katt a nagy képért
Alfőmérnök 2010.06.11. 16:04:55
@tesz-vesz: Mit kéne bevallanom? Hol az inkoherencia abban, amit írtam? Izgatottan várom a válaszod.
Ha vitába, beszélgetésbe elegyedünk egy protestáns fundamentalistával, vagy egy antikatolikus érzelmű emberrel, akkor előbb vagy utóbb szóba kerül az inkvizíció mint a Katolikus Egyház súlyos bűn- és rémtette a történelemben. A nem-katolikusok ilyenkor általában komoran megbotránkoznak; a katolikusok pedig általában szégyenkeznek; és általában mindkét oldal zavaros tájékozatlanságban van, és mítoszok keverednek a tényekkel. Ez így magában egy kitűnő fegyver ahhoz, hogy a katolikusokat jól „elpáholják”, egyszerűen azért, mert a legtöbb katolikus nem tud erre egy valamire való, értelmes választ adni, amelyben meg tudná védeni Egyházát. Pedig, ha mindenki tisztábban látná az inkvizíció szituációját, és mibenlétét, akkor egyrészről nem hoznák fel a katolikusok ellen, másrészt a katolikusok sem bizonytalanodnának el a téma felvetésekor. Ennek az írásnak az a célja, hogy felvázolja azokat a főbb pontokat, amelyeket tudni kell e kérdésben.
Valójában többféle inkvizíció volt. Az elsőt a katharok (albigensek) eretnekségére adott válaszként hozták létre 1184-ben, Dél-Franciaországban. A hivatal megalapításának körülményéhez tartozik az a tény, hogy lényegében nem csak az eretnekek ellen, hanem érdekükben is hozták létre. Ugyanis a kétszer is kiközösített, csak névlegesen keresztény II. Frigyes császár eretnekség címén – az eretnekek üldözése az ókortól kezdődően a császár joga és kötelessége volt - több személyes politikai ellenfelét is megégette. Így a pápa kivette az uralkodó kezéből ezt a fegyvert, és önálló hivatalt hozott létre, amelynek sokkal enyhébb, és törvényesebb szabályai voltak, mint a világi eljárásmódnak. A rettenetes és hosszantartó kegyetlenséggel véghezvitt állami kínvallatások helyett csak egyetlen kínvallatás volt engedélyezett, és ez maximum fél órán át tarthatott; az azonnali halálos ítélet helyett az inkvizítoroknak időt kellett adniuk a megtérésre (a „kegyelem ideje”, ami 15-30 napig tartott), és kötelességük volt megtenniük mindent, hogy az eretnekek meg is térjenek. Később III. Incének meg kellett tiltania az ún. istenítéleteket, illetve az önbíráskodásokat is, mivel a nép gyakran a "félve a papok engedékenységétől" maga avatkozott az ítéletbe, és a börtönökből kihozva megégették a veszélyesnek tartott eretnekeket (pl. Beauvais-ban, Kölnben, Lüttichben). Így a pápák gátat szabtak mind az eretnekség megállapításának, mind az eretnekekkel való eljárásnak. „Professzor Yves Dossat a fennmaradt nyilvántartások és az elérhető dokumentumok tanulmányozása után úgy becsülte, hogy 1245-1246. között a toulouse-i egyházmegyében 5000 embert hallgattak ki, ezek közül 945 esetben találták a vádlottat eretnekségben, vagy abban való érintettség okán bűnösnek. Habár 105 embert börtönbüntetésre ítéltek, a többi 840 kisebb büntetést kapott. Az összes elérhető adat alapos elemzése után Dossat arra a következtetésre jutott, hogy a XIII. század közepén az inkvizíció által elítéltek mindössze 1 százalékát adták át kivégzésre a világi hatalom kezébe, s csak 10-12 százalékukat küldték börtönbe. Sőt, az inkvizítor gyakran csökkentette a büntetés mértékét, vagy átváltoztatta azokat"(1). Ezt szokták „középkori inkvizíciónak” nevezni, és ez a katharok eltűnésével együtt maga is megszűnt. Ennek az inkvizíciónak a körülményeiről még lentebb szólni fogok.
