A NER egy éve 1. rész – Szavazófülkés forradalom, szimbolikus ügyek, gazdaság, és társadalompolitika
Immáron egy éve annak, hogy az általános országgyűlési választásokon a Fidesz(-KDNP) kétharmados győzelmet szerzett, aminek következtében megalakult Orbán Viktor második kormánya. Az alkotmányozó pozícióba kerülő szövetség ambiciózus célokat tűzött ki maga elé, amelynek jelképeként a kormányzásukkal induló korszakot is egy önálló, új elnevezéssel illették. Ez lett az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), amely azonban nevével ellentétben sokkal inkább a vitákkal, a régi rossz beidegződések újbóli felerősödésével jellemezhető, semmint egy új konszenzus kialakulásával. Nem véletlen tehát az sem, hogy a NER kifejezés leginkább gúnyos kontextusban kerül említésre. A Fidesz, és az Orbán-kormány mindazonáltal továbbra is domináns pozíciót foglal el a magyarországi politikai életben, mára azonban korábbi merész céljaik beteljesülésének az esélye számottevően lecsökkent, és a közvéleményben is inkább a kormányt bíráló hangulat lett úrrá.
A kormányzat, bár rekordgyorsasággal alakult meg, valamint az első fél év folyamán is rengeteg döntést hozott, alapvetően késlekedett a széles társadalompolitikai vízió meghatározásával. Ezzel már rögtön lemaradásba került önmagához képest, elvesztegetve az egész biztos kormányzás egynyolcad részét. A koncepció körvonalazódását követően azonban egy talán minden eddiginél komolyabb és átfogóbb átalakítási hullám vette kezdetét, amely talán minden eddiginél jelentősebb társadalmi vitákat, konfliktusokat gerjeszt, és melyet követően az ország bizonyosan más lesz, mint amilyen 2010 előtt volt.
Ennek következtében nem maradhat figyelem nélkül az elmúlt egy esztendő, amelynek elemzését már a jubileum is indokolttá teszi.
Utolsó írka