KáKánBéKa
" Az izlandi politikusok nem csak visszahívhatóak, de a telefonkönyvben is benne vannak"
az igazi kultúrának ingyen kell lennie, mert olyan kevés rá amúgyis
a kereslet
Én hiszek abban, hogy a politikust visszahívhatóvá kell tenni, és abban is, hogy a rendőrkapitányokat (lásd Pásztor Albert-ügy, Horváth András házkutatása) és a köztársasági elnököt, meg persze a független média vezetőit (Médiatanács, MTV, Magyar rádió), is a nép, a választópolgár válassza. mentelmi jog ellenes is vagyok, mert független törvénykezés előtt mindenki egyenlő. annak kell lennie. nyílt listás szavazásban hiszek, ahol az állampolgárok beleszólhatnak a pártlistába, a sorrendbe, így máris közvetlenebb a demokrácia, a listás szavazatok erejét is visszább kellene venni (vagy szinte teljesen megszüntetni) és a képviselőknek adni a kizárólagos felelősséget.
mondjuk én csak akkor vagyok demokrata, hogyha értelmes emberek szavazhatnak ez pedig sajna cenzusos (csak nem vagyon alapján, hanem érettségi és állampolgári, politológiai, kormányprogrami ismeretek alapján), jó diktátorral is el lehet érni ugyanazt az eredményt, mint egy jó demokráciában, csak nem kell annyit vitatkozni, de ez most nem ide tartozik.
nem arról szól a demokrácia, hogy odamehetek az urnához minden tudás és felkészülés nélkül, és húzok két vonalat. ez ochlokrácia, nem demokrácia. csőcselékuralom, és nem az értelem vezeti az országot. a demokrácia jól informált és tudatos döntések alapján épül fel.
ha egymillió ember van csak, aki értelmes, akkor egymillió ember fog szavazni egy 9 milliós országban, ennyi, jogosítvány nélkül se lehet vezetni, és nem számít hányan akarnak autót, a jogosítványszerzés egy eléggé egzakt kritériumrendszer alapján történik és szelektálódik, nem szempont itt sem, mennyien szeretnének vezetni.
LMP - Jobbik - TESZ, aki nem ezekre szavaz most, hanem nagy pártokra, az teljesen tudatlan, még olvasnia kéne, informálódnia és addig el kéne venni a szavazatijogát, mert olyan mintha balesetet okozna önhibából a demokrácia széles országútján. (most ne foglalkozzunk a választási csalásokkal.)
persze nagyon el vannak ma dugva az igazán fontos hírek, de aki nem képes megtalálni, vagy nem képes megfelelően gondolkodni szabad emberként, és nem apologétaként, annak szavazata ugyanúgy értelmetlen, hiába önhibáján kívül okozott balesetet, a tragédia ugyanúgy megtörténik.
nem kéne félni, hogy ez a szelektált értelmes választó nem képviseli a választani nem tudók érdekeit, mert úgy gondolom, annyira civilizáltak lennének ezek remélhetőleg, ill. most sem lázad fel a nép, mikor érdekei folyamatosan sérülnek a megszorításokkal és most sem akasszák fel a primitív elitet, sajnos. akkor miért tennék olyanokkal, akik értelmesebbek? A homo politicus, a közösségi ember képes csak megfelelően gondolkodni és dönteni a közösségről, társadalomról, demokráciáról.
az emberek átlagos értelmi szintje nem fog magától emelkedni csak ha rákényszeríted, ha nem lenne kötelező a jogosítvány hogy vezetnének a magyarok? mint az oroszok, mint a kínaiak.
lehetne átjárás a "kasztok" között, ha valaki összeszedi magát, akkor szavazhatna, tágítani kell a látókörét, fel kell fognia, hogy érzelmeknek és szurkolásnak, rajongásnak, hitnek (mármint politikus felé) nincs helye egy értelmesen gondolkodó, értékekkel rendelkező választópolgár döntésében a szavazóurna felett. a cenzus nem vagyon alapján lenne, hanem értelmi képességek alapján. így azért azt hiszem, elérné a 3 millió főt a választani tudók aránya, és mikor a rendszer már bejáratódott, egyértelmű lesz a követelményrendszer, a választásra jogosultak száma folyamatosan bővül. az ingyenes lényegi információ terjesztésére való a közmédia.
