"Erősen indított az idei évvel felálló, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet. Az intézet vezetésével megbízott Szakály Sándor ugyanis az MTI-nek adott interjúban néhány, a történelmi köztudatunkban valóban tévesen szereplő esemény között úgy beszélt az 1941-es kárpátaljai deportálásokról, mint idegenrendészeti eljárásról."

Kozma Miklós

az MTI elnöke, rövid ideig honvédelmi miniszter a Gömbös-kormányban, valamint belügyminiszter a Gömbös- és Darányi-kormányban.

1940-től kinevezték a trianoni békeszerződéssel 1920-ban Csehszlovákiához csatolt, majd 1939-ben a magyar honvédség által visszafoglalt Kárpátalja kormányzói biztosának. Arra törekedett, hogy részleges, nyelvi és kulturális autonómiát hozzon létre a többségében ruszinok által lakott területen. Ragaszkodott a ruszin nyelv oktatásához is a kárpátaljai magyar iskolákban.

Kozma Miklós a Kárpátaljára a zöldhatáron át bemenekült, hivatalos iratokkal nem rendelkező úgynevezett hontalan zsidókat - mintegy 15 ezer embert - azonban a határon túlra visszatoloncoltatta. Jelentős részüket a német SS Einsatzgruppe az ott élő zsidókkal együtt később Kamenyec Podolszkijban (a mai ukrajnai Kamjanec-Pogyilszkijban) leöldöste. Ehhez a tömeggyilkossághoz a rágalmakkal szemben Kozmának semmi köze nem volt, a kitelepítés nem a zsidók kiirtásának céljával történt, és a németekkel sem volt egyeztetve. 1941-ben, 57 éves korában bekövetkezett korai halálában közrejátszhatott az a lelkifurdalás, amelyet a zsidók sorsa miatt érzett, amikor tudomást szerzett a tömegmészárlásról.

wiki

pontos forrást én nem látok lelkifurdalásra a wikin, de talán a második naplójában benne van, illetve Ormos Mária beszél erről: "Kozma Miklósban mint Horthy Miklós harcostársában, utóbb csodálójában egy olyan embert láthatunk, aki ugyan osztozott saját korának szinte minden alapvető tévedésében, sőt bűnében is, de aki - családi hagyományai, ízlése, igényessége és igazságosságra törekvése miatt - ebből a környezetből mégis kimagaslott. Tehetsége mellett elsősorban azáltal emelkedett ki, hogy 1941 őszén képes volt elismerni: a borzalom, ami történt és történik, "a mi bűnünk".  "

dr. Brenzovics László szerkesztésében a kötet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gondozásában látott napvilágot. 1999-ben jelent meg Kozma Miklós Kárpátalja visszavétele című naplója, melyben a szerző 1938 őszének, Kárpátalja déli, többségében magyarok által lakott részének visszacsatolása körüli eseményeket taglalja. A Szövetség által most megjelentetett A visszacsatolt Kárpátalja tulajdonképpen ennek a memoárfolyamnak egy újabb részlete, folytatása. Kozma Miklós emlékiratai, amelyeket a Magyar Országos Levéltárban őriznek, eddig csak szakmai körökben voltak széles körben ismertek

Kozma az első világháborúból, Egy csapattiszt naplója:


"Május 25
Tegnap este nyolc muszka jött a vonalunk elé.
Integettek és így nem lőttünk.

Délután Zaivaleból egy sereg menekülő zsidó családot segítünk át a vonalon."


Kozma a nagy "antiszemita", aki az első világháborúban zsidó családot ment, a második vh-ban meg a "biztos halálba" toloncolja őket önként. mennyire valószínű?

kicsit én rossz szemmel nézem ma már a zsidósajnálkodási krokodilkönnyeket, mert aránytalanul nagyobb számban emlékeznek meg a holokausztról, mint a magyarok elleni népirtásokról, na most ha ezt egy ún. nemzeti oldalon látom elég gyakran, akkor valamilyen rossz érzet kerít engem hatalmába (szolgalelkűség, megalkuvás? ostobaság, gerinctelenség? árulás? vagy nem is nemzeti, tehát: hazugság?).
a zsidószenvedés szélsőségesen túlzott reprezentálása a magyar médiában már visszatetsző, és kontraproduktív, csak szólok. főleg ha nem is igaz, mint pl. most is:

Megszálló hatalom Kárpátalján címmel jelent meg Olekszandr Havros ungvári újságíró legújabb írása a Baloga családhoz közel álló Zakarpattya.net kárpátaljai internetes hírportálon

Elsősorban Kozma Miklós portréja zavarja a cikkírót, aki 1940-től 1941. december 8-án bekövetkezett haláláig Kárpátalja kormányzói biztosa volt.

