Ő volt az ijesztgetés mestere. Tudta, mitől félnek kortársai a legjobban, ravaszul adagolta a feszültséget, és végül mindig sikert aratott: Alfred Hitchcock (Anthony Hopkins) minden idők egyik legjobb rendezője volt, a hátborzongató filmek királya.
De ember is volt: vonzották a nők, vágyott a szerelemre, hajlott az önzésre, és a filmkészítés majdnem olyan fontos volt számára, mint imádott felesége (Helen Mirren).
Hitchcock élete egyik legnagyobb dobására készül. A Psycho-t (1960, online), egy elhagyott motel, egy nem is olyan ártatlan szőke nő és egy őrült gyilkos történetét készül leforgatni. Mellette a felesége, előtte a korszak egyik legszebb színésznője (Jessica Biel), a közelben egy másik sztár, Janet Leight (Scarlett Johansson).

íme:

a beágyazott videón, nem a fakó szürkésített részre kell kattintani, hanem a csúszkát elhúzva jobbra a színes részre és elindul a film (én nem tudom bezárni a szürkésített reklámfélét, ezért kell a színes sávra kattintani jobb oldalt, és elindul a film). teljes képrenyő jobbra, lent, és kész, vagy az alábbi linkre kattintani:

online film

...

a filmre már utaltam a smitt pálos posztnál:

Széchenyi és a gazdag cselédek

... szegény navracsics ott ül mellette, szánalmasan néz maga elé a videófelvételen. szerintem véleménye sincsen, kéne csinálni egy kísérletet a pszichológusoknak, hogyha úgy szocializálódik valaki, úgy nő fel, hogy időnként minimum havi félmillió, időnként maximum egymillió forintot vinne haza nettó, akkor egy 20 év után mennyire ragaszkodna a fizetéshez? száz emberből ekkora vagyonnál mikor és mennyi mondaná azt az alanyokból (jellem? karakter?), hogy "na most aztán elég! kimondom a véleményem, és nem tűröm, hogy úgy bánjanak velem mint egy cseléddel!"
felszínesen, azt gondolnánk, hogy akinek már nagy vagyona van, és öreg, az már nem tűri a ráncigálást, és önálló akarata lesz, ha eddig mindig meghunyászkodott, de most reveláltam, hogy nem így lenne többségében: mivel így nőtt fel, képtelen már önállóan, őszintén beszélni,

hasonlítsuk össze Széchenyit, a többi parlamenti képviselővel, politikussal.
Széchenyi vagyona nem a politikából lett, így lehetett is bátor, lehetett nagy a szája, nem függött ez össze a kenyerével, de ha a politikus ettől lesz gazdag, ragaszkodni kezd az álláshoz, függ tőle, megélhetési politikus lesz, igen, megélhetési, mert ragaszkodni fog ahhoz az életszínvonalhoz és fizetéshez, amit elért.

mint a magánszektorban nagy multinál. a fehérgallérosok, kik min. nettó félmilliókat visznek haza havonta, és az évi, negyedévi prémium min. 1-2 millió között mozog. ismerünk ilyet? figyeltük hogyan viszonyulnak a legfőbb ált. külföldi főnökhöz, aki kirúghatja, lefokozhatja őket, de főként megfoszthatja őket a jelentős prémiumtól? a legkisebb rezdülésére is intézkednek a legszigorúbban (féltik a pozíciójukat), még arra is, ami amúgy nem szúrná a szemét a főfőnöknek, aki gyakran külföldi és mikor az itteni céghez jön, kap ajándékba egy autót a legmodernebb fajtából kezdésnek, aztán vásárol magának egy kastélyt Budán és egy másikat Bécsben. saját tapasztalat .

így nem lesz bátor, mert a frakcióvezető bármikor kihajítja ha más a véleménye. ha másként szavaz a parlamentben, pártfegyelmit és pénzbírságot kap, ha sokáig csinálja, hiába egyezek az ország érdekeivel, ellenkezik a pártéval, utcára kerül. ezt ne teheti meg, kutya lesz a képviselőből, gerinctelen cseléd és talpnyaló. hogy lesz ezekből államférfi magas fizetéssel? sehogy. a magas fizetésű rendszer, nem ösztönöz, hanem kontraproduktív.

nézzetek a kripli Harrachra! akár láttam volna benne potenciát, de csak dohányzásellenességben mer merész lenni. így éli ki magát? a nagylegény! hazudozni se kéne, és akkor megtarthatta volna kopott, szolid tekintélyét. pedig segített ő még a jobbikosoknak is, mikor bekerültek a Házba.

vagy itt van pálffy, se kép, se hang, fogalma sincs semmiről, csak a szokásos politikakorrekt, fideszbarát mantrát tudja kaffogni, mint egy gép. pedig milyen mérföldkő volt a jegyzete. milyen régen volt ez már. kialudt a tűz, a kdnp meg eltűnhet könnyen, ha nem tűnik fel valami élet, igazmondás, érdekképviselet, karizma.

 hogyan védekezhet a társadalom, hogy ne megalkuvó politikusai legyenek? kezdetnek már az is jó lenne, ha iskola után nem dolgozhatna egyből politikusként, hanem két évet le kéne húznia egy gyárban, akkor már nem akarna Nemzetünkből cselédnépet csinálni.

ha életképes lenne politikai karrier nélkül, egy újabb szűrőfaktor, ahogy Széchényinek is volt földje, nézzük csak:

Kissé ideges voltam a szerep miatt – vallotta be a 74 éves Hopkins, aki a film kedvéért kívül-belül teljesen Hitchcockká vált. – Amíg forgattunk, nem akartam látni, milyen vagyok, a filmben használt hangomat sem tudtam volna elviselni. Sosem csináltam még ilyet, de munka közben egyetlen egyszer sem néztem vissza a felvételeket. Nem szerettem volna halálra rémülni. A kész filmben láttam magam először viszont… de legalább elégedett voltam.

Sir Hopkinst erősen esélyesnek tartják az Oscar-jelölésre, ám a 75 éves színész nem nagyon strapálja magát az ügy érdekében. Sőt, attól sem fél, hogy kimondja, mit gondol az egész felhajtásról:

A jelölés azon múlhat, ki csókolgatja buzgóbban a hatóság hátsó felét – nyilatkozta a színész. – Komolyan hányingerem van ettől. Jönnek a producerek, a pénzemberek és émelyítően udvarolnak a díj-felelősöknek. Én meg arra gondolok, milyen kellemetlen, ha valakiben nincs büszkeség.

Hopkinsnak lehet nagy a szája, lehet őszinte, lehet hű az elveihez idős gazdag emberként, mert tehetséges (van földje, meg tud élni a politika nélkül is), de ahogy Széchenyi kortársainak is volt földje, jópár más színészek is tehetségesek, de csak kevesen mondják ki öregkorukra az őszinte véleményüket.