politikai kampányra költés állami zsebből is hibádzik a puzséri ötlet alapján, mert egymondatos szlogenek a demokrácia életében feleslegesek és ostobák, ez alapján nem lehet pártokra szavazni, az egész politikai kampányokat, plakátostul, zászlóstul, kitűzőstül meg lehet és meg kell szüntetni, és értelmes többórás vitákat, bemutatkozó videókat, hanganyagokat kell levezényelni a közmédiában helyette, pártprogramok rövid elmagyarázásával. érdemes lenne minden pártnak saját műsor a közmédiában, egy óra hetente hétvégén délután. minden párt műsorának nagyrészében pedig pártvitákat kell rendezni, a többi párt bevonásával, különben mindenki csak a saját pártja műsorát nézné, és megint ugyanott tartanánk, mint azelőtt. ezért az aktuális műsorért felelős párt választ egy témát, és meghívja a többi pártot vitázni, kötelező jelleggel, úgyse csinálnak semmit se a képviselők, van idejük. sajtószabadság (ami nem a rágalmazásokat jelenti) még soha nem volt ebben az országban, nyilvánvaló, hogy nem a külföldi alapítványi pénzektől lesz független és szabad a sajtó, hanem a biztos anyagi háttértől, 2/3-os MTV-s Mrádiós költségvetéssel, és biztos vezetővel, amit 10-20 évre neveznek ki, és nem a pártok választják, hanem a választásra jogosult állampolgár! persze őt is kell felügyelnie a Médiatanácsnak, ami ma csupán gittegylet.
tehát 4-5 párt műsora lemegy vasárnap délután az m1-en, 4-5 óra, ennyi hétköznap 2x ismétlik, felrakják a netre, aki nem nézi, nem szavazhat. kb. ennyi.
teszem azt, aki nem hallott a NAV-botrányról, Ángyánról semmit, az mi alapján akar szavazni? (gyűlölöm az "élethosszig tartó tanulás" kifejezését, akkora sablon, de ha valami, akkor a politika és a választani-akarás az az):
lehet hogy az LMP és a Jobbik is csak egy pszeudofüggetlen párt, egy álellenzéki párt ahogy az MSZP (DK, Centrum, Együtt) is álellenzéke a Fidesznek, melyet a rendszer kreál, hogy legyen mire szavazni a protestszavazóknak, nade valamilyen szinten ezek az új pártok újat képesek nyújtani, kell hogy nyújtsanak kormányban valami minimális jobbat, így biztosítanak egy lassú javulást, hisz különben elpártolnak tőle a szavazói. bár időbe kerül mire kiderülnek a dolgok.
Nem hiszek a politikusok visszahívhatóvá tételében. Egy ilyen lehetőség az egész rendszert destabilizálná. Megfosztaná a politikai intézményeket a maradék képességüktől is, hogy a társadalom számára kicsit is fájdalmas döntéseket hozzanak. Nem lenne többé két-három év arra, hogy kiderüljön, vajon értelmes volt-e egy intézkedés, az ellenzék már az előkészítés fázisában a visszahívással revolverezné a kormányt, akik vagy a népszerűtlen álláspontot vonnák vissza, vagy az azt előterjesztő képviselőt. A közéletet még inkább átjárná az ordas populizmus, a politikai beszéd a lélegeztetőgépek meg a nyugdíjemelések küzdelmévé züllene, ennek a torz működésnek pedig mindig az a következménye, hogy az ország időről-időre a falhoz csapódik.
Abban hiszek, hogy korlátozzuk azoknak a ciklusoknak a számát, amíg egy személy bármilyen politikai tisztséget betölthet. Elfogadhatatlan, hogy olyan emberek hoznak döntést nap mint nap az életünkről, akik évtizedek óta a mi adónkból élnek. Akik nem tudják, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni, akik soha életükben nem dolgoztak valódi munkahelyen, mert bár főállásban betonozzák be a széküket, cementes zsák még soha nem akadt a kezük közé.
Két ciklus. Aztán vissza a versenyszférába! Nem állami vállalathoz, nem pártalapítványhoz, nem iskolaigazgatónak és nem nagykövetnek, hanem vissza dolgozni, adót fizetni, GDP-t termelni meg szidni a sok ingyenélő politikust. Belenézni az emberek arcába és osztozni a sorsukban. Aztán ha lezajlott tizenhat szorgos munkával töltött esztendő, újra jöhet két ciklus. Nyolc év, és nem több.