A szerző azt nem tudja megbocsátani a Turjaremetén nevelkedett, több nyelven kiválóan, többek között ruszinul anyanyelvi szinten beszélő Kozma Miklósnak, hogy a „magyar megszállás előtt” „Podkarpatszka Ruszban”, majd később „Kárpát-Ukrajnában” ő volt a magyar felforgató tevékenységet végzők egyik vezetője. Az általa Kárpátaljára küldött diverzánsok egyebek mellett szerinte „katonákat és békés polgárokat gyilkoltak meg”. Továbbá Kozma Miklós naplójából „tudja” a szerző, hogy „Perecsenyben személyesen jelen volt fogoly Szics-gárdisták kivégzésénél, és engedélyt adott e barbár tett lefilmezésére is, illetve 1941-ben engedélyezte 18 ezer zsidó ember kiadatását a németeknek, akik barbár módon lemészárolták őket Kamjanec-Pogyilszkijban. Havros emiatt nehezményezi, hogy ennek ellenére az ukrán állam képviselői kirakják a megyeházán a portréját.

Brenzovics László történész, a KMKSZ alelnöke adta ki könyv formájában Kozma Miklós fennmaradt naplóját, megkérdeztük véleményét az írással kapcsolatban: „Több pontatlan állítás van az említett cikkben. .... Fontos megemlíteni, hogy a Magyar Országgyűlés területi autonómiát szavazott meg az itt élő nemzeti kisebbségnek, ami a háborús helyzet és a nagyszámú lengyel menekült miatt nem valósulhatott meg, ez fontos különbség a későbbi és akár a mai helyzethez képest is. Ha az akkori viszonyokat összehasonlítjuk a német megszállás alatt lévő Ukrajnában, illetve Kárpátalján, nyilvánvaló, hogy a magyarországi viszonyok összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek voltak, és nagyobb lehetőséget adtak a lakosság számára a túlélésre.
Egyébként, ha valaki megengedhetetlennek tartja, hogy megszálló hatalmak helytartóinak a képe ki legyen függesztve a megyeháza épületében, figyelmébe ajánlom, hogy ott ki van téve Ivan Turjanicának és másoknak a képe is, akik részt vettek Kárpátalja szovjet megszállásában, valamint a magyar férfi lakosság elhurcolásában. Egyébként a független Ukrajnában a szovjet időszakot is megszállásnak kellene tartani. A Kamjanec-Pogyilszkijban meggyilkolt zsidó emberek átadása a határon valóban sajnálatos esemény volt. Viszont ma már a történészek nagyobb része egyetért abban, hogy azt sem Kozma, de még a magyar miniszterelnök és a kormányzó sem tudhatta 1941-ben, hogy a megszállt lengyel területekre visszatoloncolt, onnan korábban menekültként érkezett, rendezett magyar okmányokkal nem rendelkező, zsidó származású embereket a németek – ukrán szabadcsapatok segítségével – bestiális módon meggyilkolják.

A történészek körében az is általánosan elismert, hogy a Horthy-érát nem tekinthetjük fasiszta rendszernek, bár autoriter rendszer volt, de semmiképpen nem totális diktatúra. Kozma Miklós emlékirataiból is nyilvánvaló, hogy nem volt sem az olasz fasizmus, sem a német nemzeti szocializmus híve. Ellentétben az abban a korban élt, és ma egekig magasztalt ukrán vezetővel.”

Olekszandr Havros írása viszont a szovjet propaganda-újságírás stílusában íródott, megtudhatjuk belőle, hogy a magyarok „megszállók” és „fasiszták” voltak. Egyébként Kozma Miklós portréjáról sokadik alkalommal írt már a Zakarpattya.net hírportál, például múlt év áprilisában a következő címmel jelent meg egy hosszabb cikk: A Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal épületében kirakták egy fasiszta és antiszemita portréját. A idézett internetes portál köztudottan Viktor Balogához köthető, amely rendszeresen teret biztosít az ukrán lakosságot magyarok ellen hangoló propagandaírásoknak

sajnálom az ártatlan áldozatokat, ez a kép engem mindig meghat:

"Az utolsó zsidó Vinnicijában"

A II. világháború során rengeteg ikonikus fotó készült, melyek a kegyetlenséggel való szembenézés örök mementói maradtak az utókor számára. Ezek közé tartozik egy, az Einzatsgruppe náci 'munkacsoport' egyik tagjának 1941-es felvétele, amikor is az egyik tiszt éppen lelőni készül az utolsó életben maradt zsidó férfit az ukrajnai Vinnicijában. A városban végrehajtott mészárlásokat a 28000 összegyűjtött, zsidó származású ember egyike sem élte túl. Az ismeretlen nevű német fotós később ennyit írt a fotográfia hátlapjára: "Az utolsó zsidó Vinnicijában"

De ez az ország mégsem izrael ahol naponta, hetente hozzuk ezt szóba. míg a magyarok népirtása évente kerül csak elő az összes médiumban, emellett a szerbeknek, románoknak rendezetlen számlái is vannak ezügyben.

szánalmasnak, gerinctelennek találom, hogy ezen "fideszes ifjúkonzervatívok" számára csak azért, ill. nagyrészben amiatt nem elfogadott teljesen a nemzeti Horthy-korszak, mert az izraelitákat sérelem érte, persze nincs reakció akció nélkül (főleg a korábbi, 19.századi emancipációval vesd össze), dehát idáig már nem jutnak el az intellektüeljükben. tán csak azért hátrálnak ki ezen nemzeti emberek mögül, mert "kényes" az ügy, mi ez ha nem gyávaság?

az ilyen kompenzálós, májerkedős filoszemita írásokat lehet amúgy írogatni magyar nyelven, de emellett ugyanilyen lendülettel kéne írogatni mások haláláról is a térségben, mert voltak. időben közelebb hozzánk.

