A Miss Sarajevo 1995 novemberében a U2 és Brian Eno (Passangers): Original Soundtracks 1 című albumon jelent meg.

A Miss Sarajevo ötletét Bill Carter azonos című dokumentumfilmje adta, amely a háború sújtotta bosnyák főváros fiataljainak hétköznapjairól szól, akik a nehézségek ellenére ugyanúgy hallgatnak zenét – U2-t, Sonic Youth-t vagy éppen East 17-t –, mint békében élő embertársaik. Kevesen tudják, de még szépségversenyt (erre utal a dal címe) is rendeztek a városban, amelyen a résztvevő fiatal lányok a színpadon egy feliratot tartotak maguk előtt, hogy hallassák a hangjukat a tétlenkedő nagyvilágnak: Ne hagyjátok, hogy megöljenek minket.

A dal a brit listákon a 6. helyig küzdötte fel magát.

Pavarotti és Bono először 1993. július 13-án beszélt először, amikor a U2 Bolognában lépett fel és Bono (Macphistoként) a világhírű tenor operaénekest hívta fel telefonon a színpadról. Pár hónap múlva az olasz híresség "hívta vissza" Bono-t és kérte, hogy írjon egy dalt számára. A történet 1995 szeptemberében folytatódott, amikor Pavarotti Modenába invitálta Bono-t, The Edge-t, Brian Eno-t, hogy együtt adják elő a Miss Sarajevo-t a "Pavarotti és barátai" koncerten. A koncert bevételeit egy Mostarban épülő zeneiskola javára ajánlották fel, amelynek a megnyitóján 1997 decemberében Pavarotti és Bono is jelen volt.

Logikus, fájdalmasan logikus.

a rendőrség, törvénytelenül, a saját portájáról elviszi a véderősöket=>egy Csillebércről hazatérő cigányasszony a buszról leszállva nekiront az első elékerülő magyarnak

a rendőrség elengedi a verekedő cigányasszonyt=>még azon az estén az őrjöngő cigányhorda félholtra ver négy magyart

Logikus, fájdalmasan logikus.

ü
bbjnick

csak engem zavar, hogy a fidesz ugyanúgy kezeli ezt a kérdést, mint az mszp?

Brutálisan megvertek négy magyart Gyöngyöspatán
2011, április 26 - 23:03

(...)

Négyen látogatóba tartottak egy barátjukhoz. Az utcán mentek, gyalogosan, amikor egy vasvillákkal, vascsövekkel, lapátokkal felfegyverkezett cigány horda rájuk rontott. Provokált volna a négy magyar? 70-80 feldühödött cigánnyal szemben kevéssé valószínű. Hol voltak a rendőrök? Információink szerint kevéssel a támadás előtt az Arany János utcában csaptak balhét a rettegő kisebbség tagjai, a rendőrök oda mentek. Ezidő alatt támadtak rá a négy magyarra.

"Thompson együttese a horvát nemzeti érzés, a szabadságvágy és a függetlenségért való harc dalait énekli. Ez, az egyik első sikerük a délszláv háború hőseinek állít emléket, magyarra lefordítva; nekik, akik a hazájukat elfoglalni akaró szerbek és csetnikek elleni harcban tüntették ki magukat.

Éljen a Horvát-Magyar Barátság!"

Thompsonék valóban harcoltak, és ez a harc, ez a honvédelem tette a horvátok szemében őket hőssé.

a fordító megjegyzése:

"nem tudok jól horvátul, viszont lelkesedésből fordítottam. Szívvel és lélekkel - egy kicsit irigykedve. És ha belegondolok, hogy hívtak még anno a barátaim, hogy én is menjek velük harcolni... ma biztos jobban tudnék horvátul."

"Öt Békés rendőr, rendőrhalálok
Vérző olaj, a négy parlamenti párton
Végighasadó halandó barátom.
- Bűnösök közt cinkos néma!
Tanulj Hűség, tanulj még ma."

BM 

vajon a Fidesz mikor fogja "elszámoltatni" ezeket a rendőrgyilkosságokat?

Jan Palach 1948-ban született cseh egyetemista, aki 1969. január 16-án kisétált Prága főterére a Vencel térre és az ország védőszentjének Szent Vencelnek a szobránál felgyújtotta magát. Jan Palach így tiltakozott a Szovjetunió megszálló csapatainak a bevonulása és a kommunista diktatúra ellen.
Önégető tette után még három napig küzdöttek életéért az orvosok. Temetésén nyolcszázezer ember vett részt.

Szemben velem, kedvenc helyem

Templom áll ott, tornya mállott

Fala kopott, reze lopott.

Új világ jő majd!

Melyben nincsen szükség rájuk.

Új világ jő majd, melyben egy kevés,

Tiszta igény támad fel irántuk.

 2007.szeptember 4, kedd

Az ateizmus apoteózisa

"Este vöröskeresztes szolgálatom volt a Keleti pályaudvaron.
....
Az egykori királyi váróterem karbolszagú, áporodott levegőjében a gyér világítás mellett sebesült katonák ültek vöröskeresztes lócákon. Teát ittak és kenyeret ettek hozzá. Károlyi forradalma óta először voltam szolgálatban. A hosszú háborús évek alatt annyi szenvedés és jajszó és mankókopogás, annyi hordágy árnyéka ment át ezen a vöröskeresztes termen, hogy most a szörnyű összeomlásban úgy rémlett, mintha mindaz sajgó szemrehányással visszafordult volna és szüntelenül mondaná: Mire való volt a tenger kín és a sok halál, ha ez lett az út vége?"