Elképzelni is nehéz, mennyire más világ köszöntene ránk, ha egy politikusnak számolnia kéne azzal, hogy amit megtesz, mert megtehet, az nem örökre szól. Tudná, hogy vissza kell térnie az emberek közé. Tudná, hogy rá is fognak vonatkozni azok a szabályok, amelyeket meghoz, és tudná, hogy elsősorban nem a pártja, hanem az ország sikerében érdekelt, a kenyeret ugyanis pár év múlva már nem a párt adja a szájába, hanem neki kell megdolgoznia érte.
Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc nem lenne örökös szereplője a belpolitikai bohózatnak. Rogán, Lázár, Bajnai, Mesterházy meg a többi sem. Megszűnnének az évtizedeken át változtathatatlan, monolit politikai elitek, a hatalmi garnitúra folyamatosan cserélődne, vagy ha mégsem, hát olyan hatalmas, lenne, hogy az szétfeszítené a pártok mamelukjainak uram-bátyám rendszerét.
Köztudott, hogy a hatalom torzítja a személyiséget és az ítélőképességet. Ha megtiltjuk egy kamionsofőrnek, hogy egyhuzamban tíz órán át vezessen, akkor hogy hagyhatjuk évtizedeken keresztül ugyanazokat a figurákat az ország kormánykerekénél? Ha az amerikai elnök két ciklus után le bír lépni, akkor talán a gödöllői képviselő vagy az orosházi polgármester elvesztése sem olyan ár, amit ne tudnánk megfizetni.
A huszadik század politikai-hatalmi felépítménye recseg-ropog. A képviseleti demokrácia válsága egyre nyilvánvalóbb, a saját önzése és neurózisa közt öntudatlanul botorkáló társadalom látványosan szenved, a hétköznapi élet cég- és pártmaffiák terrorjának nyomasztó közegében zajlik. Az eljövendő forradalom épp oly törvényszerű, mint valahányszor, ha a történelem ilyen kilátástalanul megreked. Nem tudni, milyen lesz az új világ, de abban biztos vagyok, hogy a politikai uralom természete megváltozik. A forradalom intézményei olyan biztosítékokat építenek majd a jövő hatalomgyakorlásába, amilyen például a két ciklus után meg nem újítható mandátum. Időszerű, hogy kijelöljük a huszonegyedik század fejlődési irányait, melyek elvezethetnek a jelentését vesztett népszuverenitás helyreállásához, más szóval ahhoz, hogy a múlt század során hol hűtlenné züllött, hol zsarnokká torzult állam újra a társadalom szolgálatába lépjen.
én olyan társadalmat szeretnék, ahol Puzsér nem a legokosabb; hanem a legbutább
nyilván nem az ellenzéknek kell visszahívnia egy képviselőt, hanem a választópolgárok többségének. tehát meg kell nézni arányaiban, összességében, hogy mennyien szavaztak a képviselőre, mennyien ellene, és ennek tudtával kell a képviselőt visszahívni, mondjuk ha 1000-ren szavaztak egy képviselőre, 500-an meg ellene, akkor hasamra csapva mondjuk 1010-1200 állampolgári szavazattal vissza kellene lépnie a politikától is, mert egyértelmű hogy még azok érdekeit sem képviseli, akik megválasztották. és ezt variálni több párttal arányaiban, lejátszom több párttal, de nem vagyok matematikus. van egy város, falu, ahol 1500-an laknak, 1000-en szavaznak A-pártra. 200-an B-párt. 150 szavazat C-párt, 150 D-jelöltre, "A" nyer. akkor mennyi kell a visszahíváshoz? hát nyilván nem elég 500 szavazat. kell még hozzá + 500 +apró és máris tudjuk, hogy kik szavaztak. még a saját szavazói is elpártoltak, megvonták a bizalmat tőle. (persze ez így nem elég, ki kell építeni egy megfelelően demokratikus rendszert, mert a mai nem az. itthon - de pl az usában is, csak ott értelmesebben - a nagytőkések uralják a médiát, közvélemény-kutatásokat, pártokat; a pártok uralják a bíróságot, a törvényhozást, rendőrséget, ügyészséget; de most nekünk a média nem megfelelő működése a fő ok, emiatt a mi "demokráciánk" még az alapkövetelményeknek sem tesz eleget. márpedig lényeges kommunikáció és igazság nélkül semmit nem ér egy választás sem.)
