó minden eszembe jutott, hogy pl. kellene helyes beszédet is tanítani nem csak helyesírást, de ez már tényleg hosszú lett.

@bunko_jobbos: a nagykőtjelet szeretem
pl a t--30, szu--21 is nagykötőjel

de a szeged--budapest vasútvonal is.

volt egy rádiós főszerkesztő, aki ezt nem tudta, még nagyon régen, úgyhogy megmutathattam neki én mit tudok, ettől kezdve szeretem a nagykötőjelet :)

még írok

Akkor még egy finomságot írok. (Ezt sokáig nem tudtam).

Mindenki ismeri azt a szabályt, hogy 7 szótagig (itt szigorúan kisebb reláció van) egybe kell írni a szavakat, utána meg kötőjellel. Na, ez nem igaz. A szabály úgy szól, hogy hét szótag fölött is csak akkor kell kötőjel, ha több, mint kettő szó összetételéről van szó.

Pl.: feszességfelmérés (bocs az erőltetett példákért :-) ). Itt hiába több, mint 6, de mivel két szó összetétele, mégis egybe kell írni. A borzárjegy meg hiába 3 szó összetétele, mivel kevesebb, mint 7 szótag, nem kell kötőjel (isten bizony, mikor életemben először láttam ezt a szót, borz-árjegynek értettem :-) )

Eddig még sokan ismerhetik ezt a szabályt (bár a többségnek csak a 7 szótag ugrik be általában), de most jön a finomság!

A két szótagból álló igekötőt ennek a szabálynak az alkalmazásánál külön szónak kell tekinteni. Tehát a fenti példát megváltoztatva: feszesség-utánmérés. Jó, tudom, hogy ez már elmebetegség, de ez a szabály. :-)

Bocs, elcsesztem a példát, mert a feszességfelmérés csak 6 szótag, de tegyük fel, hogy 7 ( :-) ). Akkor is egybe kellene írni, mivel csak 2 szó összetétele. Sajnos a példa kicsit béna lett, de remélem értitek.

Igen. Van kötőjel, gondolatjel, nagykötőjel, ezek egymással nem keverendők.
Amúgy köszi a cikket, megerősített abban, hogy jól gondoltam a nyelvtanulást, de az emberi elme működését is.

@l60: :D mondok jobbat is :D

van három féle mozgó szabály,

a hideg víz az két szó
a víz hideg eddig egyszerű

de a csap, a vízcsap már nehezebb
hideg vízcsap? nem jó, egybe se lehet írni

és így jön ki a hidegvíz-csap

pl cím is egy ilyan mozgó szabály: angolnyelv-tanulás

a magyar nyelv legnehezebb része az egybeírás-különírás
Dél-kínai tenger, Német-római Császárság.
ez utóbbit - tanárom mesélte - a Bakos szótárak főmunkatársa, Fábián Pál nem bírta levezetni, nem bírta leírni helyesen, egy akadémiai nyelvész:D és sírva szólt a volt tanáromnak, hogy segítsen neki :D szintén akadémiai.

ő szerettette meg velem a nyelvtant, minden órán a legnehezebb tollbamondás, röhögve töltöttük ki a barátommal, annyit kellett gondolkozni :)
és nem tankönyvből tanultunk ám, hanem a szabályzatból. minek tankönyv?
jó volt