Czike László

                              A RÓZSADOMBI PAKTUM
                                        (aláírásának 16. évfordulójára)

Regényes ennek a dokumentumnak – amelyre jelen írásom épül – már „az elő-története” is! Ugyanis halvány fogalmam sincs, hogy kerülhetett hozzám, illetve a számítógépem memóriájába. Sőt - hogy a lúd még kövérebb legyen -, azt sem tudom, ki írhatta, ugyanis sem kísérőlevél nem volt mellette, sem aláírás nincs a „dokumentumon”. A történet éppoly bizarr, mint amennyire banális.

Tegnapelőtt este nekiláttam, hogy a gépem memóriáját megtisztítsam az elmúlt hónapokban felgyülemlett felesleges levél-kacatoktól. Az egyik – rejtőzködő? - fájlban találtam egy olyan „TXT”-formátumú levelet (?), melyet azelőtt (nyilván speciális program hiányában) meg sem tudtam nyitni. Időnként vannak/voltak „ködös emlékeim” sűrűn érkező „megnyithatatlan” levelekről, amelyek tartalma örökre titok maradt.
Nem úgy ezé! Mert ez ezennel napvilágra került…
A TXT-dokumentum „érkezési időpontja” amúgy: 2000. szeptember 10.  

„Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni.
Ez volt írásom kiinduló pontja.
Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István (tépelődöm: vajon jó ez a személyi példa? – Cz. L.), nem teheti meg ezt, saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban (mikor? én nem olvastam… – Cz. L.) nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. A kívánságának most eleget teszek, mert teljesen egyetértek vele: ezt mindenkinek meg kell ismernie.

Sztálin világossá tette: a nemi erőszak és a német civilek terrorizálása egyfajta „jutalom" a katonáknak. Sztálin azt mondta: az embereknek meg kellene érteniük: a katona – aki több ezer kilométert harcolt végig vérben és fegyvertűzben és halálban – megérdemli, hogy egy kicsit szórakozzon a nőkkel.

2008-ban új filmet mutattak be Németországban, amely az oroszokat és a németeket is arra sarkallja majd, hogy vizsgálják felül történelmük bizonyos szakaszát, amit bizonyára mindkét nemzet igyekezett elfelejteni.
 

Margot Woerk, egykor egy 15 fiatal nőből álló előkóstoló csapat tagja volt, több mint fél évszázadon át hallgatott arról, mivel foglalkozott a második világháború éveiben, de most megtörte a hallgatást,

Woerk a húszas évei közepén járt, amikor a második világháború kitört. Születése óta Berlinben élt, ahonnan a mai Lengyelország területén levő Rastenburgba menekült, amikor elterjedt a hír, hogy a szövetségesek bombázni fogják a német fővárost. Itt sorozták be civil szolgálatra, és a következő két és fél évet Hitler főhadiszállásán, a hírhedt Farkaserődben (Wolfsschanze) töltötte, ahol konyhai adminisztrátor és a Führer előkóstolói csapatának tagja volt.

Woerket egy SS-es ismerőse figyelmeztette arra, hogy a háború rosszul alakul, és a szovjet hadsereg hamarosan eléri a főhadiszállást.

Sikerült megszöknie, és Berlinbe visszajutnia. Nem sokkal ezután a szovjetek elfoglalták a Farkaserődöt, és mindenkit kivégeztek, akit ott találtak, beleértve az előkóstolói csapat másik 14 tagját is. Woerk számára azonban csak ekkor kezdődött a háború legrosszabb része: amikor a szovjetek megostromolták Berlint, őt elhurcolták, és egy üres orvosi rendelőben tartották fogva két hétig, ahol minden nap többször, csoportosan megerőszakolták.