Soha nem lesz visszahívhatóság. Ez ugyan is véget vetne a kampányhazudozásnak.Nem lehetne az adóemelést csökkentésnek, a kevesebb munkahelyet többnek, a zuhanást száguldásnak eladni, és a Gyurcsány, Orbán, Bajnai (és a sor folytatható) féle élősködő szélhámosokat hamar elsodorná a nép talpnyalóikkal együtt.
a visszahívás nem korlátozná a jó döntések menetét, ha aláírásokhoz kötnék a felállítását, tehát pont annyi aláírás kellene, amennyi már a visszahívhatóságot is eldöntené, ha nem jön össze egy aljas ellenzéki buktatási célzat, akkor is csak a haszontalan és felesleges ellenzéki pártot és debil aktivistáit kötné le, az ő forrásait csökkentené, amelyet a szavazatgyűjtő kulis négerekre, diákmunkásokra költene
így a jó nem kerülne veszélybe se és még a rosszat is részben lefoglalnánk. nyilván nem lenne túl gyakori a sikeres visszahívás.
Az állampolgárok politikai tudata is folyamatosan fejlődhet.
Az egyetemen melyik tanárra emlékszel, arra aki nem követelt, könnyen lehetett teljesíteni a félévet, vagy akinél az elégséges is hatalmas felkészülés eredménye volt?
A visszahívhatóság mellett tovább kellene csökkenteni a pártlistára leadott szavazatok jelentőségét. Az egyéni képviselőjelölt mögött állhatnak persze jelölőszervezetek, így pártok is. A pártlistán bejutott képviselő sohasem a választókerülete érdekében szavaz, hanem a frakciófegyelem alapján.
Államügyészséget a köztársasági elnök alá rendelni.
persze ezek a szavazások irtózatos költségek, ezért ennek a költségnek a minimalizálása is fontos. hogy az ellenzék ne revolverezzen feleslegesen, pl sikertelen szavazás esetén a költségeket ő állja, dehát ez felesleges, hogyha a listák alapján indítunk visszahívó választásokat, tehát a fenti példa alapján 1000 aláírás, és kiírják, tehát sikeres lesz a választás.
a népszerűtlen politikai döntés (nem biztos, de) valószínű hogy rossz döntés egy idealizált, utópisztikus demokráciában. az élet célja az is, hogy egy társadalomban a különböző csoportok harmonikusan éljenek egymás mellett, egymást tisztelve, értelmes emberek vezetésével képesek lehetünk erre. adókat kell növelni? fizetéseket csökkenteni? kezdjük előbb a milliós és korrupt állami prémiumokkal, amelyek mögött nem áll valós hasznos teljesítmény és munka.
aztán beszélhetünk róla újból. pl azt se értem, minek akár egy miniszterelnöknek, akár egy jegybankelnöknek havi 1-2 milliós fizetés? évi prémiumokkal, bár simor olyan 8 milliót keresett havonta, asszem a mostani is olyan 6-ot keres. a megszorítás mióta kell hogy csak a választópolgárok többségén csapódjon le? ha rosszul megy a szekér ki a felelős érte, ha a ló keményen dolgozik, a kocsis meg részeg és hanyag? miért csak a lovat büntessük?
de nem lehet megélni havi félmillióból? hány villát akar venni Horvátországban? minek egy korrupt köztársasági elnöknek állami kastély egész életére? ja hogy a versenyszektorban keresnek ennyit, akkor el lehet menni a versenyszektorba, biztos vagyok benne, hogy lehet azért még találni tisztességes értelmes embereket, szakembereket, akik elvállalják havi félmilkáért is. ennyire még azért nem rombol a bulvármédia, hogy mindenki degenerált legyen. mindegy, ez az én kattanásom csak, hogy a forrásokat nem szabad elpazarolni és hogy nem a hatalom rontja meg az embereket, hanem a vagyon.
ezt gazdasági-morális racionalitásnak, és példamutató áldozatvállalásnak hívják, nem kommunizmusnak, amíg nem megy a gazdaság rendesen, addig a megszorítások ne csak a nincsteleneket, a szolgákat sújtsák, hanem az "urak", a vörös bárók, a hazug korrupt kapitalista posztkommunisták is vegyék ki a részüket a közteherviselésből.
persze ilyet csak tisztességes ember tesz mert van egy alapelvem: nem kérek olyat másoktól, amit én magam ne tennék meg. lehet megint komcsizni engem, "szeretem" nagyon.