Az élet attól szép, hogy léteznek legendák. Komoly helyeken, mint például a Magyar Birodalom ilyen legendák éltek, mint a híres ál-Petőfi, aki a fegyverletétel után bolyongott a rónán, és ingyen koszton élt a vers és hazaszerető népeknél, vagy Borisz, a trónkövetelő, ki Kálmán királyunk fiának vallotta magát, és erre hivatkozva dúlta a végeket, de említhetném akár Csaba királyfit is, kit a székely azóta is vár ott a keleti gyepűn.
(Piti országokban persze csak ilyen legendák élnek, mint a Lochnessi szörny, a Téli palota ostroma, vagy a h… hú, hát, most majdnem mondtam valamit)
A mai magyar valóság egyik legendája az un. Esterházy-olvasó.
Szép jó reggelt mindenkinek! Remélem, kimegy az álmosság a szemünkből, ha erre a két zenére ébredünk:)
Az egyik AC/DC - Higyhway to Hell
Néhány út tudva-tudjuk, hogy pokolra vezet, de a földön nem mindig tudjuk vagy akarjuk elkerülni:) Ha átmenetileg oda jutottunk, akkor legalább jó zenét hallgassunk:)
Aztán úgyis szárnyat kapunk, és kievickélünk. Csak akarnunk kell:) Ne ragadjunk ott, van kivezető út, ne feledjük...A pokolra menő dudásból is előbb után jó dudás válik, nem marad a gödörben mindörökké:) A tehetség útja felfele visz, legfeljebb kis kacskaringókat iktat be...
Magyar érdek, okosan. Az 1947-es párizsi béke felülírja Trianont
Az alábbiakban Fülöp Mihály egyetemi magántanár, diplomáciatörténész írását olvashatják, amely része "A befejezetlen béke" c. könyve bevezetőjének:
A magyar diplomáciának az elmúlt két évtizedben sikerült elkerülnie a háborút a szomszéd államokkal. Határaink légiesednek. A volt szovjet Európa elindult Keletről Nyugatra a szabadság, a demokrácia, a függetlenség útján. Fegyveres államközi konfliktus kizárt. Honvédőink a hazától távol szolgálnak. A magyarlakta területeket magába foglaló Szovjetunió, Csehszlovákia, és Jugoszlávia, sőt annak egy tagköztársasága, Szerbia utódállamokra esett szét. Magyarország Nyugatra tart. Magyarellenes politikusok a szomszédban a békeszerződések magyar megsértésével riogatnak, próbálják a Magyarországgal szembeállított országok gyűrűjét körénk fonni. A szomszédoknak eddig nem sikerült úgy összefognia, hogy a „magyar veszélyre” hivatkozva a félelem és a bizalmatlanság falát újra emeljék velünk szemben, visszahúzzanak bennünket Keletre, a múltba. Mindazonáltal a lelkekben a határ- és a kisebbségi kérdések nem jutottak teljesen nyugvópontra. Igazából a térség nemzeteinek egymás közötti megbékélése el sem kezdődött. 1989-1991-ben elmaradt az idegen, a szovjeturalom alóli felszabadulás katarzis élménye.
EGY ZARÁNDOK NAPLÓJÁBÓL
megcsodáltam a nagyvilág
csodálni-valóan szép
katedrálisait
de imádkozni csak itthon
gyermekkorom öreg
templomában tudnék
ha tudnék
HARANGFÖLIRAT
(ars poetica)
azért harang a harang
hogy hívja az élőket
temesse a holtakat
s hogy árvíz jégverés
tűzveszély idején
s hódító horda láttán
félreverjék
ARANY JÁNOSRA GONDOLVA
kenyerem javát már megettem
útjaim nagyját már megjártam
útfélen fekszem őszi fának
egyre gyérülő árnyékában
fogam között egy szál vadrozzsal
szememben a tündöklő éggel
kévém-bekötni majd az isten
mellemre térdel
Utolsó írka