Tiberius Sempronius Gracchus (Kr. e. 164 – Róma, Kr. e. 133 júliusa) római politikus, az előkelő plebejus Sempronia gens tagja volt. Elsősorban földtörvényéről ismert, amit élete utolsó évében hozott néptribunusként; a római kisbirtokos réteg felbomlását megakadályozni és a hadsereg erejét visszaállítani hivatott intézkedés kirobbantotta ellenkezés végül a politikus halálához vezetett.

A kormány újabban, az ellenzék nagy része viszont régóta a nagybirtok híve, ugyanis ez a tulajdonforma közelebb áll a kommunizmushoz, azon kívül a megszállók számára így kezelhetőbbek a bennszülöttek. Hozzájuk csatlakoznak a szegények sikeresen elhülyített rétegei is.
Bérrabszolgák helyett földosztást és haderő reformot. Az első világháború után is azért züllött szét az ország mert a cselédekből toborzott katonáknak nem volt mit megvédeniük benne. Mivel nem volt benne semmijük. A nincstelenekből álló társadalom életképtelen, a románok és a csehek nevetségesen gyenge erőkkel szállták meg országunkat.
 

http://www.hung-art.hu/

Ezredvégi beszélgetés Kunszabó Ferenc íróval 

„Erősebb gyökereket kell ereszteni, mint ereszt fű, fa, virág. Mert a gyökértelen nemzet olyanná válik, mint a szamártövis, melyet akadálytalanul görget az őszi szél a nagyalföldi pusztákon: nem tud megállni saját lábán, s akkor már nemcsak önmagának, de a szomszédainak, és az egyetemes emberiségnek is teher. Egy darabig eltengődhet ugyan más népek támogatásával, de később menthetetlenül elsorvad, elolvad.”- A börtönt megjárt író eszméi, gondolatai ezek. Most hitéről, életéről kérdezem. 

- Írásaiban mindig, mindenhol jelen van a mélységesen mély szeretet, aggódás a magyar nép, a nemzet, a haza iránt. Honnan erednek ezek a gyökerek? 

- Hogy tudjam ezt elmondani? Valószínű így születtem. Kérdezték már többen is, akkor se tudtam megválaszolni.

  Szegényparaszti rétegből indultam el. Apám uradalmi cseléd volt. Olyan szegények voltunk, hogy néha az őszi cipő is gondot jelentett, mikor kinőttem az előző évit. Gyermekkorom világában az, hogy mi magyarok vagyunk, olyan természetes volt, mint ahogy a fű, fű, a fa, fa. Ezen soha nem gondolkoztunk el. Apám egyszer azt mondta, hogy ő nem az uraságnak csinálja jól a dolgát, nem azért, hogy a botosispán meg legyen elégedve vele, hanem saját becsületére.

"Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan ", idézte az angol külügyminisztert Hermann Róbert hadtörténész. Az egyetem után kutató, majd a Hadtörténeti Intézet igazgatója lett, és a bécsi állandó levéltári kirendeltséget vezette.

Görgey Világosnál letette a fegyvert, abban a hitben, hogy az orosz cár kegyelmet kér a kapituláló magyaroknak. Az orosz cár ezt meg is tette, az osztrák kormányzat azonban a megtorlás mellett döntött és szabad kezet adott Haynaunak.


Ferenc József az alábbiakat mondta, a szabadságharc leverését követően: „…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”

Lám, lám ... és egyesek azt mondják, hogy Matolcsy Gyuri be van havazva, mert döglődik a gazdaság, sok a tennivaló... hát nem! A jó Gyuri mindenre figyel, még arra is, hogy Schmitt Pál, illetve a volt elnökök juttatásai sarkalatos, vagyis kétharmados törvény legyen. Az egyszerű többség nem elég. Veszélyes.

vastagbőr

a fontos gazdasági kérdésekben matolcsi mindig konstruktívan vesz részt
hát hiába, éljenek a káderek, jó elvtársak ezek mind

érdemes lenne megnézni egy grafológusnak az aláírását
viszont ezért nem jó analfabétának lenni, mert könnyű hamisítani az aláírását
hasonlítsuk össze, pl  Széchenyiével: