Merkel három éven belül EU-föderációt alapítana

van az EU-nak tagdíja, amit még politikus szájából nem hallottam kiejteni
több mint 4 milliárd euró volt a vámbevétel 2004-ben eu előtt itthon, és ez nem teljes év és az eu csatlakozás miatt ilyen kevés. de 2003-ban 8 milliárd euró volt.
www.fidesz.hu/index.php?Cikk=19418


2004-2010 időszakában pl 5 milliárd eurót fizettünk be tagdíjnak és visszakaptunk 15 milliárdot.

www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=292

tehát megérte? számoljunk a 2003-as adattal: ha nem lépünk be az euróba nemcsak hogy nem kell 5 milliárdot befizetni, de  több mint 4 milliárd euró volt a VPOP bevétele 2004-ben EU előtt itthon, és ez nem teljes év és az eu csatlakozás miatt ilyen kevés. de 2003-ban 8 milliárd euró volt.+ a tagdíj nélküliség kb 5 milliárd euró, tehát megérte belépni?

és most nem nézzük, hogy az eu-pályázati pénzeket csányiék, demjánék, raskóék és leisztingerék ellopják, ahogy a trafik- és földpályázatokat.

Három éven belül a nemzeti költségvetéseket, adópolitikát és munkajogot is brüsszeli felügyelet alá helyezné Angela Merkel. Mint mondta: további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az EU-nak világos felhatalmazás- és hatásköre legyen.

A német kancellár szerdán az Európai Parlamentben elmondta, véleménye szerint az eurózóna tagjainak mindent meg kell tenniük a közös pénz stabilitásáért, és attól sem szabad megriadni, ha ezért alapszerződést kell módosítani. Hozzátette: további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az EU-nak világos felhatalmazás- és hatásköre legyen, illetve hogy beleszólhasson a nemzeti költségvetések alakításába.

Merkel közölte: Németország mindent megtesz majd az euró megmentéséért, cserébe azonban az adópolitikát és a munkajogot is nemzetközi hatáskörbe emelné. A kancellár kiállt a bankunió mellett is. Emellett azt elképzelhetőnek nevezte, hogy az eurózóna 17 országának EP-képviselői szavazhassanak csak bizonyos kérdésekről.

Merkel a föderáció felé elmozduló eurózóna tervét már a decemberi csúcson el akarja fogadtatni a tagállamok vezetőivel, és két-három évet adna a terv végrehajtására

 Nem fogják megkérdezni az egyszerű emberek véleményét,ne féljetek.
Már döntöttek.
Csak a technikai kérdéseket tisztázzák előtte,mielött bejelentik,hogy megszüntek az önálló nemzeti szuverenitású államok.
Minden sajtótermék,minden agymososda ezerrel fogja nyomni az Örömódát,fülig érő mosolyók,miközben az emberek kiszolgáltatottabbak lesznek,mint a kommunizmus idején.
Szép új világ.
Valamiért nagyon sürgős lett az utobbi időben a megvalósitása a régi terveknek.

Elkezdődött, lassan hivatalos is lesz, Orbán és Gyurcsány kéz a kézben masírozik az Európai Egyesült Államok felé, és nem lesz majd senki a médiában, aki ellenezné, nem lesz majd senki a politikai vezetők között, aki ellenezné.

Ha a világpiacon akar érvényesülni az ország, nincs más esélye, mint belépni. Lehet, húzni halogatni a szövetségbe tömörülést, de az 1300 milliós Kínával, az 1200 m-ós Indiával, a 300 m-ós USÁval, a 180 m-ós Oroszországgal, a 130 milliós Japánnal szemben csak egy 500-600 milliós Európa tud érdemlegesen bármilyen érdekeket érvényesíteni, tárgyalni. Ha széttagozódik: eltapossák a max néhány tíz milliós országocskákat, mint a férgeket. Mennyi esélye lenne egy tárgyaláson mondjuk a magyar vezetésnek egymagában?

sok ilyet fogunk még olvasni

kit érdekelnek ma már a pogánylázadások?

A nemzetállami kormányok fölé rendelt uniós kormánnyá kell átalakítani az Európai Bizottságot a német pénzügyminiszter szerint. Wolfgang Schäuble a Der Spiegelnek kifejtette: szerinte az eddiginél több döntési jogosultságot kell átadni Brüsszelnek, hogy „a nemzetállamok ne blokkolhassák a döntéseket”

De kapaszkodjunk meg, már most is az van, gazdasági kérdésekben ők döntenek, az itteni helytartók pedig teljesítik.

de lehet, hogy nem fogják bevezetni ezt, csak azért mondják, hogy egyesek azt higgyék, hogy most nincs meg ez a rendszer, pedig megvan, az meg senkit se érdekel, hogy mennyire szabályozzák a biciklisek maximális sebességét a kis nemzetállamok, mert jelenleg csak ennyi beleszólása van a dolgok állásába az áruló kormányoknak.