"Szent Ágoston valahogy úgy fogalmazott, hogy nagy dolgokban egység, kis dolgokban szabadság, mindenben szeretet. Ennél több okoskodásra nincs szükség."
természetesen itt minden nagy párt most az MSZMP leányvállalata, már Ángyán is bebizonyította, így nem várhatunk elszámoltatást bármely oldali korrupt cselekedet irányába. nem várhatunk bírói, ügyészi fellépést, ahogy csehországban, ahogy a horvátoknál, még a korrupt ukránok is leültették a volt miniszterelnöküket, itt meg ma gyakorlatilag olyan bíróságok vannak, hogy csak gyurcsánytól függ mennyit vállal be, ha nagyon akar mártírkodni, leültetik egy kis időre egy gumicsonttal, amin rágódhat ő és a pártja, hogy ezzel még növeljék is a támogatottságukat, tehát nem a mostani rendszerhez kéne mérni a visszahívhatóságot sem, de ettől függetlenül a fenti módszerekkel most is működőképes lehetne.
szóval adókat kell növelni? szorítani kell a nadrágszíjon egy kicsit? biztos vagyok benne, hogy értelmes választópolgároknak ezt el lehetne magyarázni, a FEDDHETELTEN, TISZTESSÉGES politikusok szavára adni lehet, nekik még hinnénk is.
Ötvenhatot méltó módon csak a Kádár-rendszerben lehetett ünnepelni. Amikor eljött október huszonharmadika, a politikusok levették a kutyáikról a láncot, behúzódtak a villáikba, kulcsra zárták az ajtót és bereteszelték az ablakot, aztán elkezdték várni, hogy végre másnap legyen.
A rendszerváltás óta a politikusok ezen a napon kint parádéznak a köztereken. Ünnepelnek, emlékeznek és úgy tesznek, mintha a nemzet nyolcvankilencben visszanyerte volna a szuverenitását. Csakhogy nem nyertünk vissza semmit. Kaptunk viszont a nyakunkba párszáz politikust meg cégvezetőt, akik aztán mindenre rátették a kezüket. A jogra, a rendőrségre, a bankokra, a médiára, a földre, a vízre, arra, ami mozdítható és ami le van betonozva, továbbá mindarra, amiből akár egyetlen forintot ki tudnak nyerni. Minden az övék. Birtokolnak minket is.
Ötvenhatban az emberek szabadságot akartak. Aki még gondolkodik, ma sem akar mást. Csakhogy vagy az emberek szabadok, vagy a politikusok. A devizahitelekbe belenyomorodni nem szabadság. A híd alatt megrohadni nem szabadság. Külföldre menekülni nem szabadság. A politikus hazudik és veszteget, lopott kincsekből hord össze halmot, azon kukorékol. Magyart a magyar ellen uszít, rezsit csökkent, megígéri a csodát. Eközben pedig az emberi teljesítőképesség határait ostromló intenzitással tömi a zsebeit, mintha a lopás olimpiai versenyszám lenne, Magyarország pedig a csapatverseny legfőbb esélyese Rióban.
Ma a szabadság nem azt jelenti, hogy négy évente megkérdezik, vajon melyik maffiapártra szavazunk. Ma a szabadság népszavazásokat, önkormányzatiságot, közbiztonságot, eutanáziát, az adórabszolgaság megszüntetését, a lakhatáshoz való jogot, valódi szakszervezeteket és még számos olyan közös tennivalót jelent, ami lehetőséget kínál arra, hogy kivegyük a hatalmat meg a pénzt a politikusok kezéből, és átadjuk azt a kisközösségnek, a családnak vagy az egyénnek.
Puzsér, facebook
persze, olyan emberek álljanak politikusnak akik dolgoztak már bármint is az életben, és nem lendvai ildikó unokaöccseként keresnek a mávnál vagy bkv-nál havi 200-300 ezret, úgy hogy soha nem is járnak be, de ezt nem tudjuk mi választópolgárok megvalósítani, ahogy azt sem, hogy olyan emberek kerüljenek a fontos posztba, akiknek fontos ez az ország és lakói, kultúrájuk, ma gyakorlatilag azért van pártfegyelem mert a képviselők szürke, ostoba kisegerek, akik féltik az egzisztenciájukat, minél többet keres valaki, annál jobban félti a posztját, a sors fintora, ezért annál jobban lesz szervilisebb a pénzcsapok irányába, orbán irányába, gyurcsány és bajnai irányába, simicska irányába, puch laci és leisztinger, demján és csányi irányába.
mondjuk erre külön törvény van, hogy nem szavazhatnak a pártvezetés ellen a képviselők, tehát pénzbírsággal jár, ahogy Ángyán is pénzbírságot kapott, de könyörgöm már ez milyen demokrácia? ez pártdiktatúra, nem demokrácia, köze nincsen a demokráciához.
csak egy párt és törvénye tudja megvalósítani, hogy a politika rekrutáció ne abból álljon, hogy a politikus gyereke az ifitagozatból polgármesterjelölt lesz. hanem hogy munkát is lásson, valódi tapasztalatot érzelmet is szerezzen a politikus.
egy párt működésére meg úgy van legnagyobb befolyással a szavazója, ha hatással tud lenni egyre inkább a pártjára, ezért is fontos, hogy visszahívhatóak legyenek a képviselők. és most nemcsak parlamentről van szó, hanem vidéki önkormányzati képviselőkről is.
minél több ember érintett egy választási csalásban, minél több ember tud egy titkot, annál nehezebb azt titokban tartani, márpedig a szavazatvásárlás sok embert érint, független rendőrséggel, ügyészséggel, médiával bízom benne, hogy kiderül a korrupt választás, és ne felejtsük el, a választópolgárok nem akárkik, hiszen cenzus van, így reméljük nehezebb a korrupció valamivel.
mondjuk az orsz.gyűlési képviselők gyakori fluktuációja most igen jól jönne, szerencsére még annyi primkó ember nincs az országban, és utolsó ciklusában a képviselő már hozhat jó döntéseket, mint pl most állítólag a bulgárok a földtörvényükkel, de ezt sem tudjuk végrehajtani, ha pedig már végre tudnák hajtatni ezt, akkor már azt is tudnánk szabályozni, hogy megfelelő emberek legyenek a képviselők, akkor pedig mi szükség van arra, hogy leváltsuk folyamatosan a jól dolgozót?
hozhat jó döntéseket a képviselő az utolsó ciklusban, de hozhat rosszakat is, amik csak az etető kéznek jók, hisz úgyse választhatják meg újra, és ez utóbbi gyakoribb.
de miért hozna a népnek jót döntést az utolsó ciklusában, ha a pártfinanszírozó, az etető kéz nem változik? biztos elhelyezkedik majd utolsó ciklusa után a képviselő a magánszektorban ha "jól" dolgozik, hisz az etető kéz is a magánszektorból jön. amely miatt az állam vezetői dezertáltak, és nem a választópolgárokat képviselik, hanem a multimilliárdos, nemzetközi vagy belföldi nagytőkét.
az amerikai elnök lelépése nem jó példa, mert ahogy már mondtam, hiába lép le, ugyanazt teszik a mögötte álló érdekek, nagytőkések, akárki is van elnökségben. az amerikai elnök egy báb. egy színész is lehet ott elnök, aki megszokta már a rendezői instrukciókat. nagyon jól bejáratott rendszer ez, utoljára talán csak a Kennedy-testvérek voltak függetlenek az usában.
a politikai felépítmény recseg-ropog, de itt utoljára csak Budaházyék akarták összetörni, magától nem fog összedőlni, van az a pénz, amiért toldozgatják-foltozgatják egyes multimilliárdosok.
"Hogyha egy szabad társadalom nem segít a soknak, akik szegények, akkor ez nem segít azoknak a keveseknek sem, akik gazdagok."
Kennedy
A Goldman Sachs megeszi a világot?
David C. Korten: Élet a tõke uralma után
Utolsó írka