1944-ben alakult meg a KDNP, hogy mikor és hol arról még viták folynak, de a '44 biztosnak látszik. A KDNP-nek a keresztényszociális mozgalmak nyújtották a táptalajt anno, a Katolikus Szociális Népmozgalom.

A párt alakuló ülését 1944. október 13-án tartotta, főtitkára a baloldali körökben elismert, Barankovics Antal a Magyar nemzet főszerkesztője lett. Varga László szerint azonban a KDNP 1944. november 30-án Budapesten, Varga László Galamb utca 4. számú lakásában alakult meg, amikor lefektették a párt alapszabályát. Jelen voltak: Kerkai Jenő (KALOT), Varga Béla (kisgazdapárti országgyűlési képviselő), Közi Horváth József (prelátus, országgyűlési képviselő), gr. Pálffy József, Kovrig Béla (egyetemi tanár), Saád Béla (az Új Ember c. lap főszerkesztője), Birkás Géza (a Keresztény Nemzeti Liga volt főtitkára) és a házigazda Varga László. Ekkor a nyilas diktatúra következtében csak illegalitásban működött a párt, Varga Lászlót a nyilasok le is tartóztatták.

Posta Imre, a Köztársasági Őrezred kirúgott szakpszichológusa elleni fegyelmi eljárásban elhangzottak. A munkaügyi bíróságon ugyanakkor már az első tárgyalási napon megkérdőjeleződött, hogy törvényes volt-e az elbocsátás.

"Nincs idejük az alcsíki romáknak tüntetni. Amikor éppen nem gombásznak, akkor megállapodásokat írnak alá. Mind a 88-an. Pedig érdekvédelmi szervezetük képviselői szerint sem írni, sem olvasni nem tudnak. És még van a földrengés is."

 A késelés, ami nem úgy volt

Kozán István
2009.07.29. 10:44

A Csíkszeredából érkező rohammentősök gyors közbelépésén múlott a csíkszentkirályi André István élete július nyolcadikán, amikor egy helybéli roma férfi, bizonyos G. Gábor többször is megszúrta késével. Az esetből akkor lett országos hír, amikor a tettlegesség másnapján több mint száz helybéli rátámadt a romákra. A kisebb falusi belháborút kirobbantó, ám annál nagyobb visszhangotkiváltó eset előzményeiről André István első alkalommal beszélt.

A mai napon véget ér a római vizes VB. Olyan világbajnokság ez, amelyre sokáig emlékezni fogunk, és amelyet számtalan alkalommal elemezgetnek majd a „szakértők”. Ennyi fantasztikus világcsúcs! Ki nem hagynám egyetlen percét sem az adásidőnek. Egyébként is sportbuzi vagyok, de az úszás a kedvenceim egyike. A záró napon 7 döntő lesz, tehát könnyen előfordulhat, hogy 45 világcsúcsnak örülhetünk, 45 alkalommal csodálhatjuk ezeket az ifjú embereket, aki ezeket az emberfeletti teljesítményeket produkálják. Milliók éreznek hozzám hasonlóan, de vannak szkeptikusok, akik a csúcsteljesítményt különböző, ma még kimutathatatlan doppingszereknek, illetve a szuperdresszeknek tulajdonítják. Ezeknek az embereknek egy része az abszolút laikus kategóriájába sorolható, olyanok ők, aki életükben nem fordítottak nagyobb energiát a sportba, mint hogy néhány sör mellett torinóztak a strandon. Egy másik része ennek a díszes társaságnak „szakértő”. A genetikailag determináltan élsportellenesek véleményét könnyebb megemészteni, mint a „szakértők” egyes nyilatkozatait.  Az előbbire egyszerűen annyit mondok, hogy ökör, de az utóbbi rendesen kiveri a biztosítékot. Különösen, ha ez a „szakértő” korábban élsportoló, sőt, a kritizált sport egykori élsportolója volt.

Az állandó kérdések miatt új címkét készítettünk, zs-kategória néven (itt jobbra lent, a közlemény alatt: "címkék"), ez a címke a zs-sztereotípiával és zs-kérdésekkel foglakozik.

Csak rá kell katintani, és előjönnek a zsékkel foglalkozó bejegyzések (lehet hogy csak egy hasznos félmondat erejéig), tessék olvasni, értelmezni, nem pedig egyből lebarmozni mindenkit, aki fel mer szólalni ez ügyben.

Molnár Gyula újbuda polgármestere után szabadon: Zs-kategória.

írta: Buzgó Mócsing

Folyik a nagy (?) vita a szociális segélyről, a szociális kártyáról, szegénységről, cigányságról, stb. Ha a kormányzat nem is folytat érdemi munkát a témában és értelmes eszmecserére sem hajlandók, annyi haszna azért van az internetnek, hogy nem lehet már kiszorítani a közbeszédből hatalmi szóval, vagy bármilyen trükkök százaival ellehetetleníteni életbevágóan fontos kérdéseket.

 Az egyik leghíresebb és leginkább lényegre törőbb és szókimondó blog a vastagbőr, ahol ismét egy remek írás született a problémáról, nem is kívánok személyesen belefolyni a kérdésbe, mások már ízekre szedték a "jogvédők" alattomos, sunyi, hazug és álszent állításait. Engem más kérdések izgatnak.