„Isten misszionáriusnak hívott el, de adott gyorsaságot is, és amikor futok, érzem, hogy Isten kedvét leli bennem… Az első 200 méterben mindent beleadtam, de a második 200 métert csak Isten segítségével tudtam végigfutni.”

A két megszállott futó, Harold (Ben Cross) és Eric (Ian Charleson) vérre menő küzdelmet vívnak egymással a győzelemért. Eric, az elszánt skót misszionárius Isten dicsőségéért fut, míg Harold – egy gazdag zsidó család fia – a győzelmeivel akarja bebizonyítani jogos helyét a társadalomban. Ők ketten képviselik Angliát az 1924-es párizsi olimpián, s miután a futás mindkettőjük számára az életet jelenti, így küzdelmeik során hihetetlen indulatok és ellentétek feszülnek közöttük.

Eric Liddell 1902-ben presbiteriánus misszionárius szülők gyermekeként született Kínában. Ötéves volt, amikor Skóciába költöztek. Apja rajongott a sportért, mindig figyelemmel kísérte az olimpiai játékokat. „Úgy fuss, hogy elvedd a jutalmat” – mondogatta fiának mindennemű küzdéssel kapcsolatban. Eric megfogadta az apai tanácsot, rendszeresen járt bibliaórákra, látogatta a betegeket, mindig barátságos volt az osztálytársaihoz, különösen azokhoz, akik fizikailag gyengébbek voltak, mint ő. Az iskolában hamar kitűnt sportteljesítményével, megnyerte az Év sportolója címet, már tizenöt évesen kapitány mind a krikett-, mind a rögbicsapatban. Az iskola igazgatója szerint minden verseny előtt kezet rázott versenyzőtársaival, és „sohasem a dicsőségvágy hajtotta”.

Wágner Gábornak a 2007 júliusi egri filmfesztiválon bemutatott interjúfilmje Bereznay András fejtegetéseit tartalmazza a magyarországi helyzet lényegi vonásairól. Az elmondottak a hazai közegben szokatlan megközelítést jelentenek és rokonságban állnak Bereznay András www.kibulizottorszag.net -en olvasható esszéjével.

a fenti írásától függetlenül jöttem rá én is ugyanezekre, csak sallangmentesen.

jól látja a kettős népszavazást, egy gumicsont volt, ha megakarta volna oldani a fidesz, akkor megkérdezik az mszp-t, miért nem támogatja, vegyünk ki azt a pontot, írjunk bele mást, pl indok: idejön 10 millió "román", akkor a fidesz azt mondja erre, hogy akkor írjuk bele, hogy ne jöhessenek ide, csak oldjuk meg a kérdést, de a látható viták nem ilyenek, nem véletlenül. árokásás folyik, látszatviták hangzanak el, érdemi viták helyett, akinek van szeme, láthatja.

külföldről azért segítettek a komcsiknak a rendszerváltásban, nem csak a korábbi csendestárs segített

A délszláv háborúban folytatott légi harcok során egy jugoszláv vadászgép 1991. október 27-én 20 óra 51 perckor Barcsot támadta. Ekkor egy támadási manőver részeként Jugoszlávia légteréből érkező MiG–21 vadászrepülő 300-350 méteres magasságból indított magyar célpontok ellen kettő darab Hunting Engineering által gyártott BL755 típusú, MK3-s változatú kazettás bombát. A bombák szerencsére Barcs központi részétől távolabb robbantak fel, így személyi sérülést nem, de jelentős anyagi kárt több épületben is okoztak. A támadást követő magyar vizsgálat megállapította, hogy nem lehet szó véletlenről, hiszen kiváló látási viszonyok uralkodtak abban az időben. A bombázás miatt a későbbiekben Szabadkán lefolytatott magyar-jugoszláv vegyes bizottsági tárgyaláson a jugoszláv fél nem ismerte el, hogy magyar területet támadtak volna a légierejük kötelékébe tartozó vadászrepülők.

Hetven évvel ezelőtt érte bombatámadás Kassát, amely következményeként Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. A kassai bombázás a II. világháború megfejtetlen rejtélyei közé tartozik. 1941. június 26-án az akkor már harmadik éve ismét Magyarországhoz tartozó Kassa légterében három repülőgép jelent meg.

A délszláv háború részeként 1991-95 között zajló horvátországi háborúban közvetlenül a magyar határ túloldalán folytak a harcok. Ezek az összecsapások szándékosság nélkül önmagukban is azt jelenthették, hogy lövedékek, kis hatótávolságú rakéták hullhattak magyar területre. A légi hadviselésben a jugoszláv légierő csapásmérő repülőgépei a horvát erők elleni támadó manőverek egy részét magyar terület fölött kezdték el, és több esetben még a magyar légtérben tartózkodtak, amikor tüzet nyitottak a határ másik oldalán lévő horvát célpontjaikra.

