KáKánBéKa
Sztálin 1953. március 5-i halála után Rákosi pozíciója hirtelen meggyengült; egy pártdelegációval az 1953-as „választás” után alig egy hónappal júniusban Moszkvába rendelték, ahol a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői szándékosan a vezetőtársai előtt súlyos személyes bírálatban részesítették a „beképzelt, kollektív módon dolgozni képtelen” Rákosit. Berija igen ingerült hangon hozta Rákosi és a magyar küldöttség tudomására, hogy olyan miniszterelnök kell, aki nem zsidó. Ezért kormányfői posztjáról Nagy Imre javára le kellett mondania, majd a Központi Vezetőség június végi ülésén önkritikára kényszerült, igaz ez utóbbi gesztus olyan titokban történt, hogy gyakorlatilag a hatalom legszűkebb felső vezetői körén kívül mások nem (még a párttársak sem) tudtak róla. A párt vezetője ő maradt ugyan, de már első titkárként, a főtitkári tisztséget megszüntették.
Pünkösti Árpád: Rákosi bukása, száműzetése és halála. Európa Kiadó.2001.13.oldal.
Martonyi: A holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma
A holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma számunkra, jelentette ki Martonyi János külügyminiszter a Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában című, a Tom Lantos Intézet által szervezett nemzetközi konferencián az Országházban. A külügyminiszter a kétnapos rendezvényen tartott záróbeszédében azt hangoztatta: a magyar holokausztot magyarok követték el magyarok ellen, az elkövetők és az áldozatok egyaránt magyarok voltak.
a holokauszt szörnyű dolog volt, ki kell mondani mindig és ezt már nagyon unom. legalább ilyen szörnyű dolog volt a magyarok kiirtása is, a kisantant rablással újonnan kialakított országaiban.
ha meghallom a holokausztot valahol, olvasom, látom filmben, hogy megint sajnálni kell a zsidókat, nem közönyt vált már ki belőlem, hanem visszatetszést és visszafogott, szolid gyűlöletet, nem a zsidók egésze iránt, hanem azok iránt, akik ezeket finanszírozzák, igazgatják. akik beperlik a MÁV-ot.
"Mit számít, ha a sötétből, előjön
az emberállat, a morált felköti fára
kosarat fon kalodából, rálicitál a halálra!
Mint a madár szabad égen üzérkedik a szegényen!
Magas poszton erkölcst oktat
Hízó zsebbel, sebbel gyóntat.
Gyógyít késsel, vágja eret
Hasít szívben gyenge fejet"
igenis ki kell mondani, az igazi értelmiség körében is kontraproduktív krokodilkönnyeket ejteni folyamatosan, meddig akarják még sulykolni hogy sajnálkozni kell? nincs jobb dolgunk már? ne rángassanak már állandóan temetésre.
"a kalmárnép állandóan a veszteségeit számolja, a harcos átlép hősi halottain."
" A Duna már a part felett és alattis elnyelt már embereket és ember-
darabokat!"
még ha a saját nagyszüleimet is deportálják, akkor se állítanám, hogy az egész nemzet számára ez a legnagyobb rossz, a saját családom legnagyobb tragédiája, de normális, épeszű ember mégis miért vetítené ki mindenki másra a saját gyászát? nem vidám dolog, az igaz, de miért kéne állandóan emiatt hamut szórni a fejünkre, és már át is léptük szabályosan a racionalitás és a részvét határait.
én nem öltem még egy embert sem, semmi közöm azokhoz a gyilkosokhoz, akik a gázkamra ajtaját bezárták.
minek híreszteljem, terjesszem én folyton a nagyszüleim halálát? nem lenne undorító dolog ez akár egy magánszemélytől, akár egy intézettől, akár a teljes és teljesen filoszemita politikai elittől? igenis, ezzel az állandó véleményterrorral ízléstelenül a gyászt tapossák meg pontosan azok, akik szeretnék kiváltani az együttérzést, de ezt örökös és véget nem érő sulykolással nem lehet kiváltani.
"holokausztkultúra nem gyász, de kegyeletsértő propaganda" - Boldogok a sajtkészítők blog
| "…ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék.” | ” | |
| – Csengey Dénes felszólalása a magyar Országgyűlésben, 1990. október 15. | ||
Bethlen 1921. április 19-én, bemutatkozó beszédében a következőképpen körvonalazta a zsidókérdésben elfoglalt álláspontját:
"Én ellene vagyok mindenféle lármás antiszemitizmusnak. A jogrendet minden körülmények között fenn fogjuk tartani. Ha volnának hatóságok, melyek túllépik saját hatáskörüket, azokat vissza fogjuk szorítani arra a hatáskörre, amelyet a törvény számukra megállapít. És ezt a kérdést nem kívánjuk még a jogegyenlőség megbolygatásával sem érinteni. A jogegyenlőség olyan biztosítéka a nemzet életének, amelyet érinteni nem szabad. Elismerem, hogy jelenleg van zsidókérdés az országban, de ennek megoldása az, hogy gazdasági téren azok lehessünk nélkülük is, amik velük együtt vagyunk. Ez őnekik is érdekük, mert abban a percben, amint nem lesznek nélkülözhetetlenek, az összhang helyre fog állni. Ebben a tekintetben tehát a kormány el van szánva arra, hogy egy konstruktív politika alapelveit rakjuk le"
amúgy: '"...Sztójayt több kortárs politikus is bírálta, Bethlen István memorandumban írta, hogy a miniszterelnök áruba bocsájtja az ország függetlenségét, miközben embertelen dolgok történnek a zsidókkal, ráadásul tort ül „a leghihetetlenebb korrupció és az erkölcsi züllés”. A szinte eszköz nélkül hagyott Horthy volt az, aki próbálta ellensúlyozni a miniszterelnök tétlen belenyugvását. A koronatanácsban hozott döntéssel átmenetileg leállíttatta a vidéki deportálásokat, illetve késleltette a budapesti zsidóság elszállítását. Sztójay mellett csak az szól, hogy ahogy a németeknek nem tudott nemet mondani, úgy Horthy intézkedései elé sem gördített akadályt."