1918. november 5.

A szociálisan érzékeny Tormay Cecile

 

"az ő saját társadalmi rétegével azonosítva a magyar nemzetet. "

tévedés. ő a parasztságot is a magyar nemzet szerves részének tekinti. majd idézek egy szociálisan érzékeny részt tőle. erre vártam, de rámutat azért a szociális elégedetlenségre szerencsére a könyvében.
ha nem tette volna ezt, akkor azzal egyetértenék, hogy szűk látókörű volt kissé, de nem volt az.

"Singer és Riechmann elvtárs!... Magyarul nem tudnak, de azért nemcsak a hazát, hanem a védelmét is, mely alól ötvenkét hónapon át kibújtak, elsikkasztották. Vajon felnéznek-e a sírból, akik elestek messze csatatereken, akiknek elfagyott a lába a papírcsizmában, akiknek az asszonyai éheztek, sort álltak idehaza? Tizennégyen mentek el a rokonaim közül. Fiatalok voltak mind. És nyolcan nem fognak visszatérni soha. Vajon felnéznek-e a sírból? Október végén még pogromot ordítva jöttek vissza a világháborúból a megbomlott frontok. Novemberre már halált kiáltottak a saját véreikre. A levegő tele volt sugalmazással: Minden a tiétek! Aztán már harsogott a hang: Fosszátok ki az urakat! A sugalmazók ezzel megmentették a saját vagyonukat, saját életüket. A nép pedig megtette vezérének a pálinkás kocsmárost és ellenségének a földesurát. És Singer és Riechmann elvtársak ma már azt mondják, hogy hazánk az ő hazájuk és nem a mienk. Széchenyi István, Görgey, Deák, Baross Gábor és Tisza István helye a nemzet élén az ő helyük.

     Ezer év alatt egy hatalmas cserfa nőtt a mi földünkből. Ez a cser maga a magyar nép. A gyökere a paraszt, a törzse a régi nemességből lett és véle összeforrott értelmiség, a lombja az antik értelemben vett arisztokrácia, a kiválóság, Minden ugyanaz: a gyökér, a törzs, a lomb és egyik a másik nélkül élni képtelen. A fa elszárad, ha bármelyik beteg. Nem társadalmi osztályokról van a háromban szó, de fejlődési fokokról. Más népek ezért nem értenek meg minket. A különbségekben ilyen hasonlatok nincsenek sehol. A magyar parasztban benne szunnyad a jövendő úr, az úrban él és vissza-vissza néz a régi gőgös paraszt. Gőgjében dacos és szilaj, zárkózottságában hallgatag, az estélyben fecsegő, jókedvében marakodó, irigy, vendéglátó, tékozló, szűkkeblű és mégis pompát mutató lényükben egyek ők. A parasztból, a gyökérből, a földből lesz itt minden, ami magyar. A földhöz pedig a Szamuellyknek és Kun Béláknak semmi közük. Fagomba, penész, vértetű lehetnek ők az ezeréves fán, emészthetik az életerejét, de a vérkeringését nem táplálják, nem tartoznak hozzá. Ez az oka, hogy sohase tudtak bennünket megérteni, nem tudták a nyelvünket eltanulni, soha se tudtak összeolvadni a szívünk lüktetésével. "

1919. május 7.

"Mikor leértem a hegyről, sokáig kellett várnom a villamoskocsira. Kívülem csak még egy ember lézengett a megállónál. Kockás szövetű hentes sapka volt a fején. Lompos, pecsétes katonaruhát viselt, gomblyukában a szocialisták jelvénye, a kalapácsos vörös ember virított. Az állomás körül elhagyatott volt a hűvösvölgyi tájék. Kényelmetlenül éreztem magamat. Az idegen minduntalan felém nézett. Szerettem volna tudni, kivel van dolgom.
- Talán forgalmi akadály van, hogy nem jön kocsi?
- Lehet - mondotta szárazon. Aztán szinte mintha a jelenlétem ingerelte volna, hirtelen elfutotta a harag. - Most már hozzálátunk egy-kettőre, hogy rendet csináljunk. A Ganz-gyárban már elvégeztük. A villamosokra is rákerül a sor. De előbb az államvasúti gépgyárakat kell szocializálnunk; A csavargyárban, az óbudai hajógyárban, a fegyvergyárban, mindenütt elcsapjuk a vezetőséget. A vidéken is ráncba szedjük az üzemeket... Kun Béla, meg Vágó elvtárs Salgótarjánban már sepert.
- Szomorú seprés volt - mondottam - tizennyolc halott és vagy száz sebesült az eredménye. Tudja-e, hogy alig van ház, amelyiket épségben hagyott a siralmas rombolás?
- A kommunista munkásság önérzetesen viselkedett. A csőcselék fosztotta ki a várost.