1956-ban a forradalmi követeléslisták mindegyikének része volt a Sztálin-szobor eltávolítása. A MEFESZ október 22-ei műegyetemi gyűlésén elfogadott 16 pontot, amelyet a 23-ai tüntetéseken másolatokban nagy példányszámban terjesztettek, illetve ki is ragasztottak a városban, ezt sokan a forradalom fő követeléseinek tekintették. A 13. pontja ez volt: „Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.”

A felkelők nem vártak arra, hogy a hatalom hajtsa végre a követelést. Október 23-án délután a Nemzeti Színháznál (a mai Blaha Lujza téren) összegyűlt tömegben konkrét ötletként vetődött fel, hogy a szobrot népítélettel döntsék le. Az áruház előtt lévő kis szobornál egyetemisták szavaltak, és miután felolvasták a követelések pontjait, az emberek a körúton hamarosan a Városliget felé indultak. Útközben egyre többen csatlakoztak hozzájuk, köztük teherautók, amelyek sofőrjei vállalkoztak az emberek szállítására, miután meghallották, miről van szó.

A Sztálin térre, a szoborhoz érve a tömeg kezdetben nem tudott mit kezdeni az óriással. „A nagy dromedár szoborra felmászni is nehéz volt, nem hogy azt megmozdítani tudtuk volna” – írta Pongrátz András. Drótkötelekkel és csörlőkkel próbálkoztak, amelyeket négy-öt teherautó húzott, de a kerekek kipörögtek és a szobor nem mozdult. Egy közeli építkezésen macskakövekkel pakolták meg a teherautókat, de a nehezebb járművekkel sem jutottak sikerre, a drótkötelek egymás után szakadtak el.

Ezután egy gépipari technikumba járó fiú azt javasolta, hogy a közelben lévő iskolájából hozzák el a lángvágót. „Most már percek alatt elvágtuk a térd alatt a szobrot, [...] a tömeget sikerült hátrakönyörögni és a teherautók [...] a meggyengített szobrot nagy recsegés és ropogás között le tudták húzni” – emlékezett vissza Pongrátz.

Az emberek a testet egészen a Blaha Lujza térig vitték, tovább darabolták, szétverték. A hatalmas talapzaton csak Sztálin csizmái maradtak, a budapestiek ezután sokáig Csizma térnek nevezték a helyet.

A Pongrátz-testvérek az 1956-os forradalom legendás szabadságharcosai voltak.

A család kilenc gyermeke közül hat fiútestvér fegyverrel harcolt a szovjet megszállók ellen a szabadságért a budapesti Corvin közben: Pongrátz András (1938–), Pongrátz Bálint, Pongrátz Ernő (1920–1978), Pongrátz Gergely (1932–2005), Pongrátz Kristóf (Bandi) (1927–2009) és Pongrátz Ödön (1922–2009).

egyik olvasónk írása következik:

A tudomány korunkban egyre jobban feltárja a természet titkait. Az egyik leglátványosabb terület a részecskefizika, amely  egyre több titokzatos, eddig nem ismert szubatomi részecskét fedez fel.

Az ember mindig magyarázatot keresett az észlelt természeti jelenségekre, sőt gondolati síkon is (filozófia) megpróbálta magyarázni a természeti és társadalmi világot. Ez így volt több ezer éve, és így van ma is. A tudományos ismeretek bővülése alapot adott az elmúlt évszázadokban a technikai fejlődésre is.

A részecske-fizika újabb, szinte hihetetlen felfedezése a bozon nevű részecske illetve a Higgs-tér. Az átlagos halandónak a tér-idő-tömeg-sebesség fogalma és kapcsolatrendszere igen bonyolult és alig érthető.

Az ”isteni részecske (bozon) létének lenne köszönhető a világegyetem, az univerzum kialakulása?, A felfedezéssel (CERN részecskegyorsító, Svájc) új megvilágításba kerül az anyag tömege és annak keletkezése.

dokumentumfilm, érdemes megnézni

Nemzeti szocializmus és az internacionalista szocializmus

Marx a modern politikai népirtás feltalálója - faji alapú népirtás.

feliratos

Carl von Ossietzky 1919-ben belépett egy szabadkőműves páholyba.

1931-ben vádat emeltek ellene hazaárulásért, és tizennyolc havi börtönre ítélték, mert az általa szerkesztett újság részleteket közölt arról, hogy Németország megszegte a versailles-i béke feltételeit azáltal, hogy újraszervezték a Luftwaffét és pilótáit a Szovjetunióban képezték ki. Nyolc hónapi börtön után amnesztiával szabadult. 1990-ben a lánya, Rosalinda von Ossietzky-Palm perújrafelvételért folyamodott, de a német Legfelsőbb Bíróság 1992-ben fenntartotta az ítéletet.

1935-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat.

A norvég parlament által kinevezett, norvég politikusokból álló bizottság dönti el a díjazottakat

Farage repülőbalesete - meg akarták ölni a párelnököt? azt mondják.