hogy mondhat "magyar" tisztségviselő ilyet? a Don-kanyar, a tatárjárás, amelyben az ország 2/3-dát kiirtották, 2/3-a elpusztult, nem ilyen nagy tragédia? miért kell sorrendet felállítani? az már régen volt? dehát a nemzeti történelem már csak olyan, hogy egészére szól az időnknek, nemcsak az utóbbi 70 évre.
érdekes a fidesznek is kétharmada van.
ennyire le kell hajolni a zsidókhoz? (vagy ennyire fel kell emelkedi hozzájuk?)
ilyen fontosak a martonyi fedőnevű elvtársnak és a gazdag államunknak, 2/3-os "nemzeti-keresztény" kormányunknak a zsidók?
nem a Regnum Marianum templomot kell újjáépíteni, hanem újabb holokauszt múzeumot kell építeni ötmilliárd forintból.
Tom Lantos Intézet alakulhat
Schmitt Pál államfő pénteken az ENSZ-közgyűlésen jelentette be, hogy Magyarország kisebbségekkel és a toleranciával foglalkozó intézetet hoz létre, melyet az egykori demokrata politikusról neveznek majd el. A Jobbik tiltakozik a tervezett Tom Lantos Intézet ellen.2010. szeptember
hát ez szenzációs. volt kormányváltás? én lemaradtam
korábban, mikor gyurcsány javasolta:
Tom Lantos Intézet - Fidesz nélkül?
Minden jel szerint a Fidesz részvétele nélkül jön létre a Tom Lantos Alapítvány, mivel az ellenzéki párt nem támogatja, hogy az adott helyzetben költségvetési pénzeket költsenek erre a célra.
2009. október
egy év alatt lett rá forrás. éljen a konjunktúra, a szufficites gazdaság
1990. október 10-én, Kuvait iraki megszállása után Tom Lantos egy 15 éves kuvaiti lányt vezetett az akkoriban általa elnökölt emberi jogokkal foglalkozó kongresszusi csoport elé. Azt lehetett csak tudni róla, hogy a neve Najira, és azt állította, szemtanúja volt, amint a megszállt Kuvaitban az al-Addan kórházban, ahol ápolónőként dolgozott, Szaddám Huszein katonái kitépték a konnektorból az újszülöttekre vigyázó inkubátorok villanyvezetékeit, és 312 csecsemőt otthagytak meghalni. Később kitudódott, Najira nem is menekült, hanem a kuvaiti uralkodócsalád tagja, Szaúd Naszir al-Szabáh washingtoni kuvaiti nagykövet lánya. Az általa előadott történetet az Amnesty International és más emberjogi megfigyelők is cáfolták. Kiderült az is, hogy Tom Lantos tudott a lány személyazonosságáról, de eltitkolta azt, sőt, Lantoson és a lány családján kívül felkészítette őt a „vallomásra” az a Lauri Fitz-Pegado is, aki a Lantossal szoros üzleti kapcsolatban álló Hill and Knowlton nevű PR cég alelnöke. A kis színjátékra azért volt szükség, hogy a képviselők támogatását megnyerje a tervezett öbölháborúhoz.[12]
A "Vörös Hadsereg felszabadító harcosainak" tiszteletére szólított fel Tom Lantos Moszkvában 2007-ben. A szovjet hősi emlékművek tisztelete mellett foglalt állást
Fontos, hogy kibeszéljük a dolgokat
a magyar holokausztot magyarok követték el magyarok ellen, az elkövetők és az áldozatok egyaránt magyarok
holokausztot magyarok nem követtek el, nem voltam gázkamrák és krematóriumok Magyarország területén, esetleg deportálásban vettek részt magyarok, de ez se igen pontos, azt se önszántukból tették: csak a német megszállás után kezdődtek a deportálások, tehát az ország már nem volt szuverén. Hitler külön bírálta, hogy Horthy rendszere vonakodik meghozni a zsidótörvényeket. a német megszállás előtti munkatáborokat a zsidóknak pedig a katonai szolgálat helyett kellett elviselniük, mehettek volna a Donra is.
a múltat azért ne másítsuk meg. a fenti idézettel is próbálják eltakarni a tagadhatatlant. minden ilyen zsidóügynél, zsidókérdésnél elengedhetetlen a teljes képet látni, nem úgy tudtuk mi, hogy kiirtják őket, hanem hogy munkatáborba viszik. biztosan ez csak a világháború végén derült ki.
persze nem szószerint mindenki volt az a tanácsközben, lehetett egy 10-20 % magyar, ahogy a korabeli vicc is mondja, azért volt Garbai Sándor, magyar miniszter a kormányban, hogy legyen aki aláírja szombaton a halálos ítéleteket.
a többi irányító, zárójelben a eredi nevükkel (magyarosítottak, tán az ő céljuk is az volt, hogy ne derüljön ki, hogy mind zsidó):
kun (kohn), pogány (shwartz), erdélyi (ehrlich), landler, varga (weiszfeld), rákosi (rosenfeld), kunfi (kunstatter), böhm, szamuely (Szamueli), kalmár (kohn), lukács (löwinger), ágoston (augenstein), robinovics, szántó (schreiber), hevesi (honig), mind zsidó volt,
ráadásul lukács-löwinger györgy és hatvany-deutsch lajos és vas-weinberger zoltán gazdag, vallásos zsidó családból jön. utóbbi miatt lett a rákosi-négyesfogatból néha ötösfogat. a négyesfogat, a rákosi-kor diktátorai: rákosi-rosenfeld mátyás, gerő-singer ernő, farkas-lőwy mihály, péter gábor (eisenberger benjámin), mind zsidó
és ne jöjjünk azzal, hogy ezek "csak" az irányítók, mert az olyan amatőr "érvelés" lenne.