 Talán a legnevesebb jogvédő Ferge Zsuzsa, aki szerint nem igaz, hogy a szegények nem létszükségleti cikkekre költik a segélyt, de egyébként sem mondhatja meg senki, mire költsék azt szerencsétlenek. Mint mondtam, hazug állításait nem akarom megcáfolni én is századszor, megtették már helyettem mások (pl. Az adófizető nehogy már ne mondhassa meg, hogy az adójából támogatott szegények mire költik a pénzt, és ne lehessen uzsorára vagy piára elherdálni, két nap múlva pedig a gyerek megy lopni, mert éhes.)

Eszter Könyve

Ha szabad országba születtél

Bízva bízzatok a Holnapban!, mert eljön majd a Mi Országunk.

És eljő Noé is,

Ki nem fogja megmenteni az alatta fulladozó férgeket.

Ábrahám neked ki az Urad?

Mert Urban maradt az igazság.

Ahogy már említettem korábban, a mai gyerekekkel is lehet bánni, csak kreativitásra van szükség. Van, hogy ez sem elég. Nem, nem a gyerekek miatt.

Ami a legutóbbi tanévben történt, az számomra egyenként is nehezen megemészthető, nem hogy együtt.

2. rész

 (az első rész itt)

„Jól” kezdődött, nem kaptam vissza a korábbi osztályomat, amit a gyerekek eléggé zokon is vettek. De nem magyarázkodtam nekik, semmi értelme, nem rajtam múlt. Megkaptam az 5-6.-at. A főnököm vette magához az osztályt (korábban az 1-3.-at csinálta), egyértelmű oka lehetett ennek: látta, hogy az előző évben milyen nagy volt a nyugalom ott (nem kellett kiabálni állandóan, ahogy ő tette a kicsikkel), hiába ők voltak a legnagyobbak. Lehet, hogy kívülről az látszott, hogy minden meg volt nekik engedve, de a korábbi leírás alapján természetesen nem erről volt szó. Mellesleg bebizonyosodott, hogy itt már rég nem a gyerek az első, pl. ötödikes értelmileg akadályozott csak úgy átkerült a 7-8.-ba, de nem egy ilyen eset volt..

Napokon belül elrendelhetik a XII. kerületi turulszobor kényszerbontását hatósági végrehajtással. Ez nem azt jelenti, hogy a Volvo típusú homlokrakodón Kovács II. Kálmán rendőr főtörzsőrmester ül majd, és összeszorított állkapcsokkal ront neki a bazi nagy géppel a szobornak, hanem csupán annyit jelent, hogy az ügyben jelenleg illetékes ferencvárosi önkormányzat jegyzője rendeli el a bontást, amelyet az önkormányzat saját hatáskörben hajt végre. Azért ne örüljünk, és akarjunk mindjárt a böhöm nagy munkagép elé feküdni hős hazafiként. Lesznek ott bőven rohamrendőrök is, akik minden bizonnyal azon lesznek, hogy a bontási procedúra zavartalanul zajlódjon. Ennek jegyében felvonul majd az égszínkék izraeli vízágyú is, és lesz könnygáz bőséggel. Úgyhogy, akinek könnye elapad a gyalázat láttán, azon a mi hős rendőreink segítenek egy gázfröccsel. Legyünk abban is egészen biztosak, hogy a Duna-parti cipellők is elcsoszognak majd a helyszínre, legyőzve minden rettegésüket, melyet a rettenetes fémdögkeselyű és az azt védelmező terrorista futballhuligánok keltenek bennük. Nem tudom elképzelni, hogy Tamás Gáspár Miklós ne jelenne meg térdig érő ujjú pulóverben, és ne adná elő korábbi performanszainak egy ide illő egyvelegét, egy valódi és hamisítatlan TGM-remixet arról, hogy „nácikok vagytok ti!”.

Csakhogy ott leszünk mi és, és ott lesz, - ha minden igaz – a kerület polgármestere, Pokorni Zoltán is, aki szent ígéretet tett korábban, hogy míg ő polgármester, a szobornak bántódása nem eshetik.  Érdeklődve figyelném, vajon a politikai rendőrség pribékjei őt is elgázosítják, és bilincsbe verik? Azért ő mégsem Révész Máriusz, hanem egy első vonalbeli nagyágyú, aki hamarosan tagja lehet a Magyar Köztársaság újonnan megalakuló nemzeti kormányának, s mint ilyen, egyetlen szavával elsöpörheti Benczét és kompániáját.

Feszült várakozással tekintek a jövőbe, amikor a magyarság legősibb szimbólumának szobra körül álló magyarok és másmilyen magyarok megvívják első csatájukat e talpalatnyi földért, amelyen évezredeken át hullt eleink szép piros vére. Vajon az övék lesz, kik megfosztani igyekeznek minket identitástudatunktól, nemzeti értékeinktől, a történelmünktől, hagyományainktól?   Vagy van bennünk annyi erő és önbecsülés, hogy ne hagyjuk magunkat eltiporni?

Szeretném hinni, hogy magyar vér csörgedez ereinkben, és magyar virtussal verjük vissza a karvalyorrú horda támadását. Mert azon a helyen ott, a XII. kerületben nem egy szobrot akarnak lebontani, hanem egy nemzetet ízekre szedni és kivéreztetni, hogy húsunkon és vérünkön lakomázhassanak Isten ezen elfajzott teremtményei.