"Egy ország hírneve attól függ, hogyan viszonyul a zsidóihoz. Minden más csak másodlagos."

komoly történelmi publikációk nem tekintik a 41-es Kamenyec-Podolszkba deportálást a magyarországi zsidóság megsemmisítését célzó lépésnek. 
Mondom, lehet erről vitát folytatni, de egy történészt azért fenyegetni, mert a laikus tömegétől eltérő szakmai véleménye van, a legsötétebb kommunista időket idézi.

egy nemzeti, történelmi alak szerepét, egy történelmi korszakot, nem lehet megítélni KIZÁRÓLAG egy kisebbség szemszögéből! ez nem tudom eléggé hangsúlyozni.

persze ártatlan embereket ölni bűn. de Horthy nem is ölt ártatlan embereket, hanem még mentette is őket, amikor már egyértelművé vált teljesen, hogy nem munkatáborba mennek.

"Több ezren kerültek Sztanyiszlavba. Az ukrán lakosság már a Vörös Hadsereg kivonulása után rátámadt a zsidókra, de ekkor a magyar hadsereg még megakadályozta a pogromot. A tömegmészárlások akkor kezdődtek, amikor július végén a németek átvették a város ellenőrzését."

aki zsidó(érzelmű), aki filoszemita, annak fontosak a zsidók, a legfontosabbak, értem, de akkor ne szóljon bele a magyar nemzeti dolgokba, el lehet költözni izraelbe, ha nem tetszik hogy szobrot állítunk nagyjainknak, Churchill is antiszemita volt, mégis felnéznek rá a mai napig az angolok, akárcsak Napóleonra a franciák, Wagnert is hallgatjuk, mondjuk Wagner tiltólistán van Izraelben, ezért küldöm én is oda a filoszemitákat, senki nem rója fel a zsidóknak, hogy miért nem hallgatnak wagnert, miközben mindenki felrója hitlernek, miért nem hallgatott kálmán imrét. érdekes.

tehát nem lehet köpködni a nemzeti nagyjainkat a vendégeinknek itthon, olyanoknak, akik nem tartják magukat magyarnak, képtelenek a magyar sorsot, magyar mentalitást, magyar szerepet, magyar látókört magukra húzniuk.
a hazug filoszemitizmus pedig olaj az idegenszívű-kozmopolita köpködőknek.

Keresztes-Fischer Ferenc

1938. május 24-től 1944. március 22-ig ismét belügyminiszter az Imrédy-, Teleki-, Bárdossy-, majd a Kállay-kormányban, valamint kétszer is ideiglenesen ellátta a miniszterelnöki teendőket: 1941. április 3-án, Teleki Pál öngyilkossága után és 1942. március 7.. és 9. között, Bárdossy László lemondását követően.

A politikai rendőrséget közvetlenül ellenőrzése alatt tartotta és személyesen irányította a bal- és jobboldali szélsőségesek (kommunisták, hungaristák) elleni rendőri fellépést. A második világháború idején, mint Horthy személyes környezetének tagja a Bethlen-Kállay-féle konzervatív csoporthoz tartozott, az angolszász orientáció képviselője volt. A német megszállás idején a Gestapo elfogta és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták el.

1945. április 30-án az amerikaiak a flossenbürgi tábort felszabadították, innen távozott el súlyos betegen. A háború után, habár a magyar kormány kikérte, mint háborús bűnöst, nem adták ki.

 

"Horthy június végén le akarta váltani a deportálásokat szervező Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat és a koronatanácson június 26-án javasolta a transzportok leállítását.

Ezek azonban folytatódtak, amíg a kormányzó parancsára a hozzá lojális katonai erők – Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezetésével – 1944. július 6-án meg nem akadályozták Baky úgynevezett „csendőrpuccs”-át; Horthy ekkor tiltotta meg a budapesti zsidóság deportálását. A kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat."

(miközben a szlovákok fizettek a náciknak a zsidók deportálásáért, személyenként ötezer koronát, ezért a szlovák zsidók Magyarországra menekültek, ha tudtak; a románok ugyan megtagadták a deportálást, de maguk láttak neki a zsidók és magyarok irtásának: "Romániából Ion Antonescu marsall megtagadta a deportálást, viszont a román hadsereg és a Vasgárda brutális kegyetlenséggel maga kezdett neki a népirtásnak. Emiatt kb. 70 000 zsidó menekült a szomszédos országokból Magyarországra". Magyarokat, székelyeket többek közt a Maniu-gárda irtotta brutális kegyetlenséggel.)


nem a németeknek és az ukránoknak adták ki a zsidókat államilag, csak visszaterelték az illegális bevándorlókat, menekülteket a határon. mi nem adtunk ki senkit a németeknek. a német megszállásig.

persze 1944, a német megszállás előtt munkaszolgálat az volt a zsidóknak, katonai szolgálat HELYETT, mehettek volna a Donra is harcolni. csak éppen a rendszer nem bízott bennük a tanácsköztársaság után, hogy fegyvert adjon a kezükbe. bizony lehet, hogy átálltak, átszöktek volna ilyen osztagok a dicsőséges felszabadító vörös hadsereghez. miért fegyverezzünk fel egy potenciális rákosit? egy kun bélát? egy lukács györgyöt és egy szamuelyt?

persze nem szabad általánosítani, tudta ezt a kor magyar vezetője is, ezért amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra.
mindegyik olyan vezető volt a korban, mint Esterházy János, kiemelkedő alak, aki gyanúsan tekintett a zsidóságra, meg is volt rá az okuk a vörös terror után.



a lengyelek nem voltak ellenségesek, gyanúsak, pont ellenkezőleg, baráti nép, ellenben a zsidósággal, kik megmutatták a szeretetüket a tanácsköztársaságban és a vörös terrorban, a 19. századi három nagy zsidóemancipáló törvény után: 1830. évből Ferenc IX. decrétuma; 1840. és az 1867. évi XVII. törvénycikk.
"A lengyelek _menekültek_ voltak, hivatalos státus szerint. Az más mint az"illegális bevándorló.
A kettő közti különbségről a Kanadába "menekült" (majd onnan hazatoloncolt) cigányok tudnának sokat mesélni.
A kettő élesen különbözik egymástól."
bizony nem lett volna ilyen ellenszenves a zsidóság, ha nem belőlük állt volna a tanácsköztársaság, a vörös terror és a károlyi-kor. ezért is emancipálták őket a 19. században, és ezért is hoztak numerus clausust 1919 után.



"Mi nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni." Tormay Cecile.

a zsidókérdésről itt lehet bővebben olvasni.


tegyünk különbséget ártatlan emberek visszatoloncolása és lemészárlása között.

 Az SS Kamenyec-Podolszkij közelében, 1941. augusztus 27-28-án, az ukrán milicistákkal együtt közvetlen közelről leadott tarkólövéssel végezte ki a védtelen áldozatokat. A meggyilkolt áldozatok számát Franz Jaeckeln SS-tábornok 23600-ra becsülte, ebből a magyarországi áldozatok számát 10-14 ezerre teszik.

Az események feltárása mind a mai napig hiányos, csak sejtéseink, feltételezéseink vannak arról, kik, mikor és hol hozták meg a végső döntést az akció megindításáról. Máig vita tárgya, hogy volt-e előzetes egyeztetés a német hatóságokkal, és ha volt, akkor milyen szinten. Az évek során számos feltételezés látott napvilágot az említett mészárlás elkövetőinek, a tömeggyilkosságban való közvetlen magyar részvételnek a kapcsán.


Amit még tudunk: a megmenekültek közük néhány túlélő sikeresen visszajutott Budapestre, ahol értesítették a zsidó szervezeteket. A hír hamarosan Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterhez is eljutott, aki augusztus 15-én leállíttatta az akciót. Mindez egyben azt is jelenti, hogy míg 1941 júniusában a magyar politikai elitnek nem lehetett tudomása arról, hogy a Szovjetunió megszállt területein mi történik a zsidókkal

ha teszem azt 1/4-e tényleg 2-3 generációval itt élt az országban, akkor is mennyivel kulturáltabb kitoloncolni őket, mintha 5000 koronát fizetnénk érte hogy a nácik átvegyék, ill. mintha Kozmáék maguk láttak volna nekik az irtásuknak, ahogy a szlovákok és a románok tették. azért kezeljük már a helyükön a dolgokat, legalább látnám a közéletben, hogy az akkori szlovákokat és akkori románokat jobban utálják, mint az akkori magyarokat, melyek jóval emberibbek, keresztényibbek és kulturáltabbak voltak, mint mindenki más a korszakban, de nem látom ezt.
mondom, Keresztes-Fischer visszaengedte őket, koszorús-akció, Esterházy János.

"A hatályos magyar törvényeket lábbal tipró akció során több ezer olyan személyt deportáltak, akinek megvolt a magyar állampolgársága, vagy legalábbis valószínűsíteni tudta azt."

több ezer? az mennyi? egyezer? vagy ötezer?
tehát a 20 000-ből kb. 2 000 tudta bizonyítani hiv . iratokkal magát, ez azt jelenti, hogy mégse 1/4, hanem a deportáltak 10 %-a.  akkor mi alapján nemzetiségi alapú a deportálás, és nem idegenrendészet, ha a deportáltak 80-90%-a hivatalos okiratokkal nem rendelkezett? honnan tudjuk ezt? ugye nem bolsevik tanúvallomásból?
és mennyivel kulturáltabb áttoloncolni ezt a 2000 embert, mint kiirtani? a'la vasgárda.

ugyanis irtották ám a magyarokat is a románok, a szerbek is irtották a magyarokat, baltával csapták le a fejüket a civil nőknek, gyerekeknek is, csak azért mert magyar, kitaposták a terhes magyar nőkből a gyereket csak azért mert magyar, ezt csinálták a szerbek, igen, azt gondolom, sokkal kulturáltabb és humanistább kitoloncolni őket, ezeket a magyarokat. bár választhattak volna!


én nem bírom a zsidókat, nincs mit szeressek rajtuk, ahogy az azerbajdzsániakat se szeretem, ahogy a cigányokat se szeretem, mert nincs mit szeretni rajtuk. nem utálok valakit azért mert zsidó, tehát egyéni szinten se vagyok antiszemita, de ha zsidókról beszélünk, mint tömegről, hát nem fogok értük lelkendezni, mert ostobák, mert folyton holokausztmannáznak, mert mantrázzák folyton a saját érdekeiket, sérelmeiket, saját magukat tartják a legfontosabbnak ebben az országban, ami nem őróluk van elnevezve - hivatalosan, elméletileg.

kötelező tehát szeretni őket? ki kérte meg azt, hogy minden zsidórezdülés MTI-s hír legyen? ki döntötte el, hogy a zsidóknak ebben az országban központi kérdésnek kell lennie? persze nagyonjól tudjuk a választ, hogy a szovjet hadsereg nemcsak a kommunistákat, de a zsidókat is felszabadította, az is nyilvánvaló, hogy a zsidóság körében, akkor is és most is, az internacionalizmus, kozmopolitizmus, kommunizmus, (neo)liberalizmus szeretete átlagon felül volt-van reprezentálva (lásd a Fideszes zsidó c. dokumentumfilmet), nézzük csak a mítoszt, hogy az ÁVÓ-ÁVH-ba is tömegesen voltak, nézzük vitray tamást, akit invitáltak az ávóba, egy nagy kalandnak tűnik ez ma a zsidóknak, nem pedig egyértelműen elítélik. a holokauszt után még inkább magyarellenesek lettek a zsidók a revans miatt, ne felejtsük slomó morell és Tóth Károly Antall történetét:

"Már nagyfiú voltam, gimnazista, és Anyám megtiltotta, hogy valaha is betegyem a lábamat az iskolaorvoshoz. Egy alkalommal két haveremmel az orvosi szoba elott mentünk el, és a fiúk valamiért be akartak menni. Velük tartottam. Se azelott, se azután nem láttam Anyám arcán olyan felháborodást engedetlenségem miatt, mint akkor, amikor megemlítettem ezt a látogatást. Ezután mondta el, mi a tiltás oka.

Apám könyvkereskedonek tanult, és a háború elején sikerült állami kölcsönnel üzletet nyitnia. A háborúban katona volt, majd fogságba esett, és ezalatt Anyám vezette a boltot. Már béke volt, amikor egy napon bement hozzá a könyvkereskedés épületének társtulajdonosa, egy gyermekorvos, aki valamelyik haláltáborból szabadult. Grósznak hívták. Kijelentette, hogy mindazért, ami történt, minden keresztény és minden magyar felelos. És vegye Anyám tudomásul, hogy amennyiben a testvére gyermekei nem jönnek vissza (neki nem volt gyermeke), akkor o gyilkolni fog, és majd összetépheti az orvosi diplomáját. Tanúja nem volt ennek a beszélgetésnek. Nem sokkal késobb a szatmárnémeti városi kórházban tizennégy csecsemo halt meg egy napon. Tea helyett tévedésbol valami egyebet itattak velük. Grósz volt a szolgálatos orvos. A szándékosság nem volt bizonyítható, de gondatlanság címén három évre ítélték. Az orvosi diplomáját azonban nem veszítette el, és o volt az az iskolaorvos, akihez nekem nem volt szabad betennem a lábamat. Azt hiszem, a holokauszt áldozataiért folytatott gyászmunka errol a tizennégy csecsemorol sem feledkezhet meg."

így hiába ítélem el az ártatlanok elleni népirtást, gyilkosságot, ha a magyarok ilyet itt nem tettek.
ahol meg tettek, Hideg napok, ott Horthy bírósága halálra ítélte a négy tisztet jogosan, megszöktek az SS-hez, tehát milyen németbarátságról beszélünk? a nácik bizonyára ellenezték az ítéletet, de nem foglalkoztak velük a magyar vezetők, sokan elfelejtik, ha nem hozunk zsidótörvényeket és nem küldünk katonát a Donra, akkor a németek előbb szállnak meg minket, persze mondják, hogy Horthyék alkalmatlan politikai vezetők voltak, de mint tudott volna csörcsil van dögól csinálni ebben a helyzetben? mit tud tenni egy kisegér két oroszlán között? ne bohóckodjunk már, olyanok meg ne szóljanak bele a történelembe, akiknek minimális érzékük sincs hozzá, meg amúgy a gondolkodáshoz se.
Az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország, személy szerint Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke rendelt el saját hadseregének egységei ellen lakossággal szemben elkövetett atrocitások miatt vizsgálatot.


ha menekülteket, nagytöbbségük papír nélküli bevándorlókat kitelepítenek, akkor mennyi jogilag a felelősség a mészárlásban HA nem tudtak róla, hogy ez bekövetkezik? (márpedig valószínű, hogy nem tudtak róla, mivel Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, mikor megtudta a mészárlást, kinyitotta a határt, mint horngyula a németeknek és visszaengedte a menekülteket)

ha az usa kitoloncol kubai illegális bevándorlókat, menekülteket, politikai menekülteket, akiket a kubaiak elkapnak dél-amerikában, és kivégeznek, akkor az usa mennyiben felelős ezért? el kell ítélni az usát gyilkosságért? pedig az egy idegenrendészeti eljárás volt, nem?

ha Horthy szélsőjobb akkor micsoda szálasi? extraszélsőjobb? szóljatok ha új fogalmakat kell tanulni, mert le vagyunk maradva a gettó "aktuális" divatjában.

Szakály Sándor amúgy impotens, hebeg-habog, NEM embervadászat van ellene, ez gumicsont. a fidesz médiája nem védi meg a fidesz lakáját, aki kedvéért még intézetet is létrehoz. még egy normális interjút se csinál vele a hír tévé, se az echo, miért? mert nem az ügy érdekli, csak a botránykeltés! még véletlenül se akarja "besározni" magát. elhatárolódik. a sár itt az igazság, hogy a magyaroknak, a magyar államnak semmi köze nem volt a mészárláshoz.

szakály nem tér ki a "bizonyítékokra", hogy mi alapján gondolják egyesek, hogy mennyinek volt rendben a papírja. az interjú konklúziója hogy tévedett Szakály, és elnézést kell kérnie, ennyi.

még azt se cáfolja, hogy mészáros antónia azt mondja, hogy "egyesek szerint nemcsak ukránok és németek, de magyarok is irtották őket"
kárpátaljai magyarokat is megöltek - próbál csúsztatni Antónia, és maga se látja milyen nevetséges. a "kedves" apa hogy van amúgy?
még azt is elmondja szakály megkérdőjelezés nélkül, hogy "egyesek szerint a magyarok tudtak arról mi lesz a zsidókkal", TUDTAK! hát megáll az eszem ettől a balektól.
nem is történész itt! nem is kutakodott, csak Braham könyvét nézte meg, meg tán elolvasta gellértéket, bár ha elolvasta volna gellértet, tudná hogy kínzások hatására születtek a vallomások, azt mondja "nem a téma szakértője", akkor meg minek ugrál? legalább nézne utána, mielőtt a műsorba megy, mi ez a gerinctelenség? és se vagyok a téma szakértője, mégis meg tudom védeni a témát gerincesen, nemzeti módra, anélkül hogy lehajolnék meakulpázva a zsidókhoz és hamisítanám a történetet.
még mindig a bolsevikok uralják a közmédiát, közéletet. az ő narratívájukat kell elfogadni mindenkinek.
még véletlenül se kerüljön értelmes ember a tévébe, újság közelébe!




további fontos infók:

"A német katonai szervek intézkedésére a zsidó kitelepítéseket 1941. augusztus 12-én be kellett szüntetni"

www.mult-kor.hu/cikk.php?id=37490

"A hír hamarosan Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterhez is eljutott, aki augusztus 15-én leállíttatta az akciót. Mindez egyben azt is jelenti, hogy míg 1941 júniusában a magyar politikai elitnek nem lehetett tudomása arról, hogy a Szovjetunió megszállt területein mi történik a zsidókkal"

www.mult-kor.hu/20110825_kamenyecpodolszkij_egy_elfelejtett_tragedia

két külön cikk, két külön író? mert ezekszerint nem álltak le 12.-én.

"Máig tisztázatlan, hogy mely szerv(ek) és kinek vagy minek a hatására, illetve mikor döntött(ek) az 1941. évi nyári kitoloncolások elrendeléséről. Ezekre az igen fontos kérdésekre a témában eddig megjelent magyar szakirodalmi művek gyakran egymásnak ellentmondó, és ami szembetűnő, a forrásokat néha igen csak könnyelműen kezelő válaszokat adtak.

Lévai Jenő szerint a deportálások ötletét Martinidesz Ödön nyilas érzelmű detektívfelügyelő terjesztette elő Kozma Miklós kárpátaljai kormányzói biztosnak. Ő és Kiss Árkád KEOKH-tanácsos azért fordultak Kozmához, mert szerintük Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nem volt hajlandó teljesíteni a menekült zsidók kitoloncolására tett német követelést, s különben is a zsidóság nagy része úgyis munkanélkülivé vált a Kárpátalján elrendelt iparrevízió miatt.
Az ülésen Keresztes éles tiltakozását a fentebbi hatásköri kifogással szerelték le, majd döntöttek arról, hogy "a  szóban forgó munkanélküli zsidókat, akik csak terhére vannak Kárpátaljának”, dolgozni vigyék ki Galíciába."

érdekes, hogy a németek követelik a kitelepítést, és utána követelik a deportálás leállítását is? döntsék már el a németek hogy mit akarnak...

...A népbírósághoz benyújtott indítványában pedig arra is fény derült, hogy miért váltogatta vallomásait a saját hátrányára:

„Mindezek előtt leszögezem, hogy a Koncz nevű detektív által felvett jegyzőkönyvek a legsúlyosabb testi bántalmazások és kínzások következtében és annak hatása alatt vétettek fel. Nevezett detektívet kegyetlenkedései folytán át is helyezték. A szomszéd szobában Sándor Jenőt [vádlott-társát] ütötték úgy, hogy mint mondani szokás, lepedőben vitték el. A szörnyű kínzások alatt is volt annyi lelki erőm, hogy a legképtelenebb »dolgokat vallottam be«, csak hogy absurdum vigyem az ügyet. Olyan vádakat ösmertem be, melyekről egy perc alatt minden értelmes ember megállapíthatta, hogy azokat én soha el nem követtem, nem is állott hatáskörömben és módomban elkövetni. Így például azt vették jegyzőkönyvbe, hogy a zsidóság deportálását én találtam ki, ezt az ideát én vetettem fel, ez nekem jutott elsőnek eszembe.”

Érdemes megjegyezni, hogy Kiss vádlott-társát, a KEOKH helyettes vezetőjét, Sándor Jenőt szintén Koncz István hallgatta ki. Sándor a népügyészséghez írt levelében hasonló fizikai bántalmazásokról számolt be. Beadványában határozottan állította – mint írta, „bizonyítani is tudom”, hogy „a két első jegyzőkönyvet súlyos testi bántalmazások hatása alatt, a nyomozó közeg kívánságának megfelelően adtam jegyzőkönyvre”


Farkas János, aki 1941-ben a KEOKH és a belügyminisztérium állampolgársági osztálya között volt összekötő tiszt. Ő határozottan azt állította egy másik perben, hogy a deportálást a német vezérkar követelte: „…jobban mondva ők kérték a Magyarországon lakó összes zsidók deportálását, de tárgyalások után megállapodás jött létre, hogy csak a lengyel zsidók telepítendők ki.”98 Feldmann Ernő ügyvéd, ha kissé az általánosság szintjén is mozogva, de szintén hasonlóképp nyilatkozott:

„A háború alatt indult meg a német vezérkar nyomása a magyar vezérkarra, és azon keresztül a belügyminisztériumra és a KEOKH-ra. […] A belügyi kormány meglehetősen ellenállt a német kormánynak. Ennek belső oka a háború elvesztése, külső oka pedig az volt, hogy nem volt olyan közigazgatási területe, ahova a magyarországi lengyel és orosz zsidókat deportálni lehetne. Amikor Magyarország belépett a háborúba, a kormány már nem térhetett ki a német kérés elől, mert most már volt megfelelő közigazgatási terület. Keresztes belügyminiszter kifejezett ígéretet nyert arra, hogy a deportáltaknak bántódása nem lesz. Megkapják az üresen maradt ukrán házakat, mezőgazdasági felszereléseket és ott nyugodtan dolgozhatnak. Mindez azonban nem következett be, becsapták a magyar minisztert, becsapták a magyar kormányt.”99

A KEOKH egyik szlovák előadója a népügyészség számára írt feljegyzésében megerősítette és kiegészítette Feldmann szavait:

„Dr. Feldmann Ernő ügyvéd a deportálásból való visszatérése után azt közölte velem, hogy az 1941. évi deportálások eszméje a német és magyar vezérkarok, valamint az elhunyt Kozma Miklós kárpátaljai kormányzói biztos eszméje volt, mert a németek azt a követelést állították fel, hogy adjuk ki nekik az összes külhonos zsidókat, mert ha nem, akkor a Magyarországon tartózkodó összes, tehát magyar állampolgárságú zsidókat is kikövetelik. Állítólag hosszabb tárgyalás után került csak a lengyel és orosz zsidók átadására megállapodás. Azt, hogy a tárgyalásokat ki folytatta le, megállapítani nem sikerült, sőt arra sincs adat, hogy a magyar belügyminisztérium részéről ki tárgyalt ebben az ügyben és ki adta ki az utasítást a KEOKH-nak a deportálás végrehajtására. Dr. Feldmann Ernő azt állítja, hogy Siménfalvy Sándor minisztertanácsos, a KEOKH akkori vezetője neki mutatott egy levélformátumot, mely Siménfalvy állítása szerint a német követelést tartalmazta, de hogy a levélben mi volt azt nem tudja."

ha így történt, és nem hozunk zsidótörvényeket és nem küldünk katonát a Donra, külhonos zsidót Kamenyec-Podolszkijra, akkor a németek előbb szállnak meg minket (a jelenükben nincs olyan jövő, ami nekünk már múlt, tehát az akkoriak joggal tarthattak a megszállástól és mi is joggal gondolhatjuk, hogy megtörténhetett), és az összes zsidót deportálják. és talán sikerül a Margeréta-terv második részét is befejezni, így a románok nem kapituláltak volna.
Mikor jön el az idő, hogy a Kállay-kettős-féle hintapolitikát végre a nagyobb közvélemény is megismerje, elismerje?

Dr.  Kállay Miklós

 1942–44 között Magyarország miniszterelnöke.

Nem kétséges, hogy a feltétlen németbarát Bárdossy felmentése után Bethlen István ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy "második Bethlen" került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jó barátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak, mindketten a konzervatív, lassú reformokat pártoló nagybirtokosi réteget képviselték. Amikor Bethlen kilépett a Nemzeti Egység Pártjából, egyedül Kállay követte, Kállayban tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben.

Beiktatása politikai változást jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját, a németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút.

A saját helyzete ezzel tovább nehezült, mivel a miniszterei közül alig pár ember akadt, akiben megbízhatott. Elsősorban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, továbbá Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és Ghyczy Jenő támogatták idővel egyre kockázatosabb politikáját, másfelől viszont olyanok is ültek a kabinetben, akik nem pusztán németbarátok voltak (ahogy a többség), hanem gyakorlatilag náci kémeknek bizonyultak. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Bartha Károly honvédelmi miniszter rendszeresen tájékoztatták Berlint, hogy mi történik, mi hangzik el a minisztertanácsi üléseken.