* farkas mihálynál nem írja a wiki, hogy zsidó lenne, csak a fiánál, farkas vladimirnél, aki kegyetlen ÁVH-s kihallgatótiszt volt: "Kommunista elkötelezettségű magyar zsidó családba született Kassán"
természetesen ezt mondják, hogy semmi jelentősége a zsidó származásúknak. ez nem igaz.
azt még hajlandó is vagyok elhinni, hogy nem voltak a komcsi zsidók vallásosak, csakhogy a származásúk attól még zsidó marad, akárhogy próbálják mosdatni később az elvbarátaik. mert ha őket mosdatják valójában történelmet hamisítanak, ugyanis akkor elfedik miért is lett numerus clausus, nem azért mert 1919-ben gonosz manók elvarázsolták a magyarokat a három nagy 19. századi zsidóemancipáló törvény után - régen minden jobb volt, a 19. században nem voltak gonosz varázsolgató manók.
Tisza Istvánra kétszer lőttek rá a parlamentben, mindkettő merénylő zsidó volt: Kovács-Strasser Gyula képviselő (aki Tormay szerint strasser, tehát kétnevű izraelita), és egy Lékai-Leitner János nevezetű alak, aki a Galilei-kör és Korvin Ottó mozgalmának tagja
a zsidóság származásának elfedése, ugyanolyan primkó dolog, mint annak megtagadása, hogy a falvakban csak a cigányokkal van a baj, nem minden cigánnyal, de akivel baj van, az mind cigány, vannak jó cigányok, jó zsidók is, de akkoriban csak a zsidók voltak ilyen erőszakosan kommunisták többnyire, ahogy most a falvakban a cigányok. ezért volt numerus clausus, ezért ment könnyen a deportálás a "munkatáborba".
vesd össze Rosa Parksszal meg az USA-val, 1955-ben (!) nem engedték hogy a négerek meg a fehérek egymáshoz közel üljenek a buszon, mit sírnak a zsidók a numerus clausus miatt? mégis mit vár egy 2.-3. generációs bevándorló? nem akarja magát egyből királlyá koronáztatni? (persze voltak régebben itt élő izraeliták de nagyon nagy számban a 19. századtól is áramlottak be.)
1920. február 8-án egy fiatal brit író ezt írta az Illustrated Sunday Herald-ban:
“Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi forradalomban.”
Ezt Winston Churchill írta. Noha később eladta lelkét sokkal többért, mint harminc ezüstpénzért, igaz marad, amit írt a szovjet kommunizmus eredetéről. Churchill kifejezte azt a döntő meglátást, hogy a zsidó kommunisták bűnei, amelyeket németek és oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban:
“A szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepőbb. A terrorrendszerének túlnyomó, ha nem tényleg a teljességét zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nőkből álltak.
Ugyanez az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen uralkodni tudott a legyőzött német népen.” [A Churchill idézet vége]
"Mi nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni." Tormay Cecile
ezekben a korokban még cél volt, hogy az ország független legyen, mégis mi mást is tehettek volna?
Köztudomású tény, hogy a zsidóság 1919-ben játszott szerepének megítélése a vörösterror alatt negatív előjelűvé változott. "Egy-két napja tűnt fel nekem, hogy most az történik alapjában, hogy a zsidóság egyszerre a fölszínre kerül és elfoglalja az összes vezető pozíciót..." Móricz megfigyelő tükre 1919 júniusában a megváltozott közhangulat képét mutatja. Móricz véleményalkotásának ellentmondásos voltáról ma sem adható jobb összegzés, mint 1926-ban Schöpflin Aladár tollából: az író Kivilágos kivirradtig című regényében "összefoglalta, különböző szereplők szájába adva, a zsidókérdés magyar fogalmazását, csaknem hézag nélkül. Nem tudom, fog-e ez tetszeni a zsidóknak és nem tudom, fog-e tetszeni a keresztényeknek." Az író ugyanis keményen szókimondó a nemzeti oldal felé is e jegyzetekben: "Ha a zsidókat kiemeljük a magyar életből: borzasztó parasztság, műveletlenség, tunya tehetetlenség marad itt." A Kommunizmus után nem jelent meg, Móricz a fehérterror időszakában már nem szándékozott azt kiadni. A naplójegyzetekben igen árnyalt és változó hangsúlyokkal megfogalmazott sorok gondolatai nem feleltek volna meg maradéktalanul a Horthy-korszak politikájának sem. Móricz 1920 októberében, megint csak a visszaélések ellenében, a kisebbségben lévő megtámadottak pártjára állt s nem fogadta el az ellenforradalmi rendszer bűnbakpolitikáját: "annyira kicsinyes és nevetséges úgy tüntetni fel a helyzetet, hogy egy idegen faj egyszerűen elvágta a lehetőséget az uralkodó magyarság előtt".
vö.:
"Egy-két napja tűnt fel nekem, hogy most az történik alapjában, hogy a zsidóság egyszerre a fölszínre kerül és elfoglalja az összes vezető pozíciót..."
