A tegnapi Népszabadság terjedelmes interút készített Szigetvári Viktorral, Bajnai gordon egykor volt Fidesz-szavazó kabinetfőnökével.
Már eleve egy durva oximoronnal nyit a cikk: „bár magát liberális konzervatív értékrendűnek vallja, belép az MSZP-be, hogy belülről segítse a baloldali megújulást.” Na, most kérdezem: milyen az a liberális konzervatív? Miért megy egy liberális konzervatív az MSZP-be? Az énekes Ákos mondta egyszer, hogy a fiatal konzervatívnál már csak egy viccesebb ember van, az idős liberális. Ebből kiindulva a liberális konzervatív olyan lehet, mint az antifasiszta neonáci, vagy mint a lila-fehér Ferencváros szurkoló, esetleg olyan, mint a politikai ambíciók nélküli miniszterelnök…
A sajátos táplálkozási szokásokkal bíró Szigetvári egyébként 2006-ban az „igazmondó” mivoltáról elhíresült MSZP-kampány egyik vezetője volt. A kampányfőnök a beszélgetés során elmondja, amire talán a szoclib szubkultúrán kívül már gondoltak páran, azaz hogy az MSZP egyes vezetőitől az is szerencsés, ha van egy jó mondatuk a Nap-keltében. Tovább tetézi mondandójának súlyát a kampányszakértő olyan sajátos véleménnyel miszerint kulturális felfrissülésre van szüksége a kormánypártnak. Sugallja ezt a cikk olyan kioktató hangnemben, mintha ez az Internacionálé eléneklése óta még senkinek sem fordult volna meg a fejében… Később az elvtársakhoz hasonlóan, derék szocialistaként, bűnbánóan kritikát gyakorol a Pártra, mintha évek óta még a környékén sem járt volna.
Utolsó írka