Kállay protokolláris bemutatkozó látogatása több mint három hónapot késett Hitlernél, a németek különféle ürügyekkel halogatták a magyar kormányfő fogadását (ezek között szerepelt például Ribbentrop elhúzódó fogászati kezelése), így bátran állíthatjuk, hogy már a kezdetek kezdetétől nagyfokú bizalmatlanság lengte körül Berlinben Kállay Miklós személyét.

Rendkívül megnehezítette a helyzetet, hogy Hitler mindeközben folyamatos követelésekkel lépett fel, amelyek három területre terjedtek ki: a 2. magyar hadsereg kiegészítésére, vagyis újabb magyar katonai alakulatok frontra küldésére, a Harmadik Birodalomba irányuló magyar szállítások (elsősorban gabona-szállítások) mennyiségének növelésére, és nem utolsó sorban a magyarországi "zsidókérdés mielőbbi megoldására". Kállay mindhárom területen ellenállt a nyomásnak, a magyar gazdaság helyzetét a valóságosnál sokkal sötétebbre festette a németek előtt, ragaszkodott hozzá, hogy nem képes az ország újabb alakulatok felfegyverzésére és ellátmányozására, a zsidók esetében pedig magyar sajátosságokra, keresztényi humanitásra és a zsidók társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepére hivatkozva utasította vissza mind a deportálások, mind a sárga csillag viselésének gondolatát. A nyílt konfrontáció elkerülésének szándékával azonban jóváhagyta, hogy az izraelita vallást visszaminősítsék bevettből elismertté, továbbá olyan rendelkezéseket léptetett életbe, hogy zsidó vallásúak nem vehetnek és birtokolhatnak földingatlant és katonai szolgálat helyett munkaszolgálatra kötelesek.

 1944. március 18-ára Hitler tárgyalásra hívta Horthyt, azzal az egyértelmű, a meghívottal persze nem közölt szándékkal, hogy a megszállás idején Horthy ne legyen itthon, tehát döntéshelyzetben.

Már napokkal korábban jelentések érkeztek, hogy a magyar-német határon Wehrmacht csapatösszevonások tapasztalhatók, ezért Kállay és a kiutazók úgy állapodtak meg, hogy ha a kintiek számára világossá válik az invázió, Ghyczy (aki közismerten gyomorbeteg volt), a következő szövegű táviratot küldi: "Kérem tudatni feleségemmel, hogy jól vagyok." A távirat befutott, és a miniszterelnök fia, Kristóf, aki egyben a személyi titkára volt, azonnal megkezdte az angolbarát személyek telefonos riasztását. A hír ezután futótűzként terjedt, és ekkor égették el Kállayék a miniszterelnökségen, illetve minisztériumok munkatársai és ellenzéki politikusok máshol azokat az iratokat, amelyeket életveszélyesnek ítéltek német kézbe kerülésük esetében.

A német megszállás másnapján, melyben 10 magyar katona és kb 50 német életét vesztette, Kállay a Sándor Palotából a letartóztatására érkező SS alakulat elől földalatti alagúton elmenekült, majd feladta magát Szálasinak. Mauthausenbe, onnan pedig Dachauba hurcolták. Kállay már koncentrációs táborban volt, amikor megtudta, hogy legkisebb fiát, Andrást szintén elfogták, és ugyanabban a táborban van, ahol ő.

A front közeledtével tovább hurcolták őket Dél-Tirolba, a fogolyszállítmány különböző nemzetiségű ismert személyekből, ellenállókból ill. azok családtagjaiból állt. A németek a csoportot mozgó gázkamrával kísérték, hogy ha parancsot kapnak rá, ilyen módon végezhessék ki a foglyokat

1945. május 4-én kalandos körülmények közt szabadult ki a fogságból. Szabadulása után értesült csak róla, hogy felesége, Helén, Buda ostroma közben február 7-én német gránáttalálatot kapott és meghalt.

Kállay többször hangsúlyozta emlékirataiban, hogy a magyar külpolitika irányváltoztatását nem a katonai helyzet miatt, hanem elvi okokból vitte véghez. Amikor ő miniszterelnök lett, a német katonai erőt még nem érte vereség, de ő gyűlölte a nácizmust és angolbarát volt mindig.

Politikai pályafutásán végigtekintve legfontosabb eredményének a vízügyi és mezőgazdasági reformterveinek részleges megvalósítását tekintette, kiemelve, hogy ezek voltak azok a területek, amelyekhez igazán értett, és amelyeken jó szívvel dolgozott. 1967-ben hunyt el, New Yorkban.

mennyire egyoldalú? Keresztes kapcsán? aki koncentrációs táborba került? mennyire egyoldalú Kozma kapcsán, aki megbánta a tetteit? mennyire egyoldalú, hogy nem tér ki a kényszervallomásra? a német követelés? amiről esetleg csak irat nem maradt fenn? ugyanis barakkok várták a zsidókat kamenyecben. nem tér ki a bolsevik történelemhamisításra.
viszont jó, hogy elmondja, hogy ellenérvű történészekkel nem találkozik...

rémisztően magabiztos ez a gyerek, ahhoz képest, hogy a mult-kor is simán ellentmond neki, ami pedig nem a horthyzmusáról híres

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

VÉGE

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