"Ezt valószínűleg nem okos dolog kimondani az Egyesült Államokban, de a bolsevik mozgalmat ma is, mint kezdete óta mindig, orosz zsidók irányítják és ellenőrzik, a legbecstelenebb típusból…”
(Schuyler százados, az amerikai katonai hírszerzés tisztjének jelentéséből, 1919. június 9-én, az Amerikai Nemzeti Levéltárban)
Putyin kimondta a tényt: "Az első szovjet kormány tagjainak 80-85 százaléka zsidó volt"
A cionista befolyás alatt álló nyugati média természetesen igyekezett elhallgatni Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentését, amely a moszkvai Zsidó Múzeumban és Tolerancia Központban hangzott el. Majdnem bizonyosra vehetjük: nem freudi elszólás történt. Putyin alighanem tudatosan dörgölte a zsidók orra alá a számukra kínos igazságot. (Amiért most – ha a Nyugatnak nem lenne égetően szüksége Oroszország támogatására Szíria és Irán ügyében – megkapná az „antiszemita” minősítést.)
Vlagyimir Putyin a napokban látogatást tett a tavaly novemberben létesített moszkvai zsidó múzeumban, ahol is kiállítás nyílt a nevezetes Schneerson Könyvtár gyűjteményéből. A 12 ezer zsidó vallásos könyvet és 50 ezer dokumentumot tartalmazó kollekciót a Chábád Lubavics ortodox zsidó szervezethez tartozó Joseph I. Schneerson rabbi hozta létre még a 20. század elején. A bolsevikok hatalomra kerülését követően azonban az értékes dokumentumokból és könyvekből álló gyűjteményt államosították. A Chábád Lubavics 2004-ben indított pert Oroszország ellen a könyvtár megszerzése érdekében. Hat esztendővel később egy magát illetékesnek nyilvánító amerikai bíróság természetesen a zsidók javára döntött. 2013 januárjában pedig az amerikai bíróság arra kötelezte az orosz államot (!), hogy napi 50 ezer dollárt fizessen a Chábád Lubavics részére mindaddig, amíg a kollekció részét képező könyveket és dokumentumokat át nem adja a zsidó ortodox szekta részére. Oroszország igazságtalannak nevezte az ítéletet, mivel Moszkva álláspontja szerint a könyvtár az „orosz nemzeti örökség részét képezi”.
Vlagyimir Putyin ez év februárjában azzal az ötlettel állt elő, hogy a gyűjtemény ugyan az orosz állam tulajdonában maradjon, de a nemrég megnyílt moszkvai Zsidó Múzeumban és Tolerancia Központban nyerjen elhelyezést. Az elképzelés a jelek szerint valósággá is válik. Az év végéig 4500 könyvet szállítanak át a múzeumba, ahol az Orosz Állami Könyvtár felügyelete alatt álló részlegben fogják azokat őrizni. (Mivel az oroszok valószínűleg attól tartanak, ha nem felügyelik a könyvtárat, annak darabjait a zsidók kicsempészhetik Oroszországból.)
Vlagyimir Putyin is megjelent a gyűjteményt egyes darabjait bemutató kiállításon, beszédében pedig az alábbi döbbenetes kijelentést tette a zömmel zsidókból álló közönsége előtt: „A döntést a könyvtár államosításáról az 1920-as évek elején az első szovjet kormány hozta meg, amely 80-85%-ban zsidókból állt.” Putyin ezzel nyilvánvalóan a könyvtár megszerzésére törekvő zsidók értésére adta, hogy a kérdésben kialakult konfliktusért bolsevik köntösbe bújt elődeiket terheli a felelősség. Azonban jóval több is történt. Ez volt az első eset, hogy komoly pozíciót betöltő orosz politikus kimondta az igazságot az egyik legfőbb taburól, melyről a szovjet időszakban sem volt szabad nyíltan beszélni: arról nevezetesen, hogy a forradalmat előkészítő és levezényelő bolsevik vezetők döntő többsége zsidó származású volt. Korábban bárki, aki ezt a tényt kimondta, „antiszemitának”, „gyűlölködőnek” lett bélyegezve, és „alaptalan összeesküvés elméletek” hirdetésével vádolták meg az illetőt.
A témáról annak ellenére is tilos írni és beszélni a nyugati világban, hogy az Encyclopedia Judaica sem hallgatja el a zsidóknak a bolsevik forradalomban játszott jelentős szerepét. „A kommunista mozgalom és a kommunista ideológia fontos szerepet játszott a zsidók életében, különösen az 1920-as, 1930-as években, valamint a második világháború alatt és után… Egyes zsidók komoly befolyással rendelkeztek a bolsevizmus korai szakaszában, és a szovjet rendszerben…” – olvasható a zsidó enciklopédiában. Ezen a ponton persze érdemes megjegyezni: a zsidók hatalma elsősorban azért csökkent folyamatosan a Szovjetunióban és a kommunista mozgalomban, mert Sztálin szép lassan (habár a terror eszközét is bevetve) kiszorította a zsidókat a vezetésből.
Vlagyimir Putyin – aki ugyancsak megmentette országát attól, hogy a zsidók ott átvegyék a hatalmat – a kiállítás megnyitóján mondott beszédét azzal a fordulattal fejezte be, hogy Oroszország „a könyvtárat mosollyal az arcán adja át a zsidó közösségnek”. (A mosoly többszörösen is indokolt: részben, mert Putyin kiakolbólított néhány hatalomra törő zsidó oligarchát az országból, részben pedig azért, mert tényleg nevetséges, hogy zsidók államosították a könyvtárat, és most zsidók akarják visszavenni.) De vajon a „zsidó közösség” is visszamosolyog-e az oroszokra? Lehetnek kétségeink.
RT News - Pravda, forrás nélkül.
a világért se szólnék bele a forrásnélküli kuruc propagandájába, de Roman Abramovics egy orosz zsidó milliárdos, Chis Hutchins, Putyin életrajzírója azt írta Abramovics és Putyin kapcsolatáról, hogy úgy viselkednek, mint apa és kedvenc fia.
nehogy aztán az orosz-izrael viszony is olyan színjáték legyen, amilyen a török-izraeli.
A zsidó nép se nem bűnös; se nem ártatlan. Tehát nem ok nélkül alakult ki ez a sztereotípia. Fontos, hogy mindig objektív és igazságos szemlélettel nézzük világunkat, a komplexebb dolgokat. Ahogy a vállalkozók és politikusok sztereotípiája a bűnöző, hogy mind bűnöző, úgy a zsidók sztereotípiája az idegenszívű, kozmopolita, internacionalista. Az antiszemita az összes zsidót gyűlöli, a filoszemita az összes zsidót szereti, de aki filoszemita, az magyarellenes lehet, hiszen a zsidók javára dönthet minden egyes kérdésben, érdekben, ideológiában a magyarok kárára, de akár az angolok, franciák ellenében is. De míg az antiszemita és a filoszemita elméletileg csupán egy előjelben változik egymástól, hiszen ugyanúgy elfogultak, mégis a filoszemita az, aki nagyobb veszélyt jelent a magyarság számára, mint az ellentétpárja, akinek érdekei nem ütköznek a nemzetek érdekeivel, csak az emberi humánum, a morál ítélheti el az antiszemitizmust.
Természetesen erkölcstelen a filoszemitizmus is.
tehát be kéne látni, bizonyos dolgokat mindkét szélsőséges oldalnak is.
„Fehérre meszelt házikó az erdő szélén, elvadult kis kert, melyben borostyán kúszik a vén fákon és az utakon, Halottak napjára sok esztendő óta onnan viszek koszorúnak való örökzöldet. Ez évben idegen lakója van a bogárhátú kis erdei háznak. A régi emberek elköltöztek és az új lakó félni látszott, mikor zörgetésemre kinyitotta a kertkaput. Azután is többször kémlelve pillantgatott a kapu felé. Sternnek vagy Singernek hívták, már nem emlékezem rá biztosan. Mialatt a borostyánt eladta, idegesen beszélni kezdett. Nagyon bizonytalan most ez a vidék. Sok katonaszökevény csavarog az erdőben. Éjjel pedig az üres villákban hálnak. Megkérdezte, hogy mire kell nekem a borostyán? Ez évben zárva lesznek a temetők halottak napján. Félnek a csődületektől a járvány miatt, aztán meg... ki tudja, mi történik még addigra, ha a király makacskodik és Károlyi Mihály nem lesz miniszterelnök.
- Remélem, hogy nem lesz...
Az ember ingerülten nézett rám: - Neki kell jönnie és szocialistáknak. Ők majd megmentik Magyarországot.
- Sajátságos, hogy azoktól várja a haza megmentését, akik megtagadják a haza fogalmát.
- Nem is úgy értettem - mondotta az ember. - Éppen ez volt a baj Magyarországon. Itt mindig a hazáról beszéltek és a nemzetről. Pedig haza nincs és nemzet sincs. Nekem mindegy, hogy hol élek, Moszkvában vagy Münchenben vagy Belgrádban. Egészen mindegy, ha jól élek. Ezt kell elérni és ezt csak a szocializmus érheti el.
- A kommunizmus végcéljával?
- Később, egyszer, valamikor igen, - felelte az ember halkan.
- És az orosz példa? Úgy véli, hogy ebben a példában benne van emberi boldogság megvalósulása?
- Az csak átmenet - mondotta az ember.
Átmenet, amibe bele lehet halni... Az eső esni kezdett. Sűrű ezüst fonalakban sodródott a hegyek között.
A házikó, lakója és a kert eltűnt az emlékezetemből. Egy másik képet láttam. Este volt. Anyám szótlanul ült a hallban, az ernyős lámpavilágban és mint évről évre, Mindszentek előtt, maga kötött koszorút a borostyánból atyám sírjára.
- Jobb neki, hogy nem kellett ezt megérnie! - mondotta egyszerre egészen váratlanul. „
Tormay Cecile, 1918. november 2.
"Egy ország hírneve attól függ, hogyan viszonyul a zsidóihoz. Minden más csak másodlagos."
egy nemzeti, történelmi alak szerepét, egy történelmi korszakot, nem lehet megítélni KIZÁRÓLAG egy kisebbség szemszögéből! ez nem tudom eléggé hangsúlyozni.
tehát magyarul: kit érdekelnek a zsidók?
a numerus clausus nem azért lett, mert 1919-ben gonosz manók elvarázsolták a magyarokat a három nagy 19. századi zsidóemancipáló (!) törvény után,
persze ártatlan embereket ölni bűn. de Horthy nem is ölt ártatlan embereket, hanem még mentette is őket, amikor már egyértelművé vált teljesen, hogy nem munkatáborba mennek.
aki zsidó(érzelmű), aki filoszemita, annak fontosak a zsidók, a legfontosabbak, értem, de akkor ne szóljon bele a magyar nemzeti dolgokba, el lehet költözni izraelbe, ha nem tetszik hogy szobrot állítunk nagyjainknak, Churchill is antiszemita volt, mégis felnéznek rá a mai napig az angolok, akárcsak Napóleonra a franciák, Wagnert is hallgatjuk, mondjuk Wagner tiltólistán van Izraelben, látod ezért küldöm én is oda a filoszemitákat, senki nem rója fel a zsidóknak, hogy miért nem hallgatnak wagnert, miközben mindenki felrója hitlernek, miért nem hallgatott kálmán imrét. érdekes nem?
tehát nem lehet köpködni a nemzeti nagyjainkat a vendégeinknek itthon, olyanoknak, akik nem tartják magukat magyarnak, képtelenek a magyar sorsot, magyar mentalitást, magyar szerepet, magyar látókört magukra húzniuk.
A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor a Jediót Ahronót című izraeli napilap pénteki számának adott interjújában kifejtette: „egyértelműen nem vagyunk antiszemiták. Kötelességünk visszautasítani ezeket a vádakat, és ugyanakkor végiggondolni, vajon miért látják itt és ma az antiszemitizmust országunk jellemzői közt a Magyarországot kívülről megítélők”. Orbán Viktor szerint ez a történelem velejárója. „Nézzen körül Európában, elsősorban annak keleti felén: Magyarország az egyetlen ország, melyben – a náci rémuralom ellenére is – eredeti, nagy zsidó közösség él... Ezért a magyarországi antiszemitizmus nem teoretikus kérdés, hanem személyes ügy” – mondta. Élnek azok a zsidó családok, akik túlélték a holokausztot és azok a magyarok, akik kollaboráltak a nácikkal. (ez hülye.) Hozzátette: ez az együttélés több problémát vet fel, mint más országokban.
az a sok nácigyökeres, tradicionista nagynevű fajtiszta fasiszta magyar család még mindig nagy befolyással bír a magyarországi közéletben, összevissza beszél ez a retardált kommunista-kölyök, ostoba bolond, egész életében csak a száját jártatta, mint a kereplőt, folyamatosan hazudozott, már a kezdetektől fogva, semmi mást se csinált, öregségére teljesen elmegy az esze, végleg elszakadt a realitásoktól ez a hazug zsúrfiú.
"- Mi nem támadni, de védekezni akarunk, - mondottam Vészi Józsefnek, a Pester Lloyd főszerkesztőjének. És ő igazságérzetében azt felelte:
- Közölni fogom a felhívásukat és természettesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot, - nem a zsidók, - de zsidók tették tönkre! Ötszáz zsidó ... Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok.
Feljegyeztem ezeket a szavakat, nem azért, hogy tanút hívjak bennük magam mellé; hanem azért, hogy tanúságot tegyenek!
Bizonyára vannak a zsidók között többen is, kik így gondolkoznak. De milyen súlyos hibát követnek el saját fajukkal szemben, hogy nem bélyegzik meg maguk között a bűnösöket és olyan időkben, amikor csak nekik van szavuk, nem tiltakoznak az ország érdekében.
A szocialista sajtó mindent agyonhallgatott. Nem baj, legalább egérutat nyerünk. Majd eljön még az az idő, mikor tudomást vesz rólunk. A radikális lapok gúnyos kicsinyléssel írtak. Jól van ez így! Sértett volna, ha elismer az a sajtó, melynek vezérorgánuma, a "Világ", éppen ma, Károlyit ismeri el és Bíró Lajos tollával azt írja róla vezércikkében: "Nincs tisztább és nemesebb alakja az egész világtragédiának őnála. "
Tormay Cecile, 1918. január 12."Magyarországot csak én menthetem meg" - mondotta Károlyi Mihály
1918 október 31-én, mikor hazugságban elkezdi. "Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának" - mondja 1919. március 21-én, mikor hazugsággal végzi. Közben eladta és eltékozolta Magyarországot. Az álarc félre áll. És mögüle merészen felvonul a had, melyet ő Magyarország népei proletáriátusának nevez.
A "Forradalmi Kormányzótanács" névsorában ott vannak jóformán valamennyien. Mint Károlyi kormányánál, az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca megvan itt is: Garbai Sándor, az elnök. A többiek idegenek...
Külügyi népbiztos: Kun-Kohn Béla, helyettese Ágoston-Augenstein Péter. Hadügyi népbiztos: Pogány-Schwartz József, helyettesei: Szántó-Scheiber Béla, Szamuelly-Tibor. Belügyi népbiztos: LandlerJenő dr., helyettese: Vágó-Weiss Béla. Pénzügyi népbiztos: Varga- Weissfeld Jenő, helyettese: Székely- Weiss Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kun Kántor Zsigmond, helyettese: Lukács-Löwinger György. Kereskedelmi népbiztos: Landler Jenő dr. (ideiglenes), helyettesei: Rákosi-Roth Mátyás, Haubrich József.
A földművelésügyi népbiztosság kollégiuma: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György. Szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos, helyettesei: Hevesi-Honig Gyula, Dovcsák Antal. Német népbiztos: Kalmár-Kohn Henrik. Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr. Közélelmezési népbiztos: Erdélyi-Erlich Mór, helyettese: Weis-Braun Artur.
Zsidók az összes népbiztosok. Csak a helyettesek között van elvétve egy-egy magyar. És ezeken túl is ismét csak ők. A főváros élén Preusz Mór, Víncze-Weinberger Sándor és a fél vérzsidó Dienes László. Zsidó a rendőrség védőrségének és népőrségének két politikai népbiztosa: Bíró-Burger Dezső és Seidler elvtárs. És közülük való az Osztrák-Magyar Bank új kormányzója Lengyel-Goldstein Gyula is.
Vajon van-e ember, akit nem ejt gondolkozóba ez a névsor. Az októberi bábjáték figuráit lesöpörte a tegnapi éjszaka a színről. A démoni rendezők, az ördöngös zsinegrángatók és súgók elfoglalták a helyüket. És ezer év óta először történik, hogy Magyarország sorsának intézéséből mindenütt, a Kárpátok alatt és Erdélyben, a Délvidéken, a Dunántúlon, a véghetetlen rónán és minden tenyérnyi kis helyen ki van tiltva a magyar: Megosztoztak az országunkon a csehek, oláhok, szerbek és a zsidók...
A forradalmi kormányzótanács I. számú rendelete:
"Statárium. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak ellenszegül, vagy a Tanácsköztársaság ellen felkelést szít, halállal büntetendő. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél. Budapest, 1919 március 21."
"A Hitler "Endlösung"-ról szóló irodalom figyelemreméltó része, ha egyáltalán abban döntő jelentöségű holocaust-dogmák kifejezésre jutnak, tudományos szempontból értéktelen. A holocaustról írt tanulmányok rengetegében ténylegesen nagymennyiség badarság, ha nem színtiszta hamisítások találhatók.
Az elso nagy holocaust-csalás a lengyel emigráns Jerzy Kosinski könyve a "The Painted Bird" volt. Mint azt Kosinski magyarázta, a könyvet "angolul írta" azért, hogy " tartalma szenvedélymentes, minden az anyanyelvben rejlo emocionális asszociációtól mentes legyen." A valóság szerint azonban minden részt, amely feltehetoen tole származik - a kérdés még nyitott - lengyel nyelven írtak A könyvet Kosinski önéletrajzi tudósításaként adták ki, amely a II. világháború alatt, egy Lengyelország falvaiban vándorló magányos gyermek történetét dolgozza fel. Az igazság szerint azonban Kosinski az egész háború alatt a szüleinél élt. A könyv fő motívuma a lengyel parasztság által elkövetett szadista szexuális kínzások. Azon olvasók, akik a könyvet kiadása elott megismerték, azon szórakoztak; hogy a könyv "eröszakpornografia" és "egy szadomazochisztikus eroszaktól megszállott elme terméke". Valójában Kosinski csaknem valamennyi általa elmesélt epizódot a semmibol idézi fel. A könyv kifejezetten antiszemitaként állítja be azokat a lengyel parasztokat, akikkel együtt élt. "Üssétek a zsidókat", ordítoznak. " Üssétek a fattyúkat! ". Igazság szerint Kosinski családját lengyel parasztok fogadták be, annak ellenére, hogy jól ismerték zsidó származásukat és a rejtegetés következményeit..
A New York Times Book Review-ben Elie Wiesel a Painted Bird-t a náci idok "egyik leghatásosabb" vádirataként dicsoíti, "stílusában mélységes oszinteséggel és érzelemmel" Késobb Cynthia Ozick arról áradozik, hogy ö Kosinski hitelességét "a holocaust zsidó túlélojeként és tanújaként azonnal " felismerte. Még jóval az után is, hogy Kosinski mint irodalmi szélhámos leleplezodött, Elie Wiesel dicshimnuszokkal halmozta el "figyelemreméltó muvét".
A The Painted Bird adta meg a HOLOCAUST nyelvezetének alaptónusát. Bestseller-ré vált és díjakat nyert, számos nyelvre lefordították, oktatási anyag volt a középiskolákon és kollégiumokon. Kosinski, aki holocaust-körutazáson maga is részt vett, önmagát "Ellie Wiesel olcsó változatának " nevezte. ( Azok, akiknek nem volt módjukban Wiesel eloadási honoráriumát megfizetni - "a hallgatás" nem olcsó - hozzá fordultak. Amikor egy magazin kilétét feltárta, Kosinskit a NewYork Times vette védelmébe, azt állítván, mondván ö egy kommunista összeesküvésnek esett áldozatául.
Egy újabb csalás, Binjamin Wilkomirski Töredékek címu muve, szemérmetlenül szolgálja ki magát a The Painted Bird holocaust-giccsébol. Miként Kosinski, Wilkomirski is magányos, túlélo gyermekként, aki megnémul, árvaházban no fel, és csak megkésve döbben rá, hogy zsidó. Miként a The Painted Bird-ben a Töredékek-ben is az alapveto elbeszéloi koncepció egy naiv gyermek egyszeru, csak a legszükségesebbekre szorítkozó hangja, az ido- és térbeli kötödések teljes mellozésével. Miként a The Painted Bird-ben itt is minden egyes fejezet eroszakorgiában tetozik. Kosinski a The Painted Bird-öt " a lélek lassú felolvadását", Wilkomirski a Töredékek-et mint a "megtalált emlékezetet" ábrázolja.
Töredékek nem más, mint csalás, mégis a holocaust-emlékezés eredete. Kezdve a koncentrációstáborban, ahol minden felülvigyázó egy szadista szörny, aki szétzúzza a zsidó újszülöttek koponyáját. Mégis, a nácik koncentrációstáborára való klasszikus visszaemlékezések megegyeznek az Auschwitz-túlélo Dr. Ella Lingens-Reiner állításával: " Kevés szadista volt. Kevesebb, mint 5-10%".
A Töredékek ezért egyedi, mert az életet kevésbé a holocaust alatt, jóval inkább utána ábrázolja. A kis Binjaminnak, akit egy svájci család fogad örökbe, további gyötrelmeket kell elszenvednie. Egy olyan világ foglya lesz, amely a holocaustot tagadja. "Azt el kell felejtened! Elfelejteni, mint egy gonosz álmot", mondja az anyja. "Ez egy gonosz álom volt csupán… mindent el kell felejtened." "Itt, ebben az országban", mérgelodik "mindenki azt mondja állandóan, hogy felejtsek, és hogy nem történt semmi, ezt csak álmodtam. Közben nagyon is tudnak mindenrol" .
Még az iskolában is " a fiúk ujjal mutogatnak rám, és azt kiabálják: " Ez buggyant, ez nem is igaz! Hazudós! Ez eszeveszett, örült, idióta" ( Úgy mellékesen: Nem volt igazuk?) Az összes nemzsidó gyerek nekiesik, antiszemita dalocskákat énekelnek, szövetkeznek szegény Binjamin ellen, miközben a felnottek tovább kínozzák öt: "Te csak beképzeled magadnak ezt!"
És egyszerre, a keserves kétségbeesés szörnyvilágába hajszolva, megjelenik Binjaminnak egy Holocaust-látomás." A tábor még ott van, csak rejtve van és jól álcázott. Az emberek levették uniformisaikat, és felöltöztek szépen, félve attól, hogy felismerik oket… csak közöld velük halkan lehetséges zsidó mivoltodat, és rájössz azonnal: ezek még mindig ugyanazok az emberek, és én biztos vagyok: még mindig tudnak ölni, uniformis nélkül is". A Töredékek több mint a holocaust-dogma dicsoítése - maga a végso bizonyíték: Még Svájcban,- a semleges Svájcban is - meg akarják ölni a nemzsidók a zsidókat."
A Töredékek-et messzemenoen, mint a holocaust-irodalom klasszikusát ünnepelték. A könyvet egy tucat nyelvre fordították le, elnyerte a Jewish National Book Award-ot, a Jewish Quarterly díját és a Prix de Mémoire de la Shoah-t. A dokumentumkészítés ünnepelt sztárjaként, Wilkomirski hamarosan HOLOCAUST cégérévé vált, a holocaust-konferenciák foszónoka, szemináriumok szervezoje és az United States Holocaust Memorial Museum legfobb adománybehajtója lett..
Daniel Goldhagen a Töredékekek-et kis remekmuként dicsérte. Ö lett Wilkomirski legfontosabb akadémiai eloharcosa. Nagy tudású történészek, mint Raul Hilberg már korán csalásnak tartotta a Töredékek-et. Már leleplezése kezdetén Hilberg rögtön a helyes kérdésekkel hozakodott elo: " Hogyan tudott ez a könyv számos kiadónál, mint emlékmu átcsúszni? Miként jutatta Wilkomirski urat meghívásokhoz az United States Holocaust Memorial Museumba és számos neves egyetemre? Hogy-hogy nem létezik a holocaust-anyagok kiadását megelozo minoségi ellenorzés?"
Wilkomirski, félig bolond, félig sarlatán, mint késobb kiderült, az egész háború alatt Svájcban élt. Még, csak zsidó sem volt. A holocaust-ipar nekrológjai mégis egészen másról tanúskodnak:
Arthur Samuelson (kiadó ): a Töredékek "egy valóban jó könyv.. Csupán, mint dokumentáció nevezheto csalásnak. Én inkább a belletrisztikai kategóriában adnám ki. Talán nem igaz - de szerzoje annál jobb!" Carol Brown Janeway (kiadó és mufordító ) : " Amennyiben a vádak... beigazolódnak, nem lehet vita utánvizsgálható empirikus tényekrol, csakis a spirituális tények ítélhetok meg. A lelket kellene felülvizsgálni, és az, lehetetlen.".
Ez még nem minden. Israel Gutman egyike a Yad Vashem emlékhely vezetoinek, és eloadásokat tart a holocaustról a Hebrew University-n. Továbbá maga is rab volt az auschwitzi koncentrációs táborban. Gutman szerint " lényegtelen", hogy a Bruchstücke csalás. "Wilkomirski egy történetet írt, mély átérzéssel; az biztos...Ö nem csaló. Ö olyan, aki e történetet a lelke mélyén átéli. A fájdalom az autentikus.". Eszerint nem játszik szerepet az, hogy ö a háborút nem egy koncentrációs táborban , hanem egy svájci Chalet-ben élte át; " ha a fájdalma autentikus." Így érvel a túlélo Auschwitzból, aki holocaust-szakértové vált. A többiek megvetést, Gutman csupán szánalmat érdemel.
A New Yorker átírta a cikket a csalás leleplezésével "Stealing the Holocaust" (kb. A holocaust meglopása ). Tegnap még ünnepelték Wilkomirskit a nemzsidók gonoszságáról szóló történeteiért, ma pedig megfenyítik mint más romlott nemzsidót. Mindig ez a nemzsidók hibája. Való igaz, Wilkomirski kitalálta a saját holocaust történetét, de a megdöbbento valóság abban rejlik, hogy a történelemhamisító, ideológiai célból létrehozott holocaust-ipar, Wilkomirski kitalált történeteit ünnepeltetni szándékozta. Ö a holocaust "túléloje" volt, csupán arra várt, hogy felfedezzék.
1999 októberében, amikor a Töredékek-t a könyvkereskedésekbol bevonták, Wilkomirski német kiadója nyilvánosan bocsánatot kért.
Benjamin H. Freedman, 1890-1984
Világ zsidóságai egyesüljetek
Izraeli katonák a 2006-os rendőrattakban?
Sajó Sándor: Új Ábel
Libanoni keringő (Waltz with Bashir)
Globális és lokális rasszizmus
A Kaufman-terv
Tóth Károly Antal: Nobelesdi (Kertész Imre)
Az izraeli állam története
Szakály Sándor és Kamenyec-Podolszkij gumicsontja
Utolsó írka