"Nekünk Brüsszel és a pénzvilág nem diktálhat!
- Nekem Kohl kancellár volt mindig is a példaképem, mármint országvezetés, nemzetépítés, közösségépítés szempontjából, de ma Magyarország számára a legizgalmasabb dolgok nem Németországban történnek, hanem Angliában. Ugyanis az, ami Angliában történik, ahogy Ön fogalmaz, olyan unortodoxia szempontjából, hogy versenyképes a magyar ott. Olyan dolgokat csinálnak, és olyan dolgokat mondanak, amiért Magyarországon megkövezik az embert, ott pedig az angol sajtó és az angol nyilvánosság éljenzése mellett történik mindez. Cameron miniszterelnök úr mondott egy beszédet, talán 10 napja lehetett, ahol olyan dolgokat mondott, aminek én a felét sem merem mondani, habár gondolom. Azt akarom mondani, hogy ma Angliát érdemes figyelni.
az a kijelentés, hogy Anglia megfontolja, hogy bizonyos európai dokumentumokat magára nézve nem tekint majd kötelezőnek, olyan bátorság – hogy okosság-e, az egy másik kérdés, de mindenképpen egy olyan bátorság –, sajátos látásmód, angol nemzeti érdekérvényesítési kísérlet, amit érdemes figyelemmel kísérni.
Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában (2014. október 10. 07:35)
Ahogy Orbán korábbi március 15-i beszédeiben, most 2014 márciusában is sokszor előkerült a szabadságharcosság motívuma. Ugyan nem utalt konkrétan az Európai Unióra vagy más nyugati hatalmi központra, de vélhetően nekik szólt az, amikor közölte, hogy „kiálltunk magunkért, és megvívtuk harcainkat” a pénzvilág és a „birodalmi fővárosok” ellen.
„A magyarok programja és kívánsága 2012-ben így hangzik: nem leszünk gyarmat!” - mondta 2012. március 15-én. Egy évvel korábbi beszéde pedig arról vált híressé, hogy történelmi párhuzamot vont Brüsszel és Moszkva között. Ez azért is volt feltűnő, mert akkor épp Magyarország volt az Európai Unió soros elnöke. „Eskünkhöz híven nem tűrtük el '48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el '56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk” – mondta Orbán 2011. március 15-én.
Utolsó írka